Saját írások, novella, vers, bármi

Végre egy újabb történet tőled. Már vártam, hogy publikálj valamit, így most őszintén örülök. A főszereplőd iránt mélységes szimpátiát érzek, ahogyan úgymond a történet iránt is. Egyszerűen fantasztikus! A srác pedig...te mindig a "megtestesült álompasit" rakod be férfi főszereplőknek. Vagyis inkább a titokzatosakat. Az ilyen apróságok pedig mindig nagyot dobnak a történeteken.
De, hogy lerövidítsem: Kíváncsian várom a Kísértő Sötétséget

Köszönöm szépen
Gillian Flynn könyve kicsit ihletet adott,azonban nem áll szándékomban az ő művét másítani,de igen eltaláltad segített az alapötlettel.

Nagyon aranyos vagy, és köszönöm a szép szavakat. Azt hiszem az álompasik a gyengéim De úgy gondoltam, hogy ezúttal a srác talán álompasi,de a legveszélyesebb és egyben a legvonzóbb fajta. Az amelyik sötét titkot rejteget, egy olyat melyhez a lánynak joga van, hogy tudja...

I.részlet.
"Sosem egyszerű a választás. Választhatsz szerelmet, vagy magányt. Pénzt vagy szegénységét, barátot vagy önérzetet. Lényegtelen. Mert mindig azt választod ,amit igazán és lelked mélyén akarsz, akár jó ez,akár nem. Minden ember ura a választásainak, még akkor is ,ha csak egy 'társaságra' vagy egy másik emberre fogja. Mindenki a maga ura. Ha tönkretesszük magunk, az abból következi, hogy rossz döntést hoztunk,de nem akarjuk bevallani, hogy engedtünk a sötét csábításának. A legtöbb ember erre túl későn jön rá. Aztán kitaszít mindenkit, és önsanyargatásba kezd. Túlzott figyelem vágy teng bennük vagy éppen depressziós költők műveit erőltetik. Én magam a második lennék. Bár soha nem adtam ki műve a kezeim közül,örömmel olvasgatom régi művészek nagy műveit."- Olvastam fel a kitaszított diáktársaimról alkotott analózisom. Nem is igazán analózis,mert elég hamar elvonatkoztattam tőlük és ismételten magamra tereltem a szót. Nem tehetek róla,de titokban jól esik a figyelem központjában lenni. Mármint csak ilyenkor. Alapjáraton, nem a legmenőbb lányok közé tartozom,de ez soha nem is zavart. Elvagyok a magam kis világában. A barátaim akiket kedvelek és akik kedvelnek engem, bőven adnak eleget, nem kell nekem mindenki. Szóval visszatérvén az analózisomra, a pszichológia tanáromat nézne nem túl elégedett. Miss Anaa, teljes nevén Anaa Lizbeth soha sem elégedett senkivel és semmivel .Egyedül az undorítóan kísérteties papagája köti le,mely mint mindig most is a tanári asztal szélén van a ketrecében. Bár azt vettem észre ,azért a maga módján kedvel engem, és a legjobb barátomat Finnt. A leghátsó padban szoktunk ülni, és félig figyelemmel félig levelezgetve vészeljük át Miss Anaa óráit.
- Nem rossz. De nem is jó. Ez amit felolvasott értékelhetetlen ,ha analózisnak veszem. De mivel maga volt az első önként jelentkező, megkapja 4/5-öt, most pedig menjen a helyére ,mielőtt még meggondolom magam. - Zavart meg gondolkodásomban. Magamban elmormolok egy hálát és hátra kullogok. Jöhet a következő,és mivel jól tudom, hogy Finn lesz az mosolyognom kell.

Alive And Stereo
A levél
Ötödik részlet:

Hazaérve egyenesen a szobámba siettem, ahol felnyitottam a levelet. Csak egy számsor állt rajta: 23679. Fogalmam sem volt, hogy mi az, de aztán beugrott. Az oldal! Mindegyik link le van kódolva. Valamelyiknek biztosan ez a kódja. Gyorsan ölembe vettem a gépem és leültem az íróasztalhoz. Logikusan rákattintottam a második linkre és beírtam. Kérem várjon! Türelmesen várakoztam, mikor a 11 éves húgom, Hope benyitott. Automatikusan lecsaptam a laptopom, de ekkor az a földre zuhant.
-Hope!-ripakodtam rá.
-Bocsi-mondta, miközben inkább elment én pedig felvettem a laptopom. Nem kapcsolt be.
Megfogtam a telóm és azon néztem meg. Igaz ez is lassú volt, de megérte. Az oldalon egy videó volt. Rákattintottam.
Helótok fiúk és lányok! Itt Rachell Hanginns élőben és sztereóban-mondta, majd nevetni kezdett.
Teljesen lefagytam.
Azóta így akartam beköszönni, amióta elolvastam a Tizenhárom okom volt-ot. Zseniális könyv. Mindenkinek ajánlom...De természetesen nem egy könyvről akarok cseverészni. Nagyon nem.
Akkor miről, Rachell?
Elősször ismertessük a szabályokat!...Nem mutathatod meg senkinek a videókat! Senkinek semmilyen körülmények között sem! A rendőrségnek meg pláne nem!
Rendőrség? Milyen rendőrség? Hogy jön ez ide? Mibe keveredtem?
Ha ezt hallgatod, az okkal történik. Ha ezt hallgatod, akkor egy szörnyűségbe keveredtél, ahol két lehetőség van: nagy nehezen végigcsinálod, vagy meghalsz. Ez komoly! Nem lehet eltréfálni! Mit gondoltok én miért nem élek? Öngyilkos leszek, nem sokára, de mindannyiótoknak továbbadtam valamit, ami fontos. És a blog az összekötő...Nem bízhattok senkiben! Nem beszélhettek erről senkivel! Hogy mit kell tennetek, azt majd megtudjátok...Először is ez alatt a videó alatt van egy másik videó...Az már névre van szabva.
És vége! Rákattintottam a másikra.
Drága Nate!...-nevetett-Most bizonyára a pokolra kívánsz.
Nem is tudod, hogy mennyire.
Ki tudja?! Lehet, hogy ott vagyok. És lehet, hogy majd összefutunk.
Én nem jutok oda, te aljas k.rva!
Na, de térjünk a lényegre...Még mindig a Blue Angel's-ben dolgozol? Igen? Jó hely. Imádtam oda járni. Finom a fagyi és a narancsos shake! Az a legfinomabb!...Egyszer ihatnál is egyet az egészségemre.
Iszik a nyavaja! A te egésségedre? Így utólag inkább csak örülök, hogy bevetted azokat a kibaszott tablettákat...Vagy várjunk! Ha nem halsz meg, akkor a te életedet keserítik meg. Hogy az a...
Gondolom az én kis barátnőmet is láttad már...Nem fogom elárulni, hogy ki ő. Még nem...Viszont amint teheted menj el a kórházba és keresd meg Dr. Angebot-ot.
Egy nőgyógyászt? Minek?
Van nála valami, ami kell neked. Oda fogja adni neked. És, hogy honnan fogja tudni, hogy mit?...Fogsz kapni egy táskát a Garden Diszkóban. Ne kérdezd, hogy kitől és mikor. Amikor ott leszel, akkor...Ja és ha ezt nem csinálod meg, kedvesem...Akkor gondolom mondanom sem kell, hogy az én kis barátocskáim örömmel meglátogatnak...Kifelejtettem valamit?
Fordulj fel!
Ja igen!...Rózsás csókokat, Nate!
És ennyi!

