Saját írások, novella, vers, bármi

Nagyon érdekes történeteket olvashatok itt, ügyesek vagytok!

Alive And Stereo
Kezdődik
Negyedik és egyben utolsó részlet:
Hello Nate!...Gondolom dühös vagy, vagy valami ilyesmi. Gondolom a meg sem született gyerekünkről is tudomást szereztél...Hogy miért nem mondtam el?...Nate...Kiakadtál volna és nem akartad volna. De én igen. Így inább el sem mondtam...Na, de...Gondolom meglátogattad a doktor urat. Mit mondott? Mesélt a nyomulásáról, ami a vetélésem után történt?
Milyen nyomulás? Dr. Angebot nyomult? Rányomult Rachel-re?
Nem? Nyilván nem. Minden esetre megtörtént. Rámnyomult. Sőt! Megfenyegetett. Azt mondta, hogy elmondja a szüleimnek a terheségem, hacsak...hacsak...Kghm...Muszáj volt belemennem. De ez nem azt jelentette, hogy nem undorodtam tőle. Dehogynem. Gyűlöltem...De ez mind nem lényeges.
Akkor mi a lényeges? Miért kellett ezt csinálnom? És hogyan jutottál eddig?
Megtetted amire kértelek? Bizonyára. Ha nem, akkor nem tudnád ezt hallgatni.
Előbb-utóbb rájöttem volna, hogy a kód Dr. Angebot neve.
És most fogsz igazán megutálni.
Ennél jobban csak akkor foglak utálni ha azt mondod még nincs vége ennek az egésznek, de ugye ez nem fordulhat elő...
Nate...Meg fog kelleni keresned a gyűrűm. A pecsét gyűrűm. És ez nam ajándék lesz.
Rachel, ne merészelj ezzel viccelni!
Ha megvan, add oda anyunak és kérdezz rá, hogy hol is van a sírom. Nem azért mert nem tudnám...Neked fog kelleni.
Mocskos, kétszínű r.banc, hogy...
Pá, Nate!
Dühös voltam. Elmondhatatlanul dühös. Nem csinálom meg. Nem tehet semmit ellene! Hiszen már nem él.

Irományaim

Alive And Stereo
Döntés
Első részlet:
Korán keltem, mivel nem tudtam aludni. Mikor felöltözve siettem lefelé, legkisebb húgomba(2 és fél éves), Savannah-ba botlottam.
-Hey!-kaptam fel a csöpséget-Miért nem alszol?
-És te?-pislogott rám.
-Suliba megyek-ültettem fel a konyhapultra.
-Tegnap keresett valaki-váltott témát.
-Kylie?
-Nem...Egy fiú.
-Navid?
-Nem.
-Will?
-Neem!
-Akkor ki?-forgattam a szemeim.
-Nem tudom-tárta szét a karjait.
-Aha...Ha visszajön, mondd meg, hogy megtalál a Blue Angel's-ben.
-Oké-mosolygott, mire levettem onnan.
-És most menj aludni!-kaptam fel a táskám és a gördeszkám, de mivel megláttam, hogy esik az eső, vissza is raktam.

