Ha egyszer felnőtt leszek

Nagyon jó cikk köszi

Jó cikk lett!!!!

nagyon jó cikk:)

jó cikk lett, gratula!
ami pedig engem illet: mindjárt itt az érettségi, és kicsit sem érzem magam érettnek pedig ha belegondolok, lassan továbbtanulás, albérletbe költözöm a barátaimmal... woow. fura ezt így kimondani/leírni.

Gratulálok a szerzőnek, az oldal eddigi egyik legjobb cikkéhez!!
Nagyon nagy igazságok voltak benne frappánsan megfogalmazva, mégsem voltak közhelyesek, sokkal inkább tény szerűek...
És tényleg, ma a legnagyobb gond a "fiatalokban" (mintha én olyan öreg lennék xD) hogy már 9-10-11 évesen nagyoknak hiszik magukat, és önnálóságra törekednek, holott fogalmuk sincsen róla, hogy a hőn áhított nagy betűs FELNŐTT LÉT milyen velelyárókkal és hátulütőkkel járnak.... pl. amit te is leírtál hogy a rezsi, a lakbér, a kaja a tányérotokra, erről mind nekik kell majd gondoskodniuk, maguknak. Nagyon keveseknek adatott meg az, hogy 20-30 évesen fejjel is rohanhatnak apucihoz, anyucihoz hogy honorálja őket egy csekélyebb összeggel a havi lakbérre például.... Majd rá fognak ébredni, és vissza sirják még ők azt a napi 5 meg 6 órát a suliba, amiért már 6.-ba sír a szájuk.... innen üzenem hogyha olyan helyre mentek tovább tanulni lesz még nektek 8. órátok is egy nap és ez még a jobbik eset szivecskéim (a 0. órákról pedig ne is beszéljünk)
Ez a legnagyobb gond, hogy túl élni és nem átélni akarják ezeket az éveket... ez a mi generációnk legnagyobb betegsége jól mondtad
A szerzőnek innen üzenem, hogy szívesen olvasnék még tőle több ilyen cikket!!

Nagyon jó cikk. ^^

naon jó cikk! Gratu!

cikk (Y) nagyon jó..csak ennyit tudok mondani

Gratulálok a cikkhez, nagyon jó lett

A cikk sok igazságot tartalmaz, ennek ellenére akad benne nem egy olyan kifejezés, ami szerintem sértő. Nem tudom, a moderátoroknak biztosan nem volt az, biztos én vagyok túl mimózalelkű...

De hogy a cikk TÉMÁJÁHOZ is hozzászóljak. Én nagyon szerettem volna anno 18 lenni, de nem a pia meg ezek miatt, egyszerűen magam sem tudom megmagyarázni, hogy miért. Gondolom a nagyobb önállóság végett... Most pedig, hogy már lassan közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz, én is csak azt tudom mondani, hogy nagyon is jó volt gyereknek lenni. Az akkori nagy gondok többségében ma már megmosolyogtató, kellemes emlékek, amiket sokkal szívesebben élnék át újra, mint a jelenlegi problémákat. A gyerekek, tinik a gondjaikat általában óriási tragédiáknak élik meg, később jönnek majd rá, hogy hát azokhoz képest a felnőtt lét problémái... A kiskori dolgok csak piszlicsáré kis ügyek.

Ahogy más is írta: felnőttként sem sokkal másabb a helyzet, mint egy gyereknél. Értem ez alatt én is azt, hogy felnőttként is sokan bele fognak szólni a dolgaidba, aládtesznek, miegymás. És míg bizonyos diákcsínyekkel nem dől össze a világ, de ha mondjuk a munkahelyeden nem bírják a fejedet és mondjuk kirúgatnak és állás nélkül maradsz... Azért van különbség.

A pénzkérdés. Bizony. Ha csak nem születtél milliomos családba és/vagy te nem vagy milliomos, akkor bizony nagyon meg kell gondolni, mit vehetsz meg és mit nem. Első ugyanis a rezsi és a kaja lesz, aztán jöhet minden más. Nem lehet mindig márkás cuccokat betenni a kosaradba és nem fogsz tudni minden új ünnepen okostelefont, laptopot, Blu-Ray lejátszót, meg hasonló dolgokat vásárolni.

