Idézet (Dolly-Lolly @ 2011.02.28. 18:57)
6
Beköszöntött Szenteste, és Én totál ki lettem - mivel egész nap a fát díszítettem. Hogyha azt kérditek, a sok munka hol van, megmutatom nektek, miket varázsoltam. Mert kint a kertben a látvány tökéletes, ha megpillantjátok, a szívetek majd repes. Hatalmas sajtgolyó, kút likőrrel atom, és jódlizó manók hegynyi tejszínhabon. Akrobata csoport ugrált egymás fején át, aztán megmutatták a táncművészi vénát. S mikor már nem tudod merre kapd a fejed, felbukkan az utcán a Karácsonyi menet. Ily csodás parádét nem láttál már régen, kis cukortündérek repkedtek az égen. két vidám hóember pörgette a pálcát, pávák mögött egy sült pulyka táncolt a tálcán. És mikor azt hitted, hogy láttál már mindent, egy waffel mikulás nagy kezével intett. Csupa vaj és szirup arcán a diadal - mellette a kórus, őt dicséri a dal.'
10
“Mindenféle érzelemmel találkoztam. Meghallgattam a kínból fakadó sikolyokat és a hahotákat. Minden, ami emberi, nyitva volt számomra. Mindent éreztem és értettem egyszerre. A világ elmékkel volt benépesítve, melyek mindenféle szélnél gyorsabban örvénylettek, menedéket és szabadulást keresve a változás kényszere elől, élet és halál dilemmája elől-célt, biztonságot, örömöt keresve; megkísérelve, hogy értelmet adjanak a rejtélynek. Az emberek mindenütt kavargó, elkeseredett keresésben éltek. A valóság soha nem felelt meg álmaiknak, pedig a boldogság ott volt a közelükben-ott, ahol soha nem keresték. És mindennek forrása az emberi elme volt.”