Idézet
Szia!
Az enyémek nem kíváncsiak rá szerencsére. Tudják, hogy a függője vagyok ennek az oldalnak, és ez kielégítette a kíváncsiságukat. A privát ügyeimet tiszteletben tartják, még a naplómat sem kutatták fel, legalábbis ahogy én tudom. Bár tesóm gyakran idegesít azzal, mikor a nappaliban laptopozok, hogy behajol a képernyő elé. Rohadtul fel tud idegesíteni, olyankor mindig elhúzom, de tudom, hogy úgyse látott semmit ennyi idő alatt, max. annyit, hogy milyen színű az adott oldal.
Jó lenne, ha az enyémek is "kinőnének" végre ebből a leskelődésből, bár szerintem
ennek csak akkor lesz vége, amikor elköltözök.
Anno én is írtam naplót, bár jó hamar el is ment tőle a kedvem, mivel elraktam valami helyre, egyik nap meg arra megyek be a szobámba, hogy a
tesóm ott ül, és röhögve olvassa a naplómat. Mondani sem kell, hogy milyen
ideges voltam, mert tudtam, hogy milyen dolgokat írtam bele. Tényleg,
mindent, amit gondoltam.
Utána persze vagy 2 hónapig ezt kellett hallgatnom, hogy "jajj, ez volt a naplódban...". Mert igen,
nagyon ciki dolgok voltak benne, amit úgy sosem mondtam volna el neki. Nameg egyszer bejelentkezve maradtam a Facebook-on, persze hogy
végigolvasta az összes üzenetemet.
Szerintem ez a más cuccai közt turkálás meg más üzeneteinek elolvasása igen piszok dolog, hiszen
az csak rá tartozik, senki másra-szerintem.