Starity

Saját írások, novella, vers, bármi

26 oldal 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
Hozzászólok Nem indíthatsz új témát!
2014. november 30. 12:26 #161
- törölt felhasználó -    
Idézet (Cute girl 998 @ 2014.11.30. 10:27)
Újabb részlet az ötödik fejezetből:
- Te vagy… igen, ez jó; a fény az éjszakában… Nem, nem, mégsem. A francba. – szitkozódott Gillian, majd kitépte a lapot a spirálfüzetből, csakúgy, mint az előző tízet. Nem hiszem el, gondolta magában. Szombat volt, ő pedig már reggel hat óta ült az íróasztalánál, verset (búcsúverset) akart írni Mattnak.  De sehogy sem sikerült. Akárhogy is próbálkozott, ez nem az a nap volt, amikor bármi is sikerülhet.
Úgy érezte magát, mintha egy sziklaperem tetején állna, úgy, hogy bármelyik pillanatban lezuhanhat. Nem tudta elhinni, hogy elveszik tőle azt, akit a legjobban szeret! Akkor lesz csak igazán egyedül, amikor Matt itt hagyja őt. És egyáltalán, hogy képes ezt megtenni vele?!
Amikor azt mondta, hogy ő neki a legfontosabb, képes most mégis eldobni magától egy lehetőségért?
Nem, Gillian, ezt te sem gondolhatod komolyan. Te is elmennél nem, kérdezte magától. És rá kellett jönnie, hogy ő nemmel válaszolna. 
Ez a kérdés viszont nem hagyta őt nyugodni. Ott ücsörgött az ablakpárkányon, copfba kötött hajjal, szorongatta a bögréjét, melyben a kávé már régen kihűlt. Már nem volt forró. A kérdés: ha Matt tényleg többet jelent neki az egész világnál – ahogy ezt ő maga mondta – akkor miért hagyja őt itt?
De várjunk. A lány kibámult a fagytól párás ablakon, és arra gondolt: mi fog benne hiányozni. Feltette ezt a kérdést, amit eddig szándékosan figyelmen kívül hagyott: vajon ismeri ő Mattet? Mit tud róla? Alig néhány dolgot… Igaz szerelem ez egyáltalán, vagy csak Gillian hiteti el ezt magával?

Igen. Már vártam ,hogy mikor sikerül elolvasnom a folytatás, és nagyon várom , mit hozol ki a sztoriból. Gillian gondolatait annyira , nem is tudom , át tudod adni. heart.gif blush.gif
Hoztam én is a folytatást.
A halál lehelete
Harmadik fejezet, harmadik rész:
Hangos kopogásra ébredtem. Valaki dörömbölt. És hol vagyok én? Elaludtam a fürdőszoba szőnyegén? Valaki még mindig dörömböl az ajtón. De nem a fürdőszobait,hanem a bejárati ajtót veri. Furcsállom,hogy anya nem nyit neki ajtót,de ha már felkeltem kinyitom.
- Jó reggelt - nagyon nyűgösnek éreztem magam,ahogy ajtót nyitottam. Legnagyobb meglepetésemre Zac állt ott,de nem ez volt a meglepő,hanem,hogy nem volt egyedül. Még is mit csinál itt Daniel. És uramisten most,hogy meglátott ilyen elaludt fejjel és a tegnapi ruhámmal,valószínűleg minden esélyem eltűnt nála.
- Reggelt,Calre már majdnem 11 óra - Zac nagyon dühös lehetett,csak mert soha nem hívott még Calrenek,abban sem voltam biztos,tudja-e a nevem. - és több,mint 20 perce kopogunk,mi tartott ennyi ideig? - nem volt időm válaszolni,mert egyből arrébb lökött és bejött a házba.
- Hol van anyukád?
- Zac,figyelj körübelül két perce vagyok ébren,és arra keltem,hogy valaki dörömböl az ajtómon. Fogalmam sincs hol van anyukám valószínűleg alszik,este sok nyugtatót vett be,miután kijózanodott. - A hangom még mindig fáradt volt,de próbáltam nyugodtnak tűnni és azt hangsúlyozni,hogy ez az igazság. Nem esetttnagy örömre,de most hazudtam Zacnak,mert anyum igazából nem vett be egy nyugtatót sem.
- Benézek hozzá!
[bevallom kicsit kiszámíthatónak érzem ezt a fejezetet,de remélem nem baj ,mert csak így tudom összefuttatni a végén a szálakat]
2 felhasználónak tetszik: Cute girl 998, ONE DIRECTION20
2014. november 30. 18:15 #162
Cute girl 998
Cute girl 998
suicide blonde
 
StátuszImprovement is a battle that must be fought anew each day
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.08.19.
Hozzászólás: 11981
Csatolások: 4586
Azonosító: 158722
Offline offline
Idézet (NutellaHoney @ 2014.11.30. 12:26)
Igen. Már vártam ,hogy mikor sikerül elolvasnom a folytatás, és nagyon várom , mit hozol ki a sztoriból. Gillian gondolatait annyira , nem is tudom , át tudod adni. heart.gif blush.gif 
Hoztam én is a folytatást.
A halál lehelete
Harmadik fejezet, harmadik rész:
Hangos kopogásra ébredtem. Valaki dörömbölt. És hol vagyok én? Elaludtam a fürdőszoba szőnyegén? Valaki még mindig dörömböl az ajtón. De nem a fürdőszobait,hanem a bejárati ajtót veri. Furcsállom,hogy anya nem nyit neki ajtót,de ha már felkeltem kinyitom. 
- Jó reggelt - nagyon nyűgösnek éreztem magam,ahogy ajtót nyitottam. Legnagyobb meglepetésemre Zac állt ott,de nem ez volt a meglepő,hanem,hogy nem volt egyedül. Még is mit csinál itt Daniel. És uramisten most,hogy meglátott ilyen elaludt fejjel és a tegnapi ruhámmal,valószínűleg minden esélyem eltűnt nála. 
- Reggelt,Calre már majdnem 11 óra - Zac nagyon dühös lehetett,csak mert soha nem hívott még Calrenek,abban sem voltam biztos,tudja-e a nevem. - és több,mint 20 perce kopogunk,mi tartott ennyi ideig? - nem volt időm válaszolni,mert egyből arrébb lökött és bejött a házba.
- Hol van anyukád?
- Zac,figyelj körübelül két perce vagyok ébren,és arra keltem,hogy valaki dörömböl az ajtómon. Fogalmam sincs hol van anyukám valószínűleg alszik,este sok nyugtatót vett be,miután kijózanodott. - A hangom még mindig fáradt volt,de próbáltam nyugodtnak tűnni és azt hangsúlyozni,hogy ez az igazság. Nem esetttnagy örömre,de most hazudtam Zacnak,mert anyum igazából nem vett be egy nyugtatót sem. 
- Benézek hozzá!
[bevallom kicsit kiszámíthatónak érzem ezt a fejezetet,de remélem nem baj ,mert csak így tudom összefuttatni a végén a szálakat]

Köszönöm szépen. Én is vártam a te folytatásodat, nem csalódtam. heart.gif
2014. december 01. 20:04 #163
Cute girl 998
Cute girl 998
suicide blonde
 
StátuszImprovement is a battle that must be fought anew each day
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.08.19.
Hozzászólás: 11981
Csatolások: 4586
Azonosító: 158722
Offline offline
Itt van az utolsó részlet az ötödik fejezetből:

„Ne hagyj itt, Matt. Kérlek, ne. Szükségem van rád, és ezt te is tudod. Tényleg megtennéd? Hagynád, hogy a veled átélt mennyországból a pokolba jussak, amikor már nem leszel itt? Képes lennél rá? Én nem. Nem lennék képes ezt megtenni veled.”
Igyekezett visszatartani a könnyeit. Mi lesz velem, nélküled?

*

- Szia, Matt. Beszélnünk kell. – szólt bele Gillian a telefonba az éjszaka közepén.
- Most? – ennyi volt a válasz, csupán egy helytelenítő morgás. Semmi más. A lány figyelmen kívül hagyta.
- Igen, most. És nem, nem várhat. Szóval, Matt. Képes lennél rá?
- Mégis mire?
- Itt hagyni engem.
- Ez most komoly? Ezért hívtál fel? Úristen, Gillian. Túlreagálod ezt az egészet.
Azzal letette.
2014. december 03. 18:10 #164
Cute girl 998
Cute girl 998
suicide blonde
 
StátuszImprovement is a battle that must be fought anew each day
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.08.19.
Hozzászólás: 11981
Csatolások: 4586
Azonosító: 158722
Offline offline
Sötétlila krizantém, hatodik fejezet első részlete:
Miért, angyal?

Szerintem meg nem reagáltam túl. Gondolta Gillian, éjjel kettőkor, könnyeit visszafojtva, hallgatva a szakadó esőt. Jó kis élethelyzet. Csak egy szóval lehetne jellemezni: elhagyva. Átverve. Na, jó, kettővel. A lényeg ugyanaz.
Gill pedig arra jutott, hogy muszáj egy kis friss levegőt szívnia. Még most, éjjel kettőkor is.
Felvette a kabátját, és kisétált az ajtón. Az utca üres, sötét, esős. Mert ugyan ki akarna éjszaka a sötétben sétálgatni?
Belélegezte a friss, esőillatú levegőt. Jólesett neki.
Azután elindult.
És ahogy magányosan sétált a kietlen utcán, arra gondolt, a boldogságának Matt- tel olyan hirtelen szakadt vége, mintha ollóval vágták volna el.
Miért járatod, angyal, velem a legsötétebb poklokat?
Még jobban kezdett szakadni az eső, lassacskán már át sem lehetett látni sűrű fátyolán. Vissza kéne mennem, gondolta végső elkeseredésében. Így hát megfordult, sietve tért vissza otthonába, mégis bőrig ázott. Otthon természetesen nem várta őt senki haza, aki várhatta volna, régen elhunyt. Gillian pedig akkor sírt utoljára. Hét teljes éve. És ezt csak ő tudja, az egész világon, ez pedig eléggé lehangolta, mégis egy kevés büszkeséggel is eltöltötte. Ő nem akart ennyire belefeledkezni ebbe az új keletű érzésbe, a szeretésbe. Inkább az volt a furcsa, hogy van, aki kedves a szívének, és nem az, hogy őt szereti valaki. Lassan már kezdte azt hinni, hogy ezt csak ő képzeli, az érzés sohasem létezett valójában. Ebbe inkább nem mert belegondolni.
Ezért döbbentette meg ez, hogy már napok óta úgy érzi, bármikor képes lenne elbőgni magát. Sebezhető lett. A maga köré gondosan felépített fal kezdett leomlani, és mindez egyetlen szál sötétlila krizantémnak volt köszönhető. Csodás, egy szál virág tette tönkre az életem, gondolta, miközben felkapcsolta a villanyt a szobájában. Nagy volt neki ez a ház. Nem egyetlen emberre tervezték.
2014. december 04. 18:36 #165
- törölt felhasználó -    
Idézet (Cute girl 998 @ 2014.12.03. 18:10)
Sötétlila krizantém, hatodik fejezet első részlete:
Miért, angyal?