10 perc alatt odaértem és ekkor Navid-ba ütköztem. Szó szerint. Majdnem elesett, de visszarántottam.
-Bocs-mosolyogtam.
-Semmi.
-Na? Beszéltél Avery-vel?-sétáltunk a szekrényem felé.
-Szia, Nate!-jött velünk szembe a pompomlányok kissebb csapata.
-Sziasztok, lányok!-fordultam utánuk, majd vissza Navid-hoz.
-Aha.
-És?-értünk oda a szekrényemhez, így megadtam a kombinációt. 1 4 5. A szekrényem kinyílt, én pedig bepakoltam a cuccom.
-Júniusban fog szülni-mondta, mire felé fordultam.
-Gratulálok...vagy mi-mosolyogtam, majd kezet fogtam vele.
-Kössz-túrt a hajába, mikor megérkezett Ali. Ő mindig ilyen korán érkezik. Vagy elkésik. Ez a két lehetőség van.
-Sziasztok!-ölelt meg majd Navid-ot is-Ti hallottátok, hogy új osztálytársunk jött?
-Nem-ráncoltam össze a szemöldököm.
-Pedig de...Egy srác...Krva cuki-mosolygott.
-Cuki-gúnyolta ki Navid, miközben az osztályunk felé lépkedtünk, majd megláttam. Ali mögött plusz egy pad volt és ott ült egy srác. Kék szeme volt és fekete haja, ami össze-vissza állt. Egyik fülében pedig fehér fültágító volt. Fekete dzsekit viselt fekete farmerrel és mikor bejöttünk, hideg tekintetét rám emelte.
-Hát nem helyes?-suttogta Ali.
-Nekem speciel nem az esetem-mentem be röhögve. Elmentem a bálna padja mellett, akinek csuklója be volt kötve-Vágások?-ültem fel a padjára, táskámat a padom mellé dobva.
-Nem...Meghúztam-mondta vörös fejjel.
-Aha, na persze-álltam fel, majd odamentem az új sráchoz-Te meg ki vagy?-támasztottam magam a padjának.
-És te?-állt fel.
-Itt én kérdezek-mondtam.
-Keménykedj csak...bálna vadász-mosolygott, mire elmosolyodtam, majd bemostam neki egyet.
-Nate!-rántott vissza Navid, mire előbukkant Mrs. Hole.
-Hopes és Roberts!-próbálkozott, de ekkor a srác megjutalmazott egy bal egyenessel, mire én kiszabadultam Navid szorításából és a változatosság kedvéjért nem ütöttem, hanem gyomorszájon rúgtam. A srác meggörnyedt, majd a földre lökött, ahol rámült és folyamatosan jobb egyenesekkel sorozott. Nem feküdhettem, mint valami rongybaba, az adandó alkalommal lefejeltem. Ekkor bejött két-két férfi tanár és lerángattak minket egymásról. Jól elintéztük egymást. Míg a srácnak orra vérzett és a szája szélén volt egy kisebb vércsík, addig nekem a halántékomról folyt lefelé egy vércsepp. Persze a bordáim is irgalmatlanul fájtak, nem beszélve a fejem lüktetéséről.
-Hopes és Roberts!-érkezett meg az igazgató-Az irodámba!-üvöltötte, mire szótlanul lépkedni kezdtünk mellette.

Gyerekek...Elég egyedi egy ilyen történet?(ez a tartalom és nem a fülszöveg!)
Most épp olyan történetet írok,ami a jövőben(2040-ben) játszódik,San Francsicoban,ahol az új törvény szerint minden 13 évet betöltő lányt elküldik a Kiképző Táborba,ahol,ha a megpróbáltatások után megélik a 14 éves kort,hivatalosan is nőkké avatják őket.A főszereplőm Macey Stan is épp betölti az adott kort így ő is oda kényszerül.
(ha kérhetem véleményt is írjatok)

Szerintem van értelme ilyen történetet írnod és ami engem illet, mindig is imádtam a futurisztikus könyveket, mint például az Éhezők viadala, a Beavatott trilógia stb. Szóval én biztosan elolvasnám. (Bár így a margóra megjegyzem, hogy 14 éves kortól nővé avatni valakit kissé jhefhef. A mai korban még 18 év felett sem ismerik el a nőket. Főleg a keleti országokban) De ettől a kis hibától függetlenül én szívesen elolvasnám.

Teljesen egyetértek veled, én is nagyon szívesen elolvasnám.

Köszönöm a véleményed.Hát,mondjuk igaz,de hát azt akartam,hogy még a mostani világban ezek serdülők,de ott,már teljes körű felnőtté avassák őket.Mindenesetre köszönöm a véleményed,a Beavatott trilógiát én is imádtam,ha gondolod és érdekelnének még dolgok,dobj meg egy apró üzenettel

Köszönöm neked is,ha gondolod és érdekelnek a dolgok a történettel kapcsolatban még,dobj meg egy üzenettel

Válaszolnék az üzenetedre,de sajnos azt írja,hogy neked nem írhatok.