Kísértő Sötétség
II.részlet
Ahogy kitettem a lábam az iskola otromba és lehangoló 200 éves épületéből elhatároztam, ma nem megyek egyből haza. Néha-napján a "lázadó" énem igyekszik felszínre törni és ilyenkor egy-két órával később érek haza, mert meg szoktam nézni Brendon kosár edzését. Az egész kosár csapat közel áll a szívemhez, mindig nagyon kedvesek velem és a gólya napok óta tartom mindenkivel a kapcsolatot. Ráadásul a focistákért nem vagyok oda, mert önelégültek és hát kitaszított diáktársaimról írt analózisomra építve nem akarok önsanyargatásba menekülni. A foci csapat egyetlen egy tagját vagyok képes teljes szívemből szeretni, és az Finn. Az említett legjobb barátom. Két éves korunk óta össze vagyunk nőve, tipikus igaz barátság történet a miénk, csakhogy az emberek általában lelombozza, hogy a Winchester's High School országos szinten kiemelt futball csapatának a vezetője és egyben legjobb tagja kicsit-nagyon nem rajong a női egyedért. Azt mondja velem csak azért tett kivételt, mert a két éves énje nem tudta mi fog rá várni a gimnáziumba. Ennek ellenére szerintem ez csak vicc, Finn mindig mellettem áll és ő is számíthat rám bármiről is legyen szó. Sokszor előfordul ,hogy hajnalban ébresztjük fel a másikat,miközbe az igazak álmát alussza, mert valami nagyon fontos "vészhelyzet" áll elő. Az egyetlen dolog amin veszekedni szoktunk az Brendon Winchester. Az ő apja az iskolán igazgatója, ennek következményeképp sokak részéről igazságtalanság, hogy ő a kosár csapat vezetője. Bár Finn csak azért nem rajong érte,mert én igen és szentül hiszi ,hogy meg fogom bánni ,hogy néhanapján vele álmodom. De igazán nem hibáztathat. Brendon mogyoróbarna haja és gekkozöld szeme sármos párosítás. A hívogató loboncát mindig növeszti egy ideig, jelenleg a füle aljáig ér, és aranyosan hullámosodik. Emellett kosaras ,szóval van vagy két méter magas. Kedvelem a magas pasikat,ami csak azért is jelent akadályt, mert én a 165 centimmel tűsarkúban sem érem föl,bár ma direkt egy 5 centis teli talpút vettem fel, és hajamat laza kontyba csavartam a fejem tetejére, így optikailag magasabbnak tűnök. Ledobtam a válltáskám a kosárpálya előtti padra és örömmel figyelem, hogy ismételten Brendon és csapata áll nyerésre. Vele van Jackson és T, és még három másik srác akik gondolom csak random beszálltak játszani. Mindig is Brendon volt az egyetlen fehér játékos a csapatban,de tiszteltem érte, hogy nem állítják meg olyan felszínes dolgok mint a bőrszín.

Kedves NutellaHoney, fantasztikus fejezet lett! Tényleg, tök jó dolog itt olvasni amiket írtok, mindegyik szuper!
Ha minden igaz, akkor a hétvégén (vagy a jövő héten) én is feltöltöm ide az egyik írásomat, amit nyugodtan lehet mindenféle kritikával illetni, már várom, mert ezekből lehet építkezni

köszönöm szépen
nagyon izgatottan várom,hogy olvashassam valamilyen írásodat most már
III.részlet
Ahogy vége lett a mérkőzésnek,és micsoda meglepetés, Brendonék nyertek, odajött hozzám és felkapott örömében. Izzadtságának szaga most már rajtam is érezhető volt,de nem bántam. Ahogy felemelt, egy kicsit a feje fölé kerültem így tökéletesen láthattam milyen kajánul mosolyog.
- Ez csak azért sikerülhetett,mert itt szurkoltál - mondta félig nevetve. Egy pillanattal később már újra szilárd talajt érezhettem a lábam alatt, és Brendon ismételten fölém tornyosult.
- Kötve hiszem.
- Lila...nem tudhatod. - Kacsintott. - Nah császtok srácok. - Ordibált a többi kosarasnak akik még ünnepetek,hogy ma is egy izgalmas meccsben volt részük. Integettem nekik majd elindultam haza felé Brendon társaságában.


