Starity

Saját írások, novella, vers, bármi

26 oldal 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26
Hozzászólok Nem indíthatsz új témát!
2015. július 09. 17:15 #441
- törölt felhasználó -    
Idézet (Alyssa Anthony @ 2015.06.01. 19:32)
Sziasztok smileeee.gif remélem,hogy tetszenek a történeteim és a verseim.Ez egy nagyon izgalmas történet.Ha unatkoztok olvassátok el,higyétek el nem fogjátok megbáni  thumbsup.gif
Varázslatos történet 1.fejezet
Halloween estéjén egy férfi és egy nő szembe száltak egy gonosz vámpírral,sajnos nem volt más választásuk azért,mert a gonosz vampír megakarta ölni a gyermekeiket azért,mert a férfi egy erős varázsló fia.A varázsló már meghalt és ezért már a fia az erős varázsló és a férfi felesége egy jó boszorkány.1 évvel ezzelőt egy jövendő mondó azt mondta a gonosz vámpírnak,hogy egy napon az erős varázsló és a jó boszorkány gyermekei fognak téged és a gonosz vérfarkas szolgáidat elpusztítani a gonosz vámpír ezért akarja megölni a házas pár gyermekeit.A férfi neve Nick és a nő neve Rebeca,nagyon szeretik egymást és a gyermekeik nekik a legfontosabbak.A házas pár úgy döntöt,hogy elviszik a gyermekeiket egy árva házba és ezt is tették.Elvitték a 3 gyermeküket San Franciscoba egy árva házba.Halloween estéjén az erős varázsló és a jó boszorkány ereje duplázódik,de a gonosz vámpír és a vérfarkas szolgái nagyon erősek,ezért a házas pár nagyon aggódott.Azt akarták,hogy ha velük történik valami rossz,akkor a gyerekek legyenek bisztonságban.A 3 gyermeknek még nincsen erejük majd csak a 25-ik születés napjukon,ők ikrek két fiu és egy lány.A fiúk nevei Brandon és Bruno és a lány neve Gabriela,most a 3 gyermek 2 éves.A gonosz vámpír és a szolgái nem találhatnak rájuk azért,mert az apjuk elmondott egy varázsigét ami akkor is vigyázz rájuk ha ő meghal és a varázsige csak akkor tűnik el ha az apa el mondja a varázsigét fordítva,a gyerekek biztonságban vannak.A házas pár Halloween estéjén szembe szált a gonosz vámpírral,de sajnos a gonosz vámpír meglepte őket,be zarta őket egy nagy ketrecbe amiben nem műkodik semilyen várazslat.A gonosz vámpír neve Eduardo és ő addig nem engedi ki őket,amíg nem mondják meg neki azt,hogy hol vannak a gyerekei és addig míg az apa nem mondja el a varázsigét fordítva.A házas párt nem tudja megölni azért,mert ők halhatatlanok hála a nő annyának,aki szintén egy jó boszorkány volt és így akarta megvédeni a lányát és annak férjét.Sajnos akkor még a gyerekek nem születtek meg és ezért őket nem tudta megvédeni.
A történetet majd még folytatom wink.gif


2.felyezet

Az évek múlásával a hármas ikreket már kiengedték az árva házból és mindhárman találtak maguknak egy munkát és vettek maguknak egy lákast.A szüleik még mindig bevannak zárva és a gonosz vámpírnak, Eduardónak van egy terve,megakarja csonkítani Rebecát azért,hogy Nick elmondja azt,hogy hol vannak a gyerekek és azért,hogy elmondja fordítva a varázsigét.Eduardo elkezdte megcsonkítani Rebecát és Nick ezt nem bírta nézni,ezért elmondta a gonosz vámpírnak azt,hogy hol vannak a gyerekek és elmondta a varázsigét fordítva.Nick hissz abban,hogy minden rendben lesz.Eduardó megparancsolta a vérfarkas szolgáinak azt, hogy keressék meg a hármas ikreket és hozzák őket el neki.A vérfarkasok elindultak San Franciscoba,de nem találták meg a hármas ikreket és nem értették azt,hogy miért,de folytatták a keresést.Pár évvel később a hármas ikrek be töltötték a 25.élet korukat,nagyon szomorú volt a gyermekkoruk,nem értették azt,hogy miért hagyták el őket a szüleik,nagyon sokat szenvedtek e miatt,de pár nappal a születés napjuk után Rebeca anyja megjelent nekik szellemként és mindent elmondott nekik.Bruno,Brandon és Gabriela alig tudták elhinni azt,amit a nagymamájuk elmondott nekik,de nagyon boldogok voltak.Rebeca anyja varász erejükről is,elmondot nekik mindent és azt is elmondta nekik,hogy ő vigyázott rájuk és,hogy ő nem engedte azt,hogy a vérfarkasok meg találják őket.A nagymamájuk elmondta azt nekik,hogy mit kell tenniük,elkell menniük és ki kell szabadítaniuk a szüleiket és,hogy még elkel pusztítaniuk Eduardót és a vérarkasokat is.A nagymamájuk sok sikert kívánt nekik és eltünt.A hármas ikrek elindultak a gonosz vámpírhoz.Eduardó alig akart hinni a szemeinek amikor meglátta őket.A hármas ikrek egy varázs igével kiszabadították a szüleiket és együtt a közös erővel elpusztították a gonosz vámpírt és a vérfarkas szolgáit is,a család végre hazament és a hármas ikrek mindent elmondtak a szüleiknek.Rebeca nagyon hálás az anyjának mindanyian végre boldogan élhetnek együtt azért,mert a rémálomnak vége,hát így végződött ez a történet remélem,hogy tetszett puszi.
2015. július 09. 19:23 #442
stengerkitti
stengerkitti
ಌ†Drømmende†ಌ
 
StátuszJa, ikke stress med kroppen din. Kropp er kropp og du er fin.
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.01.10.
Hozzászólás: 1298
Csatolások: 596
Azonosító: 142983
Offline offline
Idézet (Lovatics04 @ 2015.07.09. 15:11)
Megjött a harmadik rész,remélem ez kárpótol benneteket, hogy ilyen sokáig húztam a másodikat.Jó olvasást mindenkinek.Kritikát még mindig elfogadok.
2040.március 26. 6:30
Megnyomom a zöld gombot, ezzel fogadom a hívást.
-Szia Luke-szólok bele.
-Szia Macey, én Luke anyukája vagyok-hallok a túloldalról egy női hangot.
Természetesen ismerem az édesanyát, hisz ő volt a nagynénjém. Nem sűrűn találkoztunk, mert keveset volt itthon, kint dolgozott Németorszába. Furcsálom, hogy unokatestvérem mobiljáról hív.
-Macey, azért hívlak, mert tudnod kell mi történt-sóhajt.
-Miért?-kérdezem.-Mi történt?
-Luke…-hangja sírós.-Az én egyetlen kisfiam, tegnap este meghalt-törik ki keserves sírásba.
-Nem… Nem, Luke nem hallhatott meg!-kiabálom sírva, mire páran felém is néznek.
-Gondolom mesélte, hogy rákos-suttog Luke anyukája.
-Rákos volt?!-egyre jobban ledöbbentem. Luke ilyet nem mondott nekem.-Nem. Soha nem mondta, hogy rákos lenne.
Arcom a kezembe temetem és sírok.
-Macey-szólít meg.-Luke hagyott neked egy levelet. Tudom, hogy elutaztál már, de, ha visszajössz, kérlek, gyere be a levélért.
-Természetesen-mondom, majd ajkamba harapok.
-Mennem kell, Macey. Kérlek vigyázz magadra.
-Megígérem.
A vonal megszakad, én meg ott ülök, mint egy rakás szerencsétlenség és bőgtem. Nincs kedvem semmihez, az egész utat át akarom sírni, nem érdekel, hogy mindenki néz. A könnyek folynak az arcomon. Elvesztettem őt is. Lekiabáltam a fejét és most nem tudom jóvátenni, mert meghalt. Úgy érzem magam, mint egy darab rongy, egy jelentéktelen senki, egy lúzer. Legszívesebben ezt az egész Tábort hagynám a francba, legszívesebben csak megölném magam.
Mennyi idő telt el? Fél óra, egy óra? Nem érdekel. Azt hiszem, vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor legkevésbé az idő számít. Egy olyan pillanat, amikor elveszítjük az idő érzékünket, nem érdekel, mennyi ideje csináljuk azt, amit csinálunk.
A sírás is ilyen. Nem számít mióta sírunk, az a fontos, hogy miért. Hisz az emberek sem azt kérdezik tőlünk, hogy mióta sírunk, hanem, hogy miért. Pedig az a miért néha fájdalmasabb, mint a mikor.
Hozzám senki sem jön oda, hogy mi bánt, de nem is bántam. Egyedül akarok lenni, nem tudok beszélni róla. Fáj, hogy így elment.
Hazudnék, hogyha azt mondanám, hogy nem jutott eszembe az elmúlt időben felhívni anyát. Ő mindig kézzelfogható tanácsokat adott mindenben. De tudom, hogy ezt még talán ő sem tudta volna kezelni.
Egész úton csak bámulok kifelé az ablakon és sírok. Könnyeim a nadrágomra hullanak, ami következtében úgy tűnik, mintha vizes lenne.
Az idő minden sebet begyógyít, járt a fejemben. De ilyen sebet valaha be tud gyógyítani? Hiszen nem csak az unokatestvéremet veszítettem el, hanem a legjobb barátomat és lelki társamat. 
Fogalmam sincs mit csináljak.

Akkor most így a második és a harmadik részhez is írok egyszerre:

Nagyon szépen átjöttek az érzelmek mikor Macey megkapja az üzenetet hogy Luke meghalt. Tényleg eltudtam érezni, sőt talán már éreztem is a fájdalmát. Ezzel kapcsolatban tetszett még az is hogy van egy üzenete amire rögtön olvasás közben rájön az ember, anélkül hogy gondolkodnia kellene rajta.

Ami viszont nekem ismét fura volt hogy csak a semmiből azt mondta az anyának hogy szeretlek. Persze, tudjuk, hogy Táborba megy - bár mondjuk arról is észveszejtően keveset tudunk még úgy hogy arra igazából nem is lehet alapozni - és nem fogja látni az anyát, de semmi mást. S persze nagyjából jó nagyjából - körülírtad már mi jár a fejébe ezzel kapcsolatba de abba a pillanatba nem tudom mi járt Macey fejébe. Nem mondom hogy nem értem meg, mert megértem hogy nem akarja elhagyni az anyát vagy valami ilyesmi, de nem érzem át mert nem volt leírva.

A másik amit nem értettem, hogy ha Luke rákban halt meg, akkor Luke anyja miért a fia telefonjáról hívja Maceyt de ez majd lehet a későbbiekben kiderül. Aztán ugyan ilyen apró kötekedés hogy amikor Luke anyja beleszól a telefonba azt mondja "én Luke anyukája vagyok" de ha Macey nagynénje akkor miért nem a nevét mondja? Mert attól még hogy keveset találkoznak biztos a nevét mondaná a telefonba. Megint csak ilyen apró kötekedés - tudom hogy idegesít de te kérted _nevet.gif - amikor azt írtad hogy " Arcom a kezembe temetem és sírok. " de ha a kezébe van a telefon hogy temeti a kezébe az arcát? Nagyjából ennyi smileeee.gif Ha kérhetem akkor te is szánj meg akkor valami véleménnyel Message from the Future kapcsán _nevet.gif Nem azért mondom mert nem szívesen véleményezem az írásaidat mert én tényleg szívesen csinálom csak tudod hogy van ez: a vélemények aranyat érnek _nevet.gif
1 felhasználónak tetszik: Lovatics04
2015. július 09. 19:25 #443
stengerkitti
stengerkitti
ಌ†Drømmende†ಌ
 
StátuszJa, ikke stress med kroppen din. Kropp er kropp og du er fin.
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.01.10.
Hozzászólás: 1298
Csatolások: 596
Azonosító: 142983
Offline offline
Még mindig várom sok-sok szeretettel a véleményeket és az építő jelegű kritikákat wink.gif smileeee.gif Lehet benne találni hibát bőven úgy hogy... _nevet.gif

Üzenet a jövőből: Message from the Future 3.rész

Folyamatosan jobbra meg balra forgattam a fejemet. Figyeltem a mellettem húzódó magas beton tömböket amiken különböző zöld levelű növények élősködtek. Némelyiknél volt egy kocka alakú vagy rombusz alakú kihagyás, mintha oda nem jutott volna tégla. Beletelt egy percbe, mire rájöttem hogy azok az erkélyek.

- Van hogy azokon keresztül szállunk be az űrhajóinkkal - szólalt meg önelégülten oldalra húzva a száját mikor látta hogy az erkély szerű valamiket figyelem. Rá néztem majd felhúztam a szemöldökömet. Itt komolyan mindenkinek saját...űrhajója van?

- Mi úgy nevezzük hogy Kifutó. Nagyon hasonlít az általatok nevezet erkélyhez, csak mi nem teregetünk rajta hanem vagy kiülünk vagy kifekszünk és nézzük a csillagokat vagy a naplementét vagy odaparkolunk az űrhajóinkkal. - megtorpant és felnézett az égre. Nem a YX0000-eket figyelte, hanem valami teljesen mást a távolba. Üveges volt a tekintete, amitől elméláztam, és követtem a tekintetét a semmiségbe. Lehunytam a szemem. Olyan volt mintha szárnyalnék. Elképzeltem mi várhat még rám. De nem féltem, inkább izgatott.

- Attól függ ki mennyire melankólikus valaki - szólalt meg újra hosszú idő után, felém fordítva a fejét. Mosolygott, de ez nem olyan mosoly volt mint az eddigiek, amiktől az ember szíve feltöltődik melegséggel. Ez olyan mosoly volt, amitől az ember szíve összehúzódik fájdalmába. Egy olyan keserű mosoly, amiben látod hogy az illető a szakadék szélén áll, de még így is igyekszik a legjobb formáját hozni.

