Milyen filmet láttál legutóbb? II.

Háááá nem is értem komolyan! Ezt most megúsztad egy ejnye-bejnyével!

Legenda

Megmondom őszintén, először csak Taron Egerton érdekes kis mellékszereplése miatt szerettem volna megnézni ezt a filmet, de be kell valljam, róla szinte teljesen megfeledkeztem, miközben néztem. Tom Hardy egyszerűen zseniális - egyszerre két szerepben mutatkozik és mindkettő fenomenális.
A történet egy ikerpárról szól, akik a '60-as évekbeli London alvilágának uraivá váltak. Felemelkedésük, ragyogásuk és bukásuk a sztori dióhéjban.
A látvány gyönyörűre sikerült, szépek a színek, a város hangulata szépen megidézi a körülbelül 50 évvel ezelőtti korszakot: a házak, a bárok, kocsmák, a rendőrség, az autók, a lakásbelsők, szóval minden.
A történet tetszik, bár több pontban is bele lehetne kötni. A szerelmi szál számomra egy kicsit erőltetett, sokszor feleslegesnek is érzem, mert eltereli a figyelmet a lényegről (már akinek nem Reggie és Francis viszonya a lényeg) és a végén tulajdonképpen ez a szerelem jelenti az óment a filmben, erre vezet vissza minden rossz döntést, a lejtőn való megindulást és a fivérek végzetét is. Persze nem olvastam egyetlen könyvet sem a Kray testvérekkel kapcsolatban, korábban pedig nem is ismertem a történetüket, mégis erősen kétlem, hogy valóban Francis miatt ment volna tönkre minden. Legalábbis a film erre épít.
A zene kellemes, fülbemászó, illik minden egyes képkockához.
Ami azonban a legnagyobb erőssége a Legendának, hogy eszméletlenül jók a karakterek. Még a legelhanyagolhatóbb mellékszereplők is klasszul ki vannak dolgozva, élvezetessé téve szinte minden percet. A két főszereplő, Reggie és Ronnie ellentétesek ugyan, és a kettejük közt lévő feszültség lendíti előre a sztorit mindvégig, mégis szuperek együtt.
Röviden: hangulatos, vicces, tökös film, nem mindenkinek, de aki igényes művet akar látni, annak mindenképpen javaslom.
10/8,5

Thor:Ragnarok

Marvel + Led Zeppelin + Thor + Cate Blanchett fekete latexban + visítós humor + Jeff Goldblum is back = 10/10

Imádtam ezt a filmet a Mad Max- Harag útján érzetem úgyanígy magam a mozizás után egy akkora élvezetes mozi élmény volt hogy ááááá mindenperce megérte a mozijegy árát!!! Ha tehetitek eredeti nyelven nézzétek Jeff Goldblum-nak, Cate Blanchett-nek, és annak a kő gólem izének a hangja fantasztikus volt. Meg aza Valkűr csaj dzsízusz! Én szétröhögtem az agyam ezen a filmen és pontosan azt kaptam amit vártam én ezt vártam egy totális káoszt és meg is kaptam. Nagyon jó volt most ez a könnyedebb hangulat és látszott a színészeken hogy piszkosúl élvezik ezt az egészet. ÉS a film zenéje azta mindenit!!!! A Thor Ragnarök mindenképp benne lesz a 2017-es év top 5 kedvenc filmjeim között. Meg volt két három olyan jelenet a filmben amitől lefolytam a székről! Jahh há és Cate Blanchett nem mondom hogy Cate volt a legjobb főgonosz a szuperhősös filmek történetében de hogy az egyik legdögösebb az tuti! Michelle Pfeifferi magaságokban mozgott. Jeff Goldblum pedig áááááááááááááááááááá! Spin off-ot akarok ennek a karakternek!

The Babysitter
OMG, mi volt ez a film? Az biztos, hogy sírva röhögtem rajta, kicsit emlékeztetett a Ház az erdő mélyénre, de inkább Horrorra akadva stílusú mozi. Ha bírjátok a horrorparódiákat/vígjátékokat, tegyetek vele egy próbát. Én semmit sem tudtam erről a filmről, csak hogy egy vicces horror, majd megtörtént a kezdeti csavar meg a sokk, utána már csak dőltem. Nagyon bejött.
10/8

Még jó, hogy nem hallgattam az internetes értékelésekre, véleményekre a filmmel kapcsolatban, és hamalabb foglaltam jegyet, a megjelenés előtt. Ez a film valami brutálisan látványos volt, bár tény, hogy a vitajelenetek és a sok sok agyalás közepette teljesen elvette a figyelmemet az, hogy kitaláljam, vajon ki tette a gyilkosságot. A 74'-es változatot is évekkel ezelőtt láttam, valójában arra sem emlékeztem, hogy mi lesz a végkifejlete, így kicsit élvezhetőbb volt a film. Én személy szerint nagyon bírom Agatha Christie műveit, elég sok könyvét olvastam ahhoz, hogy eldöntsem, elmegyek erre a filmre. A szereplőválogatás minden téren jó volt, Johnny Deppre tökéletesen illett a gengszter szerep, ahogy Poirot színésze is nagyon el lett találva. Én valamiért azt hittem, hogy végül Mary lesz minden kifundálója.
Hogy megmaradjon a spoilermentes véleményem továbbra is, nem mondok már semmit, adok ennek a filmnek egy 10/9-et, mert most megjött a kedvem Poirot novellákat olvasni.