  Szerintem meg nem reagáltam túl. Gondolta Gillian, éjjel kettőkor, könnyeit visszafojtva, hallgatva a szakadó esőt. Jó kis élethelyzet. Csak egy szóval lehetne jellemezni: elhagyva. Átverve. Na, jó, kettővel. A lényeg ugyanaz.
Gill pedig arra jutott, hogy muszáj egy kis friss levegőt szívnia. Még most, éjjel kettőkor is.
Felvette a kabátját, és kisétált az ajtón. Az utca üres, sötét, esős. Mert ugyan ki akarna éjszaka a sötétben sétálgatni?
Belélegezte a friss, esőillatú levegőt. Jólesett neki. 
Azután elindult.
És ahogy magányosan sétált a kietlen utcán, arra gondolt, a boldogságának Matt- tel olyan hirtelen szakadt vége, mintha ollóval vágták volna el.
Miért járatod, angyal, velem a legsötétebb poklokat?
Még jobban kezdett szakadni az eső, lassacskán már át sem lehetett látni sűrű fátyolán. Vissza kéne mennem, gondolta végső elkeseredésében. Így hát megfordult, sietve tért vissza otthonába, mégis bőrig ázott. Otthon természetesen nem várta őt senki haza, aki várhatta volna, régen elhunyt.  Gillian pedig akkor sírt utoljára. Hét teljes éve. És ezt csak ő tudja, az egész világon, ez pedig eléggé lehangolta, mégis egy kevés büszkeséggel is eltöltötte. Ő nem akart ennyire belefeledkezni ebbe az új keletű érzésbe, a szeretésbe. Inkább az volt a furcsa, hogy van, aki kedves a szívének, és nem az, hogy őt szereti valaki. Lassan már kezdte azt hinni, hogy ezt csak ő képzeli, az érzés sohasem létezett valójában. Ebbe inkább nem mert belegondolni.
Ezért döbbentette meg ez, hogy már napok óta úgy érzi, bármikor képes lenne elbőgni magát. Sebezhető lett. A maga köré gondosan felépített fal kezdett leomlani, és mindez egyetlen szál sötétlila krizantémnak volt köszönhető. Csodás, egy szál virág tette tönkre az életem, gondolta, miközben felkapcsolta a villanyt a szobájában. Nagy volt neki ez a ház. Nem egyetlen emberre tervezték.

Egy ideje már nem volt időm feljönni a fórumba és úgy éreztem elvonási tüneteim lesznek a részleteidtől ,mert mindkettő nagyon tetszett. Az időjárást és Gillian érzéseit teljes összhangba tudtad hozni wub.gif
A halál lehelete:
Negyedik fejezet ,első rész:
Nem volt túl nagy meglepetés amikor is anyámat nem találtam a szobájában. Nyilván kihasználta ,hogy elaludtam és elment a kocsmába. De az egy kicsit megijesztett,hogy Zac és Daniel olyan feszülten állnak mellettem,mintha elrabolták volna. Nem is igazán értem pontosan miért aggódnak anyukám miatt. Danielt nem is ismerem csak körübelül fél napja,Zaccal pedig soha nem mélyültünk ennyire el a lelkizésben. Ő sem mondott semmit a családjára és én sem. De most itt feszengenek mindkettem az apró konyhában és nem tudom miért aggódnak ennyire. Lassan telnek a percek,de senki nem szól semmit. Zaccék továbbra is csak kényelmetlenül fészkelődnek és gondolataikba mélyednek. Az egyetlen zaj az óramutató kattogása. Klik. Klik. Klik. Klik. És még vagy rengeteg klik mire rászánom magam,hogy megtötöm a csendet.
-Kértek kávét? - Nyílván elég közömbös és gáz a kérdés,de muszáj volt megszólalnom. Úgy értem minden egyes újabb néma perc súlyként nehezedik a vállamra. - Van többféle is! - Próbálok lelkesen mosolyogni,de a fiúk annyira belemélyedtek a gondolataikban,hogy meg sem hallják a kérdést.
Újabb hosszú és borús percek telnek el, a fiúk még mindig a gondolkodnak valamin, de eddig még semmit nem osztottak meg velem. Utálom amikor csak állunk egyhelyben , kellemetlenül és várjuk , hogy valami történjen, de senki nem mert megszólalni ezért már fontolgatom,hogy újra én szólalok meg először,de Daniel megelőzött.
-Én kérnék egyet!
-Mármint mit? -Teljesen elvesztettem a fonalat...
- Egy kávét - úgy nézett rám,mintha egyértelmű lenne,hogy több mint 10 perc késéssel válaszol a kérdésemre - csak feketén! - és a végére elhagyhatatlan volt a tökéletesen sármos kacsintása. Amitől egyszerre éreztem vonzónak és közelinek,de még is rémisztőnek és távolinak a jelenlétét. Testben itt volt,de mintha lélekben leragadt volna egy másik világban.
-Jah,persze fel is rakon főni - a "jó feleség egyből ugrik" módban nekiálltam kávét főzni. Ha már Daniel kér csinálok egyet magamnak is. Azzal legalább elterem a figyelmemet a fejemben kavargó aggodalmas feketelyukról.
2 felhasználónak tetszik: Cute girl 998, ONE DIRECTION20
2014. december 04. 20:06 #166
Cute girl 998
Cute girl 998
suicide blonde
 
StátuszImprovement is a battle that must be fought anew each day
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.08.19.
Hozzászólás: 11981
Csatolások: 4586
Azonosító: 158722
Offline offline
Idézet (NutellaHoney @ 2014.12.04. 18:36)
Egy ideje már nem volt időm feljönni a fórumba és úgy éreztem elvonási tüneteim lesznek a részleteidtől ,mert mindkettő nagyon tetszett. Az időjárást és Gillian érzéseit teljes összhangba tudtad hozni wub.gif 
A halál lehelete:
Negyedik fejezet ,első rész:
Nem volt túl nagy meglepetés amikor is anyámat nem találtam a szobájában. Nyilván kihasználta ,hogy elaludtam és elment a kocsmába. De az egy kicsit megijesztett,hogy Zac és Daniel olyan feszülten állnak mellettem,mintha elrabolták volna. Nem is igazán értem pontosan miért aggódnak anyukám miatt. Danielt nem is ismerem csak körübelül fél napja,Zaccal pedig soha nem mélyültünk ennyire el a lelkizésben. Ő sem mondott semmit a családjára és én sem. De most itt feszengenek mindkettem az apró konyhában és nem tudom miért aggódnak ennyire. Lassan telnek a percek,de senki nem szól semmit. Zaccék továbbra is csak kényelmetlenül fészkelődnek és gondolataikba mélyednek. Az egyetlen zaj az óramutató kattogása. Klik. Klik. Klik. Klik. És még vagy rengeteg klik mire rászánom magam,hogy megtötöm a csendet.
-Kértek kávét? - Nyílván elég közömbös és gáz a kérdés,de muszáj volt megszólalnom. Úgy értem minden egyes újabb néma perc súlyként nehezedik a vállamra. - Van többféle is! - Próbálok lelkesen mosolyogni,de a fiúk annyira belemélyedtek a gondolataikban,hogy meg sem hallják a kérdést. 
Újabb hosszú és borús percek telnek el, a fiúk még mindig a gondolkodnak valamin, de eddig még semmit nem osztottak meg velem. Utálom amikor csak állunk egyhelyben , kellemetlenül és várjuk , hogy valami történjen, de senki nem mert megszólalni ezért  már fontolgatom,hogy újra én szólalok meg először,de Daniel megelőzött.
-Én kérnék egyet!
-Mármint mit? -Teljesen elvesztettem a fonalat...
- Egy kávét - úgy nézett rám,mintha egyértelmű lenne,hogy több mint 10 perc késéssel válaszol a kérdésemre - csak feketén! - és a végére elhagyhatatlan volt a tökéletesen sármos kacsintása. Amitől egyszerre éreztem vonzónak és közelinek,de még is rémisztőnek és távolinak a jelenlétét. Testben itt volt,de mintha lélekben leragadt volna egy másik világban. 
-Jah,persze fel is rakon főni - a "jó feleség egyből ugrik" módban nekiálltam kávét főzni. Ha már Daniel kér csinálok egyet magamnak is. Azzal legalább elterem a figyelmemet a fejemben kavargó aggodalmas feketelyukról.

"... a fejemben kavargó aggodalmas feketelyukról..." Istenem, ez zseniális! Ezzel most feldobtad a napomat, esküszöm. laugh.gif
Egyébként köszönöm szépen. heart.gif
2014. december 05. 19:17 #167
- törölt felhasználó -    
Idézet (Cute girl 998 @ 2014.12.04. 20:06)
"... a fejemben kavargó aggodalmas feketelyukról..." Istenem, ez zseniális! Ezzel most feldobtad a napomat, esküszöm. laugh.gif 
Egyébként köszönöm szépen. heart.gif