Vissza mosolyogtam, valami hasonló, biztató mosollyal. Nehéz volt, mikor azt sem tudtam mi nyomasztja. Szerettem volna megtudni. Bármit megtettem volna hogy a fejébe láthassak ésegyszerűen kiolvashassam belőle, de tudtam hogy az még ebben a világban is lehetetlen. De segíteni akartam, mert nem bírtam hagyni megfulladni a magányban és abban a valamiben amiről nem tudtam semmit.

- Na gyere menjünk, még mielőtt meg alszik a tej a szádban - elnevette magát, kacsintott, majd elindult a már megkezdett úton. Először nem értettem miért mondja, majd rájöttem hogy a tátva nyitott számra célzott.

Zavartan becsuktam a számat, majd össze húztam a számat mikor Aram megtorpanva pár méterre tőlem egy ravasz, kárörömmel teli mosollyal hátra nézett rám a válla fölött. Elpirultam kissé mert zavart hogy ilyen béna, kicsit se szép pózban látott most már ő is, másrészt pedig azért mert elbűvölő volt a mosolya és dühített hogy így gondolom. De hát mit lehet tenni...tökéletes földönkívüli volt. Sugárzott róla hogy nem ember még akkor is ha emberi alakba volt.

- Na jössz már? - kuncogott dühös arcom láttán, nyilván megint nevetségesen festhettem de nem tehettem róla. Ez voltam én, aki mindig mindenki előtt leégette magát már az első adandó alkalommal.

- Megyek... - mondtam tettet durcasággal. Igazából ő volt az egyetlen ezen a helyen akibe megbíztam, pedig tudtam, hogy benne se kellene.

- Csak azért. Mert ha lemaradsz még a végén elrabolnak a földönkívüliek!

- Hahaha... - mondtam, mintha nevetnék, mire elmosolyodott. Dühített. Valahol mégis tetszett.

A továbbiakban újra némán tettük egymás mellett a lépteket, miközben én próbáltam feldolgozni azt amit látok. Aztán feltűnt valami.

- Hogy hogy nincs senki se az utcákon? - néztem körül gyorsan, hogy biztosan nincs e körülöttünk senki.

- Sziesztáznak. - olyan egyszerűen jelentette ki, mintha a világ legegyszerűbb dolga volna, hogy az UFO-k sziesztáznak.

- Ti sziesztáztok? Most komolyan? Sziesztáztok? - ismételgetem újra meg újra mint aki nem hiszi el.

- Te, Lucy, mond csak hallottál már arról, hogy ha leigázol egy törzset akkor az erősebbik törzs is átvesz bizonyos elemeket a gyengébbik törzs kultúrájából? - halványan mosolygott, majd rám nézett. Láthatólag büszke volt magára, vagy egyszerűen csak élvezte az elveszettségemet nem tudtam eldönteni. - Fogalmad sincs mennyi mindent átvettünk az emberektől.

- Remek. Még a történelemben is otthon vagytok... - csattantam fel, mintha tényleg kiborítana de igazából csak lenyűgözött mennyivel okosabbak és fejlettebbek mint mi. Aram egy gyönge, hamar elillanó mosollyal díjazta a kitörésemet, de nem fűzött hozzá megjegyzést.

- Az előbb említetted, hogy a magadfajtáknak emberi formájuk a lelkükről is mesél. - szólaltam meg félve, hosszú hallgatás után - a fekete szem mit jelent? - kérdeztem némi habozás után. Tudtam, hogy tudni fogja hogy William miatt kérdezem, és ez aggasztott. Sóhajtott, majd lehajtotta a fejét, mintha bántaná amit ki kell mondania.

- A fekete erőt, törhetetlenséget, mély érzelmeket sugároz. Az illető szélsőséges, erős akaratú, magabiztos, okos, intelligens, és karizmatikus. Igazi vezet egyéniségek. Ugyan akkor hasonlóan a kék szemű emberekhez, a fekete szeműekben van egy seb ami érzéketlenné teszi őket. Az életük egyetlen egy pontba összpontosul, egyetlen egy célért, és azért hajlandók bármit megtenni. - egy pillanatra elhallgatott, majd felemelte a tekintetét az alattunk futó útról és a szemembe nézett - Williamnak ez a népe, vagyis mi. Szóval mindent meg fog tenni hogy megvédjen minket, ezért mondtam, hogy óvakodj tőle.

Csendben voltam. Nem tudtam, mit kellene mondanom. Nyilván sokkal jobban ismerte Williamat nálam, de tudtam mit tehet ellenem egy olyan ember, akinek szüksége van tőlem valamire.

- Hagyjuk... - sóhajtott, majd tovább sétált. Nem tudtam biztosan, de mintha ideges lett volna. A földbe gyökerezett a lábam. Mi van ha William tényleg olyan milyennek mondja és tényleg van miért aggódnom? Nem, az lehetetlen! Nem lehet annyira gonosz...

- Te is megtagadod az álmokat? - szóltam utána. Megtorpant egy percre. Mintha gondolkozott volna majd megszólalt:

- Én ide tartozom. Ide születtem. Itt érzem otthon magam, és azt teszem amit mindenki más. - nem hittem el hogy komolyan gondolja, de azt sem hazudik. Mintha saját magát győzködte volna hogy ő ide tartozik, és jó neki itt, miközben mindkettőnk tudta, hogy ő egyáltalán nem olyan mint a többi itt élő. Látszott rajta.

Tovább sétált, én pedig úgy vágtattam utána mint a lovak, hogy utol érjem. Egy 19. század korabeli fa ajtó előtt állt meg ismét.

- Ide jöttünk - közölte izgatott mosollyal, majd kinyitotta az ajtót, oldalra lépet, és jobb karjával mutatott hogy menjek be. Kíváncsian néztem rá, majd elmosolyodtam és felsétálva a kicsi lépcsőfokokon beléptem az épületbe.

Odabent minden zöldben pompázott. A falakon gazdag levelű futók és rózsák futottak, előttük egy vagy két három méteres kihagyásokkal óriási levelű növények álltak, felváltva valami rózsaszín virágú növénnyel aminek akkora volt a feje mint a tenyerem, fejéből pedig csápszerű szárak nyúltak amiken kicsi, tulipán szerű virágok ültek. A helység oldalán pedig egy nagyobb szobai szökőkút díszelgett. A benne lévő víz, kövekről kövekre csörgött, majd egy kis elvezetőbe fojt el a padlón a pult előtt és akörül. A pult mögött pedig egy hatalmas ablak terült el amin úgy terült be a fény hogy az egész teret megvilágította a nap ragyogó fénye. Olyan volt az egész mintha egy dzsungelbe léptem volna be.

A falak mellett aztán megpillantottam a barna, kör alakú asztalokat. Két, és három székes asztalok sorakoztak egymás után. Leültünk az egyikhez. Sóhajtottam majd körülnéztem.

- Ez arra a helyre hasonlít ahonnan te is származol? - kérdeztem, miközben miközben még mindig a helyet figyeltem.

- Nagyjából. Ott is rengeteg a fa. A tölgy, a bükk, és a fenyő, páfrányok...Hatalmas növények, és az egész zsong a patak csobogástól, a vízesések hangjától ami egy hatalmas tóban ér véget mindennek a közebén.

- Szeretsz ott élni? - kérdeztem végül, mielőtt még bármi mást mondhatott volna.

- Azt hiszem igen. Tudod, ott nincsenek háborúk, nincsenek problémák, csak a madarak a fejünk felett, a szellő finom süvítése, a szirének éneke, éjszaka a farkasok üvöltése, olyan mintha valóban élnének. Itt viszont ha körbe nézek nem látok más mint a halált. A természetet amit a te és az én fajtám sikeresen kiirtottunk. Ha behunyom a szemem - lassan becsukta szemét - látom ahogy az általunk kiontott emberi vér végig csöpög az ültetett fáinkon, végig csorog az utcán, a házak falán... - kinyitotta a szemét. Az arcára bánat ült - Mintha ez az egész hely is attól bűzlene...

Mielőtt még bármit mondhattam volna egy robot szerű valami termett mellettem. Kicsi volt, és aprócska kis karját fekete vezetékek kötötték össze sötét türkizre festett vas testét. Szemei érzékelőkből és lézerekből álltak. Aranyosnak találtam.

- Szabad valamit? - kérdezte gépiesen. Semmivel sem volt másabb a hangja az igazi pincéreknél hogy ő nem csak úgy nézett ki mint aki nem nem él: ő valóban nem élt.

- Igen. Én innék egy kávét és kérnék még valamit enni, amit te gondolsz és... - rám nézett.

- Ugyan ezt kérem én is. - mondtam helyette is.

A robot megfordult és lánctalpú kerekein vissza gördült a pulthoz majd pár perc múlva vissza tért a rendelésünkkel. Egy hatalmast tálat hozott rajta hasábburgonyával, kockákra vágott petrezselymes krumplival, rizzsel, karikákra vágott krumpli szeletekkel, répával, karfiollal, brokkolival, négy-öt darab ft tojással, paradicsommal,uborka szeletekkel, főt- és rántott hússal, valamint hallal.

- Köszönjük - mondta udvariasan Aram, majd a robot meghajolt, és a mellkasára tett kijelzőn keresztül közölte velünk az árat, majd kinyitotta száját, Aram pedig bedobta rajta az aprót. A robot megköszönte majd elment.

- Látom a kávét is megtartottátok - mosolyogtam, majd a kávé felé biccentettem a fejemmel. Egy szelíddel mosollyal belekortyolt a kávéba, miközben alig észrevehetően bólintott.

Pár percig csendben kortyolgatta a kávéját, én pedig csendben bökötten a tányéromra kiszedett hús, és krumplit. Williamon járt az eszem. Újra és újra lejátszottam magamban a kép sorokat. A Laborban történteket. A P38-as képe úgy égett bele a retinámban, hogy tudtam soha többet nem fogom elfelejteni. Remegett a villa a kezemben, amikor arra gondoltam, hogy az az ember megfosztja az embereket a vágyaiktól és az álmaiktól. Dühös voltam, és szerettem volna egyszerűen nyakon szúrni ezzel a villával habár nem voltam biztos benne hogy hatással lenne rá.

Csak egy pillanat műve volt, de ahogy Aram a kávéscsészét a kávés tálra helyezte, gondolataim más fele siklottak. Kezem abba hagyta a remegést, és felkaptam a fejemet, mintha valami nagyon fontosat akarnék mondani. S így is volt. Eszembe jutott az arca, a hangja, az üveges, elégedetlen tekintete, a karón döfött szíve.

- Miért hagyod hogy William parancsolgasson neked? Kije vagy te neki hogy így bánhat veled? - kérdeztem előre hajolva az asztal fölött. A hangom több érzelmet mutatott meg belőlem mint amennyit szerettem volna. Jegesnek akartam tűnni mint William, de én nem William voltam. Nagyon nem.

- Nem hiszem hogy sok közöd van hozzá - válaszolta olyan hűvösen, hogy azonnal hátra dőltem a székemben, és úgy döntöttem nem vitatom tovább mikor felnézett rám. Azok a kék szemek amik azelőtt simogattak most szikrákat lövelltek felém, utasítottak hogy ne kérdezősködjek, de ettől csak még inkább furdalta az oldalamat. Sóhajtottam.

- William nagyon sokat tett a népünkért. Értem is. Ezért tartozok neki. Valamint ő a főnököm, ezért jár neki a tisztelet. - újra felnézett rám - Ha ő nem lenne én már rég halott lennék. És nem csak én, hanem mindannyiunk. Az életemet köszönhetem neki, ezért akármit kér tőlem, megteszem. - megértettem. De akkor is idegesített hogy hagyja magát így kihasználni.

- Bocs nekem csak nem tetszik ahogy bánik veled...jobbat érdemelnél - motyogtam, fel se nézve rá, a villámmal játszva.

- Lehet - suttogta, alig hallhatóan, inkább magának mint nekem - Egyébként - nyelt egy nagyot. Tudtam hogy terelni próbálja a témát - Hogy is kerültél pontosan ide? Azt már mondtad hogy egy tesi órán voltál de..hogy? Már vagy egy éve próbálkozunk, és eddig senki sem reagált a jelekre.

- Milyen jelekre? - kérdeztem kíváncsian.

- Többféle kép próbálkoztunk. Próbáltunk párhuzamos univerzumokat létrehozni, illetve fekete lyukakat ültetni bizonyos tárgyakba a múltba egy gépen keresztül. Úgy működik mint egy tölcsér. Az egyik szája itt van, a Laborban, annál a gépnél amit te is láttál, a másik pedig a Te világodba. Ha a tükör repített ide, valószínűleg azon keresztül sikerült ide jutnod.

- Akkor egyértelmű. Tisztára mint az Alice csodaországban... - megráztam a fejem, mert hihetetlennek tűnt, hogy úgy lettem apró majd újra nagy, és kerültem 4015-be, hogy észre se vettem. Villámcsapásra. Tisztára Alice csodaország tényleg.

- Az meg micsoda? - grimaszolt Aram, mintha kínaiul beszélnék - Mindegy - rázta meg a fejét, mintha valamit fontosat gyorsan el akarna mondani - Csak azt nem értem miért egyedül te reagáltál rá - az állához emelte az hüvelykujját. Látszott rajta hogy komolyan izgatja a téma, és ettől én is kíváncsi lettem.

- Ki tudja? - vontam vállat, majd egy szelet húst emeltem a számba.

- De még mindig nem válaszoltál. Hogy kerültél pontosan ide? - kérdően emeltem rá a pillantásom. Nem értettem miért érdekli őt ez annyira.

- Bocsi, csak kíváncsi vagyok és szeretnék többet meg tudni rólad. Meg hát olyan ritkán cseverészek emberekkel - furcsa volt ezt így hallani. Elmosolyodtam, majd próbáltam felidézni.