Thor: Ragnarok / Thor: Ragnarök
Taika Waititi magáévá tette a Ragnarököt, az biztos, ez valami zseniális lett. Minden benne volt, amiért szeretni lehet a rendezőt, bebizonyította, hogy miért is vártam annyira egy Thor-filmet. A karakterek (Hela omg), a zene, a helyszínek, a kikacsintások, mindent élvezet volt hallgatni és nézni.
10/10

Justice League / Az Igazság Ligája
Jó volt ez. Egy popcornfilm, ami egy kicsit nehezen építkezik, de miután összeállnak hőseink, egészen szépen egybeforr minden. Vannak pillanatai a filmnek, köszönhetően Ezrának és Jasonnek, valamint Ben egyre jobban szerethető számomra Bruce-ként. Gal pedig gyönyörű és erős kisugárzású, mint mindig. Vannak gyengeségek is (Steppenwolf köhöm,)+ kevés karakterizálás, de az tuti, hogy rosszabban is elsülhetett volna a dolog.
10/7

Justice League / Az Igazság Ligája (2017)
!!SPOILER!! Na jó, lehet elfogult vagyok már eleve a filmmel kapcsolatban, hiszen ismerem a színészeket és szeretem is őket, láttam valamit már a trailerek alapján a Justice League-ben. Először is, hadd említsem meg, hogy a színészek alakítása lenyűgöző volt, de kiemelném Gal Gadotot, mert megint úgy átadta Wonder Woman karakterét, talán már annyira jól is, mint a külön filmjében. Ezra Miller Flash-je pedig nagyon humoros volt, jókat nevettem rajta. Olvastam több kritikát, mondták a szórakotatást - ami szerintem is fontos szerepet játszott a filmben. Ben Affleck Batmanjének vicceire is ezt tudnám mondani, mint pl. a "Gazdag vagyok", "Megvettem a bankot, szeretem az egyszerűséget". Aquaman, Superman és Cyborg is nagyon tetszett, ahogy az újságíró Lois Lane is. Bár én Amber Heard Merájának kicsit több szerepet adtam volna. Őszintén, sejtettem, hogy az Anyadoboz segítségével keltik újra életre Supermant és győzték le együtt a gonosz Steppenwolfot. Na, a csapatmunka. Abszolút pozitívum, hogy Batman Wonder Womannel közösen gyűjt embereket, ők pedig ha nem is mindjárt, ha nem is miattuk, de valamiért mégis csatlakoztak, a végére pedig szépen összekovácsolódtak. Nem is nagyon találtam benne negatívumot, talán csak egy icipicit furának tartottam, hogy bekevitték a történetbe azt a családot. Szerintem Steppenwolf is elég szerepet kapott, bár a "kevés az idő"-ben abban egyetértek, hogy nagyon gyorsan elment a 2 óra. Nézem az órámat: ne, már vége? Néztem volna még vagy 3 óriáig, de sajna a folytatásra még kell várni. Tetszett, hogy ismét belevitték az Amazonokat és a szigetüket, a harcjeleneteket pedig imádtam, látványosak. Na és igen, a látvány. Elképesztő úgy az egész. A végén, amikor közösen mennek Steppenwolfot legyőzni, az Amazonos ugye, meg úgy az egész film jelenetei, de komolyan. A látványért mindjárt egy Oscart jósolnék a Justice League-nek, bár erős a filmes mezőny idén. De azért remélem, begyűjt legalább kettőt. Én igazából elkezdtem shippelni Diana-t Bruce-szal, aranyosak lennének. Imádtam minden egyes percet, természetesen 10/10!

HHhH - Himmler agyát Heydrichnek hívják
6/10

Asszem tavaly írtam már egy filmről az Anthropoidról itt a topikban. Az Anthropoid egy kiváló történelmi thriller volt ami Reinhard Heydrich SS parancsok merényletének a megtervezéséről és végrehajtásáról majd annak a megtorlásáról szólt. És egy olyan fináléja volt amit máig emlegetek az a bizonyos templomos ostrom az egyik legkiválóbb és legfeszültebb lövöldözős akciós jelenet amit az utóbbi 3-4 évben láttam. Maga a film pedig egy rendkívül feszült sokszor gyomorba vágó és remekül építkező darab volt. Aminek volt több csúcspontja és jól bemutatta az ellenállók harcát valamint a németek brutalitását.