Elnézést, most próbáld meg, légy szíves.

Semmi baj,rendben

Történetem ajánlója(címet még nem kapott),ha kérhetem írjatok véleményt.
Mit teszel,ha az életed felborul? Ha az egyetlen biztos pont,amibe kapaszkodtál egy időre eltűnik?
2040,San Francisco.Az új törvény szerint minden 13 évet betöltő lánynak március 25.-én el kell utaznia a Kiképző Tábor nevű helyre.Ha betöltik a 14 éves kort és túlélték a Tábor nehézségeit,akkor hivatalosan is nővé avatják őket.
Macey Stan éppen egy héttel az utazás előtt tölti be a 13-mat,így ő is oda kényszerül.A félárvaként nevelkedett lány nehéz szívvel válik meg anyjától és unokatestvérétől Luketól,akik az egyetlen biztos pontok az életében.
Lépj be te is Tábor kapuján,ha van merszed!

Elnézést,nem március 25.-e,hanem március 26.-a

Hát megint jövök egy kis ízelítővel.
Vigyázz, kész...London?!
(részlet)

-Yolával együtt vagyunk -zökkentett vissza a jelenbe Josh hangja. Egy másodpercre rá felfogtam ,hogy mit mondott. Cinikusan rávágtam volna, hogy: Nem mondod? Ezt magamtól is kitaláltam. De inkább vissza vettem ebből és inkább próbáltam hideg vérűnek tűnni. Szerencsére túlságosan is foglalkoztatott ez a téma ,hogy megint a múlt fogságba ragadjak.
-Mióta? -dőltem hátra a széken, mintha valami vallatáson lennénk. De mondjuk ez félig meddig tényleg az.
Yola és Josh összenézett. Egy pillanatra azt hittem, hogy ők maguk se tudják ,hogy mikor is kezdődött.
-Úgy két-három hónapja - saccolta meg Yola.
-És hogyan? Egyszerűen nem értem ,hogy hogyan jöttetek rá és, hogy hogy bírtátok eltitkolni előlem ennyire hosszú ideig? - kérdeztem teljesen higgadtan ,bár magamat elszidtam. Ezek három hónapja kavarnak és nem vettem belőle semmit, de semmit? Meg kell hagyni ,hogy ügyesek....vagy csak én voltam figyelmetlen. De honnan pattanhatott volna ki a fejemből ,hogy kavarnak egymással. Üdv Lucy az igazság világában! Itt olyasmibe van részed, amiről meg se gondolnád, hogy tényleg az.
-Mi sem tudjuk ,hogy kezdődött - csóválta meg a fejét ártatlanul nővérem.- Egyre többet találkozgattunk egymással és kialakult valami köztünk. Mi meg úgy voltunk vele, hogy ez mi dolgunk, másra nem tartozik.
-Másra nem...-próbáltam volna kötekedni ,de Víctor közbe szólt.
-Megszomjaztam ettől az érdekes történettől, ugye nem gond, ha kiszolgálom magam? -veszi el Josh baracklevét (alkohol nála tényleg csak különleges alkalmakor jöhet szóba) és lehúz egy jó nagyot belőle. Josh fortyog közbe a dühtől, ahogy látja, hogy milyen pimasz módon kért tőle ingyen frissítőt. - Frissen facsart, semmi féle ízesítő sincs benne. Príma.
-Most már idd is meg a többit, ha már teleraktad bacikkal - utasította vissza a poharat Josh. Látszólag most olyan feszült volt a történteken ,hogy még ez az apró jelenet sem izgatta, ami Víctortól lassan már elvárandó. Víctor egyet vállat vont és tovább iszogatott.
-De miért nem mondtátok el nekem? Bennem igazán megbízhattatok volna -tértem vissza az eredeti témára. nem hagytam ám annyiba. - Végül is én állok hozzátok a legközelebb? Nem?
-Lucy, mi sem tudtuk elsőnek mi ez- nézett kezeire, ahol összekulcsolta az edzőmét az övével. Nővérem, anyám felmenőinek köszönhetően barna bőre különös mód, nagyon is illet Josh, tiszta fehér kezéhez. - Nem rég jöttünk rá, hogy többről van szó. És elakartuk mondani mikor eljön az ideje.
-Időponthoz raktátok a nagy bejelentést? -kérdeztem elkuncogva magam. De nem azért, mert olyan mókás volt. Hanem már megint a cinizmus. - Ennyire jól elterveztetek mindent?