- Nem emlékszek már kristály tisztán. Azt tudom, hogy egyedül voltam. Szekrényt ugrottunk. Mindenki teljesítette a várt szintet... - elkacagtam magam. Nem a jóízű nevetés volt, ha nem olyasfajta amit kínjában csinál az ember - kivéve persze engem. Akárhányszor próbáltam mindig leborultam. Volt hogy még a dobtantóról se mertem elugrani...Nem érdekelt ha egyest kapok mert tudtam hogy nem az életem múlik rajta, de nem engedtek. Bent kellett maradnom, amíg rendesen meg nem tudom csinálni. Mikor már azt hittem talán megtudom csinálni, olyan erősen zúgtam le róla, hogy utána nem tudtam fel kelni a szekrény elé tett szőnyegről. Sajgott a gerincem és a fejem. Csak feküdtem ott mint egy rakás szerencsétlenség, és próbáltam csöndben maradni, miközben a tanárnő ordított hogy keljek fel és csináljam még egyszer...aztán oda jött hogy megnézze mivan. Mikor látta a gerincemen a nyomokat sóhajtva azt mondta mára elég volt majd holnap folytatjuk és kiengedett az öltözőbe. A hajamat tűztem föl a tükörnél. A szememet figyeltem, mert vér vörös volt a sírástól. Gyengének, és erőtlennek éreztem magam. - magyaráztam, egy pillanatra sem nézve az arcára. Nem akartam látni a szemét. Az undort, vagy a karörömét miközben a nevetségesen szánalmas történetemet hallgatja. Nem akartam hogy tudjon erről, és megbántam hogy elmondtam.

- Egyszerűen életképtelennek - mondtam végül, vállat vonva. Sóhajtottam egyet halkan, majd fölnéztem rá. A szemébe olyasfajta megértés tükrözött amitől megdobbant a szívem. S akkor eszembe jutott hogy ő ugyan ezt érezheti Williammal kapcsolatban, akinek szinte lehetetten megfelelni.

- Nem vagy életképtelen attól mert nem vagy képes átugrani egy szekrényt. Az élet nem erről szól. Az élet arról szól, hogy újra és újra megpróbálod átugrani akkor is ha tudod hogy nem fog sikerülni. Te újra és újra megpróbáltad nem igaz? - ne! ne mondj nekem ilyeneket! mert ha álmodok szörnyű lesz felébredni....

- Az semmiség - ráztam meg a fejem - Órán voltunk. Ezt kellett tennem. - mosolyogtam.

- Én nem próbáltam volna meg még egyszer ha először nem sikerül. - motyogtam, letéve a villát a kezéből - Viszont az életbe ugyan úgy muszáj próbálkozni azokkal a dolgokkal is amiktől félünk, mint tesi órán. Különben megfagyunk az időbe, és a saját félelmeink rabjai leszünk. - annyira komolynak tűnt, annyira valóságosan emberinek, hogy leesett az állam. Lehetetlen hogy ne ember legyen...Egyszerűen lehetetlen...

- Mi vagy te? Valami filozófus? Vagy tudós? Vagy pszichológus? - kérdeztem nevetve, enyhítve a feszültségen.

- Igazából tudós. - mosolyodott el. Büszkeséget láttam sugározni az arcában, és egészen biztos voltam benne, hogy ez az élete. - Én fejlesztettem ki szinte mindent, amit most a Földön használunk. A robotokat, a YX0000-okat, az időgép, a Kifutó... - sóhajtott - de még így is sok dolog van amit kudarcot vallok. Például nem tudok fegyvereket tervezni amik a Földön is hatásosak. Képtelen vagyok rájönni hogy működnek azok a fegyverek... - láttam hogy erősebben szorítja a villát - az én dolgom lenne rájönni hogy működnek. És ha meg tudnám tenni nem kerülnének újabb ember életek veszélybe...Az én hibám! - ledobta vagy kiejtette a kezéből a villát nem tudtam eldönteni de az hangos cserenéssel ért a tányér széléhez, amitől ugrottam egyett. Nem gondoltam volna hogy van egy ilyen oldala is...

- Minden rendben lesz, hidd el! - mosolyogtam rá szelíden, és biztatóan, mikor újra magamhoz tértem a kábulatból.

- Nem érted... - megrázta a fejét - Csalódást okoztam. Mindenkinek. - rám nézett a tenyérbe temetett arcáról - Ha a népnek vagy neked bármi bajod esik, azért egyedül magamat okolhatom, mert nem próbálkoztam elégszer. Mert nem voltam elég jó... - nem tudtam mit mondhatnék erre.

- Ne legyél ilyen pesszimista! Te tökéletes vagy! Feltaláltál olyan dolgokat amiket a társaid még elképzelni sem tudtak! Megértesz olyan dolgokat, amiket ők nem! Értelmesebb vagy bárkinél...ha te nem tudsz segíteni rajtuk, senki sem tud... - motyogtam - Csak őrizd meg a hiteted és ne add fel! - mondtam, elmosolyodva megsimogatva a fejét - S ne vágj ilyen szomorú képet - felnézett rám - Tudod csak pozitívan! - kacsintottam, mire ő is elmosolyodott. Soha életemben nem voltam még magamra olyan büszke mint akkor, amikor újra láthattam a mosolyát.
2015. július 10. 09:28 #444
Lovatics04
Lovatics04
jake edwards' buddy.
 
Státuszsick of losing soulmates
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 14.12.13.
Hozzászólás: 2260
Csatolások: 56
Azonosító: 237163
Offline offline
Idézet (stengerkitti @ 2015.07.09. 19:23)
Akkor most így a második és a harmadik részhez is írok egyszerre: 
Nagyon szépen átjöttek az érzelmek mikor Macey megkapja az üzenetet hogy Luke meghalt. Tényleg eltudtam érezni, sőt talán már éreztem is a fájdalmát. Ezzel kapcsolatban tetszett még az is hogy van egy üzenete amire rögtön olvasás közben rájön az ember, anélkül hogy gondolkodnia kellene rajta. 
Ami viszont nekem ismét fura volt hogy csak a semmiből azt mondta az anyának hogy szeretlek. Persze, tudjuk, hogy Táborba megy - bár mondjuk arról is észveszejtően keveset tudunk még úgy hogy arra igazából nem is lehet alapozni - és nem fogja látni az anyát, de semmi mást. S persze nagyjából  jó nagyjából - körülírtad már mi jár a fejébe ezzel kapcsolatba de abba a pillanatba nem tudom mi járt Macey fejébe. Nem mondom hogy nem értem meg, mert megértem hogy nem akarja elhagyni az anyát vagy valami ilyesmi, de nem érzem át mert nem volt leírva. 
A másik amit nem értettem, hogy ha Luke rákban halt meg, akkor Luke anyja miért a fia telefonjáról hívja Maceyt de ez majd lehet a későbbiekben kiderül. Aztán ugyan ilyen apró kötekedés hogy amikor Luke anyja beleszól a telefonba azt mondja "én Luke anyukája vagyok" de ha Macey nagynénje akkor miért nem a nevét mondja? Mert attól még hogy keveset találkoznak biztos a nevét mondaná a telefonba. Megint csak ilyen apró kötekedés - tudom hogy idegesít de te kérted  _nevet.gif  - amikor azt írtad hogy " Arcom a kezembe temetem és sírok. " de ha a kezébe van a telefon hogy temeti a kezébe az arcát?  Nagyjából ennyi smileeee.gif Ha kérhetem akkor te is szánj meg akkor valami véleménnyel Message from the Future  kapcsán  _nevet.gif Nem azért mondom mert nem szívesen véleményezem az írásaidat mert én tényleg szívesen csinálom csak tudod hogy van ez: a vélemények aranyat érnek  _nevet.gif


Húú,nem csalódtam benned,megint szép,összeszedett kritikát kaptam tőled.
Reméltem,hogy megfog valakit hatni Luke halála,próbáltam leírni aprólékosan.Lehet,hogy gyilkos vagyok,de ugye én öltem meg Lukeot a történetbe,de szívem szakadt meg,mert nagyon a szívemhez nőtt már ez a fiú.
Igen,vannak benne logikátlan részek,nem éreztem,hogy kötekedésből írtad,mert én kértem,hogy írj véleményt.
Persze,szívesen elolvasom az írásaidat-téged ismerve nem fogok csalódni-és írok véleményt természetesen:)
1 felhasználónak tetszik: stengerkitti
2015. július 12. 12:29 #445
- törölt felhasználó -    
Idézet (Sprite @ 2015.07.07. 20:04)
Alive And Stereo
Gyilkos
Második részlet:
-Nate!-sietett oda hozzám Kylie-Jól vagy?
-Aha-tápászkodtam fel. A kifelé áramlóvíz eláztatta a cipőmet. Mindenki másnak száraz volt. Kivéve engem és Justin-t. A tekintetem ráemeltem, így pont összetalálkozott a szemem az ő hideg szemeivel. Szótlanul felkeltem és az osztály felé indultam, ahol átvetettem a cipőm.
Délután meló előtt úgy döntöttem, hogy inkább engedek a videóknak mint sem, hogy kinyúljak, így rámentem az oldalra és kizárásos alapon a kód helyére beírtam a "rózsa" szót.
Nocsak! Nocsak! Mi az, Nate? Csak nem megijesztettek a kis játékszereim? Gondoltam, hogy így fogsz tenni. Hogy semmibe veszed a kérésem.
Ez nem kérés volt, Rachel. Utasítás.
Mint amikor kilencedikben elvettem a szüzességed-nevetett.
Erre nem akartam emlékezni.
Na, de mindegy. Gondolom logikusnak gondoltad a "rózsa" jelszavat. Igen. Logikus. De nem azért amiért gondolod...Nem az én "jelem" a rózsa.
Akkor kié?
Az tény és való, hogy bizonyára a játékszereim ijezgetnek téged, de a rózsa nem az én jelképem. Hanem az övé . Ezzel kezdi. Utalgat, megijeszt...Majd a családodat. Végül meg is ölhetnek. De én segíthetek, Nate.
Már belekevertél. Már nem segíthetsz.
Mindent tudnak rólad. Ne kérdezd honnan. Tudják. Éppen ezért lesz nehéz dolgod. Engem 9. nyara óta sanyargattak. Éppen ezért ki kellett találnom egy tervet. Egy tervet ami...ami...halállal végződik. Én válalkoztam erre. Hogy megmentsek mindenkit. De főleg azokat, akik ezen a blogon szerepelnek. Téged is, Nate. De aztán fordult a kocka. Pár hete megtudták, hogy öngyilkosságra készülök. Sokadszorra. És megfenyegettek, hogy ha megölöm magam, akkor gondban lesztek. De nem tehettek semmit. A kulcs az enyém. Ez egy játék, amit ők irányítanak. Egy játék amiben én vagyok a főszereplő, ti pedig a mellékszereplők. Egy játék, aminek a végén nincs Happy End. Inkább Depi End. A markukban tartanak mindenkit, pedig ők sem tudják, hogy mit keresnek. Éppen ezért kell nekik minden ami átmegy az oldalon lévők keze között. Nate, ők ölni is képesek. És fognak is. Ha megakarod védeni a családod és a barátaid, akkor beszélj Justin Roberts-szel. Nála van a gyűrűm.
Justin-nál? Neki mi köze van ehhez?
És ha meg van, akkor tudod. Vidd el anyunak és kérdezz rá a síromra. Ott majd lesz számodra valami...Addig is légy jó!

Melóban a pultnak támaszkodtam és a bálnát néztem, aki egy málnás shake társaságában olvasott. Már nem olyan kövér, mint volt. Határozottan lefogyott. Többé már nem fog rá illeni a "bálna" jelző. Ahogyan így bámészkodtam, Justin bejött az ajtón.
-Justin!-szóltam oda neki, mire odajött-A gyűrű?-kérdeztem.
Belenyúlt a zsebébe, majd úgy adta oda, mintha kezet fogtunk volna. Zavartalanul a zsebembe csúsztattam, majd ő tovább ment, én pedig elmentem leszedni egy asztalt.
Délután hamarabb elmentem a melóból és elmentem Rachel-ék házához. Az egész ijesztő volt. Kék színe most nem barátságosan, hanem komoran magaslott előttem. Ablakaira függöny volt húzva, a ház oldala mellett pedig hervadt csokrok, kialudt gyertyák hevertek. Rachel emléke. Nyeltem egyet és becsengettem. Pár perc várakozás után Mr. Hanggins nyitott ajtót.
-Nate!-mondta meglepetten, de azért mosolygott.
-Heló Mr. Hanggins...Megtaláltam magamnál Rachel gyűrűjét.
Felfelé kezdett pislogni, majd az emlék felé bökött:
-Tedd oda!
-De...Oda szeretném adni Mrs. Hanggins-nek...Kérem-rukkoltam elő vele.
-Lora és én...Válunk.
-Micsoda?-kérdeztem.
-Van valakije-mondta könnyes szemekkel.
-Oh-sóhajtottam.
-Szóval, Nate...Menj el!
-Akkor legalább a sírjához tehessem oda!
-Argh!...-forgatta a szemeit-A St. Thomas temetőben van-csukta be az ajtót, én pedig mosolyogva fogtam egy taxit.