Nah most készült egy másik film is ebben a témában amit én nagyon vártam szeretem a II világháborús filmeket. Ez a film A Himmler agyát Heydrich-nek hívják pazar címe van. És hááá nem véletlen hogy csusztatták a bemutatását ennek a filmnek mivel az Anthropoid köröket ver erre a filmre. A film legfőbb gondja az hogy nem arról szól mint amiről kéne. Szóval nem Heydrich-ről vagy éppen Heydrich és Himmler kapcsolatáról szól vagy mittudomén bármiről ami a címben szerepel. Heydrich akit Jason Clarke alakít (egész jól) kb. kap 50 percet és ez alatt kellene megismernünk Heydrich-et mint embert vagy mint szörnyeteget! De igazából csak az történik meg hogy Heydrich egy Náci mészáros szörnyeteg. Ezt tudjuk ugyebár! Meghogy végülis a felesége (Rosamund Pike) által lett az aki. Mert az asszony előbb lett a náci párt tagja mint Heydrich és rajta keresztül emelkedik a ranglétrán a férfi. Neki köszönheti a karrierjét kb. ennyi szerepe van a nőnek is meg utána hisztizik egy sort hogy a jó Reinhard miért nem törődik vele többet. Hááá azért mert a jó Reinhard embereket ölet halomra Lengyelországban meg Csehszlovákiában. hmmm ok. Egy wikipédia gyorstalpaló kb. ez az 50 perc amit Heydrich-ből kapunk. Meg olyan szájbarágós az egész jó persze aki nincs otthon ebben a témában annak a szájába kell rágni hogy Heydrich több 1000 lengyelt lövetett tömegsírba meg ő volt az egyik kidolgozója az Endlösungnak a zsidó kérdés végsőmegoldásának. De láthattuk az Anthropoid filmben hogy ahhoz hogy egy jó II világháborús thrillert csináljanak nem kell 1 órát áldozni arra hogy bemutassák a gonosz nácit. Mert ha nincs megfelelő háttéranyaguk meg forgatókönyvük egy ilyen embernek az életrajzának a bemutatására akkor inkább ne is csinálják. Nem tudom én kicsit abban reménykedtem hogy merészebb lesz a film és jobban elmerül Heydrich vagy Himmler karakterében és esetleg láthatjuk hogy vannak e emberek egyáltalán a szörnyek álarca mögött. Nem tudom én jobban örültem volna valami ilyen filmnek bár valószínű hogy ehhez egy komolyabb rendező és forgatókönyvíró kellett volna. Mert éppen ezért nem kellett volna foglalkozni a filmnek ennyit Heydrich-el mivel igazából semmivel nem tudtunk meg többet erről a náci hóhérról. Ha a google-ba beüti az ember a nevét ugyanezt kapja. Nahh csak azért írom ezt mert a film második fele teljesen az Anthropoid hadműveletről szól csak sokkal gyengébben mint a korábbi filmnél. Szóval szerintem vagy Heydrichről kellett volna a filmet megcsinálni teljesen az ő szemszögéből vagy pedig egy Anthropoid 2.0-át kellett volna csinálni. Mert olyan 1 óra után ahogy vált a film és hirtelen a merénylet és az ellenállók kerülnek a közzéppontba én teljesen kizökkentem a filmből. Szóval következetesek lehettek volna a készítők hogy vagy forgatnak egy Heydrich életrajzi filmet vagy pedig a merényletet mutatják be.
De azért itt is vannak sokkoló jelenetek ahogy a németek halomra lövik az ártatlanokat és a merénylet utáni megtorlás itt is egész feszültre sikerült. A film legnagyobb poziotívuma a zenéje kiváló zenéje van.

