Ha egyszer felnőtt leszek

jó lett a cikk

nagyon jó cikk lett

jó cikk. Amikor kezdtek mozogni a fogaim nem akartam, hogy kiessenek, mert azt gondoltam, hogy fáj és mindig azt mondtam, hogy engem nem érdekel cápa fogsorom lesz. Amúgy szerintem én örök gyerek marad, csak megtanulok majd viselkedni. Nem tudom még mi leszek, szoktam gondolkodni rajta, de nem sokáig.

Nekem tizenévesen diagnosztizáltak egy nagyon súlyos betegséget.2 éven keresztül küzdöttem az életemért és szerencsére meggyógyultam. Az alatt a 2 év alatt szinte teljesen felnőttem.
Régen én is minél hamarabb fel akartam nőni viszont amikor lelkileg felnőttem rájöttem milyen jó is volt gyereknek lenni.A mai napig visszasírom a "szinte" gondtalan gyerekkort.

Hát nem tudom lehet hogy rosszul nevelni de a szüleim de mindig szigorúak és mindig féltenek lehet hogy jó meg minden már utálom néha annyira várom hogy félnőt legyek lehet hogy nem olyan jó :/...

nagyon jó kis cikk^^

jó cikk de en akkor sem akarok felnott lenni

ez nagyon jó kis cikk lett :$$

Én szeretek gyereknek lenni. ^^
Egyébként jó a cikk, tetszenek a megfogalmazások. *.*

nagyon szupi cikk:D

Szerintem is nagyon jó lett a cikk ahogy még elöttem sokan említették. én valahogy most vagyok ennek a dolognak a küszöbén. és hát egy kicsit nehéz

nagyon jó cikk lett
Wercsikee egyetértek

Jó cikk, de én nem várom annira a felnőttkor.

Nagyon jó cikk lett.Köszönöm szépen.

Ez egy remek cikk lett.Ahogy ezt olvastam és vissza gondoltam minden pontosan így történt.Néha van amikor vissza mennék a régi szép időkre.Régen nagyon vártam a felnőtt kort de most már nem annyira!

"A kevésbé normális szülők pedig hatvanévesen azt veszik észre, hogy a fejükre nőtt a harminc éves gyerekük." igen persze tényleg az a normális, ha kidobjuk a gyerekünket az utcára.
ezt leszámítva jó a cikk.

Ez nagyon jó cikk.

Már egy ideje így gondolkozok....

Remek lett a cik, gratulálok!
Csak van itt még egy pont, amit én hozzátennék, a 9-12, 13 éves korosztály, akik túl hamar szeretnébek felnőlni. Persze ezt nem taglalgatom, és nem is belekötésképp mondtam

Én vagyok az egyetlen, aki karácsonykor nem a Télapót, hanem a Jézuskát várta? Amúgy jó cikk.
Mostanában kezdem észrevenni nagy szívfájdalommal, hogy kezdek felnőni...vagyis inkább kamaszkodni. Az eddig kedvenc filmjeimet most unom, és nevetségesnek találom, a régi plüsseimet nem gyűjtöm magam mellé este, mint anno, és alig tudom játéklovaim nevét, amit még pár évvel ezelőtt én adtam nekik. Peckes...ez az egyetlen, aki megmaradt, pedig nem volt nagy kedvencem a fekete kiscsikó.
Ennek ellenére nem tartom rossznak a tizenéves kort, ugyan nem lesz a kedvencem, de semmi bajom sincs vele. Talán még kicsit az elején vagyok, de nem hiszem, hogy gyökeresen meg fogok változni az időnek köszönhetően.
És csak én vagyok az egyetlen, aki halálra unja magát akkor, ha nem sóvároghat valaki után?