Alive And Stereo
Gyilkos
Harmadik és egyben utolsó részlet:

A temetőben csend volt és már sötétedett, így senki nem volt már ott. Csak az őr. De ő is a kabinban. Megkrédeztem, hogy hol van Rachel Hanginss eltemetve, majd megkerestem. A sírja szép gondozott volt. Akárcsak maga a sírkő és a felirat: Itt nyugszik Rachel Hanginns. 1998-2014. Szívünkben örökké él! és Hamar elmentél közüllünk. A búcsúszó, mit nem mondtál ki, elmaradt. Elmentél, de szívünkben örökké velünk maradsz. Ez nem igaz. Én teljesen boldog vagyok így, hogy halott. Odamentem a sírjához és a gyűrűt beledobtam az egyik vázába. Hiába néztem a sírt, nem láttam semmit. Majd kiszúrtam. Egy arany nyaklánc kandikált ki a földből, amin a B23 feliratú medál ékeskedett. Mikor kihúztam, csak akkor láttam meg, hogy csak egy arany hatású vacak. Szívesen elhajítottam volna, de végül csak a zsebembe csúsztattam és megindultam a kijárat felé.
Már besötétedett és ekkor észrevettem, hogy összekeveredtem és a temető közepén vagyok. Hirtelen lépéseket is hallottam, így elővettem a telóm és körbevilágítottam.
-Hahó!-mondtam céltudatosan, mire motoszkálást hallottam magam mögül. Megfordultam, de senki nem volt ott. Csak egy bokor. Lehajoltam egy kavicsért és behajítottam a bokorba. Semmi. Ekkor megint hallottam a hangot és újra csak mögüllem. Na meg hangosabban. Hogy támadóm azt higyje, hogy egy kavicsért nyúlok, lehajoltam és a lábam között átnézem. Egy sáros bakancsot pillantottam meg. Átnyúltam a lábaim között, ezzel megragadva támadóm bokáját, majd kirántottam alóla a lábait. A fekete test hangos puffanással esett egy cserép edényre, így felszisszent, én pedig elkaptam egy vázát és éppen rá akartam dobni, mikor:
-Normális vagy, ember?
-Ki vagy?-szorongattam a vázát.
-Justin, te marha!-ült fel.
-Mi a francot settenkedsz itt mögöttem?-rántottam fel.
-Szerinted?-fogta a fejét-A videók.
-Követned kellett?
-Aha..Máskülönben honnan tudnám, hogy mikor kell visszatéríteni téged a videókhoz?!
-A WC-ben is te voltál?
-Is.
-És még kik?
Ujját a szája elé tette, mikor újjabb lépteket hallottunk.
-Ezek ők lesznek.
-A rózsások?-kérdeztem, mire bólintott.
-Gyere!-kezdett el rohanni, én pedig utánna.

Már rohantunk egy ideje, mikor kiértünk a temetőből.
-Kössz-sóhajtottam-Egyébként honnan ismerted Rachel-t?
-Általános-vont vállat, majd folytatta-Én vettem el a szüzességét-nevetett büszkén.
-Ne már!-röhögtem.
-De!-vigyorgott-Még New York-ban...Aztán mikor önygyilkos lett, megkaptam a linket. Bing! Költözzek Goswood-ba. Nem akartam. De ekkor rám találtak. És végül ide jöttem.
-A szüleiddel?
-Anyámmal és a húgommal-vont vállat-Apám alkoholista és fél éve gyilkosságért elítélték 20 évre.
-Aha-mondtam-Az én sztorim a diszkóval kezdődött.
-Tudom-mosolygott.
-Ugye nem...
-De...Én adtam oda a táskát-vigyorgott.
Kínosan felnevettem.
-És a kapucnis a Blue Angel's-ben?
-Már egy ideje ki akarom deríteni, hogy ki az a rbanc-mondta, mikor elérkeztünk az utcánk elejéig.
Hirtelen csend telepedett ránk, mikor megállt az utcán elején levő 3 emeletes társasház előtt.
-Akkor hello-mondtam.
-Hello-ment be a lépcsőházba, én pedig hazafelé sétáltam, ami az utca közepét jelenti.
2 felhasználónak tetszik: unbroken_reka, Cute girl 998
2015. július 15. 17:13 #446
stengerkitti
stengerkitti
ಌ†Drømmende†ಌ
 
StátuszJa, ikke stress med kroppen din. Kropp er kropp og du er fin.
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.01.10.
Hozzászólás: 1298
Csatolások: 596
Azonosító: 142983
Offline offline
Üzenet a jövőből 4.rész

- Gyere menjünk! - mondta sóhajtva, mikor mindketten megettük a saját részünket.

Egy fűzfával teli tóhoz vezetett. Mese szép volt. A fűzfűk törzsei között kanyarodott a folyó ezernyi ága, ami az egésznek a közepén ért össze egy kör alakú tóba, aminek a közebén egy közepes méretű sziget állt, rajta egy kastéllyal és egy hatalmas, kopott fehér színű oszlopos rotunda a kicsi sziget hátsó felébe. Olyan volt mintha külön része lett volna a térnek. Mintha nem igazán tartozott volna ide, de mégis mintha a szíve-lelke lett volna az egész helynek. Kicsit a görög építészeti stílusra emlékesztetett de az oszlop falai olyan szürkék, és kopottak voltak hogy nem hiszem hogy az Isteneknek állították ide.

De bármennyire is kopott volt, abban a nemes régiségében festett gyönyörűen. Mintha a múlt összes történetét elmesélte volna azzal, hogy ott állt és nézett ránk a nem létez, mégis tisztán ragyogó szemeivel. Körülölelték a lehullott levelek, miközben a fűzfák körülöttük olyan szépen zöldeltek, mintha soha sem találkpztak volna a télell.

A tavaszi szellő belekapott az ágaikba, felém sodorva a levegő tiszta, és friss illatát. Éreztem a nyugalmat, és a békét a tüdőmbe szivárogni. Elárasztotta mindenemet, és nem akartam elengedni.

Mikor aztán elállt a szél, szemem a hatalmas kastélyra kúszott mindennek a közepén. Úgy hivalkodott ott, mintha övé lenne az egész világ. Hatalmas, csúcsos teteteje több méter magasra nyúlott, éppen hogy csak láttam a tetejét. Két hatalmas üvege ablaka tiszteletet követelően nézett rám. Falait Istenek és szentek szobrai díszitették. Az egész arany és a bronz vöröses szineiben pompázott ami tekintélyt követetlt mindenki előtt. Kicsit a Rokokó stílust véltem fölfedezni benne. Nem tudtam megmagyarázni az okát, de hasonlított a Pöppelmann által épített ill. tervezet Zwingerre.

- Itt laknak a tündérek - jelentette ki Aram hirtelen, kizökkentve a gondolataimból.

- Ez az egész az övüké. Éjjelente megvilágítják az egész vizet a fényükkel. A rotundában alszanak és zenélnek.

- Zenélnek? - kérdeztem meglepődve.

- Igen. - mosolygott - Attól függ milyen hangulatuk van, vagy milyen hangulata van az éppen odatévedőnek olyan érzelmet közvetítenek a hangszereiken.

- Akkor most miért van mégis ilyen csönd?

- Nagy részük most alszik, a többiek pedig csak teszik a dolgokat. Ritka hogy nappal dallra kelnek, ilyenkor inkább játszanak. - elgondolkodtam hogy vajon hogy játszanak a tündérek.

- Tényleg olyan kicsig mint ahogy azt mondják? - kérdeztem kíváncsian, mert eszembe jutott, hogy régen minden álmom volt hogy találkozzak eggyel.

- Attól függ. Van kisebb és nagyobb alakjuk is, de nem mindenki engedheti meg magának hogy nagyobbá változon aztán összezsugorodjon. A rangjuktól függ, ami attól függ mennyire beszéd képesek, mennyire kommunikatívak, és mennyire értenek a zenéhez. Ez a három dolog számít náluk. Mindemelett létznek gonosz, alattomos, ravasz tündérek, és léteznek kedves, emptaikus tündérek is. De mindegyikőjük gyönyörű szép - mosolygott, majd egy lépést tett a tó felé.

Követtem. Akkor láttam, hogy a tó mentét és majdnem az egész tó körüli részt ellepi a négylevelű lóhere. Elámultam, mert egész eddig észre se vettem őket a lábam alatt.

- Az az eledelük. - közölte Aram, mikor látta hogy figyelem az alattunk elterű lóhere tengert.

- És mi ez a hatalmas kastély? - kérdeztem, mert nem értettem miért kell az nekik.

- Ott él a tündérek királynője. Az a neve hogy Sophie, és hasonlóan nagy hatalma van mint Williamnak. Úgy értem, a tündérek rengetegen vannak. Ha lázadás törne ki, William komoly bajban lenne, ezért igyekszik a szoksásosnál is jobb kapcsolatot ápolni Sophieval, mivel a tündérek felettébb hűségesek hozzá. - magyarázta Aram, én meg csak úgy ittam a szavait.

- Tündérek... - mosolyottam el, mert tetszett ez az egész. A fűz fák gyengéd süvítése, a folyó hangja, a patak tiszta felszíne, amin megcsillant a nap ragyogó sugara.

- Ha gondolod átmehetünk... - javasolta bátortalanul. Mosolyogva bólintottam. Egy karcsú híd ívelt át a vízen. A híd alján sziréneket, és tündéreket mintázó arany ívek húzódtak. Gyönyörű díszként mutattak.

Aram előre ment, utána haladtam én. Olyan keskeny volt, hogy nem fértünk volna el egymás mellett. Hirtelen megcsúszott a lábam a ritkásan rakott fa deszkákon, és majdnem hátra estem. Aram azonban gyorsan felugrott a híd lépcsőfokára, és így még épp elkaphatta a kezemet, mielőtt hanyat vágódtam volna.

A szívem őrületzes sebességet diktált a mellkasomban, könyörgött hogy szabadítsam ki magam Aram hűsítően hideg öleléséből, hogy meneküljek, de nem bírtam. A lélegzetem felgyorsult, miközben végtelenséget jelentő kék szemeibe néztem. Nem tudtam, mennyire fájt volna ha elesek, de mintha az életemet mentette volna meg.

- Jól vagy? - suttogta, és csak akkor vettem észre az aggódást a szemébe. Csak akkor hallottam meg az ideges szívdobbanásainak a hangját, a hallható lélegzet vételeit.

- Igen, jól. Köszi.- szólaltam meg zavartan, és kényszerítettem magam hogy észhez térjek. Emlékeztetnem kellett magam hogy mi Ő. Csak egy idegen. Ez csak egy álom, emiből fel fogok ébredni, szóval nem kellene beleszeretnem. Nem szabad kötődnöm hozzá. Az Isten szerelmére Lucy, nem szabad! Ne legyél ilyen könnyű vérű! Az első pasi, akinek két jó szava van hozzád és te egyből beleszeretsz?!

Aram lassan letette a sarkamat a földre, és elhúzta kezeit a karomról.

- Biztos jól vagy? Szinte hófehér vagy...

- Minden rendben tényleg. Menjünk! - mondtam. Aram összehúzta a szemeit, mint aki tudja hogy nem mondom el a teljes igazságot, de nem firtatta tovább a dolgot amiért iszonyú hálás voltam.

- Rendben. Menjünk - mosolyogott, azzal a kezét nyújtota felém. Értetlenül néztem rá. Azt akarja hogy fogjam meg a kezét? Mégis miért? Még soha senki nem kért tőlem hasonlót, még csak nem is volt srác akivel hosszabb ideje beszéltem volna mint vele, és a kezét nyújtja felém? Egy olyan tökéletes valaki mint ő? Egy olyan baleknek mint nekem? Hol az átverés?

- Hogy ne hogy megint eless - mosolyogott a szoksásos bájos mosolyával, ami melegséggel árasztotta el a szívemet. Mintha a nap összes perzselő sugara rám összpontosult volna abban a pillanatban. Perzselte a bőrőmet a bársonyos hangja, a mosolya...

Sóhajtottam egy nagyot, hogy lenyugtassam a bennem tomboló vihar, és vissza nyerjem eredeti pulzusomat, majd levettem a sötét kék belebújós nyári cipellőmet, és a híd végére tettem, erősen az azt támasztó oszlop mellé, majd lassan belecsúsztattam a tenyeremet a tenyerébe. Azt vártam, hogy úgy néz majd rám mitn egy tökéletes idiótára, de ehelyett csak moslyogtt továbbra is.

- Már fáj a lábam abba a bolond cipőbe! - jegyeztem meg, mire elkuncogta magát.

Lesétáltam a híd lépcsőin. Királynőnek éreztem magam, ahogy kezem a kezem a kezeibe nyugodtak, miközben én lassan, vigyázva ne hogy félre lépjek lesétáltam a hídról. Mint egy igazi királynő - ezt gondoltam, miközben tudtam hogy nem vagyok az.

Éreztem a talpam alatt elterülő lóheréket, a kevéske fű gyengéd csiklandozását a talpamon. Imádtam.
2015. július 16. 12:50 #447
- törölt felhasználó -    
Idézet (Sprite @ 2015.07.12. 12:29)
Alive And Stereo
Gyilkos
Harmadik és egyben utolsó részlet:
A temetőben csend volt és már sötétedett, így senki nem volt már ott. Csak az őr. De ő is a kabinban. Megkrédeztem, hogy hol van Rachel Hanginss eltemetve, majd megkerestem. A sírja szép gondozott volt. Akárcsak maga a sírkő és a felirat: Itt nyugszik Rachel Hanginns. 1998-2014. Szívünkben örökké él! és Hamar elmentél közüllünk. A búcsúszó, mit nem mondtál ki, elmaradt. Elmentél, de szívünkben örökké velünk maradsz. Ez nem igaz. Én teljesen boldog vagyok így, hogy halott. Odamentem a sírjához és a gyűrűt beledobtam az egyik vázába. Hiába néztem a sírt, nem láttam semmit. Majd kiszúrtam. Egy arany nyaklánc kandikált ki a földből, amin a B23 feliratú medál ékeskedett. Mikor kihúztam, csak akkor láttam meg, hogy csak egy arany hatású vacak. Szívesen elhajítottam volna, de végül csak a zsebembe csúsztattam és megindultam a kijárat felé. 
Már besötétedett és ekkor észrevettem, hogy összekeveredtem és a temető közepén vagyok. Hirtelen lépéseket is hallottam, így elővettem a telóm és körbevilágítottam.
-Hahó!-mondtam céltudatosan, mire motoszkálást hallottam magam mögül. Megfordultam, de senki nem volt ott. Csak egy bokor. Lehajoltam egy kavicsért és behajítottam a bokorba. Semmi. Ekkor megint hallottam a hangot és újra csak mögüllem. Na meg hangosabban. Hogy támadóm azt higyje, hogy egy kavicsért nyúlok, lehajoltam és a lábam között átnézem. Egy sáros bakancsot pillantottam meg. Átnyúltam a lábaim között, ezzel megragadva támadóm bokáját, majd kirántottam alóla a lábait. A fekete test hangos puffanással esett egy cserép edényre, így felszisszent, én pedig elkaptam egy vázát és éppen rá akartam dobni, mikor:
-Normális vagy, ember?
-Ki vagy?-szorongattam a vázát.
-Justin, te marha!-ült fel.
-Mi a francot settenkedsz itt mögöttem?-rántottam fel.
-Szerinted?-fogta a fejét-A videók.
-Követned kellett?
-Aha..Máskülönben honnan tudnám, hogy mikor kell visszatéríteni téged a videókhoz?!
-A WC-ben is te voltál?
-Is.
-És még kik?
Ujját a szája elé tette, mikor újjabb lépteket hallottunk.
-Ezek ők lesznek.
-A rózsások?-kérdeztem, mire bólintott.
-Gyere!-kezdett el rohanni, én pedig utánna.
Már rohantunk egy ideje, mikor kiértünk a temetőből.
-Kössz-sóhajtottam-Egyébként honnan ismerted Rachel-t?
-Általános-vont vállat, majd folytatta-Én vettem el a szüzességét-nevetett büszkén.
-Ne már!-röhögtem.
-De!-vigyorgott-Még New York-ban...Aztán mikor önygyilkos lett, megkaptam a linket. Bing! Költözzek Goswood-ba. Nem akartam. De ekkor rám találtak. És végül ide jöttem.
-A szüleiddel?
-Anyámmal és a húgommal-vont vállat-Apám alkoholista és fél éve gyilkosságért elítélték 20 évre.
-Aha-mondtam-Az én sztorim a diszkóval kezdődött.
-Tudom-mosolygott.
-Ugye nem...
-De...Én adtam oda a táskát-vigyorgott.
Kínosan felnevettem.
-És a kapucnis a Blue Angel's-ben?
-Már egy ideje ki akarom deríteni, hogy ki az a rbanc-mondta, mikor elérkeztünk az utcánk elejéig.
Hirtelen csend telepedett ránk, mikor megállt az utcán elején levő 3 emeletes társasház előtt.
-Akkor hello-mondtam.
-Hello-ment be a lépcsőházba, én pedig hazafelé sétáltam, ami az utca közepét jelenti.

