Csillagászat, Univerzum s Világmindenség

Na ne!!! :ő Hát jól van. Ezt a témát nekem találták ki. Köszönöm szépen!

Kár, hogy még csak most látom meg ezt a témát. Mindig is érdekeltek a csillagászattal kapcsolatos dolgok. Köszönöm a sok érdekességet:) ^^

Az utóbbi napokban érdemes volt feltekinteni az égboltra, mivel az ide Perseidák gyönyörű látványt keltettek. Én kint voltam és egy óra alatt több mint húsz hullócsilagot láttam. Volt köztük fényesebb és nagyobb, de volt ami éppen csak felvillant. A Hold fénye kicsit zavaró volt, de legalább azt is megtudtam nézni távcsővel. Szerintem nagyon szép volt.

Ma este különleges égi jelenséget figyelhetünk meg. Félárnyékos holdfogyatkozás lesz látható.
Én mindenképp megnézem.

http://m.idokep.hu/?oldal=hirek&title=felarnyekos-holdfogyatkozas-lesz-pentek-este-

Mindenkinek ajánlom a Stellarium nevű alkalmazást, ami tökéletes kezdés vagy épp folytatás a csillagászati megfigyelésekhez. Én nagyon szeretem, ha az égen egy beazonosítatlan pontot látunk, egyből meg tudjuk nézni, mi is az valójában. Nagyon hasznos és klassz, nekem nagy mértékkel növelte az érdeklődésemet a csillagászat irányába.

Összehasonlítás a legkisebb elemi részecskétől kezdve az Univerzum legnagyobb struktúráiig: Sloan Great Wall, Hercules Corona Borealis Great Wall, Huge Large Quasar Group stb.

Istenem...de nekem való topik Ezer köszönet annak aki létrehozta!
Engem már évek óta érdekel ez az egész, a világegyetem, az univerzum, a bolygók, csillagok, az égbolt..Úgy alapvetően az egész csillagászat

Égi jelenségek 2017. június első felében.
Akinek van kedve: szerintem érdemes nyomon követni ezeket a jelenségeket. Remélem, nem fog a rossz idő bezavarni.

"Túl lehet-e élni egy fekete lyukba zuhanást? - A Kerr-téridő fizikája megoldást adhat arra, hogy egy megfelelő, stabil pályára állva ne zuhanjunk bele a szingularitásba

Az űrhajód hajtóműve súlyosan meghibásodott, és te egyenesen egy fekete lyuk felé tartasz. Ahogy a brutális gravitációs mélykútja menthetetlenül egyre közelebb húz magához, egy idő után átkelsz az eseményhorizontján, és a sorsod onnantól végleg megpecsételődött. Örökre csapdába estél. Ami ezután történik, az számos science fiction mozifilm tárgya. Vajon a szingularitás elérésével keresztülutazol egy féregjáraton, és belépsz egy másik Univerzumba, a Multiverzumon belül? Vagy visszautazol az időben, hogy kommunikálhass a lányoddal, mint a Csillagok között filmben? Erre a tudományos válasz sokkal, de sokkal racionálisabb és világosabb. Minden bizonnyal inkább szörnyethalsz, hiszen át kell haladnod az esetlegesen ott levő, több millió C-fokos akkréciós korongon, majd ha azon nem is mész keresztül, atomjaidra szaggatnak és spagettifikálnak a fekete lyuk árapály erői, miközben elkerülhetetlenül húz befelé annak irdatlan szingularitása. Azonban létezhet egy olyan tudományos alternatíva is, ahol bár kényelmetlenül csapdába esel, ám életben maradnál, hiszen nem érintenéd a szingularitást.

Az nem kérdés, hogy ha átléped egy fekete lyuk eseményhorizontját, soha többé nem juthatsz ki onnan. A fekete lyuk eseményhorizontja az a határ, amit picit is túllépve még a fény sem tud kiszökni az objektumból. Hogy kitaláld, pontosan mi történik, miután átléped ezt a kritikus gyepűt, ki kell számolnod a keringési pályádat a fekete lyukban, ezt geodetikusoknak hívjuk, melyek olyan téridő vonalak, amik megadják az objektumok lehetséges pályáit, ha csak a a gravitációs erők hatnak. A legegyszerűbb geodetikus kiszámolható úgy, mintha egy egyszerű tömeg (alias: anyag) egy nem forgó, vagyis ún. Schwarzschild-típusú fekete lyukba zuhanna. Ez a kalkulálás arra mutat reá, hogy viszonylag elég rövid idő alatt végzetesen a fekete lyuk szingularitásába ütközöl – már ami megmarad belőled, kegyetlen halálod lenne előtte. Egy nem forgó szupermasszív fekete lyukban persze lenne még némi megspórolható időd, ám a napjaid így is, úgy is meg lennének számlálva. Több általános számítás is alátámasztja ezt az elméletet. A relativitás-elméletben az is adott, hogy annál nehezebbé válik a menekülésed, minél erősebben és hevesebben próbálsz kiszökni onnan, hiszen annál több energiára van szükséged, és ennek az energiának a gravitációs húzóereje ellened fog dolgozni. Röviden és tömören tehát: egy nem forgó fekete lyukkal való közeli találkozás mindenképpen halálos ítéletet jelent.