Tökéletes.

már várom

Alive And Stereo
Döntés
Második és egyben utolsó részlet:

Mikor az irodába értünk, leültünk és mind a ketten Mr. O'Hara-ra figyeltünk.
-Nathaniel Hopes és Justin Roberts...Halljam, miért verekedtetek?!
Egyikünk sem szólalt meg.
-Rendben. Akkor így...Halljam, hogy miért verekedtetek, különben kicsaplak titeket!
-Az első napomon?-röhögött Justin.
-Igen...Az édesanyád nem mondta, hogy ilyen botrányos magaviseletű vagy.
-Én?-csodálkozott-Ez az idióta mosott be nekem.
-De te piszkáltál fel-néztem rá.
-Mivel is?-mosolygott önelégülten.
Nem válaszoltam, csak visszafordultam Mr. O'Hara-hoz.
-Mehetek?
-Persze!-mondta-Mind a ketten elmehettek egy igazgatóival. Szeptember 2. hetében. Remekül nézünk ki!-szörnyülködött, mire felálltam és kimentem. Az ajtó előtt Kylie állt, aki mikor kimentem, rám mosolygott:
-Nathaniel végre a régi!-röhögött, majd odajött hozzám és lesmárolt. Nem smároltunk soká, mivel elhúzódtam és az osztály fel vettük az irányt.

A nap lassan, de eltelt. Délutánra pedig szabadnapot vettem ki, hogy hivatalosan a kémia dogára tanuljak, de helyette Navid-dal együtt elmentünk az edzőterembe, ahol mit láttunk? A bálnát a futópadnál.
-Te, ez mit keres itt?-bökött meg Navid.
-Nem tudom, de nem akarom látni a lötyögő hájait-mentünk le a tornaterembe, ahol elvettük a kosárlabdát.
-Avery ma nem volt suliban-pattogtattam a labdát.
-Nem volt jól-mondta, miközben én kicseleztem és bedobtam-Te viszont hétfőn tűntél el-mondta, miközben odaadtam neki a labdát és én álltam be védeni.
Hazudnom kellett:
-Lógtam-vontam vállat.
-És nekem nem szoltál?-pattogtatta felháborodva a labdát-Mindig együtt lógjuk el a sulit!
-Hirtelen jött.
-Aha-indulta meg, de időben elütöttem a labdát-Franc!
-Majd máskor, tesó!-röhögtem-Húzóckodunk?
-Bah! Igen...Ezt mondtad, mikor Ali buliján te smároltad le Rachel-t helyettem.
Azon az éjszakán nem csak egy csók volt. Többek között teherbe ejtettem őt.
-Ja-raktam vissza a labdát, majd elkezdtem keresni a rudakat a húzóckodáshoz.
-Apropó Rachel!...Eladják a házukat.
-Mi?-néztem rá.
-Aha...Melody szülei pedig megvennék.
-Megvennének egy házat, ahol öngyilkos lett valaki?
-Nem tudjuk pontosan, hogy hol...Csak azt, hogy vagy 3.-án éjjel, vagy 4.-én reggel-vont vállat, mikor megtaláltam a vas rudakat, amiket felerősítettem egy számukra kijelölt helyre.
-Igaz-kapaszkodtam fel.

Köszönöm:)