- Milyen érzés felelősség teljes 16 évesnek lenni Lila King...- Kérdezte út közben Brendon. Pontosan 15 percnyi gyaloglásra lakom az iskolától, még is amikor vele sétálók órákig bolyongunk a haza fele vezető úton. Most éppen a házi feladatomat olvassa,melyen szakmai kérdések vannak pszichológia órára.
- Nem vicces más házi feladatát tönkre tenni. - Mondtam neki,de közben én is nevettem.
- Ne csináld már ezt. Mindenki tudja, hogy sokkal többre vagy képes, mintsem ,hogy holmi pszichológiára pazarolt magad a gimiben. Tudom, hogy ezt a szüleid akarják,de Lila egy hatalmas és szárnyaló pillangó lehetnél,ha a a szüleid, nem tartanának vissza és hagynák, hogy hernyó életmódot élj.
- Szerinted egy hernyó vagyok? - Kérdeztem vissza keményen. Meglepett, hogy ennyire leírja a pszichológiát,ami igen is közel áll a szívemhez, az enyémhez nem a szüleiméhez. Tudom, kicsit furcsán hangzik,ha egy 16 éves lány él-hal a pszichológiáért, és az emberek analizálásáért,de akkor is. Ez nálam mélyebben gyökerezik, mintsem valami hóbort.
- Nem úgy értettem. - Felelte és a kezem után nyúlt,de én elhúztam. - Lila ne csináld.
- Nem csinálok semmit,csak megjöttünk. - Feleltem, de most már él is volt a hangomban. - Sziaa.
- Ne merészeld ezt tenni. Lila. Most elmész én meg napokig nem fogom tudni, hogy mi van veled, mert kerülni fogsz.
- Szóval akkor igazából ez a helyzet csak is neked sértő. Értem én.

Alive And Stereo
A levél
Hatodik és egyben utolsó részlet:

Végigdőltem az ágyamon. Rachell hangja csengett a fülemben. Pár percig gondolkoztam is a hallottakon, majd elővettem a telefonom és felhívtam Navid-ot:
-Szia, haver!-mosolyogtam.
-Helo, Nate!...Mi a helyzet?
-Arra gondoltam, hogy holnap már szerda és ez azt jelenti, hogy mindjárt itt a péntek...Kivehetnék egy szabad napot és elmehetnék a Garden-be.
-A Garden-be?...Miért ne?...Szólok, Avery-nek és a többieknek.
-Oké és akkor fél hétkor találkozunk-nyomtam ki.
Ha megszerzem a levelet, akkor kész! Csak leadom annak a dokinak, ő odaad valamit, amit elviszek valakinek és ennyi! Vége! Elvileg...

Alive And Stereo
Rózsa
Első részlet:

Péntek. Már vártam ezt a napot, hogy végre lezárjam ezt az egészet.
Szokásosan elmentem suliba és miután lerakodtam az osztályban, körbenéztem. Kylie a padjában ült és mivel már egy ideje kerül, odamentem hozzá.
-Szia!-ültem rá a padra.
-Mit akarsz?-pillantott rám. Szürke szemei haragosan villogtak.
-Nyugi van, na!-álltam fel-Most mi is a bajod?
-Te!-tűrte el a tincseit.
-Én?-csodálkoztam-Mi a franc bajod van velem?
-Hogy mi?-állt fel-Az szerdai srác meg is erőszakolhatott volna, te akkor is lesz.rtad volna!
-De nem erőszakolt meg!
-Istenem, de felelőtlen vagy!
-Én vagyok felelőtlen?-meresztettem a szemeim-Amúgy is! Mi közöm ahhoz, hogy ki erőszakol meg téged?
-Talán annyi, hogy a haverom vagy-suttogta, majd kiviharzott a teremből.
-Pom-pom csajszi ideges-ült le a padra Ali.
-Hagyjál már, Ali!-mondtam.
-Hé! Én nem csináltam semmit!-jött oda hozzám, majd megölelt-Nyugi, oké?
-Oké-sóhajtottam.
-Egyébként van valami terved mára?
-Én, Navid és a többiek elmegyünk a Garden-be.
-Szuper! Megyek én is.
-Oké-varázsoltam egy mosolyt az arcomra. Látszólag nem volt semmi bajom, de belülről fusztrált voltam.

Második és egyben utolsó részlet:

Mindjárt vége, mindjárt vége, mantrázta Edith, csak pár perc és hazamehet. Három perc, és letelik a munkaideje. Jaj, Gillian, gyere vissza! Már a csőd szélén állunk! Miért pont most kellett neked gyermeket szülni... Kettő perc. Miért pont neki jár a boldogság, mi? Olyan goromba volt vele annak idején, amikor még együtt dolgoztak… És hogy átverte Matt-et is. Ha tudna erről Olivia! Rettentően mérges lenne a fiára, ő nem ilyennek nevelte… Egy perc. És tényleg… Olivia még nem is tud Venetia születéséről! Itt az ideje, hogy elmondja neki.
Vége.

Amikor Edith hazaért, első dolga volt, hogy felhívja édesanyját, Oliviát. Mennyire ki fog akadni! Tárcsázta a számot. Vége a titoktartásnak. Olivia a harmadik csörgésre vette csak fel. Időeltolódás, hát persze. Ott, Lincolnshire- ben még csak délelőtt van.
- Te vagy az, Edith?
- Ó, szia, anya! Bocs, hogy ilyen korán zavarlak, de teljesen kiment a fejemből az időeltolódás.
Csend a vonal másik végén. Így hát folytatta.
- És hogy vagy mostanában?
- Jól, és te?
- Én is. – és nem is hallani, milyen jól hazudok…
- Tulajdonképpen miért is hívtál fel?
- Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, van egy unokád?
Torzult sikoltást hallott a telefonban; Edith arcán széles, önelégült mosoly jelent meg.

Gillian számára önkéntelenül is összefolytak a napok az éjjelekkel, s egyre nehezebbnek látszott ez az új élet, amibe belecsöppent. Keveset aludt, minden ébren töltött percében Venetia mellett volt. Nem igazán értette, miért nem mondja el Matt édesanyjának, hogy van egy ilyen csodálatos kislánya, ő biztosan elmondta már volna régen, de úgy volt vele, nem az ő dolga, nem avatkozik bele, csak sodródik az eseményekkel, amíg megteheti. Gyakran ébredt rettegve, hogy vajon nem csak álmodta-e ezt az egész tündérmesét, s ugyanaz járt a fejében, mint Edith- nek. Miért pont ő érdemelte ki ezt a boldogságot? Akárhogy is, egy nap történt valami, pontosabban egy telefonhívás, mely kizökkentette őt a hétköznapokból.
- Anya tudja.
Ez volt Matt első mondata aznap reggel. Már teljesen felöltözve állt Gillian ágya mellett, és minden bizonnyal valamilyen visszajelzésre várt tőle.
- Honnan?
Valószínűleg ez a legjobb kérdés, amit egy ilyen helyzetben fel lehet tenni. Gillian is így gondolta. Azért kérdezte.
- Szerinted? Edith, ki más? Senki más nem tudja. Csak tudnám, honnan van pénze Angliába telefonálgatni… - sziszegte a férfi, mialatt Gillian igyekezett valamelyest magához térni. Aludt pár órát, ám mégis kimerültnek érezte magát.
- És mit akarsz tenni?
- Beszélek a fejével.
Gillian bólintott.