Esküszöm nem is gondoltam volna,de nagyon köszönöm heart.gif blush.gif örülök , hogy feldobhattam a napdod wub.gif
A halál lehelete
Negyedik fejezet , második rész:
Most már teljesen elvesztettem az ídőérzékem. Az ablakból kinézve azt látom,hogy a nap már lemenőben van,de én úgy érzem meg fel sem ébredtem igazán. Zac és Daniel reggel 11 óta itt vannak a házamban. Vagy is a háznak csúfolt konténeremben. Pontosan azóta,hogy kiderült anyukám nincs itthon. Már vagy százszor megnyugtattam őket,hogy biztos csak az egyik kocsmában ment,de nem hittek nekem. És legalább 100 főnek elégnyi kávét főztem,hogy mindannyian felébredjünk és logikusan tudjunk gondolkodni. Daniel és Zac folyton valami hihetetlenül fontosnak tűnő dolgok törték a fejüket egész nap. Én eközben zuhanyoztam,fogat mostam ,megfésülködtem és rendbe tettem maga. De ők továbbra is csak feszengve és stresszesen fel s alá járkáltak a konyhában a pult és az apró box közötti pár négyzetméteren. Mostanra kezdem úgy érzeni,hogy a idegeimre mennek a járkálassal,de nem merek megszólalni,nehogy kizökkentsem őket a gondolataikból. Bár még mindig nem értem miért kopogtak be reggel,hogyha azóta csak kávét iszogatnak és nem mondanak nekem semmit...
-Komolyan srácok elmondanátok pontosan mi folyik itt? Nem kellene ennyire aggódnotok anyám miatt! Minden rendben lesz. Menjetek haza! Én is rendben leszek,de annak semmi értelme,hogy egész nap itt járkáltok! Ha meg valami fontos dologról van szó elmondhatjátok , nem kell úgy bánni velem,mint valami széplelkű kislánnyal. - Az,hogy reggel óta itt vannak két dolgot jelenthetett. Kifejezetten a szívükön viselik anyám sorsát,vagy azon elmélkednek elmondhatják-e nekem az igazat. Gyűlöltem amikor valami kevesebbet mondott el ,mint amit megérdemeltem volna. Mindenki megérdemli az igazságot,szerintem még én is.
-Igazad van Szépségem - Zac Szépségemnek szólított ami azt jelenti,hogy reggel óta megenyhült és továbblépet azon , hogy nem engedtem be egyből - én utánanézek pár dolognak,de Daniel addig itt marad és vigyázz rád! - Mielőtt kiviharzott volna,megvillantotta kisfiús és egyben ellenállhatatlan mosolyát,de a szemén láttam,hogy most nem tűr ellentmondást. Végül inkább csöndebe maradtam és lehuppantam a sarokboxba. A kis konyha sarkában található mégkisebb , piros,bőr boxba. Daniel egyből mellél ült. Felém fordult , mintha mondani akarna valamit,de végül nem szólalt meg. Csak a szemembe nézett. Tekintete az enyébe hatolt. Talán arra várt,hogy majd megszólalok ,de nem voltak rá képes. Elvesztem a szemeiben. Azok a szemek. Óceán kék. Igen ,pont mint az óceán. A kék egy sötétebb árnyalata,de még is csodaszép és egybe vakító. Mintha szemei elnyeltél volna tekintetem,nem bírtam elfordítani a fejem. Még megszólalni sem tudtam. Rabul ejtett. A szemeivel képes volt fogva tartani. Hirtelen elvesztettem az időérzékemet és úgy éreztem nem számít semmi. Csak ő és én. Furcsa érzés lett urrá rajtam. Daniel számomra idegen. Nem tudok róla semmit, mégis a jelenléte átjár elektromossággal. A tekintete , mintha mindig is ismertem volna ,annyira magába szippantott mintha mindig is ezekhez a szemekhez tartoztam volna. Mintha mindig is itt lett volna a helyem, vele. Az érzés ami ilyenkor elöntött túlságosan eleven és erőteljes volt ahhoz , hogy leküzdjem ,de nem értettem. Daniel számomra szinte csak idegen. Idegen,idegen,idegen. A szó üres fecsegésként cseng akárhányszor kimondom magamban , amikor vele vagyok ez a szó elveszti minden jelentőségét. Lassacskán észrevettem egy önelégült mosolyt a szája sarkában,így beszédre kényszerítette magam,de a szemem nem vettem le róla és ő sem fordította el az övét.
- Mi ilyen mulatságos?
- Miért ,úgy látod,hogy nevetgélek? - a mosoly ami előbb még ott volt most eltűnt,de úgy láttam kifejezetten szórakoztatja,hogy érdeklődöm.
- Nem ,én nem,csak mintha....lényegtelen. Most,hogy itt ülünk és várunk , hát ..szóval izéé beszélgethetnék , hogy elüssük az időt. - meglepett,hogy fesztelen volt a hangom, és a még jobban,hogy mosolygok - mesélj magadról!
-Clare! Csak nem hiszed,hogy ilyen könnyen megszabadulnék a titokzatosság szépségétől? - igazából nem gondoltam,de akaratlanul is kicsúszott a számon. A kíváncsiságom olykor képes felül kerekedni minden máson.
- Bocs,én csak érdeklődtem....de akkor inkább főzök egy kávét - egy nagy lendülettel elszakítottam a tekintetem Danieléről,de ahogy felálltam volna a keze megragadott és visszahúzott maga mellé. Egyenesen a szemembe nézett. Újra.
- Nem haragszom nyugi,de elsősorban szeretnélek én megismerni, és majd utána eldöntöm mennyit osztok meg veled a történetemből.
-Gondlom már azért is köszönettel tartozom,hogy megszánsz a társaságoddal- nagyon remélem,hogy hallotta a hangomban lévő szarkazmust,mert kicsit felidegesített a mai nap,de ő még mindezek ellenére is rejtőzködik és távol akar maradni. Az ilyen gyerekes dolgokkal bárki képes lenne az agyamra menni. De pont tőle,tőle nem ezt vártam. Talán csak beképzelem magamnak az egészet , de úgy érzem mintha nagyobb hatással lenne rám mint eddig akárki.
- Csupán nem akarlak elijeszteni!!-egy újabb mosoly. De ez most teljesen más volt mint az eddigiek. Ez egy röpke és őszinte mosoly volt. Talán azokra a pillanatokra tartogatta amikor tényleg élvezi a helyzetet és nem csak kellemesen elvan. - Nehéz napod volt,inkább pihened kéne ,mintsem velem foglalkoznod.
- Nincs szükségem a szánakozásodra és a tanácsaidra,hogy mennyi pihenésre van szükségem - magamat is megleptem mennyire felkapta a vizet,de utáltam,ha valaki sajnál. Daniel nem tűnt olyannak aki szánakozni szeret,de az ahogy elmosolyodott,tudta,hogy a felszín alatt dühös vagyok és pontosan ezt akarta kirobbantani belőlem- Gratulálok,sikerült! Boldog vagy? Most már kimutatom az érzéseim?! -kis híjján ordibáltam vele,de nem tudtam türtőztetni magam.
-Clare- a kezem után nyúlt,de én elkaptam tőle - segíteni szeretnék!
- Ki mondta,hogy szükségem van a segítségedre? Nem is ismerlek! Azt hiszed , hogy egy bájos mosoly és máris megnyílok előtted??!! - Hatalmas szégyent és bűntudatot éreztem. Elhitettem magammal , hogy esetleg bejövök a srácnak és amit éreztem amit még mindig érzek akárhányszor ránézek, nem tudom honnan jön ez az érzés,de most legszívesebben magammal is ordibálnék.
- Clare...én nem szeretném ha veszekednénk. Tényleg jót szeretnék tenni veled. Ha nem engeded ,hogy segítsek ám legyen,de anyukádat hadd keressük együtt. Ne taszíts el mindenkit Calre!
- Nem kell ide a szentbeszédet. Nem is ismersz. Fogalmad sincs min mentem avagy megyek kersztűl. Egy gazdag család sarja ,aki minden lányt megkap akit akar, csodálatos segítség ,de elárulok neked valamit, én nem vagyok minden lány, és nem akarom,hogy segíts. Nem is ismerlek,és te sem ismersz engem -. Attól,hogy azt mondja segíteni akar egyszerűen nem tudom elhinni. Nem akarok utána az adósa vagy hasonló lenni. És azt , hogy miért akar segíteni,nem tudom. Itt van nekem Zac és anya. Már amikor. Már egy jó ideje nem kedveskednek nekem csak úgy ok nélkül. Az emberek mindig akarnak tőlem valamit , és talán Daniel nem olyannak tűnt , de az ,hogy félreismertem és ennek ellenére reménykedtem még nagyobb szégyennel tölt el. Persze nem vallanám be neki,hogy akármilyen hihetetlenül is jóképű és ellenállhatatlan a társasága,nem ismerem.
- De ismertem valakit - akkor irónijával mondta ki az utolsó szót,hogy kirázott a hideg - Apukád....én ismertem őt.
- Ne hazudjd. És ne vedd apámat a szádra! Ne hazudj nekem,főleg róla nem. Azt sem tudod mi történt az apámmal,még a nevét sem tudod,nem hogy ismerted volna! - Hisztérikus roham tört rám. A pszihológusomat leszámítva senki elött nem sírtam apám halála óta,de most egyszerűen patakokban kezdtek folyni a könnyeim ahogy kis híján összestem a konyhában. A pult szélébe kellet kapaszkodnom. Akármennyire is szenvedtem Daniel meg sem mozdult. Egyetlen egy dolgot ismételgetett.
- Adam. Adam. Adam Ferranto. Dr.Adam Ferrnato. Ez volt apukád neve. De utálta,ha a doktort is hozzátettem. Adam Ferranto. Így hívták.
-Ki vagy te igazából? Honnan ismerted őt? És miért pont most jöttél ide? Mit akarsz? MOND EL DANIEL!! - El sem tudom hinni. Daniel többet tud a családomról,mint az sejtettem. Még mindig hisztérikarohamomban vagyok ,de amit most Daniel mondott kicsit visszazökentett a valóságba. Ha apámat ismeri,talán a család távoli rokona. De az nem lehet. Egy rokonhoz nem vonzódnék ennyire.
-Mondtam,hogy nem áll szándékomban semmit mondani,nehogy elijesszelek!
- Ezzel kicsit elkéstél ezzel, nem gondolod? Honnan ismerted apukámat?-a hangom egyszerre volt kérdő és parancsoló. Még mindig folytak a könnyeim,de ez nem állíthatott meg.
Daniel megvillantott egy szórakozott mosolyt - Egy időben jártam hozzá. Tudod apukád néha járt külföldön. Amikor Floridában járt megmentette az életem. Miatta akartam jobb ember lenni. Segített nekem. - Tudtam miről beszél Daniel. Egyszer,amikor még fiatalabb voltam talán nyolc-kilenc éves apu elutazott Floridába. Azt mondta érdekes dolgot talált ott,és ezt követően minden évben pontosa ugyanakkor és ugyanoda elutazott.....egészen a haláláig. Mindig kellemes napbarnította bőrrel tért vissza onnan ,alapból mandulaszínű haját mindig kiszívta a nap és alig észrevehető szőke színűre változott a borostája is,de soha nem mondta meg mit talált. Annyit mondott:"majd ha betöltöd a tizennyolcat elviszlek és megmutatom az igazi életet". Sajnos ezt az ígéretét már nem tudja betartani. Erősnek kéne mutatkoznom,hisz nem is ismerem Danielt,de ha apa bízott benne és én is szeretnék.Nagyon.
-Apukád mondott valaha bármit is? - Daniel kérdése zökkentett ki a gondolataimból és térített vissza a valóságba.
-Nem,soha. Még csak említeni se említette mi történt ott. De...-nem vagyok biztos benne,hogy Danielnek el kéne mondanom,mit ígért nekem apu.
Mi az? -kellemesen barátságossá változott az arca a beszélgetés alatt. Egyre inkább emlékeztett arra a srácra akit megláttam a Larry's bejáratában. Akinek a szemei képesek rabul ejteni. És akinek egyébként valamiért nem tudom miért,de nem tudok ellenállni.
-Csak,apu megígérte,hogy egyszer elvisz Floridába,de végül soha nem került rá sor- A mondatom végét kicsit elharaptam,mert mások előtt nagyon nehéz apámról beszélni,de remélem Daniel nem vette észre. - Viszont,ha te voltál az ottani társasága szeretném,ha mindent elmesélnél amit együtt csináltatok.
-Ahhoz nem lenne elég pár perc!
-Remélem akkor sokáig maradsz Minesotában!!-egy teljes pillanatra meg akartam feledkezni mindenről. Arról,hogy anyám eltűnt,hogy Daniel egyenlőre csak egy idegen, hogy Zac már több,mint 2 órája elment,csak is Daniel története érdekelt. Hogy milyen kalandokat élt át apuval.
2 felhasználónak tetszik: Cute girl 998, ONE DIRECTION20
2014. december 06. 15:29 #168
Cute girl 998
Cute girl 998
suicide blonde
 
StátuszImprovement is a battle that must be fought anew each day
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.08.19.
Hozzászólás: 11981
Csatolások: 4586
Azonosító: 158722
Offline offline
Sötétlila krizantém, hatodik fejezet, második részlete:
Nem egyetlen emberre tervezték. Hanem háromra, és ez végül sosem valósult meg. Sajnos.

*
Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.
Szomorú vasárnap.

Utolsó vasárnap
kedvesem, gyere el,
Pap is lesz, koporsó
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és koporsó.
Virágos fák alatt utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer
lássalak, ne félj a szememtől
holtan is áldalak...
Utolsó vasárnap.