Attól lesz valaki felnőtt (nem attól, hogy elmúlt 18), hogy képes felelősséget vállalni a saját tetteiért, magáért, stb. Képes fenntartani magát...

Jómagam abba a kategóriába tartozom, aki ugyan még otthon lakik, de dolgozik, és a fizetésével mindig beszáll a rezsibe, sok dolgot magának vesz meg a saját pénzéből. Mindig besegítek otthon. Úgy is, mint főzés, mosogatás, vasalás, felmosás, porszívózás, törölgetés, mosás, teregetés, stb. stb. Ennek annyi előnye van, hogy még tudok spórolni. Egyébként nagyon szeretnék külön költözni, de erre sajnos több okból nincsen még lehetőségem. Plusz az én szüleim leginkább abba a kategóriába tartoznak, hogy nem nagyon akarják elengedni a kezem. Még mindig kb. úgy számon vagyok kérve, mintha mondjuk 12-15 éves lennék. Nagyon nem jó...

Ez a cikk szenzációs, és padlóra küldi az olyan embereket, akiknek "élére van vasalva a boxer". Jó a szemszög, a szemléltetés. De a hamar felnövés oka más is lehet. olyan döntés, amit nem te hozol meg, de gyökerestül megváltoztatja az életedet. Például a válás. És ekkor áll fenn a választás lehetősége. ANYUCI vs. APUCI.
És itt nem szabad az eszedre ill. észérvekre hallgatnid. A szíved vezéreljen, és ne hagyd hogy a szüleid döntsenek helyetted.
És ebben a szituációban abban a pillanatban nőssz fel, amikor eldöntöd hogy melyik szülőde választod. Mindegy hány évesen döntesz, 8 vagy 16, már felnőttél

Nagyon-nagyon jó cikk lett!

Én szerencsésnek érzem magam amiért nem lettem elkényeztetve. Vannak olyan ismerőseim, akik SEMMIT sem tudnak az életről. Csak az érdekli őket, hogy elmehessenek a fluor "koncira" meg, hogy menő ruháik legyenek.. Nekem sosincs pénzem ilyenekre. Amikor kicsi voltam, sok mindent akartam.. babákat, plüssöket, de sosem kaptam meg őket és így megtanultam, hogy felesleges hisztiznem a dolgokért.
Az anyukám szerencsére egyáltalán nem olyan ragaszkodó, megbízik bennem és abban, hogy nem csinálok hülyeséget. Rám hagyja a döntést a továbbtanulásban, abban, hogy mit szeretnék az életben kezdeni magammal. Biztos vagyok benne, hogy hogyha úgy alakulna a jövőben, lakhatnék még nála felnőttként is de ha meg el akarnék menni azt is megértené.

Jó cikk lett.!
sok igazság van benne...

lehet hogy most ki fogok lógni a sorból,de én legszívesebben örökre 16 éves maradnék...barátaimmal elneveztük ezt viccből "Pán Péter-szindrómának",de ha néhanapján komolyan beszélünk a felnőtté válásról,bizony kiderül,hogy nemcsak nekem vannak ezzel problémáim...
valamiért ha ránézek a tőlem jóval idősebb gimnazista társaimra és érettségiző diákokra,akaratlanul is eszembe jut,hogy van még 2 és fél évem,aztán kezdődik az önálló életem az egyetemen egy másik városban a saját albérletemben.nem is az,hogy félek ettől,hanem...jól érzem magamat a barátaimmal és azzal a személlyel,akit nagyon szeretek és azzal a tudattal,hogy a tanuláson kívül csak velük tudok foglalkozni.
néha azon kapom magamat,hogy próbálok minden felelősség alól kibújni és mindent lazán venni/elviccelni.a lelkem mélyén tudom,hogy egyszer úgyis felnövök és felnőtt leszek,de mindig azzal a gondolattal játszom,hogy mi lenne ha hirtelen megállna az idő...jó is lenne
viszont a felnőtté válásnak is előbb-utóbb eljön az ideje nálam is,talán majd kinövöm ezt a butaságot egyszer.ha annyira nem is szeretnék 20-30 éves lenni,talán nem lesz annyira szörnyű,mint ahogy elképzelem

Nagyon jó lett ez a cikk

Nagyon jó lett a cikk!! Gratula érte!!

Uramisten XD Ezt ezer éve küldtem be

ahhoz képest tök jó lett. (: szerintem

köszönöm szépen :$