Szép, fényes szombat reggel, gondolta Edith. Milyen szépen meg tudják szűrni a fényt a fák a parkban. Olyan, mintha sohasem lenne éjjel, csak ezek a fényes reggelek. Amelyek tökéletesek arra, hogy az ágyban cigarettázzon, tette hozzá gondolatban, miközben rágyújtott. Teljes lelki béke uralkodott benne a tegnap történtek után. Ekkor, belezavarva ebbe a tökéletes, ritka békébe, kopogtak. Ilyen nincs, gondolta, miközben felkelt, és az ajtóhoz ment. Kinyitotta az ajtót, és kifújta a füstöt. Egyenesen az ajtóban álló Matt arcába, és ettől mind a ketten legalább annyira meglepődtek.
- Te mit csinálsz itt?
- Ezt én is kérdezhetném! Már korán reggel, komolyan?
Edith ráhunyorgott a bátyjára.
- Miért is kellene beengednem téged?
- Miért is kell mindenbe beleütnöd az orrod?
- Csak. Miért zavar az téged?
- Miért ne zavarjon? Ha akarom, elmondom neki! Kértelek rá?
- Ugyan, Matt! Miért ne tudhatná?
Már az ötödik miért kérdésnél tartottak, amikor Edith végre beengedte őt a tömény cigarettafüstbe.
- És még csodálkozol, hogy nincs senkid? A tüdőrák nem egy vonzó tulajdonság.
Edith erre hozzávágott egy párnát. Matt elvigyorodott.
- Túlságosan nem tört le anyánk, úgy látom.
- Viszont ideutazik. Csak azért mosolygok, mert tudom, hogy erre te sem számítottál.
Edith elfelejtette kifújni a füstöt.

Egyre jobbak fokozódnak az izgalmak el sem hiszem hogy közeleg a vége

Sziasztok!
Ide lehet 18+-os írást feltölteni?
Igazából ez az első próbálkozásom ebben a témában. Több írásom volt (scifi, fantasy), csak anno törlődött a mappa. Hosszú idő után most írtam újra, de akartam valami más témában.

Olvasom, hogy vannak itt kiskorúak, úgyhogy tárgytalan a kérdés.

Sziasztok! Úgy gondoltam, elhozom egy olyan írásomat, amit egy íráskurzusra vittem el megmutatni. Rövid történetet kértek, az alábbi mondat pedig meg volt adva: "úgy éreztem, egy pillanat alatt megfordul tengelye körül a világ, minden, ami eddig fent volt, alulra került, a rosszindulat pedig bugyogva tört fel, hogy ellepje azt a szép kis álomvilágot, amiben eddig éltem." Ez alapján született meg a történet, Lana Del Rey-t hallgatva, a teraszon ülve:

Borongós, őszi reggelre ébredtem. Kinézve a párás ablakon a szokásos novemberi tájkép tárult elém: a fák kopasz ágai bánatosan bólogattak a szélben, a szürke égbolt könnyeit hullajtotta szomorúsággal beborítva ezzel a várost, a környéket. Egy macska a vihartól rettegve elrejtőzött a szomszéd szénabálái között, megkímélve dús, fekete bundáját az esővíztől. Néztem, ahogy kecsesen leugrik a bála tetejéről és eltűnik mögötte. Én is ezt akartam tenni, eltűnni, elrejtőzni a világ elől keserves bánatomban, ugyanis bármennyire is próbáltam a fejemben összerakosgatni a tegnap történtek kis emlékkockáit eggyé, hogy aztán teljes, világos és tiszta képet kapjak, de nem ment. Képtelenség volt.

Lehunytam a szemem, hogy megpróbáljam újra magam elé képzelni a tegnap éjszakát: éppen moziból jöttem haza vidáman, a barátaim viccein szórakozva, amikor megállt mellettünk egy fekete autó és kiszállt belőle a bátyám.
-Azonnal szállj be!-parancsolt rám, én pedig engedelmeskedtem neki.
Egész úton nem szólt hozzám, csak a messzeségbe meredt, a távolba, mintha keresne valamit, ha pedig megkérdeztem; "hová megyünk?", csak egy üres tekintetet kaptam válaszul.
Végül a kórház előtt parkoltunk le, bementünk, majd a bátyám leültetett, ő maga pedig leült velem szemben egy kórházi szoba melletti székre, majd mélyen a szemembe nézett:
-Anya meghalt.

Abban a pillanatban úgy éreztem, egy pillanat alatt megfordul tengelye körül a világ, minden, ami eddig fent volt, alulra került, a rosszindulat pedig bugyogva tört fel, hogy ellepje azt a szép kis álomvilágot, amiben eddig éltem. Fojtogató, maró érzés volt, szinte fizikai fájdalmat éreztem és összeestem a szavak súlya alatt. Meghalt az édesanyám.
Az ezt követő órákban összemosódtak az emlékeim. Csak egy valami volt, amire emlékeztem: a rengeteg sírásra és arra, ahogy semmire sem vágytam jobban, csak hogy hazaérjek és a párnámba fúrjam a fejemet.
Szerettem volna azt hinni, hogy ez csak egy rossz álom, amiből hamar felébredek. Szerettem volna. De ez a keserű valóság volt.