Az öngyilkosok himnusza. És legyen bármilyen abszurd, tetszett neki. Ekkor ijedt meg először, felmerült benne, mi lenne, ha most meghalnék? Gyászolna bárki is? Ki miatt érdemes még élnem? Ezekre kereste folyton a választ. Összetörték. Ő mégis olyan jóindulatú, hogy – úgy érezte – ő még holtan is áldana mindenkit, aki bántotta. Ilyen nyugtalanul teltek a napjai, üldözték ezek az éjfekete gondolatok. Nem talált megnyugvást, és még Matt- nek sem volt képes beszélni lelke poklairól. Képtelen volt rá. Amikor kérdezték, hazudott, igen, jól vagyok.
2014. december 06. 15:40 #169
- törölt felhasználó -    
Idézet (Cute girl 998 @ 2014.12.06. 15:29)
Sötétlila krizantém, hatodik fejezet, második részlete:
Nem egyetlen emberre tervezték. Hanem háromra, és ez végül sosem valósult meg. Sajnos.
*
Szomorú vasárnap                       
száz fehér virággal                     
vártalak kedvesem                         
templomi imával.                             
Álmokat kergető                             
vasárnap délelőtt,                         
bánatom hintaja                             
nélküled visszajött.                         
Azóta szomorú                               
mindig a vasárnap,                         
könny csak az italom,                     
kenyerem a bánat.                       
Szomorú vasárnap.   
Utolsó vasárnap
kedvesem, gyere el,
Pap is lesz, koporsó
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár, 
virág és koporsó.
Virágos fák alatt utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer
lássalak, ne félj a szememtől
holtan is áldalak...
Utolsó vasárnap.                     
Az öngyilkosok himnusza. És legyen bármilyen abszurd, tetszett neki. Ekkor ijedt meg először, felmerült benne, mi lenne, ha most meghalnék? Gyászolna bárki is? Ki miatt érdemes még élnem? Ezekre kereste folyton a választ. Összetörték.  Ő mégis olyan jóindulatú, hogy – úgy érezte – ő még holtan is áldana mindenkit, aki bántotta. Ilyen nyugtalanul teltek a napjai, üldözték ezek az éjfekete gondolatok. Nem talált megnyugvást, és még Matt- nek sem volt képes beszélni lelke poklairól. Képtelen volt rá. Amikor kérdezték, hazudott, igen, jól vagyok.

Istenem, annyira imádom ahogy írsz heart.gif mellesleg úgy érzem mostanság egyikünk sem szenved írói válságban. laugh.gif
A halál lehelete
Ötödik fejezet,első rész:
Az utóbbi napok eseményei teljesen összefolytak. Daniel már lassan több,mint egy hete,hogy minden szabadidejét velem tölti. Amíg én iskolában voltam ő Zaccal intézett mindenféle ügyeket,amikről inkább nem akartam tudni,de ahogy elszabadultunk minden pillanatot együtt töltöttünk. Kávéztunk,sétálgatunk ,mozikba jártunk. Mindenféle történeteket mesél apuval kapcsolatban és nagyon jól esett,hogy nem csak ugyanaz a két ember a napi társaságom. Mellesleg Daniel mindig képes volt azt éreztetni,hogy különleges társaság vagyok. Nem tudom ,hogyan csinálta ,de felemelő érzés volt. Anya természetesen eközben már előkerült. Vagy is majdnem. Egész héten a kórházban van. Nem sokkal azután,hogy Daniellek elkezdtünk beszélgetni Zac megtalálta súlyos sérülésekkel. Az anyámat kirabolták. Ez mondhatni mindennapos volt ezen a környéken. Szerencséjére semmi komolyabb törés,de a héten még kórházban kell maradnia. Daniellel együtt látogattuk őt,néha Zac is csatlakozott,de mostanában nagyon elfoglalt, lehet ,hogy egy maffiaháború fog kirobbanni. A mai nap sem indult máshogy,mint a többi. Daniel reggel iskolába kísért és délután pedig hazafuvarozott. Rengetegszer faggadtam arról,hogy mikor kell visszamennie,de soha nem adott igazi választ. Féltem,hogy még az elött elmegy,hogy minden meg tudnánk beszélni vagy azelött,hogy történne köztünk valami. Nagyon akartam Danielt. Eleinte nem vallottam be magamnak,mert tínzenkét éves korom óta,amikor is első szerelmem Pete Gianna dobott nem volt senkim. De Daniel társasága hihetetlenül megnyugtató,kellemes,barátságos és ellenállhatatlan volt. Kedves volt,és udvarias még is pimasz. Mellette képes voltam teljesen fesztelen és nyitott lenni. Már vagy egy tucatszot flörtölt velem nyilvánosan,de aztán elviccelte az egészet. Viszont mivel nemsokára elmegy,muszáj bevallanom neki az érzelmeim mielött minden lehetőséget elszalasztok. Biztos voltam benne,hogy inába száll a bátorságom ezért megittam három bögre kávét reggel óta. Itt állok az iskola elött,és arra várok,hogy az utca végén bekanyarodjon az ismerős fekete audi. Terepjáró. Ne is kérdezz. Valami maffiamánia,hogy fekete kocsival kell járkálni. De nem jött. Ahogy teltek a percek egyre idegesebb lettem,és éreztem ,ha nem ér ide időben végül nem is fogok semmit mondani.
*bürr*birr*bürrr*birrr*

A telefon. Valaki SMS-t írt. Remélem Danielnek jó oka van,hogy miért késik. Annak ellenére,hogy csak szeptember közepe van a szél nagyon erősen fúj.
*Bocs,Candy Zaccal vagyok és valami közbejött,holnap kárpotóllak érte*

Remek. A szél már így is kicsípte az arcom,de hazáig még ki kell bírnom. Őszintén részben megnyugodtam,hogy Daniel nem jön,mert lehet,hogy csak esetlen hablaty lett volna a vallomásomból. De legalább tudott SMS-t küldeni. Eddig nem is volt telefonom. A kórházban kaptam,hogy betudjak telefonálni anyukám állapota miatt. Amolyan szánalomprémium volt. De így legalább tudok SMS-ezni Daniellel. Időnként Zaccal is,de amióta Daniel visszajött elég visszahúzodó lett. Remélem nem bántottam meg.
2 felhasználónak tetszik: ONE DIRECTION20, Cute girl 998
2014. december 06. 15:45 #170
Cute girl 998
Cute girl 998
suicide blonde
 
StátuszImprovement is a battle that must be fought anew each day
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.08.19.
Hozzászólás: 11981
Csatolások: 4586
Azonosító: 158722
Offline offline
Idézet (NutellaHoney @ 2014.12.06. 15:40)
Istenem, annyira imádom ahogy írsz heart.gif mellesleg úgy érzem mostanság egyikünk sem szenved írói válságban. laugh.gif 
A halál lehelete
Ötödik fejezet,első rész:
Az utóbbi napok eseményei teljesen összefolytak. Daniel már lassan több,mint egy hete,hogy minden szabadidejét velem tölti. Amíg én iskolában voltam ő Zaccal intézett mindenféle ügyeket,amikről inkább nem akartam tudni,de ahogy elszabadultunk minden pillanatot együtt töltöttünk. Kávéztunk,sétálgatunk ,mozikba jártunk. Mindenféle történeteket mesél apuval kapcsolatban és nagyon jól esett,hogy nem csak ugyanaz a két ember a napi társaságom. Mellesleg Daniel mindig képes volt azt éreztetni,hogy különleges társaság vagyok. Nem tudom ,hogyan csinálta ,de felemelő érzés volt. Anya természetesen eközben már előkerült. Vagy is majdnem. Egész héten a kórházban van. Nem sokkal azután,hogy Daniellek elkezdtünk beszélgetni Zac megtalálta súlyos sérülésekkel. Az anyámat kirabolták. Ez mondhatni mindennapos volt ezen a környéken. Szerencséjére semmi komolyabb törés,de a héten még kórházban kell maradnia. Daniellel együtt látogattuk őt,néha Zac is csatlakozott,de mostanában nagyon elfoglalt, lehet ,hogy egy maffiaháború fog kirobbanni. A mai nap sem indult máshogy,mint a többi. Daniel reggel iskolába kísért és délután pedig hazafuvarozott. Rengetegszer faggadtam arról,hogy mikor kell visszamennie,de soha nem adott igazi választ. Féltem,hogy még az elött elmegy,hogy minden meg tudnánk beszélni vagy azelött,hogy történne köztünk valami. Nagyon akartam Danielt. Eleinte nem vallottam be magamnak,mert tínzenkét éves korom óta,amikor is első szerelmem Pete Gianna dobott nem volt senkim. De Daniel társasága hihetetlenül megnyugtató,kellemes,barátságos és ellenállhatatlan volt. Kedves volt,és udvarias még is pimasz. Mellette képes voltam teljesen fesztelen és nyitott lenni. Már vagy egy tucatszot flörtölt velem nyilvánosan,de aztán elviccelte az egészet. Viszont mivel nemsokára elmegy,muszáj bevallanom neki az érzelmeim mielött minden lehetőséget elszalasztok. Biztos voltam benne,hogy inába száll a bátorságom ezért megittam három bögre kávét reggel óta. Itt állok az iskola elött,és arra várok,hogy az utca végén bekanyarodjon az ismerős fekete audi. Terepjáró. Ne is kérdezz. Valami maffiamánia,hogy fekete kocsival kell járkálni. De nem jött. Ahogy teltek a percek egyre idegesebb lettem,és éreztem ,ha nem ér ide időben végül nem is fogok semmit mondani.
*bürr*birr*bürrr*birrr*

A telefon. Valaki SMS-t írt. Remélem Danielnek jó oka van,hogy miért késik. Annak ellenére,hogy csak szeptember közepe van a szél nagyon erősen fúj. 
*Bocs,Candy Zaccal vagyok és valami közbejött,holnap kárpotóllak érte*

Remek. A szél már így is kicsípte az arcom,de hazáig még ki kell bírnom. Őszintén részben megnyugodtam,hogy Daniel nem jön,mert lehet,hogy csak esetlen hablaty lett volna a vallomásomból. De legalább tudott SMS-t küldeni. Eddig nem is volt telefonom. A kórházban kaptam,hogy betudjak telefonálni anyukám állapota miatt. Amolyan szánalomprémium volt. De így legalább tudok SMS-ezni Daniellel. Időnként Zaccal is,de amióta Daniel visszajött elég visszahúzodó lett. Remélem nem bántottam meg.

Köszönöm szépen, szerintem is. Nagyon jó érzés tőled olvasni. heart.gif
2014. december 06. 16:32 #171
Cute girl 998
Cute girl 998
suicide blonde
 
StátuszImprovement is a battle that must be fought anew each day
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.08.19.
Hozzászólás: 11981
Csatolások: 4586
Azonosító: 158722
Offline offline
A hatodik fejezet utolsó részlete, még friss és ropogós! laugh.gif

- Gill. Mi a baj? Látom rajtad, hogy nyomaszt valami. Gill, áruld el. Kérlek.
Matt már lassan könyörgött neki. Ő csak nem akart válaszolni.
- Matt, kérlek, nyugi. Semmi baj nincs. Azt hiszem, tényleg túlreagáltam ezt egy kicsit.
A fiú vállat vont.
- Akkor jó.
Nem sejtette, hogy kis barátnője lelke éppen haldoklik.

Már december volt, minden nappal egyre közelebb az, hogy Matt elmenjen. Mindennap úgy kelt fel, most is közelebb a vég. Ez bizonyára nem volt normális dolog, de ugyan, mit tehet ellene? Menjen pszichológushoz? Az talán segítene? És ugyan, mit mondana? El fognak hagyni? Ezt? Ez nem tűnik oknak, a depressziója okának. Nincs segítség.
Ezt nagyon sokáig hitte. Egy pénteken viszont úgy döntött, elmegy a kávézóba. Nem volt semmije, amit felolvashatna, de mégis elment.
Amikor belépett az ajtón, úgy tűnt, senki sem vette észre. Leült a pulthoz, keresztbe tette lábait, és felnézett Tonyra. Ő sokkal jobban közelített hozzá. Valahogy tapasztaltabban.
- Mi van veled, cukorfalat? Nem ilyen szoktál lenni.
Nyelt egyet. Aztán végre kimondta.
- Elmegy, Tony. Pár hónap múlva elmegy, és nem látom többet.
- Ó.
Percekig némán néztek egymásra.
- Látom, nagyon összetört a bánat. Nem tudod marasztalni?
- Hiába. Mit csináljak?
Hangja színtelen volt, rekedtes, a suttogáshoz hasonlatos.
- És mi lenne, ha vele mennél?
Már készül a hetedik fejezet is.
2014. december 07. 11:14 #172
Cute girl 998
Cute girl 998
suicide blonde
 
StátuszImprovement is a battle that must be fought anew each day
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.08.19.
Hozzászólás: 11981
Csatolások: 4586
Azonosító: 158722
Offline offline
Sötétlila krizantém, hetedik fejezet, ezúttal egyben:

Vigyél el magaddal!