Warrior

Nehéz megszólalni egy ilyen film után, bár inkább műalkotásnak nevezném, annyira gyönyörű volt. Furcsán hangzik, mert első pillantásra úgy tűnhet, ez a film a nyers erőről és küzdelemről szól, de ha valaki végignézi, biztosan megváltozik a véleménye. Igazság szerint sosem voltam oda az olyan történetekért, amik valamilyen sportról szólnak - talán azért is, mert jómagam sosem jeleskedtem egyik sportban sem, nem tudom -, emlékszem, amikor a Mélyütés c. drámát megnéztem, utána nagyon vegyes érzéseim voltak. Tetszett, mert nagyon minőségi, klassz film volt, ráadásul Jake Gyllenhaal tényleg kitett magáért, de valahogy nem éltem át túlzottan a dolgot, nem jött át úgy, ahogy kellett volna. Ez persze egyáltalán nem a Mélyütés hibája, mert eszméletlenül jó, érdemes megnézni - inkább az én hozzáállásommal volt baj. Ezért is húztam-halasztottam a Warrior megnézését, féltem, hogy nem fog tetszeni, nem fogom megérteni a szereplők motivációját, mert sportemberekről lesz szó, az pedig nem annyira az én világom. Végül beadtam a derekam és köszönet érte.
Nem akarok elszállni, de az egyik legjobb film, amit valaha láttam. Pillanatok alatt megértettem a lényegét és át is éreztem. Nyálasan hangzik, de ugyanúgy fájt minden, mint a szereplőknek, és nem a ketrecharc közben elszenvedett ütésekre és rúgásokra gondolok, hanem az érzésekre, az eseményekre éppúgy reagáltam, mint az adott karakter. Nagyon erős a történet ezen a téren, szerintem valamilyen szinten mindenki tud azonosulni valamelyik szereplővel, ha nem éppenséggel mindegyikkel. Olyan problémákkal küzdöttek meg mind (és fognak még szembesülni a filmben), amelyek valamelyikével bárki találkozhatott már, éppen ezért nem fog senkit sem hidegen hagyni a sztori. Gyönyörűen van behozva a történetbe minden szál, minden új esemény, tökéletesen van felépítve, sehol sem érezni, hogy a dolog belassul, vagy esetleg túl gyors lenne, ami sajnos sok alkotásban megfigyelhető és eléggé idegesítő. Itt szépen van adagolva minden. Érezhető, ahogy lentről indulunk egészen nyugodtan, aztán megérkezik egy szereplő és onnantól kezdve emelkedni kezd minden, a végkifejlet pedig fantasztikus. Azt hiszem, nagyon sok múlik egy film befejezésén, de ennél szebb lezárást komolyan nem láttam még. Egyszerre nagyon szomorú és elképesztően felemelő is. Tökéletes.
A karakterek sokoldalúak, folyton tartogatnak valami meglepetést a következő jelenetre, amitől vagy azt érzed, hogy igazi hős az illető, vagy hogy nem bírod visszatartani a könnyeidet. Mindegyikük jó és rossz oldala is komoly szerepet kap, van, akinek inkább a sötétebbik énje kerül előtérbe, de a végére megérti az ember azt, ami a lelkükben van, amit a múltjuk okozott és amiben reménykednek. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen jellegű filmben lesz ez ennyire szépen prezentálva, nagyon meglepődtem.
Technikai részről sem lehet panasz, klassz a képi világ, ügyesen van vágva a film, főleg a harcjeleneteknél, a zene szép (és fokozza a kényszert, hogy elbőgd magad).
Az egyik legkellemesebb csalódás volt számomra a Warrior, amit jó párszor meg fogok még nézni életem során. Nagyon szép, megható film, ami megráz, felnyitja a szemed és erőt ad. Kihagyhatatlan.
10/10

The Babysitter
7/10

Egy elég korrekt horror paródia volt ez a film. Jól szórakoztam rajta! Bár az kicsit rontott az összképen hogy az egyik fórumon lelőtték a "poént". Így nem ütött akkorát a "fordulat"! Amin meglepődtem hogy McG rendezte ezt a filmet aki se közel se távol nem rendezett még hasonló filmet a pályafutásában. Bár azt korábban már bizonyította hogy nagyszerűen tudja megragadni ezt a középiskolás kisvárosi hangulatot illetve közeget. A Több mint sportban is a maximumot kihozta a fiatal színészeiből. Jah és a főszereplő srác remek volt és valahonnét piszkosúl ismerősnek tünt de megnéztem miben játszott korábban és semmiben!