(Legközelebb elhozom majd egy novellámat is )

Te jó ég!! ez a történet nagyon szomorú és nagyon szépen van kitalálva!! Abszolút csodálatos vagy Earth Song!!! Le a kalappal eloted

Egy csodás hős története
Élt egyszer egy hős aki mindenki példakepe volt,mindenki felnézett rá és mindenki imádta őt és így kezdodik e hős története.Ő egy szegény halandó aki jobb életre törekszik,a fiatal férfi neve B Tiger.A férfi egy kis városban él és egy kunyhóban lakik egyedül.A szülei 15 éves korában meghaltak egy balesetben és azóta egyedül kellet boldogulnia.Nagyon nehéz élete volt és még most is az,de B Tiger egy bátor,erős,kitartó férfi, ő soha nem adja fel.Nincsenek testvérei,de van egy jó barátja,az ő neve Kevin.A kis város polgármestere egy nagyon kegyetlen gonosz férfi gyulöli a szegény embereket.A polgármester neve Harry és van egy lánya,az ő neve Vanesa.Vanesa egy gyönyörű fiatal nő,az anya 10 éves korában meghalt nagyon beteg volt.Vanesa nem hasonlít az apjára ő egy nagyon kedves lány.B Tiger elment a polgármesterhez azért,hogy munkát kérjen tőle,de a polgármester kidobta őt az irodájából.B Tiger nagyon dühös volt és haza felé indult,de útközben meg ált egy folyónál.A folyóból ki jött egy tündér és azt monta B Tigernek,hogy kívánhatsz valamit,az teljesülni fogg ezt meg igérem és B Tiger nem hitt a szemének,de azt kívánta,hogy tehessen valamit azért,hogy a szegény embereknek jobb életük lehessen és erre a tündér azt mondta,hogy a kívánságod teljesült.A tündér varázsolt neki egy fehér lót,egy fekete álarcot és egy ezüst kardot.A tündér azt mondta B Tigernek,hogy tudod,hogy mit kell tenned és B Tiger azt válaszolta neki,hogy igen.B Tiger haza ment.Másnap reggel össze futot Vanesával a polgármester lányával.Bemutatkoztak egymásnak és elkezdtek beszélgetni,de a lány hazudott a férfinak,azt mondta neki,hogy ő egy szegény asszony lánya.Nem mondta meg neki azt,hogy ő a polgármester lánya azért,mert Vanesa tudja azt,hogy az apját gyűlölik a szegény emberek azért,mert gonosz.A lány első látásra beleszeretett a férfiba és a férfi is első látásra beleszeretett a lányba.Vanesát nem érdekli az,hogy a férfi szegény,de aggódik azért,hogy mi lesz akkor,hogy ha B Tiger meg tudja az igazat.Délután B Tiger meg látogatta a barátját Kevint és Kevintől meg tudta azt,hogy este a polgármester házában party lesz ahova csak gazdagokat engednek be és B Tiger tudta azt,hogy mit kel tennie.B Tiger még a party előtt elment a folyóhoz és a tündér kijött a vízből és megkérdezte B Tigertől,hogy miért jöttél és B Tiger azt mondta neki,hogy kénne ruha az álarchoz és a tündér varázsolt neki.B Tiger hazament és átöltözött és feltette az álarcát,a kezébe vette a kardját és felült a lovára és ellovagolt a partyra.A partyn a gazdag emberek táncolnak és Vanesa a polgármester lánya egy elegáns estélyi ruhát visel.Mindenki jól érzi magát,de B Tiger belovagol és azt mondja,hogy aki megmozdul az meghal.Az emberek nagyon megijednek és engedelmeskednek neki.B Tiger egy zsákot fogg és azt parancsoja az embereknek,hogy rakják bele az értékeiket,mindent.A polgármester nagyon dühös,de nem tehett semmit.Vanesa is bele teszi a nyakláncát a zsákba és B Tiger felismeri őt,de nem akar hinni a szemének.A polgármester azt mondja,hogy lányom meny fel a szobádba és B Tiger meg tudja azt,hogy Vanesa a polgármester lánya.B Tiger fogja a zsákot és kilovagol.Őt senki nem ismerte fel az álarca miatt.B Tiger mindent szét osztott,a szegény emberek között,a szegény emberek sem ismerték fel őt.B Tiger magának csak egy pár arany karkötőt vett el.B Tiger elment a folyóhoz és a tündér kijött a vízből,B Tiger megkérdezte tőle,hogy ezt kelett tennem? és a tündér azt válaszolta neki,hogy igen.A tündér elvárazsolja a fehér lót és az álarcot és azt mondja B Tigernek,hogy te othon tüntezsd el a ruhát.B Tiger hazament és eltüntette a ruhát.Másnap reggel a polgármester megparancsolta az embereinek,hogy találják meg a tolvajt.B Tiger nagyon szomorú azért,mert Vanesa hazudott neki,nem érti azt,hogy miért tette.A polgármester egyik embere elment a szegény emberek közzé azért,mert biztos abban,hogy az egyik szegény ember a tolvaj.Egyik szegény ember kunyhójában sem talált semmit,szerencsére a szegény emberek mindent elrejtetek,de a polgármester embere B Tiger kunyhója előtt megtalálta a ruha darabjait és máris felismerte.A polgármester embere megkérdezte Kevintől,hogy hol van a barátod és Kevin azt válaszolta neki,hogy nemtudom.A polgármester embere elvitte a ruhadarabokat a polgármesternek és mindent elmondot neki.Harry nagyon dühös lett és megparancsolta az embereinek,hogy találják meg B Tigert és vigyék el őt hozzá.B Tiger hazament és Kevin elmondott neki mindent.B Tiger elment a folyóhoz,és a tündér kijött a vízből és azt mondta neki,hogy nem voltál elég óvatos,de minden rendben lesz,te egy hős vagy,ez a sorsod.A polgármester egyik embere meglátja B Tigert a folyónál,a tündér vissza megy a vízbe és Harry embere megbilincseli B Tigert és elviszi őt a polgármesterhez.Harry nagyon boldog.Vanesa belép a szobába és nem akar hinni a szemének.A polgármester megparancsolja az embereinek,hogy zárják be őt egy börtönbe,de B Tiger azt mondja,hogy nem.Van egy ajánlatom,meg küzdök az egyik harcosával polgármester úr és ha én győzök akkor ön házakat épít nekünk,szegényeknek és munkát add nekünk,jó fizetéssel,de ha én vesztek akkor ön azt tesz velem amit csak akar.Harry azt válaszolja B Tigernek,hogy igen rendben.A polgármester kiválasztja a legjobb harcosát és a küzdelem elkezdődik,egy nagy teremben és fegyverek nélkül.Vanesa reméli azt,hogy B Tiger fog győzni azért,mert nem ért egyett az apja viselkedésével,a szegény emberekkel. A küzdelem döntettlennek látszik,de végül B Tiger győzz .A polgármester nagyon dühös,de nem tehet semmit,elkel fogadnia.Vanesa nagyon boldog.B Tiger haza megy és elmondja a jó híreket a szegény embereknek és mindenki hősként ünnepli őt.Mindenki nagyon boldog.Este B Tiger tálalkozik Vanesával az utcán és B Tiger megkérdezi tőle azt,hogy miért hazudtál és Vanesa azt mondja neki,hogy te is hazudtál.B Tiger azt mondja neki,hogy én nemakartam neked hazudni,de nem mondhattam el neked az igazat,sajnálom és Vanesa azt mondja neki,hogy én azért hazudtam neked,mert tudtam azt,hogy az apám gyűlöl titeket,szegény embereket és én ezzel nem értek egyett és ha te tudtad volna azt,hogy én a polgármester lánya vagyok talán szóba sem áltál volna velem.B Tiger azt mondja neki,hogy igazad van.Te egy csodálatos lány vagy és Vanesa megkérdezi tole azt,hogy megbocsájtol? B Tiger azt válaszoja neki,hogy igen és B Tiger megkérdezi Vanesától és te megbocsájtol? Vanesa azt válaszoja neki,hogy igen.B Tiger azt mondja neki,hogy szeretlek és Vanesa azt mondja neki,hogy énis téged.B Tiger megkéri a lány kezét és Vanesa igent mond neki.Másnap reggel B Tiger elment a polgármesterhez azért,hogy elmondja neki azt,hogy feleségül fogja venni a lanyát.B Tiger és Vanesa mindent elmondtak Harrynek.Harry imádja a lányat és ezért áldását adja az esküvőre.Harry látja azt,hogy a lánya őszintén szereti B Tigert és Harrynek a lánya a legfontosabb és az ő boldogsága és nyugott azért,mert tudja azt,hogy B Tiger is őszintén szereti Vanesát.1 hónap elteltével B Tiger és Vanesa összeházasodnak és B Tiger azt mondja a polgármesternek,hogy rám mostantól mindenben számíthat és én mindent megbocsájtok önnek és köszönöm azt,hogy áldását adta az esküvőre.Harry azt mondja neki,hogy nincs mit fiam,megpróbálok megváltozni a lányom miatt.A szegény emberek és a gazdag emberek között nincs külömbség,mi mind egyformák vagyunk.Vanesa azt mondja az apjának,hogy köszönöm apa és Harry azt mondja,hogy sok boldogságot nektek.Mindenki ünnepel és mindenki nagyon boldog,a gazdag és a szegény emberek is.B Tiger később elment a folyóhoz és a tündér kijött a vízből és azt mondta B Tigernek,hogy te egy hős vagy,nem volt semmid,de most mindened van.Megérdemled a bátorságodért és a kitartásodért,büszke vagyok rád.Légy nagyon boldog és B Tiger azt mondja neki,hogy mindent köszönök neked és a tündér eltünik.Hát így végződött e csodás hős története aki küzdött kitartóan,bátran és nem adta fel,nincs lehetetlen.

