Mi volt a legrosszabb könyv, amit eddig olvastál?

Mi volt a legrosszabb könyv, amit eddig olvastál?

Móricz Zsigmond - Légy jó mindhalálig

nekem a Fekete István-Tüskevár de az Egri csillagok is vetekszik vele boccs

Egyértelműen P.C. cast és Kristina Cast Megjelölve című könyve, vagy ha jobban megnézzük az egész 'Az Éjszaka Háza' sorozat borzalmas

Henrik Ibsen: Vadkacsa.
Én megpróbáltam értékelni, értékelek mindenféle művészetet de van ami átlépi a határokat, na ez egy ilyen

Én szerettem azt a könyvet...

Az én válaszom egyébként : Gárdonyi Géza : Egri csillagok

Én nem szerettem. A Vadkacsa és a Sirály. Alig vártam hogy végezzek velük

Nekem az tökre tetszett. Dehát ízlések és pofonok.
Nekem a kőszívű ember fiai nagyon nem jött be. Szerintem unalmas volt.

Twilight

Nem tudom mert a legtöbb könyvet ki sem olvastam
De ha nagyon mondani kéne egyet akkor talán Tamási Áron: Ábel a rengetegben

Szent Péter esernyője, Kőszívű ember fiai. És ami mostani és teljes szívemből gyűlölöm az a Csontváros. Írtam is róla szép kritikát a blogomba...

Számomra is ez volt az eddigi legborzalmasabb olvasmány. Nem is értem, hogy mit esznek rajta.

Én csak egy oldalt olvastam el belőle,de nekem nem jött be...

Mikszáth Kálmán - A gavallérok (nem is olvastam ki, néhány oldallal is heteken keresztül szenvedtem )
Ernest Hemingway - Az öreg halász és a tenger (ezt sem olvastam végig)
Molnár Ferenc - A Pál utcai fiúk (ezt elolvastam, de nekem elég unalmas volt)
Azt hiszem ennyi, illetve az Arany embert amikor olvastam akkor kész szenvedés volt - főleg az eleje, na az horror, de így visszagondolva rá szép történet, bár nem hiszem hogy mostanába ismét a kezembe venném

Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Soha nem olvastam ki, pedig kötelező volt. Egyszerűen nem bírtam elolvasni, pár oldal után már úgy untam, hogy csak végignézegettem a sorokon, az pedig nem sokat ér. Szóval, maradtam az internetes olvasónaplónál. Nem vagyok rá büszke, de nem tudtam elolvasni, bármennyire is akartam.

talán a Twilight ami szörnyű,nem bírtam sokat olvasni belőle

Nekem is az! Mivel kötelető volt muszáj volt elolvasnom, de csak második próbálkozásra jött össze, akkor is kínkeservesen, pedig én szeretek olvasni, de valahogy az Egri csillagok nem az én stílusom.

amik kötelezők de mostmár nem is olvasom őket inkább megnézem filmen dogaíráskor pedig lepuskázom xĐ

Nekem a Twilight volt életem eddigi legszörnyűbb könyve! Bella szenvedését már nem bírtam tovább elviselni, olyan volt, mintha az ő negatív energiái átsugározódtak volna rám!! Borzalmas volt! Azt hittem, depressziós leszek miatta! Amikor befejeztem, olyan jó érzés volt, mintha bilincset vettek volna le rólam!

Az Egri csillagokról pedig annyit, hogy egy fantasztikus könyv! Nagyon részletes, fordulatokkal teli remekmű! Az embereknek szerintem a többsége már alapból rosszul áll hozzá, csak azért, mert kötelező olvasmány!

Erre a kérdésre az én válaszom rejteget magában némi kis paradoxont, mivel mindkét mű az általam nagyra tartott, nemes egyszerűséggel zseniként aposztrofált Stephen Kinghez kötődik. King a világ valaha volt egyik legnagyobb író-géniusza,ezért fura, hogy olyan fantasztikus regények, novellák után, mint a Halásoron, Carrie, Titkos ablak,titkos kert, Langolierek, Sorvadj el! és még hosszú sorokon keresztül folytathatnám, hogyan volt képes olyan retteneteket összehozni, mint A két Rose és A mobil.
Előbbi ígéretesen kezdődik egy, sajnos minden korban és társadalmi osztályban jelenlévő problémával, a családon belüli erőszakkal nyit, melyhez társul a rendőrségi korrupció, mely szintén globális jelenség. A főhősnő, Rose, megelégeli, hogy zsaru férjének az asszony terhessége sem volt akadály abban, hogy ismételten jól megverje, ezzel a baba halálát okozva, a nő elhagyja azt a beteg állatot. A problémák itt kezdődnek igazán, a korrupt fakabát minden kapcsolatát bevetve üldözni kezdi a feleségét, s a misztikum még csak ezután következik egy megelevenedő festmény képében. Nos, ezt az ígéretes történetet sikerül Kingnek olyan vontatottan, unalmasan és szájbarágósan tálalni, hogy az olvasótól már az nagy teljesítmény, ha kitart az utolsó oldalig és nem vágja a sarokba a több, mint 400 oldalas könyvet.

A másik A mobil. Ez a mű már sokkal pörgősebb, azonban nem menti meg attól, hogy a bevett sztereotípiák és klisék a béka legnemesebb testrésze alá taszítsák a színvonalat. A sztori röviden annyi, hogy egy nap megszólalnak világszerte a mobilok és aki felveszi az teljesen megőrül, állatiasan kezd viselkedni, ahogyan a könyv egyik gyermekzseni szereplője (klisé ) elmondja, valamilyen impulzus valószínűleg az emberi agyra úgy hatott a telefonon keresztül, hogy lecsupaszította az elmét egészen a "vörös magig", amely az eredendő természetünket jelenti, a puszta és mindenek felett álló erőszakot. A "telefonemberek" (így hívják a könyvben az őrülteket, no comment) vadásznak "normikra" (akiknek nincs mobiljuk, vagyis akik nem kattantak be, újabb no comment), azok természetesen menekülnek, közben King önmagához hűen kinyírja a történet tinilány karakterét, leharapnak pár kutya és mókusfejet, vége pedig nincs. Vagyis van, de mégsincs. Nem írom le, mert már így is elég hosszúra sikeredett a hsz-em és ahhoz ráadásul komolyabban rá kéne térnem a cselekményre, akit érdekel olvassa el. De utána nem mondhatja senki, hogy nem szóltam előre.