Locke

Lássuk csak! Kezdjük azzal, hogy teljesen mást vártam. Azt gondoltam, hogy árad majd a szomorúság ebből a filmből, félúton (vagy még előbb) elunom, esetleg nagyon béna lesz, mert minden esély megvolt rá. A történet ugyanis a következő: Ivan Locke egy hosszú, munkával töltött nap után beül az autójába és hazaindul, ám az utolsó pillanatban meggondolja magát és ahhoz a nőhöz indul, akivel több mint fél évvel korábban töltött el egy éjszakát, s éppen közös gyermeküket hozza világra. Útközben telefonon próbálja elrendezni a dolgokat - hogy másnap nem megy be dolgozni, pedig egy hatalmas projektbe kezd a cég, de igyekszik felkészíteni munkatársát a folyamat lerendezésére, annak ellenére is, hogy valószínűleg kirúgják; hogy közölje feleségével a félrelépését és hogy ismét apa lett; hogy a kórházban lévő, kétségbeesett nőt megnyugtassa, mialatt hozzá siet. Amikor elolvastam, hogy a film végig arról fog szólni, hogy a fickó bent ül a kocsijában, vezet, telefonál és éjszaka van, azt gondoltam, hogy ez nagyon gáz lesz. Mert nem lehet izgalmas, nem lehet majd élvezni, csak egy beszélgetős, agyzsibbasztó sztori lesz, nem több. De mekkorát tévedtem!
A legelső pillanattól fogva érződik, hogy igazi nagymester készítette a filmet (Steven Knight munkái egyébként messze a legjobbak, ha angol filmekről beszélünk). Nagyon jó Ivan karaktere, átlagos, hétköznapi ember, aki végigdolgozza a fél életét, de nagyon nyugodt és felelősségteljes. Azt hiszem, ez a legerőteljesebb tulajdonsága, amire az egész történet épül: a felelősségteljes magatartás. Hogy senkit nem hagy cserben, hogy őszintén megmondja, mit tett, mi fog következni, hogy nem mond le a döntéséről, hogy vállalja a következményét annak, amit elkezdett, hogy véghezviszi a tervét. Végtelenül szimpatikus, azt kell mondjam. Nagyon tetszett, hogy bár baromira súlyos dolgok kerültek előtérbe, nem kellett a hattyú halálát végignéznem, azaz szerintem teljesen élethű az, hogy ő megy valahová, rengeteg problémát próbál megoldani, és szembesülnie kell újabb és újabb megalázó, szívszorító beszólással, mégiscsak telefonon kommunikál mindenkivel, tehát nem fakad ki minden egyes beszélgetés után, nem zokog, nem üvölt minden ötödik percben - egyfelől a karakter sajátossága lehet ez, másfelől mindig a következő telefonbeszélgetésre koncentrálhat, így nincs ideje érzelgősködni. Lehet, ezt csak én gondolom így, de valahogy emiatt szerettem még jobban a filmet. Persze, néhány ponton tényleg kiakad, káromkodik, vagy ordít egyet, de máris előrenéz és folytatja.
Bármilyen hihetetlen, de a képi világ nagyon szép. Finoman kezel minden színt, de remekül megadja a hangulatot. Jók a vágások, klasszul érzékelteti a főszereplőt (az egyetlen látható szereplőt) körülvevő világot, a mindenhol egyforma utakat, az autópályát, az éjszaka fényeit, az autó belsejét, miközben elképzeled azokat a helyeket, ahol a vonal túlsó végén lévők tartózkodnak éppen. Az ilyen filmek, amik úgymond kis térben játszódnak és rövid időt ölelnek fel, mindig megtornásztatják az agyat, főleg, ha a történetben szó van másokról, más dolgokról is, nem csak az előttünk lévőkről.
A zene nekem első körben kicsit színtelennek hatott, de nem bántam, valahogy nem is illet volna ehhez a történethez valami szívszaggató hegedűszóló. Most viszont csak az a dallam jár a fejemben, ami időnként felcsendül a filmben. Szóval azért mégiscsak hatásos, bármennyire is nem tűnik annak elsőre.
Összességében azt mondhatom, hogy ismét egy nagyon kellemes csalódás ért. Még egy-egy fáradtabb nap után sem esik rosszul a történet, sőt én sokkal jobban éreztem magam utána, valahogy segít kisebbnek látni a gondjaimat. Jól összerakott, cseppet sem fárasztó, igazán értelmes és érzelmes alkotás egy olyasvalakiről, aki bármelyikünk lehetne, egy nagyon klassz rendezőtől és egy állatira tehetséges színésztől.
10/10

Star Wars: VIII Epizód - Az utolsó Jedik
7/10
Egyben biztos vagyok nagyon megosztó lesz ez a film. Én magam szerettem a filmet jól szórakoztam rajta és úgy gondolom remekül illik abba a STAR WARS univerzumba amit az Ébredő erőben felépítettek. Nekem egyébként az Ébredő erő jobban tetszett!
De sok dolog zavart és bosszantott a filmben öhm... zavar volt bőven az erőben! Van benne sok butaság de én a Star Wars esetében hajlamos vagyok a szép dolgokra emlékezni. És szép dolgok voltak bőven a filmben! Luke és Rey jelenetei nagyon jók voltak szintén remek volt Kylo Ren és Rey "kapcsolata" és a megtört Luke remekül működött nagyon jó szövegeket adtak Mark Hamill szájába és élt is vele. Tetszett ahogy a film az erővel bánt és a tróntermes jelenet az nagyon rendben volt. Volt egy remek cameo is a filmben aminek minden percét imádtam. Rey-t és Kylo Ren-t továbbra is nagyon bírom szerintem remek karakterek képesek átvenni az öregektől a stafétát. Szóval sorolhatnám hogy mennyi minden tetszett a filmben de volt sok dolog ami viszont nem. Vagy inkább azt mondanám hogy kevésbé tetszett. Egy konkrét dolgot emelnék ki főleg ami az egész film alatt piszkosul zavart hogy minden epikus jelenetet komolyan egy csattanó poénnal kellet lezárni??? Erre szükség volt???? hááááá énnemtom!!! Nem fogok a többi negatív dologról beszélni azt meg hagyom másnak youtubereknek meg egyéb médiumoknak de a lényeg hogy furcsa film volt az Utolsó jedik sokan fogják utálni és sokan szeretni én nemtom valahol a középúton vagyok. Én elfogult vagyok a Star Wars-al imádom ezt a világot és rengeteg potenciál van még benne.
Nehéz erről a filmről beszélni spoiler mentesen ezért nem is folytatom. Viszont jó film lett az Utolsó jedik de nem ültem fel a hype vonatra és továbbra sem ülök mert az Utolsó jedik szerintem nem lett a legjobb STAR WARS film (mint ahogy már több helyen olvastam) de mint írtam jó folytatása lett az Ébredő erőnek. Viszont nem tudom még mennyi puskaporjuk maradt a 9-ik epizódra.
Jahhh és nem lett A birodalom visszavág újrázása a film. Vannak benne ismerős dolgok de teljesen más irányt vett a film és a története és ezenbelül a karakterek sorsa. Igazából senkiből sem az lett mint amit előzetesen várni lehetett. Mondom egy furcsa film ez és fura egy Star wars film!