Nem is nagyon tudok véleményt alkotni, mert ebben a rövid írásban is olyan csodálatosat alkottál, hogy nem is nagyon találok szavakat. Le a kalappal, komolyan. Már most nagyon várom azt a novellát!

Alive And Stereo
Rózsa
Második részlet:

Délután be sem mentem melózni. Beteget jelentettem és helyette készülődtem, amit soha nem szokok. Mindig felkapok valamit és úgy hódítok. De most készülődtem. Nem tudom, hogy miért...Csak úgy. Talán kissé féltem és nem akartam bajba keveredni sz.r göncökben. És ha végül pedig meg kéne halnom az éjszaka folyamán, akkor legalább nézzek ki jól. Hiszen nem tudom hogy mi vár rám a Garden-ben. Egy kézbesítő. De mit ad át? Még az is lehet, hogy bajba keveredek.
Felhúztam a fekete farmerem és a szürke felsőm. Felrángattam a sötétszürke kapucnis dzsekim és elindultam. A disco előtt Ali, Kylie, Navid és Will ácsorgott.
-Hellotok!-mosolyogtam-Avery?
-Nem volt jól-vont vállat Navid.
-Aha...Akkor bemegyünk?-kérdeztem, mire elmosolyodtak, így be is mentünk.
Navid és Kylie elment az italokért míg én és Ali a táncparkett szélén álldogáltunk. Szememet keresztülfuttattam a tömegen, de nem láttam semmi furát. Ha a többiek közelében maradok nem is lesz bajom.
A "maradjunk együtt" elméletem nem jött össze, mivel Ali rögtön az első ital után meghivattatta magát egy másik italra, egy idegen sráccal. Kylie és Will pedig együtt elmentek táncolni, így Navid meg én szótlanul ültünk a pultnál, mikor odajött hozzám egy vörös lány.
-Szia!-mosolygott. Szép volt-Már egy ideje nézlek...Magányosnak tűnsz. Nincs kedved táncolni?
Navid-ra néztem, aki csak ennyit mondott:
-Elmegyek Avery-hez.
Csendben bólintottam, majd követni kezdtem a lányt. Csípője egyenletesen mozgott és iszonyatosan rövid szoknyát viselt. Tánc után meg is vizsgáltam, hogy mennyi mindent takar...

Egy óra elteltével kipirulva mostam meg az arcom, majd visszamentem a buliba, ahol kértem egy üveg sört, amivel a kezemben vágtam végig a tömegen a többieket keresve. De nem találtam őket, így nekitámaszkodtam az oszlopnak, miközben Kylie kedvenc száma, a Habits szólt. Volt már bennem jó pár pohár sör is, így duplán jól jött az az oszlop. Éppen a távolba meredtem, mikor megpillantottam egy platinaszőke lányt, aki engem nézett, majd elfordult én pedig poharam a földre ejtve követtem. Egy csomó embert kikerültem, mikor valaki a kezembe nyomott egy hátizsákot. Utána néztem az illetőnek, de kapucnit viselt, így nem láthattam, hogy ki volt. A táskát felraktam a hátamra, majd követtem a lányt, aki megállt a táncoló tömeg közepén. Vészesen közel jött hozzám. Elmosolyodtam, de a mosolyom le is hervadt, mikor egy 38-as Smith and Wesson-t nyomott az oldalamnak. A lány továbbra is mosolygott, de én meghátráltam és bár nehézkésen, de kijutottam a diszkóból. Nem törődve a többiekkel, tempósan kezdtem sétálni, miközben a diszkóból kijött 3 srác. Körbenéztek, majd mikor megláttak, odakiáltottak.
-Hé, haver!-indultak meg felém, röhögve-Várj meg! Dumáljunk egy kicsit.
-Dumál veletek a franc!-suttogtam, majd kapucnimat a fejemre húzva rohanni kezdtem, ők pedig utánam.