Itt meg kell rögtön jegyezni, a valódi fekete lyukak forognak, és ez a tulajdonságuk az, ami még bonyolultabbá teszi a dolgokat. Például itt már két eseményhorizontról is beszélhetünk, ezek között található a negatív energiákat rejtő ergoszféra. És pont ezért nem bonyolítom tovább feleslegesen a dolgokat a Kerr-Newman-féle, töltéssel is rendelkező, forgó fekete lyukakkal. Midőn egy fekete lyuk forog (azaz egy Kerr-típusú fekete lyuk) körülötte a téridő erősen eltorzul egy hatáson keresztül, amit mi úgy hívunk, térszerkezet sodrás (angolul frame dragging). Ha belekerülsz egy forgó fekete lyukba, akkor az objektum forgása miatt spirálisan fogsz befelé körözni. A geodetikusokat meglehetősen nehéz meghatározni számszerűen egy forgó fekete lyuk belsejében (már az 1970-es évek óta alaposan vizsgálják ezeket), ám mivel a Kerr-téridő fizikája adott, általánosan azon az állásponton vannak a fizikusok, hogy a fekete lyukak forgása megmentő körülményt adhat – de csak egy ideig. Azaz megtehetsz néhány stabil keringési kört az eseményhorizont elhagyása után, ám annyira problémásak benn a körülmények a konstans stabil pálya megtartásához, hogy végül belezuhansz a – forgó fekete lyukak esetén nem pontszerű, hanem gyűrűszerű - szingularitásba, tehát végül így is, úgy is kudarcra és halálra vagy ítélve. A közelmúltban, 6 éve azonban megállapították, hogy ez nem feltétlenül így van. (Mindamellett, hogy már az 1980-as években is részletesen számítottak ki ilyeneket, pl. Chandrasekhar az egyik könyvében)

A forgó, töltéssel rendelkező fekete lyukak pályaszámításai azt mutatják, elméletileg lehetséges, hogy stabil pályákat hozzunk létre a fekete lyukak eseményhorizontján belül. Vagyis a Kerr-téridőben nem kell feltétlenül beleütközni a szingularitásba, akármeddig el lehet kerülni ezt, ha a megfelelő részen, a megfelelő, stabil pályákon maradunk, és nem ügyetlenkedjük le magunkat róla. Azért lehet a pálya stabil, mert a Kerr-téridőben a geodetikusok között vannak olyanok, amik nem vezetnek a szingularitásba. A Schwarzschild-téridőben azért nincs stabil pálya, mert ott minden geodetikus a szingularitásba vezet. Mindez pedig végeredményben azt jelenti, lehetséges, hogy ha átléped az űrhajóddal egy forgó fekete lyuk eseményhorizontját, akkor találj egy adott, stabil pályát a szingularitás körül, csak ki kell számolnod gyorsan az egyik lehetséges, megfelelő ilyen pályát. Ezen pedig stabilan rajta maradhatsz, ahogy a Föld is stabilan kering a Nap körül. Persze még továbbra is örökre be leszel zárva a fekete lyuk belsejébe, viszont nem feltétlenül van megpecsételve a sorsod gyors halállal. Elvileg túlélhetsz egy fekete lyuk belsejében, ha egy USS Enterprise-fejlettségi szintű űrhajón utazol.

Kiemelendő, a számítások csak arra az ideális esetre vonatkoznak, midőn ezek a pályák végig vákuumban helyezkednek el, mialatt végighaladsz a konkrét útvonalon. Bármilyen fekete lyukban lévő sugárzás, vagy egyéb, bent lévő anyag eltérítheti a pályádat, és teheti azt végzetesen instabillá, amivel te újfent halálra lennél ítélve a fekete lyuk belsejében. Ám talán egy kis leleményességgel, precíz számításokkal, és persze némi szerencsével képesek lehetünk spontán felfedezni egy ilyen stabil pályát, hogy a hátralevő életünket egy fekete lyukban éljük le úgy, hogy nem találkozunk a szingularitás Planck-hossznyi végállomásával. Mindez nagyon elméleti kidolgozás, azonban legalább ad egy tudományos fikciós választ a „Mi történik azután?”-kérdésre, és talán egy kicsit közelebb áll a valósághoz.

A végső konklúzió az, hogy mivel lehetnek stabil geodetikusok az eseményhorizonton belül, így elméletileg elképzelhető, hogy a szupermasszív fekete lyukak belsejében élhessen egy magas fejlettségi szintű társadalom. Ám mielőtt ez a kijelentésem túl sok olajat jelentene a jövő science fiction filmalkotásainak tüzére, rögtön óvatosan és szkeptikusan hozzá kell tenni, hogy sok és súlyos gyakorlati probléma felmerül egy ilyen fekete lyuk-fantáziatársadalom kapcsán."

Kép: A felső képen egy fekete lyuk művészi fotója látható a gravitációs lencsézés torzító hatását érzékeltetve Az alsó ábra egy szupermasszív fekete lyukba eső, ám ott egy stabil keringési pályát felvevő fotont mutat, vékony vonal jelzi a kezdőpontot és vastagabb vonal a végpontot.

Forrásfordítás: Bozsik Vivien
Szöveg: Koncz Attila
Forrás: Vyacheslav I. Dokuchaev - Is there life inside black holes? Link: https://arxiv.org/abs/1103.6140