-Tessék? – Gillian azt hittem rosszul hall.
- Azt kérdeztem, hogy mi lenne, ha vele mennél?
- Én…
- Hadd, találjam ki. Te még nem is gondoltál erre, igazam van?
- Hogy lehettem ilyen ostoba?
Tony elnevette magát.
- Úgy látom, a szerelem teljesen elvette az eszedet.
A lány elmosolyodott.
- Jó ötlet. – válaszolta. – Meg fogom tőle kérdezni.
Erre még aznap este sort kerített. Telefonon hívta fel Matt- et, aki ezúttal jóval barátságosabb volt vele.
- Matt, lehet egy kérésem?
- Mondd, édes, neked bármit.
- Vigyél el magaddal!
Csend.
- Mármint, Európába?
- Igen.
- Ööö…
- Nem vagy valami határozott, Matt. Nem akarsz velem lenni? – elöntötték az indulatok. – Mert ha tényleg nem, akkor tisztázzuk, jó? Ne epekedjek akkor utánad fél éjszaka! Tudod, kezdem azt hinni, hogy nem is szeretsz engem igazán. Igazam van? Már nem szeretsz, ugye?
A vonal másik végén kitartó pittyegés. Matt letette. Megint. Gillian pedig továbbra is küzdött a látását elhomályosító forró könnyek ellen. Ez már a vég, gondolta. Ebben lassan már biztos volt.

Biztosan az a baj velem, hogy túlságosan negatívan állok az élethez. Örülnöm kéne annak, hogy egyáltalán együtt lehetek Mattel, nem pedig siránkoznom azon, hogy nemsokára elmegy. A jó oldalát kéne néznem a dolgoknak, gondolta. Biztosnak kéne lennem abba, hogy Matt szeret. Merthogy ez így van, nem igaz?

-Sejtettem, hogy ez lesz. – mondta Tony, amikor másnap Gill beszámolt neki a fejleményekről. – Szegény ördög nem is tudja, mit veszít, ha téged elhagy.
- Ez nagyon kedves tőled, Tony. De lassan már nem vagyok biztos benne, hogy valóban szeret.
- Egy kicsit lehetnél biztosabb magadban, Gilly. Biztos vagyok benne, hogy szeret téged. De tudod, nem minden ember tudja közvetíteni az érzelmeit mások felé. Úgy látszik, Matt is közéjük tartozik. Csak ne támadd le mindig. Ennyi.
- Köszi. Olyan sokat jelent, hogy elmondhattam valakinek.
- Mire valók a barátok?
Mind a ketten elmosolyodtak, és a lánynak valahogy jobb kedve lett a beszélgetés után. A remény hal meg utoljára, ne felejtsd el, Gillian.
A hét végére a depressziója nem erősbödött, sokkal jobban érezte magát, és ez örömmel töltötte el. A héten nem ment többször a kávézóba, otthon maradt, csak tétlenkedett. Ha fogalmazhatunk így, kibékültek Mattel is. Végtére azért történtek jó dolgok is.
2014. december 07. 14:10 #173
ilus1996
ilus1996
~Hope~
 
StátuszAz igazi sztár nem csak a rajongó tábora hanem a tehetsége is fenttartja
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 10.08.28.
Hozzászólás: 3131
Csatolások: 116
Azonosító: 134089
Offline offline
Hát nem is tudom ,hogy keveredtem ide, és gondolkodtam rajta, és arra jutottam, hogy megosztok veletek egy kis részletet az én történetemből. még egyelőre ezt nem vagyok hajlandó nyilvánosságra hozni, mivel belekezdtem ugyan, de ismeretes rólam ,hogy általában megállok a történeteim írásával. Ebben a történetben viszont bízok ,hogy végre túl jutok önmagamon. laugh.gif

A történet, amúgy 2012-ben játszódik, az Olimpia időszakában.

Vigyázz,kész...London?
(részlet)

-Hogyan értékeli magát az Olimpiai kvalifikációt illetően? Elégedett vele?
Vetült fel többször is a téma. Ez már a negyedik sajtó, aki megpróbálja kicsikarni belőlem milyen érzés volt úszni az olimpiai kvalifikációs versenyen. Sokan biztos azt mondanák erre a kérdésre, hogy nagyon örülök annak ,hogy sikerült kijutnia az Olimpiára, ám az én helyzetem egészen más. Apámnak köszönhetően maximalista vagyok, ennek köszönhetően akár hogy is akarom nem tudok örülni annak ,hogy 2. lettem. Annak igen ,hogy Londonba kijutottam ,így bizonyíthatok ott is.
-Be kell valljam keserű száj ízt érzek azért, mert nem elsőként értem be. Viszont az Olimpián igyekszek ezen javítani- adtam meg magabiztosan az újságírónak, aki mosolyogva firkantotta le a válaszom. Arca igazi amerikaira emlékeztetett. Szépen beállított barna haj, borosta és kék szemek .Plusz munkájához illő fehér inget viselt.
-Az utolsó kérdésem pedig így szól- nézett a jegyzeteibe, hogy puskázhasson. - Mit szeretne leginkább elérni Londonba?
Egy kicsit rágcsálni kezdtem szám szélét a kérdésen. Nem mondhatok túl nagyra vágyóakat, mert a végén elhiszik és nagy lesz az elvárás.....vagy pedig egy nagyképű úszónak titulálnak az esetleges égész bekövetkeztébe. De, ha azt válaszolom ,hogy nekem már bőven elég az is, hogy kijutottam oda hazudnék.
-Nos...-kerestem a szavakat. - Szerintem minden sportoló vágya egy ilyen verseny részvételébe szerepelni. De titkon vágyik arra is, hogy sikert is érjen el. Valami ilyesmiként állok én is hozzá.
-Köszönöm szépen Lucy, hogy rendelkezésünkre álltál - állt fel kis idő után az újságíró és kezet ráztunk. - És ,hogy ide fáradtál a szerkesztőségbe.
-Igazán nincs mit-válaszoltam kedvesen és egy mű mosolyt is sikerült kifacsarnom magamból. Őszintén? Már kezdem unni ,hogy ennyi újságíróval kell beszélgetnem. Mielőtt még vízbe nem szálltam az Olimpiáért addig füle botjukat se hajtották felém. Őszintén? Még le is alacsonyítottak engem. Azért gondolom így, mert az olyan sztár úszók, akik ismertek voltak 200 pillangón (mint például Felicity McHale) rögtön interjút kértek tőlük még a verseny kezdete előtt. És én? Rám se bagóztak. Más szóval a média hátra rangsorolt a versenybe. Igazán megleptem Amerika közönségét mikor az elődöntőbe 02: 06:51 sikerült úsznom, amivel a döntőbe elsőként sikerült bekerülnöm. Azóta mindenki azon rágódik ,hogy honnan az Isten verte helyből kerültem én elő. Ebből is látszik ,hogy senkinek sem rémlik már a junior világbajnokság még Monterreybe, Mexikóba 2008-ba. Akkor sikerült szereznem 200 pillangóba aranyat nyernem, 100 m-en pedig egy bronzot. Plusz szerepeltem az összetett csapat versenybe, amit sikerült is megnyernünk az akkori csapattársaimmal. Tehát a mérlegem arról a tornáról két arany és egy bronz. De úgy tűnik ,hogy ez az eredmény eltörpül a világbajnokságok és az olimpiák előtt. Talán ezért akarna mindenki olimpiai bajnok lenni? Hisz, ha nem a focit nézzük egyedül ez az egyetlen, ami reményt jelent az olyan sportolók számára, akik szeretnék, ha megismerné őket a világ és a tehetségüket. Ehhez viszont mindenképp olimpiai aranyéremnek kell lógni a nyakad körül, különben a kutya se tudja, hogy ki vagy.
Ahogy ezekkel a gondolatokkal haladtam el USASports főhadi szállásáról a bejáratnál két kedves ismerős várakozott rám. Egy padon ücsörögtek és gyönyörködtek Washington gyönyörű nyárias idejébe. Be kell ismerni ,hogy valóban gyönyörű délelőtti időnk van. Hét ágra süt a nap, de egyelőre még nem olyan ,mint a délutáni órákba. Szerencse, hogy nem Miamiba vagyunk, mert ott olyan az idő per pillanat, mint lesz nálunk délután. Fogalmam sincs, hogy bírják ki a floridaiak azt a kegyetlen meleget. Ahogy azt se, hogy északon például Minnesota államba, hogy bírják a vacogtató hideget. De hát ez egy nagy ország, telis-tele időzónákkal és időjárás változásokkal. Ám ,de semelyik amerikai nagy város nem tudja felül múlni Washingtont. Oké, ez hülyeségnek hangzik, mert azon kívül ,hogy az ország fővárosa nagyon senkit se érdekel ez. Inkább választják New Yorkot és Los Angelest, ami érthetetlen számomra, mert én mindkettőbe jártam még se tudtam hasra esni tőlük. Lehet, hogy azért ragaszkodok ennyire a fővároshoz, mert itt születtem és így ebbe a környezetbe nőttem fel. Azért volt kimaradozás, mert egy fél évig Spanyolországba is éltem, a gyökereimnek köszönhetően .Anyám vérbeli spanyol és ezért többek között neki köszönhetem a jellegzetes kreol bőrömet. Mielőtt kiutaztak volna apámmal Amerikába előtte Spanyolországba tengették az életüket. Ott született például nővérem Page is...Elnézést. A gimi óta leszoktatott mindenkit, hogy így hívja, mert neki a spanyol neve, Yolanda sokkal jobban elnyerte a tetszését. Hivatalos papíron mindkettőnknek van amerikai és spanyol kereszt illetve vezetéknevünk. Spanyoloknál eleve úgy szokás, hogy két nevet adnak a gyermeknek és utána a szülők vezetéknevüket is felveszik. Így jött, hogy én vagyok Lucy Chepina Hezmoza Kennedy. Igen, az első vezetéknevemnek hallatán rögtön egy mormota ugrik be. De azóta büszkén vállalom a teljes nevem, mióta...
1 felhasználónak tetszik: ONE DIRECTION20
2014. december 07. 14:35 #174
CorneŁia
CorneŁia
mrs.tkvis
 
Státusznegativity, begone!
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 14.06.11.
Hozzászólás: 4938
Csatolások: 260
Azonosító: 227439
Offline offline
Nem kell más

Régóta azt érzem, nem kell más,
Nem kell más, csak vigasztalás.
Szeretgetés, csókolgatás.

De én mindezt nem mástól kérem,
Azt szeretném, hogy te tedd ezt értem.
Mert ezt csak veled érzem.

Ahogy mosolyogsz rám, olyan csábító,
Mint, amikor tied az utolsó szó.
Mert nekem csak te vagy ilyen elragadó.