Nagyon köszönöm Neked is, valamint Alyssa Anthony-nak is
Tiszta aranyosak vagytok!

Kísértő Sötétség
IV.részlet
-Szia anya. - Ordítottam el magam, ahogy beléptem a ház ajtaján. Meseszép három emeletes kúriában lakhatok hála apám munkásságának. Ingatlan céget vezet ,és bármit meg tesz a családunkért. Értem és az anyámért. Anyám viszont már más tészta ő nem dolgozik, állítása szerint ugyan is az anyaságot választotta.
- Kicsim! - Rohant oda hozzám és puszit nyomott az arcomra. - Milyen napod volt?Hmm. Apád és én ma este nem leszünk itthon. Meghívót kaptunk valami különleges bálba. Ott kell lennem. - Lelkendezett anyu. Csodálatos nő ,annyira irigylem,kár hogy nem hasonlítok rá. Magas,vagy 180 centi de még 40 éves korában is kirobbanó formában van, csodálatosan vékony és napbarnított. Fekete haja rövidre van nyírva,de így megmutatja arca csodálatos formáját. Sajnos semmilyen ízben nem hasonlíthatok rá.- De ne felejtsd el bevenni este a gyógyszereket,mert teljesen EGYEDÜL leszel itthon és nem szeretném ha valami baj történne.
- Jó. - Nyugtáztam bár ahogy meghallottam, hogy teljesen EGYEDÜL és,hogy gyógyszer felment bennem a pumpa. Magányos estélyimen általában áthívom Finnt "csajos estét" tartani, de sajnos ma randija van. Azonban nélküle a magányban az árnyékok állandó kísértése nem marad abba. Soha.

Sötétlila krizantém, harmadik rész, második fejezet első részlete:
Vér és vita

Tony- nak valami egészen egyszerűen nem ment ki a fejéből. Egyik éjjel, amikor megcsókolta Lisette-t, véletlenül megharapta a nő alsó ajkát, de annyira, hogy kiserkent a vére. Lisette egy pillanatra állt csak meg a mozdulatban, és lenyalta ajkáról a vért. Lassan, láthatóan élvezte ki a helyzetet, mintha a férfi direkt csinálta volna. Végig a szemébe nézett, majd ajkán a növekvő vércseppel odahajolt, és szántszándékkal tette meg azt Tony-val, amit ő vele az előbb. Hagyta összefolyni a vérüket.
Tony pedig nem tudta, hogy örüljön-e neki, vagy kezdjen el félni. Végül is, a kapcsolatuk egésze olyan furcsa volt; ez a momentum csak még furábbá és egyoldalúbbá tette: a férfi egyre inkább azt érezte, hogy szeretője bármit megtehet vele. Elveheti a vérét, ezzel nem is volt baj, azzal sokkal inkább, hogy mi van akkor, ha egyszer az életét akarja majd? A kettő szinte egy és ugyanaz. Legalábbis Tony úgy vélte.

Haragudni akarok Edith -re, amiért elszívja azt a cigarettát; de nem tudok, mert tisztában vagyok vele, hogy az már lényének egy apró darabjává vált, a személyisége része, és ez így van rendjén. Tudom, hogy a kegyetlen világ kioltotta belőle azt az édes tízéves kislányt, aki egykoron ugyanannyira ő volt, mint most ez a harmincegy éves nő. Azért viszont igenis haragszom rá, amiért elítéli az írókat: lehet, hogy ő nem a szavak embere, de lehetetlen nem értékelni más emberek kincseit: hiszem, minden regény egy kincs, melyet meg kell ismertetni a világgal, melyet közkinccsé kell tenni, és nem elítélni. Lehetetlennek tartom, hogy valaki ne élvezze azt, hogy órákat tölt a monitor előtt, és csak ír, érezni, ahogyan a billentyűzet lassan a kezünk alá idomul, és egyre több ezer szó lesz a gépben, vagy akár a papíron, hogy nem élvezi valaki értékkel megtölteni a szűziesen fehér lapokat?! Én személy szerint festeni akarok a szavaimmal: képeket az emlékezetükbe, és a sajátomba is. Olvashatunk más emberek, a karaktereink szívében és lelkében, létrehozhatunk egy világot, egy történetet. Nekem ezek álmok, színesek, lomhák, és nem hagynak nyugodni, akarom a billentyűk kattogását, akarom a delíriumot, akarom, hogy fájjon a csuklóm az írás miatt, akarom, hogy besötétedjen, essen az eső, de én még ott üljek és gépeljek… Olyan dolgokat akarok átélni, amit a való életben talán sohasem fogok, akarok fejből tudni bekezdéseket. Akarok álmodni, milyen lesz, ha más is kezébe veszi ezt a regényt.
Talán botrányos dolog megnyilatkozni egy könyvben az írónak, jó pár fejezet után, a könyv harmadik részében. Talán nem ez életem főműve, de én karakterekről álmodom. Esténként van, hogy Gillian-nal. Elmondom: Gillian-t részben magamról mintáztam, ő az őszintébbik felem, aki ki meri mondani és meg meri tenni, amit gondol és akar. Irigy vagyok rá. Talán gonoszság szívünkbe zárt szereplőnket egyszer csak majdnem megöletni férje szeretőjével, aki csak egy novellatémának készült, a Sötétlila krizantémtól teljesen függetlenül. Nem normális dolog, hogy az író kiborul a regénye közben teljesen váratlanul. De hát… mi a normális, igaz?
Ezt a regényt a saját vigasztalásomra kezdtem el írni, mondván, nézd, nézd meg jól, látod? Ő is depressziós, nem csak te egyedül a világon! Nem csak te akarod megforgatni a torkodban a konyhakést! Végül nem tettem meg, mint látják. Gillian megpróbálta, engedett a démonoknak, mennyire büszke vagyok rá! Én nem mertem. És jól tettem.
Évek óta nem sírtam, tudják? Kíváncsi vagyok, mi vette rá magukat, hogy kézbe vették ezt a könyvet, megbánták-e már? Ki merték nyitni? Megvették? Vagy kölcsönözték egy könyvtárból? Letöltötték az internetről? Egyáltalán, lesznek még könyvtárak, amikor ezt a regényt kiadom? Kiadom valaha is? Bizonyára megtettem, ha ezt olvassák. Megbántam vajon? Sajnálom, hogy elvettem a színteret Edith cigarettájáról, és az imádnivaló Venetiáról, őszintén sajnálom, de mindezt el akartam mondani. Kíváncsi voltam, meg merem-e tenni, le merem-e írni ezeket a szavakat? Merek-e farkasszemet nézni velük? Vagy talán még arra sem vagyok képes. Talán egy nap majd engedek a kísértésnek. De az is meglehet, hogy nem, és nyolcvanévesen, természetes úton halok meg. Még nem tudom, hogy Gillian-t és családját mi fogja még érni, és hogy Edith hány cigarettát szív el a regény végéig. De lehet, hogy öt perc múlva beüt a világvége és mind meghalunk...El akartam mondani. Köszönöm. Hogy megtehettem, hogy leírhattam. Már ez is számít. Ha tudnák, mennyit...
Ha már a kitárulkozás pillanatába mélyedtünk, elmondok még valamit. El akartam mesélni a történetemet, mindegy, milyen áron. S ha fogjuk ezt a történetet, a mesémet, s lecsupaszítjuk róla a szövevényes allegóriákat, és megfigyeljük alaposan Gillian viselkedését: akkor bizony sovány életemmel találjuk szembe magunkat.
Ezt a könyvet 2014 októberében kezdtem el írni, tizenhárom évesen. Tollal, papírra, a legnagyobb szívfájdalmak közepette, harcolva a könnyeimmel. Ma 2015. május harmadika, vasárnap, anyák napja van, ami azt jelenti, hogy lassan már hét hónapja írom ezt a könyvet, és ez tizenötezer négyszázöt szót jelentett mindezidáig.
2001. március 28-án születtem, s tizenegy éves koromban kezdtem el hosszabb történeteket írni, melyek már hatéves korom óta érlelődtek bennem. A három év alatt eddig nyolcvan szereplő teljes életpályáját dolgoztam ki, mindegyikük egy kis darab belőlem, a személyiségemből. Bejártam velük Brooklynt és Manhattant, Barbadost, Lincolnshire-t, és Londont, valamint Párizst, Provence-t. De ha visszatérünk a Sötétlila krizantémhoz, adósuk vagyok még egy nehéz titokkal. Április elején alapfokú angol nyelvvizsgát tettem; és az írásbeli részben egy levelet kellett angolul megírnom, úgy, hogy a címzésnél és az aláírásnál nem használhattam a saját adataimat. Így a levelemet Lisette-ként írtam alá, pedig több száz név közül választhattam volna, én mégis ezt az egyet választottam.