Nos, a történet immár október végén játszódik. Ez által pedig ha nem túl nagy kérés, megszeretném kérni az olvasóimat, hogy írjanak egy kis véleményt a történetemről. Előre is köszi smileeee.gif
Alive And Stereo
Rbanc
/Október vége/

Első részlet:

Majd' 2 hónap telt el. Rachel hirtelen eltűnt az életemből. Nem jelentkezett és a kód sem a B23 volt, így csak várok. Várom, hogy történjen valami. Eközben azonban peregtek az események. Justin és én jó haverok lettünk, aminek az oka egy szeptember végi buli volt, ahol elég jól összehaverkodtam vele is, és Melody-val is jóba lettem, akire már nem illik a ,,bálna" jelző. Immár gyönyörű vékony, maximum a hasán van egy kicsi felesleg. Éppen ezért nem csoda, hogy minden srác megfordul utána. Még én is. Ez persze új hajszínének is köszönheti, ugyanis az mellett, hogy karcsú lett, még pink raszta frizuráját is lecserélte eredeti hajszínére, ami a fekete, így most egy dögös, fekete hajú lány. Lassan szebb lesz Kylie-nál is, aminek ő természetesen nem örül. A bálna jelzőt pedig Justin-nal néha poénból átrakjuk Avery-re, aki már a 3. hónap végén van, így kezd látszani a terhessége. De persze Navid sem marad ki a szívatásból! Október elején volt a szülinapja, mi Justin-nal pedig vettünk neki egy cumis üveget. Nem értékelte a poént, de mi azért röhögtünk egy jót. Szóval így szívassuk a jövendőbeli szülőket...
Reggel még sötét volt mikor elindultam suliba. Gyalog mentem, kezemben egy szál cigivel, mikor megláttam, hogy Melody éppen becsukja házuk ajtaját és elindul felém, így bevártam.
-Szia!-ölelt meg, amit viszonoztam-Mi a helyzet?-húzta fel Bad Hair Day feliratú sapkáját.
-Semmi...Októberben sapka? Ez komoly?-röhögtem.
-Igen!-vigyorgott-Egyébként hallottad, hogy jövőhéten jön ki az Éhezők viadalának a harmadik része?
-Aha. Megyek is rá-mondtam, majd ránéztem-Csak még nem tudom, hogy kivel-mondtam, mire halványan elmosolyodott.
-Talán én is elmegyek rá-vont vállat.
-És tudod már, hogy kivel?-kérdeztem vigyorogva, miközben megforgattam a cigit az ujjaim között.
-Talán-vigyorgott.
-Velem?-kérdeztem
-Talán-mosolygott, mire én is elmosolyodtam.
-Akkor jövőhét pénteken talán megállok érted...6-ra.
-Rendben-mosolygott.

A suliba érve odamentem a szekrényemhez, mikor valaki hátulról rámugrott. Ez a valaki Kylie volt.
-Szia-mondtam miközben megtartottam.
-Szia-puszilt a nyakamba nevetve.
-Pénteken itt a halloweeni bál-mosolygott, miközben leugrott róla.
-Aha-mondtam, majd becsuktam a szekrény ajtóm. Egy nap két csaj akar elhívni valahova? Mi a fene?!
-És azon gondolkoztam, hogy lennél-e a kísérőm?-Kylie közlékenyebb, ez már tény. Az első nap mikor találkoztunk, már akkor be nem állt a szája és ez mostanáig sem változott.
-Akkor gondolkozz rajta amíg megkapod a választ-indultam el röhögve, de velem jött.
-Miért, már elhívtál valakit? A bálnát?
-Könyörgöm Kylie!-mondtam kissé ingerülten-Arra nem gondoltál, hogy nem is akarok menni?-néztem rá.
-Minden éven mész...Velem.
-Argh!...Oké, elmegyek veled!-adtam meg magam.
-Oké!-vigyorgott-De legyen rajtad valami lila.
-Mi van?-néztem rá.
-Hogy összeöltözzünk.
Megforgattam a szemem, majd az osztályba érve leraktam a cuccom a pad mellé és lepacsiztam Justin-nal majd Navid-dal is.
-Szia! Avery!-öleltem meg.
-Szia!-mosolygott, miközben hagyta, hogy Navid hátulról átölelje.
-Natee!-pacsizott le velem Will, aki jelenleg Ali-vel jár.
-Szevasz!-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Kylie, baby! Hello!-nézett Kylie-ra kacéran.
-Hey!-szóltam rá.
-Mi van?
-Ali-vel jársz. Szóval hagyd békén a többi lányt!-mondtam határozottan.
-Már nem járunk. Szakítottunk.
-Egy hónap után?-kérdezte Kylie.
-Ja...Szóval hello Melody!-vigyorgott rá Will.
-Hello Will!-mondtam összeráncolva a szemöldököm, mire csendben maradt.
1 felhasználónak tetszik: Cute girl 998
2015. július 17. 14:39 #448
Lovatics04
Lovatics04
jake edwards' buddy.
 
Státuszsick of losing soulmates
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 14.12.13.
Hozzászólás: 2260
Csatolások: 56
Azonosító: 237163
Offline offline
Csókoltatom a kezét minden nagyérdeműnek,sorry,not sorry,megérkezett a negyedik rész,mindenkinek jó olvasást ehhez a "remekműhöz"(irónia lvl 100). Véleményt privátban vagy akár itt is írhattok,kritikát elviselek még mindig,illetve a mostani rendszeres olvasóimon kívül bárki engedélyt kap,hogy olvassa a történetem,megengedtem(lol,de humoros vagyok ma). Na,többet nem pofázok,nem rám vagytok kíváncsiak,hanem arra,hogy mit alkottam.

2040.március 26.12:15

A vonat megáll. Legszívesebben, ahogy kinyíllik az ajtó, úgy rohannék lefele, de újra megcsörren a mobilom. Megint Luke számáról hívnak, sejtem, hogy újra édesanyja az.
-Szia-köszön bele, még mindig sírós hanggal.-Gondolom, nem akarsz várni a levélre, minnél előbb el akarod olvasni.
-Ha lehetséges, akkor igen.
-Macey, elküldöm a Tábor címére, akik majd odaadják.
-Nagyon szépen köszönöm.
-Luke szeretett téged, Macey. Nem tudom mi történt köztetek, min vesztetek össze, de szeretett. Sőt, hogy magamat javítsam, még mindig szeret. A legjobbat akarta neked, testvéred helyett testvéred volt, apád helyett apád.
Könny gyűlik a szemembe.
-Sajnálom-mondom-Le kell tennem.
-Megértem, hogy ez így sok neked. De tudd, hogy Luke nem azért nem mondta el, hogy rákos, mert nem bízott benned. Az összetöréstől akart megvédeni.
Szólni akarok, de vezetőnk biccent a fejével, hogy induljak.
-Köszönöm-mondom a telefonba.-De mennem kell.
-Szia Macey. Vigyázz magadra.
Telefonom gyorsan a zsebembe tettem és leszálltam a vonatról a bőröndömmel.
Vezetőnk egy harminc év körüli, kreolbőrű nő. Arca karakteres és komoly, amiből sikeresen megállapítom, hogy nem mosolyoghat sokat. Mellettem sétál, enyhén sántít. Feszengek a társaságába, nem akarom, hogy kérdezősködjön. Ezért lehajtott fejjel megyek mellette.
-Miért sírtál?-kérdezi akkor, amikor a tömegtől lemaradunk
-Semmiség.
Nem faggat tovább, szerintem tudja, hogy illetlenség lenne egy vadidegentől kérdezősködni, nem mellesleg tudja, hogy nem semmiség. Hálás voltam, hogy nem kérdez többet.
Pár perc múlva egy vaskapuhoz érünk, ezért a vezetőnk előre megy. A kapura egy nagy fatábla van kirakva, amire nagybetűkkel rá van festve, hogy Kiképző Tábor. Nagyot nyelek.
-Üdvözöllek titeket a Kiképző Táborba-mondja.-Biztosítalak titeket, hogy nem fogjátok jól érezni magatokat.
Szemem még mindig könnyes volt, de megmosolyogtam ezt a megjegyzését. Csak úgy, mint a többiek.
-Nicol vagyok, a vezetőtök-szólal meg újra, nem kis tekintéllyel a hangjában.-Mihelyst beléptek a Tábor kapuján, nehézségek sorozata vár titeket. Sokan megfutamodtak és nem bírták. Remélem, ti nem ilyenek lesztek.-tekintete végigfutott a tömegen.
Nicol megfordult és kinyitotta a vaskaput.
2 felhasználónak tetszik: ilus1996, Cute girl 998
2015. július 19. 19:59 #449
stengerkitti
stengerkitti
ಌ†Drømmende†ಌ
 
StátuszJa, ikke stress med kroppen din. Kropp er kropp og du er fin.
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.01.10.
Hozzászólás: 1298
Csatolások: 596
Azonosító: 142983
Offline offline
Idézet (Lovatics04 @ 2015.07.17. 14:39)
Csókoltatom a kezét minden nagyérdeműnek,sorry,not sorry,megérkezett a negyedik rész,mindenkinek jó olvasást ehhez a "remekműhöz"(irónia lvl 100). Véleményt privátban vagy akár itt is írhattok,kritikát elviselek még mindig,illetve a mostani rendszeres olvasóimon kívül bárki engedélyt kap,hogy olvassa a történetem,megengedtem(lol,de humoros vagyok ma). Na,többet nem pofázok,nem rám vagytok kíváncsiak,hanem arra,hogy mit alkottam.
2040.március 26.12:15
A vonat megáll. Legszívesebben, ahogy kinyíllik az ajtó, úgy rohannék lefele, de újra megcsörren a mobilom. Megint Luke számáról hívnak, sejtem, hogy újra édesanyja az.
-Szia-köszön bele, még mindig sírós hanggal.-Gondolom, nem akarsz várni a levélre, minnél előbb el akarod olvasni.
-Ha lehetséges, akkor igen.
-Macey, elküldöm a Tábor címére, akik majd odaadják.
-Nagyon szépen köszönöm.
-Luke szeretett téged, Macey. Nem tudom mi történt köztetek, min vesztetek össze, de szeretett. Sőt, hogy magamat javítsam, még mindig szeret. A legjobbat akarta neked, testvéred helyett testvéred volt, apád helyett apád.
Könny gyűlik a szemembe.
-Sajnálom-mondom-Le kell tennem.
-Megértem, hogy ez így sok neked. De tudd, hogy Luke nem azért nem mondta el, hogy rákos, mert nem bízott benned. Az összetöréstől akart megvédeni.
Szólni akarok, de vezetőnk biccent a fejével, hogy induljak.
-Köszönöm-mondom a telefonba.-De mennem kell.
-Szia Macey. Vigyázz magadra.
Telefonom gyorsan a zsebembe tettem és leszálltam a vonatról a bőröndömmel.
Vezetőnk egy harminc év körüli, kreolbőrű nő. Arca karakteres és komoly, amiből sikeresen megállapítom, hogy nem mosolyoghat sokat. Mellettem sétál, enyhén sántít. Feszengek a társaságába, nem akarom, hogy kérdezősködjön. Ezért lehajtott fejjel megyek mellette.
-Miért sírtál?-kérdezi akkor, amikor a tömegtől lemaradunk
-Semmiség.
Nem faggat tovább, szerintem tudja, hogy illetlenség lenne egy vadidegentől kérdezősködni, nem mellesleg tudja, hogy nem semmiség. Hálás voltam, hogy nem kérdez többet.
Pár perc múlva egy vaskapuhoz érünk, ezért a vezetőnk előre megy. A kapura egy nagy fatábla van kirakva, amire nagybetűkkel rá van festve, hogy Kiképző Tábor. Nagyot nyelek.
-Üdvözöllek titeket a Kiképző Táborba-mondja.-Biztosítalak titeket, hogy nem fogjátok jól érezni magatokat.
Szemem még mindig könnyes volt, de megmosolyogtam ezt a megjegyzését. Csak úgy, mint a többiek.
-Nicol vagyok, a vezetőtök-szólal meg újra, nem kis tekintéllyel a hangjában.-Mihelyst beléptek a Tábor kapuján, nehézségek sorozata vár titeket. Sokan megfutamodtak és nem bírták. Remélem, ti nem ilyenek lesztek.-tekintete végigfutott a tömegen.
Nicol megfordult és kinyitotta a vaskaput.