Star Wars: The Last Jedi / Csillagok háborúja VIII: Az utolsó Jedik (2017): Spoilert tartalmaz!
Számomra megosztó volt a film, mert egyrészről nagyon tetszett, másrészt viszont elég hosszúra is sikeredett -azt hittem, hogy amikor az űrben zajlik a csata az már a film vége, de nem mert jön a csavar és lesz egy újabb csata, ami egyébként még izgalmasabb volt, mint az űrbéli - de számomra kicsit vontatott volt. Tetszettek a Luke és Rey között lezajlott jelenetek, de néha már az is kicsit húzva volt. Adam Driver előtt le a kalappal, a karaktere végig kiszámíthatatlan volt - legalábbis számomra - amikor azt hittem, átállt a jó oldalra, végül mégse. Finn karaktere toronymagasan a legjobb az újak közül, vicces, bátor és jószívű is. Ami még negatívum számomra, az a rengeteg új karakter, példának okáért Rose. Jó volt újra látni Lukeot a képernyőn, és Leia is ugyanaz az erős női karakter maradt, aki volt. Nagyon sajnálom, hogy az előző részbe megölték Han Solót, mert én nagyon éreztem a hiányát a film alatt. A kis lények Luke szigetén nagyon aranyosak voltak, és hát a kaszinós jelenet és annak a látványa valami fantasztikus volt Mindent egybevetve tetszett, de amekkora a hype körülötte kicsit őszintén szólva ütősebb részre számítottam!
10/8

What happend to Monday? (Seven sisters) - 2017

Erre a filmre a trailer alapján figyeltem fel. Tudtam, hogy ez nagyon bejövős lesz, hisz már ott is nagyon izgalmasnak és pörgősnek ígérkezett. Tegnapelőtt végre megnéztem. Tényleg nagyon pörgős volt, nagyon jó akció jelenetek voltak benne. Dráma is volt ezerrel, hisz végig szurkoltam, hogy minél több testvér életben maradjon. Ahogy haladt a történet, azonban féltem, hogy egy marad életben, vagy egy se. Szerencsére nem így lett, de így is döbbenet lett a vége. Persze nem azért, mert nem számítottam arra, hogy a lefagyasztott emberekkel valami más történt valójában.
Noomi jól hozta a drámát, mégis végig az az érzés volt bennem, hogy Tatiana Maslany jobban megoldotta volna a testvérek karakterizálását. Ettől eltekintve egész jó film lett. Nem teljesen olyan, amit vártam, mégis jó.

7/10

Halálos fegyver 1-2-3-4

Elképesztő maratont csináltunk karácsony elött egy nappal. Minden percét imádom. Fantasztikus párbeszédek vannak benne és tele mind a négy film iszonyat jó improvizácókkal. Egyszer néztem a 3-ik részről egy werkfilmet gyakorlatilag a film közel 60 százaléka improvizácó. Mel Gibson és Danny Glover egyszerűen zseniálisak. És amikor Joe Pesci is felbukkan hááá akkor tényleg beindúl a káosz! Jó volt újra nézni kb. 5 éve láttam utoljára a teljes sorozatot de jó mindig visszatérni a Halálos fegyverhez. Megunhatatlan számomra és a magyarszinkron elött le kalappal ezeknél a filmeknél.

"-Akkor én most elvágom a piros drótot.
-Hooo-hooo-hooo egy perce még a kéket mondtad!
-Tényleg a kéket mondtam?
-Igen a kéket mondtad.
-De a pirosra gondoltam.
-Biztos?
-Csinálhatjuk úgy is ahogy te akarod.
-Én sehogyse akarom.
-Akkor hallgas én tutira megyek.
-A rohadt életbe.
-Felkészültél?Roger!
-Mi van?
-Nem fognak hiányozni ezek a jó kis balhék ha majd nyugdíjba mész.Nem?
Akkor én most elvágom a drótot.Nyissz látod ennyi.
(A bomba visszaszámláló elkezd gyorsan visszapörögni.)
-Öhm Rog!!!
-Mi van?
-Kapd el a macskát!!!!!!
-Miféle macskát??????"