Még mindig nem kell más, csak Te,
Amikor megsimítod a kezemet.
Olyan elragadó, mint egy álomjelenet.

És mindig, ha rám nézel,
Mosolygok, mert más nem kell.
Együtt leszünk örökre, mi ketten.

próbálkoztam, próbálkoztam
2 felhasználónak tetszik: ONE DIRECTION20, Cute girl 998
2014. december 07. 16:07 #175
Cute girl 998
Cute girl 998
suicide blonde
 
StátuszImprovement is a battle that must be fought anew each day
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.08.19.
Hozzászólás: 11981
Csatolások: 4586
Azonosító: 158722
Offline offline
Idézet (CorneŁia @ 2014.12.07. 14:35)
Nem kell más
Régóta azt érzem, nem kell más,
Nem kell más, csak vigasztalás.
Szeretgetés, csókolgatás.
De én mindezt nem mástól kérem,
Azt szeretném, hogy te tedd ezt értem.
Mert ezt csak veled érzem.
Ahogy mosolyogsz rám, olyan csábító,
Mint, amikor tied az utolsó szó.
Mert nekem csak te vagy ilyen elragadó.
Még mindig nem kell más, csak Te,
Amikor megsimítod a kezemet.
Olyan elragadó, mint egy álomjelenet.
És mindig, ha rám nézel,
Mosolygok, mert más nem kell.
Együtt leszünk örökre, mi ketten.
próbálkoztam, próbálkoztam

Gratulálok, csodálatos lett! heart.gif
1 felhasználónak tetszik: CorneŁia
2014. december 07. 20:14 #176
CorneŁia
CorneŁia
mrs.tkvis
 
Státusznegativity, begone!
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 14.06.11.
Hozzászólás: 4938
Csatolások: 260
Azonosító: 227439
Offline offline
Idézet (Cute girl 998 @ 2014.12.07. 16:07)
Gratulálok, csodálatos lett! heart.gif


Köszönöm, nagyon aranyos vagy. wub.gif wub.gif
1 felhasználónak tetszik: Cute girl 998
2014. december 07. 22:14 #177
- törölt felhasználó -    
Idézet (CorneŁia @ 2014.12.07. 14:35)
Nem kell más
Régóta azt érzem, nem kell más,
Nem kell más, csak vigasztalás.
Szeretgetés, csókolgatás.
De én mindezt nem mástól kérem,
Azt szeretném, hogy te tedd ezt értem.
Mert ezt csak veled érzem.
Ahogy mosolyogsz rám, olyan csábító,
Mint, amikor tied az utolsó szó.
Mert nekem csak te vagy ilyen elragadó.
Még mindig nem kell más, csak Te,
Amikor megsimítod a kezemet.
Olyan elragadó, mint egy álomjelenet.
És mindig, ha rám nézel,
Mosolygok, mert más nem kell.
Együtt leszünk örökre, mi ketten.
próbálkoztam, próbálkoztam

WOW nem is tudtam hogy újabban költőnek álltál. laugh.gif
Csodálatos lett, gratulálok! heart.gif
1 felhasználónak tetszik: Cute girl 998
2014. december 07. 22:17 #178
- törölt felhasználó -    
Idézet (Cute girl 998 @ 2014.12.06. 15:29)
Sötétlila krizantém, hatodik fejezet, második részlete:
Nem egyetlen emberre tervezték. Hanem háromra, és ez végül sosem valósult meg. Sajnos.
*
Szomorú vasárnap                       
száz fehér virággal                     
vártalak kedvesem                         
templomi imával.                             
Álmokat kergető                             
vasárnap délelőtt,                         
bánatom hintaja                             
nélküled visszajött.                         
Azóta szomorú                               
mindig a vasárnap,                         
könny csak az italom,                     
kenyerem a bánat.                       
Szomorú vasárnap.   
Utolsó vasárnap
kedvesem, gyere el,
Pap is lesz, koporsó
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár, 
virág és koporsó.
Virágos fák alatt utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer
lássalak, ne félj a szememtől
holtan is áldalak...
Utolsó vasárnap.                     
Az öngyilkosok himnusza. És legyen bármilyen abszurd, tetszett neki. Ekkor ijedt meg először, felmerült benne, mi lenne, ha most meghalnék? Gyászolna bárki is? Ki miatt érdemes még élnem? Ezekre kereste folyton a választ. Összetörték.  Ő mégis olyan jóindulatú, hogy – úgy érezte – ő még holtan is áldana mindenkit, aki bántotta. Ilyen nyugtalanul teltek a napjai, üldözték ezek az éjfekete gondolatok. Nem talált megnyugvást, és még Matt- nek sem volt képes beszélni lelke poklairól. Képtelen volt rá. Amikor kérdezték, hazudott, igen, jól vagyok.

Még mindig én vagyok a legnagyobb rajongód. heart.gif
Ha kiadsz egy könyvet kérlek dedikálva küld el nekem! laugh.gif
1 felhasználónak tetszik: Cute girl 998
2014. december 08. 16:44 #179
- törölt felhasználó -    
Idézet (Cute girl 998 @ 2014.12.07. 11:14)
Sötétlila krizantém, hetedik fejezet, ezúttal egyben:
Vigyél el magaddal!

-Tessék? – Gillian azt hittem rosszul hall.
- Azt kérdeztem, hogy mi lenne, ha vele mennél?
- Én…
- Hadd, találjam ki. Te még nem is gondoltál erre, igazam van?
- Hogy lehettem ilyen ostoba?
Tony elnevette magát.
- Úgy látom, a szerelem teljesen elvette az eszedet.
A lány elmosolyodott. 
- Jó ötlet. – válaszolta. – Meg fogom tőle kérdezni.
Erre még aznap este sort kerített.  Telefonon hívta fel Matt- et, aki ezúttal jóval barátságosabb volt vele.
- Matt, lehet egy kérésem?
- Mondd, édes, neked bármit.
- Vigyél el magaddal!
Csend.
- Mármint, Európába?
- Igen.
- Ööö…
- Nem vagy valami határozott, Matt. Nem akarsz velem lenni? – elöntötték az indulatok. – Mert ha tényleg nem, akkor tisztázzuk, jó? Ne epekedjek akkor utánad fél éjszaka! Tudod, kezdem azt hinni, hogy nem is szeretsz engem igazán. Igazam van? Már nem szeretsz, ugye?
A vonal másik végén kitartó pittyegés. Matt letette. Megint. Gillian pedig továbbra is küzdött a látását elhomályosító forró könnyek ellen. Ez már a vég, gondolta. Ebben lassan már biztos volt.
Biztosan az a baj velem, hogy túlságosan negatívan állok az élethez. Örülnöm kéne annak, hogy egyáltalán együtt lehetek Mattel, nem pedig siránkoznom azon, hogy nemsokára elmegy. A jó oldalát kéne néznem a dolgoknak, gondolta. Biztosnak kéne lennem abba, hogy Matt szeret. Merthogy ez így van, nem igaz?
-Sejtettem, hogy ez lesz. – mondta Tony, amikor másnap Gill beszámolt neki a fejleményekről. – Szegény ördög nem is tudja, mit veszít, ha téged elhagy.
- Ez nagyon kedves tőled, Tony. De lassan már nem vagyok biztos benne, hogy valóban szeret.
- Egy kicsit lehetnél biztosabb magadban, Gilly. Biztos vagyok benne, hogy szeret téged. De tudod, nem minden ember tudja közvetíteni az érzelmeit mások felé. Úgy látszik, Matt is közéjük tartozik. Csak ne támadd le mindig. Ennyi.
- Köszi. Olyan sokat jelent, hogy elmondhattam valakinek.
- Mire valók a barátok?
Mind a ketten elmosolyodtak, és a lánynak valahogy jobb kedve lett a beszélgetés után. A remény hal meg utoljára, ne felejtsd el, Gillian.
A hét végére a depressziója nem erősbödött, sokkal jobban érezte magát, és ez örömmel töltötte el. A héten nem ment többször a kávézóba, otthon maradt, csak tétlenkedett. Ha fogalmazhatunk így, kibékültek Mattel is. Végtére azért történtek jó dolgok is.

Két napig eltiltanak a nettől és máris lemaradok a legjobb részleteidről. heart.gif
A halál lehelete
Hatodik fejezet , első rész:
[12 éve alatt nem ajánlott , bizonyos kifejezések használata miatt]