Kísértő Sötétség
V.részlet
A szüleim negyvenhárom perce és huszonnégy másodperce hagyták el a házat. Pontosan tudom, hiszen minden egyes másodpercet számolok. Semmi másra nem tudok gondolni, csak arra ,hogy lassan leszáll az éj és engem EGYEDÜL hagytak itthon. Mivel még nincs nyolc óra, nem vettem be a gyógyszereim. Azokat minden nap ugyanabban az időpontban kell lenyelnem, percre pontosan. Elég kényes kezelés, melynek most alá vettet a dokim,de azt mondta ez most majd beválhat. Állítólag, de én már semmit nem remélek. A pszichológia szak, azért is áll közel a szívemhez, mert reményeim szerint segíthetek majd az olyan embereknek akik hasonló traumákat éltek át. A másodpercek számontartása közben átöltöztem a pamut pizsamámban, melyen apró kiskutyák voltak és lefekvéshez készülődtem. A fürdőszoba tükörben naponta kétszer látom magam reggel -és este,és ezek a napon legsanyarúbb pillanatai. Angyali arcomhoz rézvörös sűrű haj járt, mely e hátam közepéig ér, és kidülledő égkék szemek. Apró orr és egy vonal szerű szájnak nevezett izé az állkapcsom fölött. Amit előnyösnek vélek magamon azok a lábaim,de hát az senkit nem érdekel. *pipp* *pipp* Rezgett a telefonom,ami annyit jelent, hogy SMS-em jött. Írtam Finnek,hogy jó randit és Melodynak is, akivel még a gólyatáborban barátkoztam össze. Melody már egyetemista így nem szoktam látni, viszont sokat beszélünk. Azonban most csak apu írt, hogy minden rendben ,csilli-villi bál és közeleg az úgy nevezett gyógyszer idő. Remek. Talán egy kis altatót is csempészek melléjük, mert esküszöm érzem, ahogy az árnyékom életre kell....

-Istenem, szerinted mármint ohhh most azonnal hívd a mentőket,szerintem valami baja van. - Visítottam egy kifejezetten magas hang a fülem mellett. - Talán a gyógyszer, vagy megint arról a férfiról volt képzelgése, komolyan mondom, hogy veszélyes volt elmennünk, tudtuk ,hogy az. Pedig már hónapok óta rendben volt, a kicsikém. Haallllassz? Matthew King, ha nem hívsz egy mentőt most azonnal én.... - Anyám azonban nem fejezte be a mondatát ,mert sírásban tört ki. Fájt minden csontom,de megpróbáltam kinyitni a szemem ,szólni akartam, hogy nem kell a mentő,nem történt semmi, azonban ahogy megmozdultam volna kísérteties fehérség vakított el, majd hirtelen már csak minden elsötétül. A feketeségben egy férfi körvonalait láttam magam előtt, nagydarab, negyvenes, borostás, fekete sapkában és ballonkabátban. Futni akartam előle,de egyszerűen semmit nem tudtam csinálni. Egy szó nem jött ki a számom bármennyire is akartam sikítani, a lábaim megmerevednek. A férfi viszont közeledett, már csak egy karnyújtásnyira volt...vviiiiúúúúúúú,viiiúúúúúú,viúúúúúúúú,
"El az útból hölgyem, a lányát azonnal kórházba kell vinnünk.Jönnie kell magának is, mire allergiás, mit kapott? Trauma?" Suttogta egy távoli hang,de én csak a férfira tudtam koncentrálni és arra, ahogy közelít, s az járt az fejemben mi fog most történni. Mármint, mit akar a férfi,megint? Egyszer nem voltam elég...