Bright (2017)
A Youtube-on futottam bele nemrég az előzetesébe, és utánanéztem még a vetítés előtt. Igazából nem is az fogott meg, hogy Netflixes film, sokkal inkább a témaköre, illetve benne van Lucy Fry, és Will Smith is, szóval rossz nem lehet ugye?
Nem is lett, sőt. Rég láttam már ilyen filmet. Nagyon hiányzott már, és a minőségén látszik, hogy megszakítás nélkül néztem meg. Baromira bejött az alternatív idősík, illetve hiába, hogy a "jövőben" játszódik, mégis realisztikus lett. Willt nem lehet nem szeretni, de a gyengéim így is a tündék voltak. Noomie jól hozta nagyon a harcos tündét. Szépen megkoreografált dolgok voltak benne. Látványos akciójelenetek, jó zenék. Nem lett tökéletes, de mégis fogyasztható, nézhető. Tuti megnézem még párszor. Annak külön örülök, hogy lesz folytatása, és Will tutira visszatér.

8/10

1922

A trailer alapján döntöttem el, hogy ezt a filmet látnom kell. Mert minden adott volt ahhoz, hogy egy hátborzongató, elképesztően stílusos horror legyen. Amikor először megnéztem az előzetest, rázott a hideg és totál be voltam pörögve tőle. Aztán koppantam egyet.
A film első harmada hozta a szintet, nagyon tetszett, egészen beleéltem magam. A főszereplő alakja egyből megragadott, csak úgy áradt belőle a sötétség, az elszántság, imádtam a délies akcentusát - Thomas Jane előtt le a kalappal, régen láttam már, de ezzel a karakterrel újra belopta magát a szívembe. Klasszul fel volt építve a történet, érezhető volt, hogyan válik minden egyre nyomasztóbbá, hogyan közeledünk egy olyan ponthoz, ami eldönti a film további részét. Megvolt ez a pont, iszonyatosan jó volt, ütött, amennyire szükséges volt, aztán mélyrepülés következett.
Nem fejlődött tovább a dolog, nem volt meg a feszültség, ami a sztori elejét jellemezte, egyszerűen ellaposodott. Igyekeztek bemutatni, hogyan tesz tönkre egy gyilkosság két embert, az életüket, a körülöttük lévő világot, de szerintem unalmasra sikerült. A meggyilkolt feleség kísértete értelmetlen volt számomra, akárcsak a főszereplő fiának cselekedetei, sőt magát a főszereplőt is megemlíthetem, mert a film végére teljes ellentmondásba került a saját elveivel, felfogásával. Persze világos, hogy aki embert öl, az megváltozik, de valahogy ezt is úgy oldották meg a filmben, mintha nem értettek volna hozzá. Vagy rögtön a tett után kihatással van a karakterre a saját gonoszsága, vagy szép fokozatosan bontakozik ki a káosz a fejében. Itt a főszereplő egyszer csak bekattan egy teljesen váratlan helyzetben (még csak azt sem lehet mondani, hogy valami megzavarta vagy egy emlék felkavarta volna), és nekiáll észveszejtő tempóban sorvadni. És bár látszik, hogy azon voltak, hogy ez a lehető leglátványosabb legyen, a végére valahogy azt éreztem, hogy a fickó mégsem bánta meg a gyilkosságot, szimplán a saját bőrét féltette.
Látványvilágát tekintve rendben volt, viszonylag kis terekkel dolgoztak, a '20-as évek hangulata abszolút átjött. A zene hasonlóan működött, mint a történet: a film elején nagyon paráztam, a film végére észre sem vettem, hogy megy valami a háttérben. A színészek a sok negatívum ellenére is szépen teljesítettek; mint fentebb írtam, Thomas Jane zseniális, Molly Parker szintúgy, sajnáltam, hogy csak keveset szerepelt, a többiek jól kiegészítették a főszereplőt.
Egyszer érdemes végignézni és úgy ítélni meg ezt a filmet, mert azért szörnyűnek semmiképp nem mondanám, és talán más szemével másképp is bontakozik ki a történet, mindenesetre csalódtam, főleg a zsír trailer után.
10/5

Happy Death Day / Boldog halálnapot!