Szombat reggel van. Pontosan 10 óra. Valaki kopog. A bejárati ajtón. Pont mint azon a reggel,amikor anyut kirabolták. Az ijedtségtől alig tudtam uralkodni magamon amíg felkaptam a köntösöm,a papucsom és ajtót nyitottam. Daniel áll itt. Nem látom az arcán semmi jelét az aggodalomnak. Biztos,csak túlgondoltam. Azonnal meg is bánom,hogy olyan hirtelen nyitottam ajtót. A hajam szétkuszálódott és kócos. Összetapadt tincsekben lóg le a derekamig. Egy lila bugyi és egy fehér trikó van rajtam a bojtos rózsaszín köntös alatt. A lábamon csak egy fehér-szürke-rózsaszín mamusz van. Daniel egyből elmosolyodik ahogy meglát,és ettől kis bátorságra kapok. Átlépek az ajtón,hogy vele szemben állhassak,majd automatikusan becsukom magam mögött az ajtót,hogy ne hűljön át a lakás. Vagyis a konténer. Annyi mindent akartam mondani Danielnek. Amit tegnap gondoltam,még most is komolyan gondolom,csak nem tudom hogy kezdjek hozzá.
-Jó reggelt Candy! - a mosolyától éreztem,hogy megremegnek a térdeim,és mindjárt elolvadok.
-Jó reggelt, mi történt tegnap?
-Nagyon sajnálom a tegnapit, Zacnak egy szárnysegédre volt szüksége és fontos dolgokról volt szó,de remélem nem volt vészes a hazautad. Ma szeretnélek kárpótolni érte! - Egy újabb mosoly. Mindjárt akaratlanul is ki fog csúszni a számon a kérdésem. - De mielőtt annyira beleélnénk magunkat,el kell mondanom valamit - a mondat eleje nagyon nem volt bizalom gerjesztő,ráadásul a hatásszünet sem segített. Mély levegőt vett és miközben azt kifújta elhadarta a mondanivalóját. - két nap és haza kell mennem.
Majdnem összeestem. Az egyetlen egy dolog ami tartotta bennem a lelket,hogy lehet közöttünk valami,ő viszont simán elhúzna és még csak nem is vallottam be mit érzek.Csalódottságot éreztem. Megszoktam az emberektől,hogy átvernek és szánakoznak rajtam,de azt hittem Daniel nem csak apám miatt van velem. Mielőtt még megálljt tudtam volna parancsolni a nyelvemnek kibukott belőlem a kérdés:
-Te nem is akarsz engem? - Daniel olyan szemekkel nézett rám,mintha kínaiul beszélnék. De lassan felengedett,és rámosolyogott.De én még mindig feszengtem és indulatos hangon folytattam. - Csak a szánalom miatt voltál velem?
Közelebb lépett,és felém nyújtotta a kezét,de az ijedségtől én is hátráltam. Egészen addig amíg a hátam a hideg konténerajtóhoz nem simult. Még a köntösömön keresztül is éreztem a vas áthatoló hidegét.
-Hogy akarlak-e?
-I..ii...inkább felejtsed el. Még nem aludtam ki magam. - éreztem ,hogy kezdek elpirulni,de remélem,hogy Daniel nem veszi észre és azt hiszi,hogy csak a szél csípte ki az arcom. - Hideg van,szerintem jobb lenne,ha bemennék - jobb kezemmel a kilincs után nyúltam,de nem volt erőm lenyomni. Hátam még mindig a vasajtóhoz simult.
- Kérdezed vagy mondod Candy?- még egy lépést közeledett,már majdnem összeért a testünk. - Lényegtelen. A legelső kérdésedre még nem is válaszoltam. Nem is érdekel a válaszom Candy? - most én nem tudtam válaszolni. A hideg rázott ki,attól ahogy Daniel képes volt nézni rám,de nem bírtam megszólalni. Vártam,hogy folytatja. -Tudod igazából nagyon is akarlak - hatalmas őszinteséggel és vággyal mondta. Éreztem,ahogy elönt a forróság - de nem akarhatok veled kapcsolatot. Nem akarom,hogy a kapcsolatunk hazugságokra épüljön. Azt gondoltam,majd elmondom mit szeretnék,ha már mindent tudsz rólam. De vannak dolgok amiket nem merek elmondani. Ijesztő dolgok. - Egy újabb pillanatra elhallgatott. Hirtelen nem éreztem mást,csak azt ,hogy akarom. Kísérteties amikor nem mond el semmit,de annyira rendes volt velem. Ha újra és újra el is nyomtam magamban ezt az érzést most teljesen a felszínre tört. Nem érdekes Daniel sötét múltja. Csak is a jelen érdekes. A mi jelenünk.
-Nem érdekel a múltad- szinte csak suttogtam,remélni mertem,hogy hallja,mert nem bírtam hangosabban beszélni - a jelened része akarok lenni,nem a múltadé.
Még egy lépés közeledett. Most átkoztam magam,hogy ilyen alacsony vagyok. Daniel még Zacnél is magasabb volt ami azt jelenit,hogy nálam több mint másfél fejjel magasabb. De úgy látom ez őt nem különösebben zavarta. Lábait az enyém mellé rakta majd Szépen lassan mindenünk egymáshoz simult. A pillanat törtrésze alatt kapta el a derekam ,hajolt le és tapasztotta a száját az enyémre. Hirtelen éreztem,hogy forr a testem. Daniel felkapott én pedig lábaimat a dereka köré csavartam. Úgy érzem,most nem tudok parancsolni a szenvedélyemnek. Izzani kezdett a vérem ,ott ahol puha ajka végigsiklott sima bőrömön. A kulcscsontomtól kezdve egészen a nyakamig végigpuszilt minden felületet. Amikor az ajkamhoz ért megállt. Szinte simogatta szájával az enyémet amikor megszólalt.
-Ha azt akarod,hogy álljak le most szólj - elhúzta a száját és ezzel nyomott egy csókot a halántékomra - vagy most - száját végigsimította az arcomon - utolsó lehetőség - egy pillanatra megállt ,de nem akartam,hogy abbahagyja. Nyakába kapaszkodtam és magamhoz húztam.
*reccs*
Az ajtó egyszerűen csak beszakadt. Talán Daniel túl érzelmesen nyomot hozzá,de ez távolról sem érdekelt. Ahogy hátam a konyhai padlódhoz vágódott nem éreztem semmit,csak vágyat. Nem érdekel,hogy megadta magát a zár,és az sem,hogy a padlón fekszem,mert Daniel teljességgel rajtam volt. Nyilván tartott magát,mert ijesztően könnyű volt. A szemembe nézett,mintha bocsánatot akarna kérni,de belé folytottam a szót. Lábammal berúgtam az ajtót és ismét magamhoz húztam. Már nem volt küöztünk egy miliméternyi hely sem mégis úgy éreztem nincs elég közel. Többet akarok. Még közelebb akarom tudni magamhoz. Azt akarom,tudja milyen fontos nekem. Fogalmam sincs hogyan,de fekete bőrkabátját,csak úgy lekaptam róla és félredobtam. Nem hagytam,hogy tiltakozzon. A konyha padlóján,vagy akárhol. Nekem ő kell. Éreztem,ahogy izmos karrjával magához ölel. Egyik keze kellemesen elszórakozott a derekamon,majd egy laza mozdulattal kibontotta a köntösöm övét,és szinte már követelőző módon letépte rólam. Hirtelen kicsit eltoltam magamtól. Távolról sem éreztem magam olyan szépnek ,mint amilyen lányt Daniel elképzelt. A nyakig érő lábaimat leszámítva nem voltam valami nagy különlegesség. A mellem tényleg kellemesen nagy volt,viszont a hasam nem volt éppenséggel olyan lapos mint szerettem volna. Ha dagad nem is voltam,mindig volt rajta egy kis plusz. A trikóm tökéletesen kiemelte,hogy a fenekem nagyobb annál mint amit szeretnék,és le kéne szoknom a sok cukros italról. Danielt meglepte a mozdulatom,de nem engedett el. Csak még közelebb húzott magához,majd a fülemhez hajolt. "Tökéletes" Alig hallhatóan súgta a szavakat. Kellemes lehelete a nyakamat simogatta és hideg borzongás futott rajtam végig,ahogy érezem,hogy talán már nincs is visszaút,de akarom. Ha elmegy akkor is. Nem is gondolkodtam csak úgy egyszerűen letéptem róla fekete rövidújjú pólóját. Hihetetlen dolog tárult elém. Majdnem,hogy elájultam. Ennél kidolgozott és izmosabb testet még a filmekben sem láttam. Bizonytalanul ülő helyzetbe küzdöttem magam és bal kezemmel végigsimítottam minden izmot a hasán. A jobb kezemmel beletúrtam éjfekete hajában és rávettem magam. Most én kerültem fölülre. Rajta volt a sor. Nála van a labda. Megvillantott egy önelégül mosolyt és magával rántott. Kezeivel bizonytalanul kezdte simogatni a combomat ami még mindig derekát fonta körül,és éppen a trikóm alá nyúlt be , kicsit bőrkeményedéses,de még is puha tenyerével amikor valaki elkezdte verni az ajtót. *lakbér*
Ordíbálta Mr.Jackson. Csodálatos. Életem legintimebb pillanatát megszakítja Mr.Jackson,csak mert elfelejtettem lakbér fizetni. Lihegve álltam fel a padlórol és nyúltam a pulton lévő pénzes dobozért. Daniel is egyből felpattant. Ajtót nyitottam. Mr.Jackson úgy nézett rám,mintha nem minden szombatom állnék egy szál pizsomában a saját teraszomon. De ekkor eszembe jutott,hogy valójában csak egy bugyi és egy vékony trikó van rajtam. Daniel egyből rám adta a fekete bőrdzsekit,hogy ne legyek ilyen védtelen. Megállt mögöttem és figyelte ahogy fizetni akarok. Csak akarok. Nincs egy dollár se a perselyben. Minden pénzt anya kórházi kezelésére költöttem.
-Elnézést,de elfogyott a pénzem. A kórházra kellet költenem.
- Sajnálattal hallom Clare- egy frász,szerintem még élvez is a helyzetet -de tudod ,hogy megy ez erre felé.
-Maga csak viccel velem Mr.Jackson? Mindig kifizettem a tartozásomat.
-Nem hiszem,hogy sok választásod lenne,és nagyon szexi vagyok ebbe a lila bugyiban! - egy kicsit ,de csak mintha egy kicsit megrándult volna mögöttem Daniel. Éreztem,ahogy elfordul. Remek. Most majd eltűri,hogy Mr.Jackson elvisz megerőszakolni?
-Mennyivel tartozom? - nem kicsit megijedtem. Mr.Jackson aki egyébként keresztnevén Petrik ijesztő,izmos és akaratos pasas volt. A negyvenes éveiben járhatott. Barna rövidre nyírt haja és ápolatlan borostája volt. Mi előtt ingatlanokkal kezdett volna foglalkozni többször is volt börtönben. Nem meglepő módon megerőszakolásos ügyekért. Szokásához hűen egy izompóló és egy katonanadrág volt rajta selyem pappuccsal. A szemben lévő ház az övé volt,így nem lepett meg,hogy nem öltözött fel. Petrik a lakókocsiparkos nők álma volt. Az ingatlanozással elég jól keresett,és legtöbbször kellemes illata volt. Az izmai mindig kidülledtek feszülős pólói alól,de soha nem tudtam rá pozitívumként gondolni.
- Kétszáz dollár aranyom, az annyi mint egy....egy három óra velem! - Petrik magabiztos mosollyal nyúl a fekete bőrdzsekiért. Maga felé akart húzni. Hatalmas termetének köszönhetően nem tudtam ellenkezni. Hányinger fogott el, hogy Daniel csak így elfordul és megvárja azt a három órát.
- Lassan a testtel - Daniel végre valahára megszólalt. - Itt a pénz,és most pedig vigye el innen a perverz seggét! Ha még egyszer megfenyegeti Claret vagy a mamáját - Nagyon meglepett Daniel hőstette,és hálás is voltam érte,de anyámat nem kellet volna belekevernie. Anyám rendszeres vendég volt Petriknél. Tudat alatt szerintem még élvezte is. - sőt,ha csak hozzájuk ér,velem gyűlik meg a baja! - nem gondoltam,hogy Petrik megijedne,de valamiért meghátrált. Nem tűnt olyan fickónak aki hallgat a kamaszokra,de ezúttal csak úgy átsétált a saját hazához. Talán rémes volt az időzítése , hogy megzavarta a pillanatomat Daniellel , de neki köszönhetem , hogy egy számomra hőst faragott belőle.
2 felhasználónak tetszik: ONE DIRECTION20, Cute girl 998
2014. december 08. 20:17 #180
Cute girl 998
Cute girl 998
suicide blonde
 
StátuszImprovement is a battle that must be fought anew each day
  Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.08.19.
Hozzászólás: 11981
Csatolások: 4586
Azonosító: 158722
Offline offline
Idézet (NutellaHoney @ 2014.12.08. 16:44)
Két napig eltiltanak a nettől és máris lemaradok a legjobb részleteidről. heart.gif
A halál lehelete
Hatodik fejezet , első rész:
[12 éve alatt nem ajánlott , bizonyos kifejezések használata miatt]