Ügyes smileeee.gif Vigyázz a táborral, mert nagyon felcsigázod vele az olvasók idegeit. Nem tudom mik a terveid vele, de jó lenne ha ez a feszültség a tábor körül a történet végéig kitartana, ha lenne benne valami feketeség vagy misztikus vagy hétköznapi értelembe bár tudom nem náci kiképző tábor _nevet.gif Arra gondolok hogy lehetne valami azon kívül hogy esetleg rosszul bánnak majd ott velük valami mögöttes titka ami a történet közepére vagy végére derülne ki bár akkor nagyon krimis irányba tolnánk a storyt unsure.gif Mindegy egy ötlet kép felvetettem (egy regény több szálon is futhat wink.gif ) Fhuu akartam még valamit....Nem tudom majd ha eszembe jut írom biggrin.gif
2015. július 20. 14:34 #450
Lovatics04
Lovatics04
jake edwards' buddy.
 
Státuszsick of losing soulmates
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 14.12.13.
Hozzászólás: 2260
Csatolások: 56
Azonosító: 237163
Offline offline
Idézet (stengerkitti @ 2015.07.19. 19:59)
Ügyes smileeee.gif Vigyázz a táborral, mert nagyon felcsigázod vele az olvasók idegeit. Nem tudom mik a terveid vele, de jó lenne ha ez a feszültség a tábor körül a történet végéig kitartana, ha lenne benne valami feketeség vagy misztikus vagy hétköznapi értelembe bár tudom nem náci kiképző tábor  _nevet.gif Arra gondolok hogy lehetne valami azon kívül hogy esetleg rosszul bánnak majd ott velük valami mögöttes titka ami a történet közepére vagy végére derülne ki bár akkor nagyon krimis irányba tolnánk a storyt  unsure.gif Mindegy egy ötlet kép felvetettem (egy regény több szálon is futhat wink.gif ) Fhuu akartam még valamit....Nem tudom majd ha eszembe jut írom biggrin.gif


Köszönöm.Örülök,hogy felcsigáztalak,de azért nem akarom,hogy szegény olvasóim idegösszeomlást kapjanak laugh.gif Ha eszedbe jut,írj biggrin.gif
2015. július 24. 13:05 #451
- törölt felhasználó -    
Idézet (Sprite @ 2015.07.16. 12:50)
Nos, a történet immár október végén játszódik. Ez által pedig ha nem túl nagy kérés, megszeretném kérni az olvasóimat, hogy írjanak egy kis véleményt a történetemről. Előre is köszi smileeee.gif
Alive And Stereo
Rbanc
/Október vége/

Első részlet:
Majd' 2 hónap telt el. Rachel hirtelen eltűnt az életemből. Nem jelentkezett és a kód sem a B23 volt, így csak várok. Várom, hogy történjen valami. Eközben azonban peregtek az események. Justin és én jó haverok lettünk, aminek az oka egy szeptember végi buli volt, ahol elég jól összehaverkodtam vele is, és Melody-val is jóba lettem, akire már nem illik a ,,bálna" jelző. Immár gyönyörű vékony, maximum a hasán van egy kicsi felesleg. Éppen ezért nem csoda, hogy minden srác megfordul utána. Még én is. Ez persze új hajszínének is köszönheti, ugyanis az mellett, hogy karcsú lett, még pink raszta frizuráját is lecserélte eredeti hajszínére, ami a fekete, így most egy dögös, fekete hajú lány. Lassan szebb lesz Kylie-nál is, aminek ő természetesen nem örül. A bálna jelzőt pedig Justin-nal néha poénból átrakjuk Avery-re, aki már a 3. hónap végén van, így kezd látszani a terhessége. De persze Navid sem marad ki a szívatásból! Október elején volt a szülinapja, mi Justin-nal pedig vettünk neki egy cumis üveget. Nem értékelte a poént, de mi azért röhögtünk egy jót. Szóval így szívassuk a jövendőbeli szülőket...
Reggel még sötét volt mikor elindultam suliba. Gyalog mentem, kezemben egy szál cigivel, mikor megláttam, hogy Melody éppen becsukja házuk ajtaját és elindul felém, így bevártam.
-Szia!-ölelt meg, amit viszonoztam-Mi a helyzet?-húzta fel Bad Hair Day feliratú sapkáját.
-Semmi...Októberben sapka? Ez komoly?-röhögtem.
-Igen!-vigyorgott-Egyébként hallottad, hogy jövőhéten jön ki az Éhezők viadalának a harmadik része?
-Aha. Megyek is rá-mondtam, majd ránéztem-Csak még nem tudom, hogy kivel-mondtam, mire halványan elmosolyodott.
-Talán én is elmegyek rá-vont vállat.
-És tudod már, hogy kivel?-kérdeztem vigyorogva, miközben megforgattam a cigit az ujjaim között.
-Talán-vigyorgott.
-Velem?-kérdeztem 
-Talán-mosolygott, mire én is elmosolyodtam.
-Akkor jövőhét pénteken talán megállok érted...6-ra.
-Rendben-mosolygott.
A suliba érve odamentem a szekrényemhez, mikor valaki hátulról rámugrott. Ez a valaki Kylie volt.
-Szia-mondtam miközben megtartottam.
-Szia-puszilt a nyakamba nevetve.
-Pénteken itt a halloweeni bál-mosolygott, miközben leugrott róla.
-Aha-mondtam, majd becsuktam a szekrény ajtóm. Egy nap két csaj akar elhívni valahova? Mi a fene?!
-És azon gondolkoztam, hogy lennél-e a kísérőm?-Kylie közlékenyebb, ez már tény. Az első nap mikor találkoztunk, már akkor be nem állt a szája és ez mostanáig sem változott.
-Akkor gondolkozz rajta amíg megkapod a választ-indultam el röhögve, de velem jött.
-Miért, már elhívtál valakit? A bálnát?
-Könyörgöm Kylie!-mondtam kissé ingerülten-Arra nem gondoltál, hogy nem is akarok menni?-néztem rá.
-Minden éven mész...Velem.
-Argh!...Oké, elmegyek veled!-adtam meg magam. 
-Oké!-vigyorgott-De legyen rajtad valami lila.
-Mi van?-néztem rá.
-Hogy összeöltözzünk.
Megforgattam a szemem, majd az osztályba érve leraktam a cuccom a pad mellé és lepacsiztam Justin-nal majd Navid-dal is.
-Szia! Avery!-öleltem meg.
-Szia!-mosolygott, miközben hagyta, hogy Navid hátulról átölelje.
-Natee!-pacsizott le velem Will, aki jelenleg Ali-vel jár.
-Szevasz!-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Kylie, baby! Hello!-nézett Kylie-ra kacéran.
-Hey!-szóltam rá.
-Mi van?
-Ali-vel jársz. Szóval hagyd békén a többi lányt!-mondtam határozottan.
-Már nem járunk. Szakítottunk.
-Egy hónap után?-kérdezte Kylie.
-Ja...Szóval hello Melody!-vigyorgott rá Will.
-Hello Will!-mondtam összeráncolva a szemöldököm, mire csendben maradt.

Alive And Stereo
Rbanc
Második részlet:

Suli után én és Melody is a Blue Angel's felé mentünk. Carrie, a pultos nő elment szülési szabadságra, így a helyére felvették Melody-t.
Az öltözőben gyorsan átöltöztünk, majd alighogy kimentem, megjött az a négy 13 éves kiscsaj, akik ideszoktak az elmúlt három hónapban.
-Melody...-kezdtem. Nem akartam kiszolgálni őket. Belém vannak esve!!
-Dolgom van-vitt ki két sütit nevetve, mire mosolyt varázsoltam az arcomra.
-Sziasztok, mit adhatok?-kérdeztem, miközben Melody megjött és nekitámaszkodott a pultnak.
-4 karamellás capuchino-t.
-Oké-fordultam meg, hogy megcsináljam. Szemem sarkából láttam, hogy Melody vigyorog-Mit röhögsz?-kérdeztem, de én is mosolyogtam.
-Nem röhögök...Csak mosolygok-lökte el magát a pulttól, miközben megkérdezte a lányokat, hogy kérnek-e még valamit.
-Nem-válaszolták.
-Nate telefonszámát se?-kérdezte mosolyogva, mire mérges pillantásokkal jutalmaztam.

Miután kissé nyugodtabb lett a helyzet, Melody-t szédítettem. Azaz akartam volna, de őt nem könnyű.
-Kivel mész a bálra?-támasztottam magam a falnak, és mivel ő eleve annak támaszkodott, így szemtől szemben voltunk.
-Még nem tudom...Te?
-Kylie.
-Gondoltam-forgatta a szemeit.
-Mindig vele megyek.
-Tudom.
-De ha akarod lemondom-piszkáltam meg az egyik tincsét, mire kibújt előlem és inkább a pultnak támaszkodott.
-Szó sincs róla! Menj csak vele...Én majd megyek Will-vel.
-Mi??-kérdeztem-Az mindekit csak megfektet aztán szevasz!
-1) Ezt pont te mondod? 2) Honnan veszed, hogy én nem akarok lefeküdni vele?-vigyorgott kacéran.
-Mert nem vagy olyan-léptem közelebb hozzá.
-Ki tudja?-fogta meg a felsőm gallérját, majd átkarolta a nyakam. Kirázott a hideg. Nem nagyon éreztem még ilyet. Sőt! Nem éreztem még ilyet-Lehet, hogy igen-mosolygott és pont meg akartam csókolni, mikor:
-Kghm!
Egy középkorú nő és egy középkorú férfi állt ott.
-Anyu, apu!-engdett el Melody, majd odament és megölelte a szüleit. Csak be ne mutasson nekik. Csak.be.ne.mutsson.nekik...-Anyu, apu...Ő Nate. Az osztály- és munkatársam.
-Jó napot!-mosolyogtam.
Nagyon kínos volt.
-Melody, nem arról volt szó, hogy legalább ebben a félévben a felzárkózásra koncentrálsz és nem a fiúkra?
-Mi?...Nate nem a fiúm.
-Tényleg nem-emeltem fel a kezem-Nem kell a lánya-mondtam mire mind a hárman furán néztek rám-Már mint úgy nem kell-az apa összeráncolta a szemöldökét-Mármint...Nincs vele semmi gond szellemileg...Na meg persze testileg sem...Úgy értem...-habogtam-Inkább megnézem a kávé automatát.
-Az jó lesz-bólintott Mrs. Robinson, mire elindultam a raktár felé.
-Nate!-szólt utánnam Melody, mire megálltam és visszafordultam.
-Igen?
-A kávé automata...Itt van.
Kínosan elmosolyodtam, majd folytattam az utam a raktárba.
1 felhasználónak tetszik: Cute girl 998
2015. július 24. 15:49 #452
Lovatics04
Lovatics04
jake edwards' buddy.
 
Státuszsick of losing soulmates
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 14.12.13.
Hozzászólás: 2260
Csatolások: 56
Azonosító: 237163
Offline offline
2040. március 26. 15:31