Bírtam ezt a filmet, de valahogy biztos voltam benne, hogy tetszeni fog. Nem egy mindfuck film, még csak horrornak se nevezném, mert elég lájtosan bántak a paradicsomlével (szerintem), vagy csak kezdek nagyon elvetemült lenni. De egyszer simán meg lehet nézni (én többször is fogom). Egy-két dolog idegesít, hogy nem magyarázták meg, én már csak ilyen vagyok, mindent tudni akarok, mert így eléggé a levegőben lóg a film lényeges része. Nah, mindegy, de azért tetszett.
10/7

Az élmény friss és még javában a hatása alatt vagyok annak a kettő és fél órának, amin túl vagyok, de mindenképp megszerettem volna írni ezt a véleményt még így, ebben az állapotban. Ugyanis, hölgyeim és uraim: talán az idei év egyik legjobb mozis élményét éltem át.
Baromi izgalmas volt, egy percig nem unatkoztam hiába 150 perces. Nem kalandozott el a figyelmem, nem gondoltam arra, hogy vajon mennyi van még vissza a filmből, sőt, még úgy is voltam vele, hogy nem elég ez a 150 perc, én többet akarok! Az elmúlt egy hétben a családommal felelevenítettük a Star Wars korábbi epizódjait, mivel nálam voltak hiányosságok, a húgom alapból nem látott egy részt sem a hetediken kívül, a szüleimnek meg nem ártott az ismétlés. Ezek alapján merem azt mondani, hogy számomra ez a nyolcadik epizód a második legjobb Star Wars film az összes közül.
Oké, oké, oké, most hogy kellőképp felborzoltam a kedélyeket ezzel a kijelentésemmel, ugornék is tovább arra, ami kevésbé tetszett a filmben. Volt néhány vontatott jelenete, ami csak így később tudatosult bennem, hisz, mint írtam is: egy percig nem tudtam unatkozni. Visszagondolva tényleg meg lehetett volna csinálni néhány momentumot kevésbé hosszúra, de szerintem ez egy Star Wars motívum, ugyanis a többi epizódban is voltak nagyon hosszú (csata)jelenetek.
De mivel én pozitív hangvételűre szeretném megírni ezt a véleményt, így át is térnék arra, hogy mik tetszett a filmben. Kezdeném a zseniális karakterekkel. Kylo Ren továbbra is nagy kedvenc, de most már megszerettem Rey-t is és a mindig vicces Finn-t is. A karakterfejlődések valami elképesztőek; gyönyörűen mutatták be a szereplők belsővívódásait. Le a kalappal a színészek és az író előtt is. Oh és ha már itt tartunk...beszélnék egy keveset arról a két dologról, amik nekem leginkább megmaradtak a filmből, amik teljesen elvarázsoltak.
(SPOILER ALERT) Az első: Kylo Ren és Rey kapcsolata. Megpróbálok nem túl nyálasan fogalmazni, de engem a köztük lévő - szinte már tapintható - feszültség annyira magába szippantott, hogy azt hittem beleolvadok a székbe, mikor közös jeleneteik voltak. Pedig az előző epizódnál még meg se fordult a fejemben, hogy ezt a két gyermeket nekem shippelnem kéne, és mikor láttam, hogy sokan szorítanak, hogy a következő részekben összejöjjenek, csak így néztem, hogy wut? Miért pont ők? Nos, a mostani részben megértettem, hogy miért pont ők. Bevallom, eddig nem igazán dobtam hátast a romantikus kapcsolatoktól a Star Wars univerzumban (de ennek a történetnek, hála istennek nem is a romantika a fő mozgatórugója), sőt Anakin és Padmé románcától egyenesen falra mászom. (azok a dialógosuk kettőjük közt...komolyan, mintha a Twilight-ba csöppentem volna bele) Viszont Kylonál, vagy akkor nevezzük inkább igazi nevén: Bennél és Reynél teljesen meg voltam elégedve, és már szinte majdnem felháborodtam, mikor Ben végül a saját oldalán maradt. De mivel tudom, hogy ezek a filmek a sci-fi elemeik ellenére is igazán realisztikusak (történet vezetés és karakterek szempontjából) örültem neki, hogy Ben még Kylo maradt és lesz ideje elgondolkozni az életén a következő epizódig.
A második ami nagyon emlékezetessé tette számomra ezt a filmet, az Leia volt. Még a film elejénél lehetett az a rész, mikor Leia sok más emberrel együtt kirepült az űrbe a robbanás következtében. Szívem majdnem megállt, mikor mutatták, hogy felrobbantak. Nem akartam elhinni. Körbe is néztem a teremben, hogy a nézőknek mi a reakciójuk: ők is ennyire ledöbbentek, mint én, vagy tudnak valamit, amit én nem?! Aztán mikor újra Leiát mutatták, amint visszatért a hajóra az Erő segítségével, egy-két könnycseppet azért elmorzsoltam örömömben. Gyönyörű jelenet volt, és még inkább összetörte a szívemet a tudat, hogy a csodálatos Carrie Fisher már nincs köztünk.
Nos, nem terveztem ezt ilyen hosszúra, de a rengeteg bennem kavargó gondolatnak utat kellett, hogy engedjek. Remek film volt, lenyűgöző látványvilággal, fordulatos eseményekkel és realisztikus karakterekkel.
10/10