Szombat reggel van. Pontosan 10 óra. Valaki kopog. A bejárati ajtón. Pont mint azon a reggel,amikor anyut kirabolták. Az ijedtségtől alig tudtam uralkodni magamon amíg felkaptam a köntösöm,a papucsom és ajtót nyitottam. Daniel áll itt. Nem látom az arcán semmi jelét az aggodalomnak. Biztos,csak túlgondoltam. Azonnal meg is bánom,hogy olyan hirtelen nyitottam ajtót. A hajam szétkuszálódott és kócos. Összetapadt tincsekben lóg le a derekamig. Egy lila bugyi és egy fehér trikó van rajtam a bojtos rózsaszín köntös alatt. A lábamon csak egy fehér-szürke-rózsaszín mamusz van. Daniel egyből elmosolyodik ahogy meglát,és ettől kis bátorságra kapok. Átlépek az ajtón,hogy vele szemben állhassak,majd automatikusan becsukom magam mögött az ajtót,hogy ne hűljön át a lakás. Vagyis a konténer. Annyi mindent akartam mondani Danielnek. Amit tegnap gondoltam,még most is komolyan gondolom,csak nem tudom hogy kezdjek hozzá. 
-Jó reggelt Candy! - a mosolyától éreztem,hogy megremegnek a térdeim,és mindjárt elolvadok.
-Jó reggelt, mi történt tegnap?
-Nagyon sajnálom a tegnapit, Zacnak egy szárnysegédre volt szüksége és fontos dolgokról volt szó,de remélem nem volt vészes a hazautad. Ma szeretnélek kárpótolni érte! - Egy újabb mosoly. Mindjárt akaratlanul is ki fog csúszni a számon a kérdésem. - De mielőtt annyira beleélnénk magunkat,el kell mondanom valamit - a mondat eleje nagyon nem volt bizalom gerjesztő,ráadásul a hatásszünet sem segített. Mély levegőt vett és miközben azt kifújta elhadarta a mondanivalóját. - két nap és haza kell mennem. 
Majdnem összeestem. Az egyetlen egy dolog ami tartotta bennem a lelket,hogy lehet közöttünk valami,ő viszont simán elhúzna és még csak nem is vallottam be mit érzek.Csalódottságot éreztem. Megszoktam az emberektől,hogy átvernek és szánakoznak rajtam,de azt hittem Daniel nem csak apám miatt van velem. Mielőtt még megálljt tudtam volna parancsolni a nyelvemnek kibukott belőlem a kérdés:
-Te nem is akarsz engem? - Daniel olyan szemekkel nézett rám,mintha kínaiul beszélnék. De lassan felengedett,és rámosolyogott.De én még mindig feszengtem és indulatos hangon folytattam. - Csak a szánalom miatt voltál velem?
Közelebb lépett,és felém nyújtotta a kezét,de az ijedségtől én is hátráltam. Egészen addig amíg a hátam a hideg konténerajtóhoz nem simult. Még a köntösömön keresztül is éreztem a vas áthatoló hidegét. 
-Hogy akarlak-e?
-I..ii...inkább felejtsed el. Még nem aludtam ki magam. - éreztem ,hogy kezdek elpirulni,de remélem,hogy Daniel nem veszi észre és azt hiszi,hogy csak a szél csípte ki az arcom. - Hideg van,szerintem jobb lenne,ha bemennék - jobb kezemmel a kilincs után nyúltam,de nem volt erőm lenyomni. Hátam még mindig a vasajtóhoz simult.
- Kérdezed vagy mondod Candy?- még egy lépést közeledett,már majdnem összeért a testünk. - Lényegtelen. A legelső kérdésedre még nem is válaszoltam. Nem is érdekel a válaszom Candy? - most én nem tudtam válaszolni. A hideg rázott ki,attól ahogy Daniel képes volt nézni rám,de nem bírtam megszólalni. Vártam,hogy folytatja. -Tudod igazából nagyon is akarlak - hatalmas őszinteséggel és vággyal mondta. Éreztem,ahogy elönt a forróság - de nem akarhatok veled kapcsolatot. Nem akarom,hogy a kapcsolatunk hazugságokra épüljön. Azt gondoltam,majd elmondom mit szeretnék,ha már mindent tudsz rólam. De vannak dolgok amiket nem merek elmondani. Ijesztő dolgok. - Egy újabb pillanatra elhallgatott. Hirtelen nem éreztem mást,csak azt ,hogy akarom. Kísérteties amikor nem mond el semmit,de annyira rendes volt velem. Ha újra és újra el is nyomtam magamban ezt az érzést most teljesen a felszínre tört. Nem érdekes Daniel sötét múltja. Csak is a jelen érdekes. A mi jelenünk. 
-Nem érdekel a múltad- szinte csak suttogtam,remélni mertem,hogy hallja,mert nem bírtam hangosabban beszélni - a jelened része akarok lenni,nem a múltadé. 
Még egy lépés közeledett. Most átkoztam magam,hogy ilyen alacsony vagyok. Daniel még Zacnél is magasabb volt ami azt jelenit,hogy nálam több mint másfél fejjel magasabb. De úgy látom ez őt nem különösebben zavarta. Lábait az enyém mellé rakta majd  Szépen lassan mindenünk egymáshoz simult. A pillanat törtrésze alatt kapta el a derekam ,hajolt le és tapasztotta a száját az enyémre. Hirtelen éreztem,hogy forr a testem. Daniel felkapott én pedig lábaimat a dereka köré csavartam. Úgy érzem,most nem tudok parancsolni a szenvedélyemnek. Izzani kezdett a vérem ,ott ahol puha ajka végigsiklott sima bőrömön. A kulcscsontomtól kezdve egészen a nyakamig végigpuszilt minden felületet. Amikor az ajkamhoz ért megállt. Szinte simogatta szájával az enyémet amikor megszólalt.
-Ha azt akarod,hogy álljak le most szólj - elhúzta a száját és ezzel nyomott egy csókot a halántékomra - vagy most - száját végigsimította az arcomon - utolsó lehetőség - egy pillanatra megállt ,de nem akartam,hogy abbahagyja. Nyakába kapaszkodtam és magamhoz húztam. 
*reccs*
Az ajtó egyszerűen csak beszakadt. Talán Daniel túl érzelmesen nyomot hozzá,de ez távolról sem érdekelt. Ahogy hátam a konyhai padlódhoz vágódott nem éreztem semmit,csak vágyat. Nem érdekel,hogy megadta magát a zár,és az sem,hogy a padlón fekszem,mert Daniel teljességgel rajtam volt. Nyilván tartott magát,mert ijesztően könnyű volt. A szemembe nézett,mintha bocsánatot akarna kérni,de belé folytottam a szót. Lábammal berúgtam az ajtót és ismét magamhoz húztam. Már nem volt küöztünk egy miliméternyi hely sem mégis úgy éreztem nincs elég közel. Többet akarok. Még közelebb akarom tudni magamhoz. Azt akarom,tudja milyen fontos nekem. Fogalmam sincs hogyan,de fekete bőrkabátját,csak úgy lekaptam róla és félredobtam. Nem hagytam,hogy tiltakozzon. A konyha padlóján,vagy akárhol. Nekem ő kell. Éreztem,ahogy izmos karrjával magához ölel. Egyik keze kellemesen elszórakozott a derekamon,majd egy laza mozdulattal kibontotta a köntösöm övét,és szinte már követelőző módon letépte rólam. Hirtelen kicsit eltoltam magamtól. Távolról sem éreztem magam olyan szépnek ,mint amilyen lányt Daniel elképzelt. A nyakig érő lábaimat leszámítva nem voltam valami nagy különlegesség. A mellem tényleg kellemesen nagy volt,viszont a hasam nem volt éppenséggel olyan lapos mint szerettem volna. Ha dagad nem is voltam,mindig volt rajta egy kis plusz. A trikóm tökéletesen kiemelte,hogy a fenekem nagyobb annál mint amit szeretnék,és le kéne szoknom a sok cukros italról. Danielt meglepte a mozdulatom,de nem engedett  el. Csak még közelebb húzott magához,majd a fülemhez hajolt. "Tökéletes" Alig hallhatóan súgta a szavakat. Kellemes lehelete a nyakamat simogatta és hideg borzongás futott rajtam végig,ahogy érezem,hogy talán már nincs is visszaút,de akarom. Ha elmegy akkor is. Nem is gondolkodtam csak úgy egyszerűen letéptem róla fekete rövidújjú pólóját. Hihetetlen dolog tárult elém. Majdnem,hogy elájultam. Ennél kidolgozott és izmosabb testet még a filmekben sem láttam. Bizonytalanul ülő helyzetbe küzdöttem magam és bal kezemmel végigsimítottam minden izmot a hasán. A jobb kezemmel beletúrtam éjfekete hajában és rávettem magam. Most én kerültem fölülre. Rajta volt a sor. Nála van a labda. Megvillantott egy önelégül mosolyt és magával rántott.  Kezeivel bizonytalanul kezdte simogatni a combomat ami még mindig derekát fonta körül,és  éppen a trikóm alá nyúlt be , kicsit bőrkeményedéses,de még is puha tenyerével amikor valaki elkezdte verni az ajtót. *lakbér*
Ordíbálta Mr.Jackson. Csodálatos. Életem legintimebb pillanatát megszakítja Mr.Jackson,csak mert elfelejtettem lakbér fizetni. Lihegve álltam fel a padlórol és nyúltam a pulton lévő pénzes dobozért. Daniel is egyből felpattant. Ajtót nyitottam. Mr.Jackson úgy nézett rám,mintha nem minden szombatom állnék egy szál pizsomában a saját teraszomon. De ekkor eszembe jutott,hogy valójában csak egy bugyi és egy vékony trikó van rajtam. Daniel egyből rám adta a fekete bőrdzsekit,hogy ne legyek ilyen védtelen. Megállt mögöttem és figyelte ahogy fizetni akarok. Csak akarok. Nincs egy dollár se a perselyben. Minden pénzt anya kórházi kezelésére költöttem.
-Elnézést,de elfogyott a pénzem. A kórházra kellet költenem.
- Sajnálattal hallom Clare- egy frász,szerintem még élvez is a helyzetet -de tudod ,hogy megy ez erre felé.
-Maga  csak viccel velem Mr.Jackson? Mindig kifizettem  a tartozásomat. 
-Nem hiszem,hogy sok választásod lenne,és nagyon szexi vagyok ebbe a lila bugyiban! - egy kicsit ,de csak mintha egy kicsit megrándult volna mögöttem Daniel. Éreztem,ahogy elfordul. Remek. Most  majd eltűri,hogy Mr.Jackson elvisz megerőszakolni?
-Mennyivel tartozom? - nem kicsit megijedtem. Mr.Jackson aki egyébként keresztnevén Petrik ijesztő,izmos és akaratos pasas volt. A negyvenes éveiben járhatott. Barna rövidre nyírt haja és ápolatlan borostája  volt. Mi előtt ingatlanokkal kezdett volna foglalkozni többször is volt börtönben. Nem meglepő módon megerőszakolásos ügyekért. Szokásához hűen egy izompóló és egy katonanadrág volt rajta selyem pappuccsal. A szemben lévő ház az övé volt,így nem lepett meg,hogy nem öltözött fel. Petrik a lakókocsiparkos nők álma volt. Az ingatlanozással elég jól keresett,és legtöbbször kellemes illata volt. Az izmai mindig kidülledtek feszülős pólói alól,de soha nem tudtam rá pozitívumként gondolni. 
- Kétszáz dollár aranyom, az annyi mint egy....egy három óra velem! - Petrik magabiztos mosollyal nyúl a fekete bőrdzsekiért. Maga felé akart húzni. Hatalmas termetének köszönhetően nem tudtam ellenkezni. Hányinger fogott el, hogy Daniel csak így elfordul és megvárja azt a három órát. 
- Lassan a testtel - Daniel végre valahára megszólalt. - Itt a pénz,és most pedig vigye el innen a perverz seggét! Ha még egyszer megfenyegeti Claret vagy a mamáját - Nagyon meglepett Daniel hőstette,és hálás is voltam érte,de anyámat nem kellet volna belekevernie. Anyám rendszeres vendég volt Petriknél. Tudat alatt szerintem még élvezte is. - sőt,ha csak hozzájuk ér,velem gyűlik meg a baja! - nem gondoltam,hogy Petrik megijedne,de valamiért meghátrált. Nem tűnt olyan fickónak aki hallgat a kamaszokra,de ezúttal csak úgy átsétált a saját hazához.  Talán rémes volt az időzítése , hogy megzavarta a pillanatomat Daniellel , de neki köszönhetem , hogy egy számomra hőst faragott belőle.

Meg kell, hogy mondjam, nem gondoltam, hogy tudok még jobban is rajongani érted. Ez szerintem eddig a legjobb részleted. heart.gif
26 oldal 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
Hozzászólok Nem indíthatsz új témát!