Négy perc múlva kezdődik egy megbeszélés a Tábori dolgokról. Sietősre veszem a lépteimet.
Hamar odaérek, nincs messze az a faház, ahol a megbeszélt találkozó fog zajlani. Lehuppanok egy helyre és várom, hogy Nicol elcsitítsa a tömeget. Megköszörüli a torkát, mire mindenki csendben marad.
- Szóval – kezdi. – A szabályok a következőek.
Enyhe vihogás hallatszik a tömegből, mire Nicol odakapja a fejét.
- Bahh – mondja. – Először is nincs vihogás – emeli fel a hangját. – Nem lesz kedvetek úgy sem vihogni, a Tábor alatt.
A nevetés elcsendesül, mindenki némán figyeli Nicolt.
- Nincs lopás. Mondjuk ez alap. – folytatja. – Nincs káromkodás, mert kihajítom mindet, mint macskát szarni.
A tömeg elmosolyodik, ám vezetőnk komoly arccal áll.
- Nincs bulizás, sem pizsama partik. Nincs lógás. Tilos smink és körömlakk használata. Csak megadott időkben lehet pihenni. – vázolja fel a helyzetet. – Mobil csak nagyon fontos okokból vehető fel, kizárólag pihenőkben, illetve szünetekben.
Sokan felmorognak a kijelentésére.
- Azt hiszem ennyi – mondja átlapozva a szabálykönyvet a kezében.
- Mehetünk? – csillan fel egy lány szeme.
- Még mit nem?! Ülj le!
A lány csalódottan leül és magába morgolódik, hogy „legszívesebben hazaszökne”. Ő tudja.
- Nos, a következő tudnivalók – Nicol kezébe vesz egy másik könyvet. – együtt ebédelünk, mindennap délkor. Vacsorázni is együtt, este hatkor fogunk. Kihagytam valamit? – vakarta meg fejbőrét. –Jah, igen reggeli. Az reggel hétkor.
- Ne már, én kilencig szoktam otthon aludni – nyafog az egyik lány.
Beszólását füttyögések és tapsvihar fogadja.
- Vége a délig alvásnak – mondja. – És a lustálkodásnak is.
Sajnos nem csak annak volt vége, hanem mindennek. Tanácstalan vagyok. Egy nap alatt széthullott az életem, elvesztettem a legfontosabb személyt az életemben. Olyan érzésem van, mintha kifacsarták volna a szívem. Nem tudok sírni, pedig a könnyek törnének kifele.
2 felhasználónak tetszik: ilus1996, Cute girl 998
2015. július 29. 13:40 #453
- törölt felhasználó -    
Idézet (Sprite @ 2015.07.24. 13:05)
Alive And Stereo
Rbanc
Második részlet:
Suli után én és Melody is a Blue Angel's felé mentünk. Carrie, a pultos nő elment szülési szabadságra, így a helyére felvették Melody-t.
Az öltözőben gyorsan átöltöztünk, majd alighogy kimentem, megjött az a négy 13 éves kiscsaj, akik ideszoktak az elmúlt három hónapban.
-Melody...-kezdtem. Nem akartam kiszolgálni őket. Belém vannak esve!!
-Dolgom van-vitt ki két sütit nevetve, mire mosolyt varázsoltam az arcomra.
-Sziasztok, mit adhatok?-kérdeztem, miközben Melody megjött és nekitámaszkodott a pultnak.
-4 karamellás capuchino-t.
-Oké-fordultam meg, hogy megcsináljam. Szemem sarkából láttam, hogy Melody vigyorog-Mit röhögsz?-kérdeztem, de én is mosolyogtam.
-Nem röhögök...Csak mosolygok-lökte el magát a pulttól, miközben megkérdezte a lányokat, hogy kérnek-e még valamit.
-Nem-válaszolták.
-Nate telefonszámát se?-kérdezte mosolyogva, mire mérges pillantásokkal jutalmaztam.
Miután kissé nyugodtabb lett a helyzet, Melody-t szédítettem. Azaz akartam volna, de őt nem könnyű.
-Kivel mész a bálra?-támasztottam magam a falnak, és mivel ő eleve annak támaszkodott, így szemtől szemben voltunk.
-Még nem tudom...Te?
-Kylie.
-Gondoltam-forgatta a szemeit.
-Mindig vele megyek.
-Tudom.
-De ha akarod lemondom-piszkáltam meg az egyik tincsét, mire kibújt előlem és inkább a pultnak támaszkodott.
-Szó sincs róla! Menj csak vele...Én majd megyek Will-vel.
-Mi??-kérdeztem-Az mindekit csak megfektet aztán szevasz!
-1) Ezt pont te mondod? 2) Honnan veszed, hogy én nem akarok lefeküdni vele?-vigyorgott kacéran.
-Mert nem vagy olyan-léptem közelebb hozzá.
-Ki tudja?-fogta meg a felsőm gallérját, majd átkarolta a nyakam. Kirázott a hideg. Nem nagyon éreztem még ilyet. Sőt! Nem éreztem még ilyet-Lehet, hogy igen-mosolygott és pont meg akartam csókolni, mikor:
-Kghm!
Egy középkorú nő és egy középkorú férfi állt ott.
-Anyu, apu!-engdett el Melody, majd odament és megölelte a szüleit. Csak be ne mutasson nekik. Csak.be.ne.mutsson.nekik...-Anyu, apu...Ő Nate. Az osztály- és munkatársam.
-Jó napot!-mosolyogtam. 
Nagyon kínos volt.
-Melody, nem arról volt szó, hogy legalább ebben a félévben a felzárkózásra koncentrálsz és nem a fiúkra?
-Mi?...Nate nem a fiúm.
-Tényleg nem-emeltem fel a kezem-Nem kell a lánya-mondtam mire mind a hárman furán néztek rám-Már mint úgy nem kell-az apa összeráncolta a szemöldökét-Mármint...Nincs vele semmi gond szellemileg...Na meg persze testileg sem...Úgy értem...-habogtam-Inkább megnézem a kávé automatát.
-Az jó lesz-bólintott Mrs. Robinson, mire elindultam a raktár felé.
-Nate!-szólt utánnam Melody, mire megálltam és visszafordultam.
-Igen?
-A kávé automata...Itt van.
Kínosan elmosolyodtam, majd folytattam az utam a raktárba.

Alive And Stereo
Rbanc
Harmadik és egyben utolsó részlet:

5-kor éppen a pultot mostam, mikor Navid bejött.
-Szevasz!-pacsizott le velem-Valami gond van?-kérdezte. Na igen. Még mindig nem mászott volna le a vörösség a képemről?
-Gond az nincs...Csak olyan 95%-os égés.
-Tűz volt?-kérdezte, mire elnevettem magam.
-Hülye!...Melody szülei...
-Rátok nyitottak?
-Mi? Dehogyis! Ott még nem tartunk...Na, de...Éppen dumáltunk...
-"Dumáltatok".
-Maradj már!-röhögtem-Most olyan vagy, mint egy csaj. Mi van? Valami ösztrogén turmixot ittál?
-Nem, de ha már itt tartunk, adnál egy banános shake-t?
Elképedve néztem rá:
-Hogyne!-léptem oda, majd elkezdtem csinálni, de amíg készült, visszamentem-Na és bejöttek mikor lesmároltam volna. Utánna persze összehabogtam egy csomó szart...Még a raktárba is elindultam kávét csinálni!
-Van a...
-Nincs!-mondtam, majd a fejemet fogva inkább megcsináltam azt a rohadt shake-t.
Miután kész lettem, odaadtam neki.
-Egyébként hallottad, hogy kiássák Rachel holttestét?-kérdezte, mire felkaptam a fejem.
-Mi van?
-Aha. Kaptak egy névtelen bejelentést, miszerint Rachel nem is lett öngyilkos. Ez persze felbolygatta a családot, így engedélyt adtak a sír felnyitására-vont vállat.
-Most biztosan kivannak.
-Hát ja...És a többi halott is ki lesz a St. Thomas temetőben..
-Állj!-mondtam, majd előkaptam a telóm és rámentem az oldalra, pontosabban a következő lekódolt videóra és beírtam: St. Thomas. Az oldal betöltött, majd megjelent a videó-Haver, én most...mindjárt jövök-siettem be hátra.
Sokáig nem voltam, tudom. Viszont most szükségem lesz rátok.
Igen, ez a videó nem volt névhez kötve.
Gondolom már várjátok a halloweeni bált. Én minden éven vártam és készültem is rá. Mindig feketében voltam, fekete maszkkal. Persze a ruha mindig más volt. Évről évre szebb.
Na ez az ami engem krvára hidegen hagy.
Mindig én voltam a bálkirálynő. Azaz ahogyan ezt a posztot a köreinkben neveztük, mindig én voltam a "bál macskája". De nem érdekelt, hogy ki hogyan hívta ezt a posztot. Nyertem és kész. Most azonban logikusan más fog nyerni helyettem. Valaki más, aki veszélyben lesz. Az a bál nem lesz sétagalop, srácok. A Rózsa le fog csapni és nem tudni, hogy kire és mikor. Én sem tudom. De segíteni akarok. Éppen ezért: Kylie és Ali semmiképpen sem lehetnek győztesek. Ők pom-pom lányok ha győznek, az a Rózsának túl gyanús lesz és...megölik őket. Szóval ne hagyjátok, hogy ők nyerjenek! Semmiképpen!...A legjobb persze az lenne ha senki se lenne bálkirálynő...Igen. Az okosak már lehet, hogy rá is jöttek, hogy az este mindenképpen meg fog halni valaki. A bálkirálynő...Éppen ezért kell, hogy egy jelentéktelen lány legyen az.
Jelentéktelen? Rachel, egy emberi életről beszélsz!
Szóval igyekezzetek. Addig is rózsás csókokat!
Anyádat!
Még pár percig meredtem magam elé, majd visszamentem. Meglepetésemre Navid helyett Justin ült a pultnál és éppen a szalvétát tépkedte.
-Miért gyilkolod azt a szalvettát?-ráncoltam a szemöldököm.
-Unalom-sóhajtotta, majd rámnézett-St. Thomas...Ha nem találtad volna ki-vont vállat.
-Nem vagyok hülye!-forgattam a szemem.
-Tudom...Na? Mit csináljunk?
-Hát...Én lefoglalom Kylie-t.
-Oké...Ali pedig nem jön.
-Mert?-kérdeztem, miközben már a zárást csináltam.
-Öhm...Hát...ööö...Elkapott valamit.
-Nátha vagy ilyen?-kérdeztem.
-Nem éppen-vakargatta a tarkóját.
-Ne már!-röhögtem.
-Hé! Nem tőlem!-rakta fel védekezően a kezét.
-Én elhiszem. Hiszen minden este más srác ágyában volt.
-Két napja mondjuk az enyémben...kghm-röhögött, mire én is elkezdtem.
1 felhasználónak tetszik: Cute girl 998
2015. július 29. 19:24 #454
Noémiiii
Noémiiii
visszatérő vendég
    Csoport: Tag
Csatlakozott: 15.07.28.
Hozzászólás: 249
Csatolások: 3
Azonosító: 247338
Offline offline
Nagyon szeretek vicces verseket írni arról amit nem szeretek és ez lett talán a legjobb.
Húsvétra lett feldíszítve az osztályunk és napköziben unatkoztam,tehát verset írtam.Majd bepisiltünk a röhögéstől!!! _nevet.gif

Zöld táblák fent a falon,
Sz@rnyomok az ablakon,
Büdös szekrény hátul,kettő,
A paraván mögött nagy dzsungel nő.

Légysz@ros térképek,
Nemez a falon,
Ócska tojások
Lógnak a madzagon.

Az osztály hülye,
Gyűjtik a rajzot,
A lambéria színes,
Azon van sok.

Ez az osztály retkes,
Senki sem szereti,
Soha-soha ide
Nem lépne be senki!!!

Hát én sírtam a röhögéstől!!! _nevet.gif _nevet.gif rohog.gif biggrin.gif
2 felhasználónak tetszik: unbroken_reka, Lovatics04
2015. augusztus 03. 10:01 #455
LHanna
LHanna
†paranoid_illusions†
 
StátuszI see humans, but no humanity.
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 13.07.09.
Hozzászólás: 1220
Csatolások: 80
Azonosító: 205659
Offline offline
Sziasztok!^^ Hát én bátorkodtam elhozni nektek egy általam írt verset, kíváncsi vagyok milyen fogadtatásra lel smileeee.gif

Utolsó gondolatok
Leültem a megfagyott korlátra,
Csendben töltöttem utolsó perceim,
Ha leugrom a víz kivet majd a partra
vagy örökre elnyeli a maradványaim?

Szememmel kerestem az én csillagom,
Melytől már oly sokat kívántam,
De még nem jött el az én pillanatom,
Mert cserben hagyott pedig nem ezt vártam!

Hideg könnyek folytak le arcomon,
Miért nem érti hogy én szeretem?
Újra itt vagyok, s kikiáltom a bánatom:
Nincs jövőnk, hát viszlát kedvesem!

Ma éjjel megszabadulok ettől az érzéstől,
Többé nem leszek majd a terhedre,
Leugrok e híd tetejéről;
Ég veled édesem, viszlát örökre!
5 felhasználónak tetszik: Blissful, unbroken_reka, Cute girl 998, Lovatics04, TearsOnMirror
2015. augusztus 04. 15:25 #456
Cute girl 998
Cute girl 998
suicide blonde
 
StátuszImprovement is a battle that must be fought anew each day
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.08.19.
Hozzászólás: 11981
Csatolások: 4586
Azonosító: 158722
Offline offline
Idézet (LHanna @ 2015.08.03. 10:01)
Sziasztok!^^ Hát én bátorkodtam elhozni nektek egy általam írt verset, kíváncsi vagyok milyen fogadtatásra lel smileeee.gif 
Utolsó gondolatok
Leültem a megfagyott korlátra,
Csendben töltöttem utolsó perceim,
Ha leugrom a víz kivet majd a partra
vagy örökre elnyeli a maradványaim?
Szememmel kerestem az én csillagom,
Melytől már oly sokat kívántam,
De még nem jött el az én pillanatom,
Mert cserben hagyott pedig nem ezt vártam!
Hideg könnyek folytak le arcomon,
Miért nem érti hogy én szeretem?
Újra itt vagyok, s kikiáltom a bánatom:
Nincs jövőnk, hát viszlát kedvesem!
Ma éjjel megszabadulok ettől az érzéstől,
Többé nem leszek majd a terhedre,
Leugrok e híd tetejéről;
Ég veled édesem, viszlát örökre!


Őszintén megmondom, nekem nagyon tetszik ez a vers, szerintem nagyon tehetséges vagy, csak így tovább! smileeee.gif
1 felhasználónak tetszik: LHanna
2015. augusztus 05. 16:51 #457
LHanna
LHanna
†paranoid_illusions†
 
StátuszI see humans, but no humanity.
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 13.07.09.
Hozzászólás: 1220
Csatolások: 80
Azonosító: 205659
Offline offline
Idézet (Cute girl 998 @ 2015.08.04. 15:25)
Őszintén megmondom, nekem nagyon tetszik ez a vers, szerintem nagyon tehetséges vagy, csak így tovább! smileeee.gif

