tény, hogy én nem őt küldtem volna ki, viszont mivel ő képviseli kis hazánkat, természetesen szurkoltam neki, és dobogó szívvel hallgattam az előadását. A refrén elég hamisra sikeredett, de úgy tűnik, a külföldieket ez nem zavarta, és bejutattak minket a döntőbe. Szerintem a döntőben nem várjunk túl sokat, hogy majd ilyen meg olyan nagy eredményt fogunk elérni. Á. Reménykedni csak fájdalmas. 2 évvel ezelőtt, Wolf Katinak szép eredményt jósoltam, hiszen a 'What about my dreams?' belopta az emberek szívébe magát. Ja. És így lettünk 22.-ek, azaz utolsó előtti előttiek. Még ha azt mondjuk, hogy most valamivel jobb esélyeink is vannak, mint 2 éve, mert egy nem átlagos dallal és előadóval indulunk, akkor sem hinném, hogy a 20.-nál jobb helyezést érnénk el. Ez van. Ez a mi sorsunk. Amíg ennyire kedvelnek minket a külföldiek, soha az életben nem fogjuk megnyerni ezt a versenyt. Mindezektől függetlenül én szurkolok Alex, remélhetőleg ügyesebb lesz, mint tegnap este!
Hajrá Magyarország!
(csak így mellékesen megjegyzem, kicsit furcsállottam a "lefikázott magyar induló" szószerkezetet. Lefikázott? Ilyet nem nagyon szoktunk írni egy cikkben. Ezt kábé ezer más módon ki lehet még fejezni.)