Köszönöm szépen, igyekszem.. blush.gif
1 felhasználónak tetszik: Cute girl 998
2015. augusztus 10. 15:17 #458
- törölt felhasználó -    
Idézet (Sprite @ 2015.07.29. 13:40)
Alive And Stereo
Rbanc
Harmadik és egyben utolsó részlet:
5-kor éppen a pultot mostam, mikor Navid bejött.
-Szevasz!-pacsizott le velem-Valami gond van?-kérdezte. Na igen. Még mindig nem mászott volna le a vörösség a képemről?
-Gond az nincs...Csak olyan 95%-os égés.
-Tűz volt?-kérdezte, mire elnevettem magam.
-Hülye!...Melody szülei...
-Rátok nyitottak?
-Mi? Dehogyis! Ott még nem tartunk...Na, de...Éppen dumáltunk...
-"Dumáltatok".
-Maradj már!-röhögtem-Most olyan vagy, mint egy csaj. Mi van? Valami ösztrogén turmixot ittál?
-Nem, de ha már itt tartunk, adnál egy banános shake-t?
Elképedve néztem rá:
-Hogyne!-léptem oda, majd elkezdtem csinálni, de amíg készült, visszamentem-Na és bejöttek mikor lesmároltam volna. Utánna persze összehabogtam egy csomó szart...Még a raktárba is elindultam kávét csinálni!
-Van a...
-Nincs!-mondtam, majd a fejemet fogva inkább megcsináltam azt a rohadt shake-t.
Miután kész lettem, odaadtam neki.
-Egyébként hallottad, hogy kiássák Rachel holttestét?-kérdezte, mire felkaptam a fejem.
-Mi van?
-Aha. Kaptak egy névtelen bejelentést, miszerint Rachel nem is lett öngyilkos. Ez persze felbolygatta a családot, így engedélyt adtak a sír felnyitására-vont vállat.
-Most biztosan kivannak.
-Hát ja...És a többi halott is ki lesz a St. Thomas temetőben..
-Állj!-mondtam, majd előkaptam a telóm és rámentem az oldalra, pontosabban a következő lekódolt videóra és beírtam: St. Thomas. Az oldal betöltött, majd megjelent a videó-Haver, én most...mindjárt jövök-siettem be hátra.
Sokáig nem voltam, tudom. Viszont most szükségem lesz rátok.
Igen, ez a videó nem volt névhez kötve.
Gondolom már várjátok a halloweeni bált. Én minden éven vártam és készültem is rá. Mindig feketében voltam, fekete maszkkal. Persze a ruha mindig más volt. Évről évre szebb.
Na ez az ami engem krvára hidegen hagy.
Mindig én voltam a bálkirálynő. Azaz ahogyan ezt a posztot a köreinkben neveztük, mindig én voltam a "bál macskája". De nem érdekelt, hogy ki hogyan hívta ezt a posztot. Nyertem és kész. Most azonban logikusan más fog nyerni helyettem. Valaki más, aki veszélyben lesz. Az a bál nem lesz sétagalop, srácok. A Rózsa le fog csapni és nem tudni, hogy kire és mikor. Én sem tudom. De segíteni akarok. Éppen ezért: Kylie és Ali semmiképpen sem lehetnek győztesek. Ők pom-pom lányok ha győznek, az a Rózsának túl gyanús lesz és...megölik őket. Szóval ne hagyjátok, hogy ők nyerjenek! Semmiképpen!...A legjobb persze az lenne ha senki se lenne bálkirálynő...Igen. Az okosak már lehet, hogy rá is jöttek, hogy az este mindenképpen meg fog halni valaki. A bálkirálynő...Éppen ezért kell, hogy egy jelentéktelen lány legyen az.
Jelentéktelen? Rachel, egy emberi életről beszélsz!
Szóval igyekezzetek. Addig is rózsás csókokat!
Anyádat!
Még pár percig meredtem magam elé, majd visszamentem. Meglepetésemre Navid helyett Justin ült a pultnál és éppen a szalvétát tépkedte.
-Miért gyilkolod azt a szalvettát?-ráncoltam a szemöldököm.
-Unalom-sóhajtotta, majd rámnézett-St. Thomas...Ha nem találtad volna ki-vont vállat.
-Nem vagyok hülye!-forgattam a szemem.
-Tudom...Na? Mit csináljunk?
-Hát...Én lefoglalom Kylie-t. 
-Oké...Ali pedig nem jön.
-Mert?-kérdeztem, miközben már a zárást csináltam.
-Öhm...Hát...ööö...Elkapott valamit.
-Nátha vagy ilyen?-kérdeztem.
-Nem éppen-vakargatta a tarkóját.
-Ne már!-röhögtem.
-Hé! Nem tőlem!-rakta fel védekezően a kezét.
-Én elhiszem. Hiszen minden este más srác ágyában volt.
-Két napja mondjuk az enyémben...kghm-röhögött, mire én is elkezdtem.

Alive And Stereo
Rachel utolsó halloweenje
/Egy évvel ezelőtt/

Első részlet:

Ma nem volt suli. Mindenki a bulira készült, ahogyan én is, Navid-dl együtt. Bár inkább mégsem nevezném készülődésnek. 10.-esek módjára röhögtünk, GTA-tunk és dumáltunk. Csak fél 7 körül kezdtünk készülődni. Nem izgultuk túl, én például csak egy farmert és egy fehér inget vettem fel fekete álarccal.
-Így úgy nézek ki, mint Rómeó!-állapítottam meg a tükörbe nézve.
-Nem leszek Júlia!-szögezte le Navid miközben a nyakkendőjét kötötté.
-Nem kellenél. Csajban sem. Milyen lennél már?!....Fúj!
-Hé!...Ki tudja? Lehet, hogy tök dögös lennék-mutatott magának melleket.
-Inkább nem-röhögtem-Viszont Rachell
Hanginns-t elfogadnám Júliának...Kurv@ dögös.
-Kussolj be, Rómeó! Kylie-val mész. Tudod, hogy nem szereti ha közben Rachel-ről és a melleiről vagy a fenekéről áradozol neki...Különben is. Rachel Will-lel megy.
-Tudom...Amúgy meg te beszélsz? El se merted hívni Avery-t! Ha így folytatod, még csak csókolózni sem fogtok soha az életben! Sőt! Még Rosie-t is nekem kellett elhívnom! Pedig ő egy kocka!-tellegettem.
-Fogd be! Nem mindenki lehet menő, mint te.
-Jó...Neked is csak az kéne, hogy...
-Ne mondd ki!-fenyegetőzött.
-Hogy elvegyék a szüzességed!-ordibáltam röhögve, mire nekem vágta a táskáját-Oké, kussolok-fogtam be röhögve.
-Jobb is...Amúgy meg Avery-re várok ha tudni akarod.
-Fúj de nyálas!-kötöttem meg a nyakkendőmet vagy mi. Igazából egycsomót csináltam rá. Nem úgy nézett ki, mint kellett volna, de mindegy..
-Miért lenne nyálas? Mert én nem feküdtem le még rögtön 9. szeptemberével Rachel Hanginns-szel?
-Ezzel pedig te ne idegesíts engem!-mentünk le röhögve.
Apu nem volt otthon. Mint mindig, most is melózott. 13 éves húgom TV-zett, anyu pedig a másik, fél éves húgommal sétált a kezében.
-Mi mentünk-szóltam be.
-Oké...Várj!-mondta, majd odajött hozzánk-Navid, megfognád?-nyújtotta felé Savannah-t.
-Persze-vette el.
-Te pedig mit műveltél?-kezdte el megkötni a nyakkendőm, mire én szemforgatással jeleztem, hogy kínos ez a szitu. Mikor végzett, elégedetten engedett el-Máris jobb.
-Köszi-mondtam, majd pont mikor Navid visszaadta a kicsit, csengettek. Rosie és Kylie volt az-Szia!-öleltem meg Kylie-t. Navid is hasonlóképpen tett, csak ő Rosie-val.
-Mehetünk?-mosolygott Kylie.
-Aha-majd beültem anyuék kocsijába és elindultunk.

A mostan halloween-i buli a suliban volt, így odamentünk és elég hamar el is vesztettük egymást. Rengetegen voltak és mindenki táncolt a Wake me up-ra. Én egy piros papír pohárral a kezemben ácsorogtam, mikor megjelent Rachell. Egy fekete ruhát viselt. Gyönyörű volt.
-Hello, Nate!-mosolygott.
-Hello-viszonoztam a mosolyát.
-Nem is tudtam, hogy ilyen jól áll rajtad az ing-simította meg a karom-És azt sem, hogy gyúrsz-vigyorgott.
-Meg még sok mindent.
-Hát persze.
-Egyébként jól nézel ki-mondtam, mikor észrevettem a hegeket a karján-Bár ezek nélkül szebb lennél-fogtam meg a csuklóját és ujjamat végighúztam a hegeken.
-Nate, te ezt nem értheted.
-Nem vagyok olyan hülye, hidd el.
-Tudom-karolta át a nyakam, majd megcsókolt. Pár másodpercig meglepett voltam, majd megfogtam a fenekét és közelebb húztam magamhoz, miközben ő a hajamba túrt. Csókunkat az szakította meg, hogy egy pillanatra kinyitottam a szemem és ekkor megláttam Kylie-t. Ott állt a tömegben és minket nézett. Sűrün felfelé pislogott, mire eltoltam magamtól Rachel-t.
-Mi a baj?-kérdezte végigsimítva a mellkasomat.
-Kylie-mondtam mire ő is Kylie irányába kapta a fejét. Kylie ekkor megfordult és elsietett én pedig Rachel-t hátrahagyva siettem utána.
Elrohant az osztályunk előtt, be a WC-be, én pedig utána.
-Kylie!-mondtam, de besietett a fülkébe és hallottam ahogyan sír.
-Mit akarsz?-kiáltotta.
-Ne már, hogy ezen így felhúztad magad.
-Nate, én nem vagyok olyan lány, mint Rachel!-kezdett el teljesen másról beszélni.
-Mi van?
-A múlt héten lefeküdtünk...Ott A Blue Angel's-ben...Nekem az volt az első.
-Tudom-mondtam. Nem értettem, hogy min akadt úgy ki.
-B@zd meg, Nate! Azt hittem, hogy szeretsz!-és ekkor leesett-Azért adtam csak oda neked az elsőt.
-Úristen!-túrtam a hajamba kínosan nevetve-Kylie...Velem soha nem lesz komoly kapcsolatod. Ahogyan valószínűleg senkinek sem...Én nem...Én nem az a fajta vagyok.
Csend. Majd sírás.
-Menj el!-kiáltotta, mire kimentem a fülkéből.
1 felhasználónak tetszik: Cute girl 998
2015. augusztus 12. 21:21 #459
unbroken_reka
unbroken_reka
visszatérő vendég
 
StátuszSaját magunk démonai vagyunk...
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 15.01.21.
Hozzászólás: 367
Csatolások: 12
Azonosító: 239296
Offline offline
Sziasztok! smileeee.gif
Valamikor este álmodtam egy nagyon furát, de meg is tetszett és leírtam novellaként. Úgy gondoltam leírom, hátha unaloműzőnek jó lesz valakinek. A férfit nem láttam álmomban, úgyhogy ezért maradt inkább csak a férfi a történetben. De az biztos, hogy valami perverz, gonosz alvilági Isten féleség lehetett. biggrin.gif
A novella a Metallica-The Unforgiven dala alatt született meg.


- Jól van.-szól. -Elengedem a barátaid, ha..-kezdi el a férfi.
- Ha egy csókot kérnék, azon gyorsan túl lennél, igaz? Nekem meg nem volna elég.
Dominika rám mutat, jelezve, hogy rám céloz. Én nem akarom elhinni. Micsoda? Hogy ő meg akarjon csókolni? Ne! Csak ezt ne! Rémülten nézek rá. Nehogy valai még rosszabbat találjon ki! Hiszen a barátaimért mindent megteszek, tudja. Bármire kényszeríthet.
Végül rám néz és belekezd.
- Azt szeretném, ha társulnánk.-és egy lapot ad a kezembe amin egy madártoll függ. Egy szerződés. Csak alá kell írnom. Ne! Ettől tartottam. Mit akarhat ezzel? Házasságra céloz?
- Azt akarom, hogy egy csapat legyünk! Képzeld csak el, ezentúl te leszel a jobb kezem! Kettesben csinálunk mindent. Mindenki rettegni fog tőlünk. Mindössze ennyit kérek. És elengedem a barátaid.
Vica, Dominika és Éva reménykedve nézik a kezemben a tintával töltött madártollat. Habozok.
Kész vagyok az életemet áldozni értük? A barátaimért. Akiknek eddig oly sok mindent köszönhettem. Vajon képes vagyok? Behunyom a szemem és döntök.
A szerződés porként hullik szét a kezeim között miután aláírtam. A férfi mosolya kiszélesedik.
- Most engedd el őket!-könyörgöm.
Könnyek törnek elő a szemeimből és gurulnak végig az arcomon.
- Na, semmi baj szívecském-vígasztal a férfi.
Hozzámlép és átkarolja a derekam, hogy magához húzzon. Érintése hatására hideg jár át, de nem elenkezek. Úgyis hiába lenne.
A barátnőimet gúzsbakötő láncok semmivé válnak és ők szabadok lettek. Én meg örök rabbá.
A szívem egyre nehezebb lesz, ahogy ott állok.
- És most, szívecském, búcsúzz el, mert még oly sok teendőnk van!-A férfi még mindig vidám tette miatt, ami engem ronccsá szakított.
Nem szólunk egy szót sem. Ők csak állnak ott, ahol eddig, szemük félelmet és elkeseredést tükröz.
- Viszlát!-nevet a férfi és hosszú, fehér ujjaival csettint, amitől öddé válunk.
Az utolsó pillanatban még küldök a barátaimnak egy gyenge, de igaz mosolyt.
Most már biztonságban vannak. És jó távol tőlem. Csak ez számít. Mert ki tudja, miket fogok a továbbiakban véghezvinni az ördög oldalán.
2015. augusztus 19. 17:44 #460
- törölt felhasználó -    
Egy sötét éjszakan egy fiatal férfi sétál at utcán és hirtelen úgy érzi,mint ha valaki követné őt,de ő nem látt senkit.A férfi neve Luis és Luis árva,a szülei 10 éves korában elhunytak egy autóbalesetben és nincsenek testvérei.Egyedül él egy lakásban,de sok barátja van.Luis imádja a rejtélyeket és minden ilyesmi.Luis út közben meg látt egy félelmetes régi kastélyt,ő imádja az ilyen dolgokat és azért be megy a kastéjba.Az ajtó kinyílik neki és ő meglepődik.Körül nézz de nem látt senkit,a kastély üres egyenlőre,Luis még nem tudja azt,hogy valójában hova is sétált be.

2.fejezet.
A régi kastély hátborzongató,de Luis nem fél,ellenkezőleg,úgy dönt,hogy az éjszakát a kastélyban tölti.Fel megy az emeletre és be megy az egyik szobába és le döll az ágyra.Hirtelen meghalt egy női hangot és az a rejtélyes hang a férfi nevét ismételi.Luis felkell és körüll nézz a szobában,de nem lát senkit.Hirtelen meglát a szoba padlóján egy régi szellem tablát és a kezébe veszi,de Luis nemtudja azt,hogy a régi szellem tábla milyen titkokat és meglepetéseket tartogatt.
26 oldal 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26
Hozzászólok Nem indíthatsz új témát!