Zenészek feldolgozás-albumokkal

Megoszlanak a vélemények arról, hogy jót tesz-e egy előadó vagy együttes imidzsének, ha feldolgozás-albumot dob piacra. Most sorra veszünk egy előadót és három együttest, akik bevállalták, hogy feldolgozásaikból egész albumot dobnak piacra.
A teljes cikkhez kattints ide!

Jó cikk

Jó lett a cikk, csak kár, h nincs több előadó A Guns, és Anastacia munkásságát elismerem, ők valóban tehetségesek. Nem is tudtam, h Axl hozzávágott Stevehez egy tál spagettit XDD Marha

jó cikk lett! Bár innen egyok számot se csipem nagyon!

Jó cikk,a következő részben lehetne szó mondjuk a Disturbed-ről és a Rage Against The Machine-ről is akár.

jó cikk lett

Mindegyik számot bírom!

Nekem az a bajom anastacia best of you-jával,hogy nem adja át azt a klipp amiről a dal valójában szól....fel le sétálgat és ennyi,ninccsenek meg azok a momentumok,gesztusok ami átadna miről is szól a szám + azért látszik hogy ez nem az ő zenéje,érződik hogy nem neki lett írva!

szerintem nem jó ha egy előadó/együttes válogatás albumot ad ki nagy a bukás esélye may kezdő előadóknak ajánlatos akiknek nagyon nincs mit veszteni mert ők sokat nyerhetnek ha jól sikerül a dolog

Grat nagyon jó cikk lett

Nekem ez a Guns n ' roses album is tetszett
a többit nem nagyon hallgatom..

Guns Én személy szerint szeretem az Incidentet is, de például az Appetite-hez vagy az Illusion albumokhoz, vagy éppen a Lies-hoz képest egy nagy nulla, magyarán megmondva. Ettől függetlenül vannak dalok róla, amiket szeretek, többek között a cikkben is említett zeneszámot. Amúgy nagyon örülök, hogy olvashatok róluk így, hogy húsz éve gyakorlatilag megszűntek létezni (mivel a mai rózsák azok nem rózsák). Számomra a Guns N' Roses kizárólag Stevent, Duffot, Slash-t, Axlt és Izzy-t jelenti, esetleg Gilby és Matt is említésre méltó, de az Appetite For Destructiont lehetetlenség lekörözni. Nagyon magasra helyezték a mércét azzal az egy albummal, amit szinte teljesen tapasztalatlanul készítettek el a legnagyobb káoszban, drogfüggőségben, és egyebekben. Hiába, mégis mái napig az egyik legjobb lemezként van számontartva, aminek hangzását senki sem tudja visszaadni, senki sem tudja újra megalkotni azt a hangulatot, azt az érzést, ami körülveszi a dalokat. Sokan próbálkoztak már, de nem jött össze nekik. A Guns utánozhatatlan, ennyi.
Anastacia pedig pont a szülinapomon adta ki az albumot! Az egyik legjobb ajándék. Egy zseni az a nő.

Jaj, a kicsi, szépséges angyalkám! (Bocsánat! Muszáj volt... ) Nagyon örülök neki, hogy Ana helyet kapott ebben a gyönyörűen megírt cikkben! Köszönet érte! Nekem nagyon bejön a feldolgozás-lemeze, bár van olyan, aki szerint elég "műanyag" a hangja a korongon... Van olyan dal, amit nagyon vártam, és pont annál éreztem azt, hogy nem egészen erre számítottam. De hát nem mehet mindenkinek a hangjához minden egyes dal! Szerintem így is nagyszerű munkát végzett, és nagy bátorság kellett ahhoz, hogy egyáltalán neki merjen állni ennek! Nagyon becsülöm érte, hogy véghez vitte a kitűzött célját, és nagyon büszke vagyok rá! Egyébként még mindig nem rockénekesnő, tehát nem ítélhető el amiatt, ha nem úgy szól egy dal, ahogyan megszoktuk az eredeti előadótól. De ezt nem is várhatja el senki. Természetesen érződik, hogy azok a dalok nem az övéi, nem ő írta őket, de ettől függetlenül én akkor is amellett vagyok, hogy csodás munkát végzett! Imádom! Egyébként még sosem volt példa arra, hogy igénytelen munkát adjon ki a keze alól...

Jaj, mit látnak szemeim. GN'FN'R! Igazából, ahogy MadHatter elmondta, az előző albumaikhoz képest a Spaghetti Incident tényleg csak egy kis töltelékalbum lett. Igazából már nem tudom őket hibáztatni az album jelentéktelensége miatt, akkor már nagyon kezdtek lefelé haladni azon a bizonyos lejtőn, pedig éppen akkor már nem volt annyi bajuk a drogokkal, Slash elmondása szerint... Igazából a rajongó szereti azt az albumot is, de egyszerű, kívülálló szemmel nézve (nem mintha én az lennék) tényleg nem lett nagy durranás, nem ért el túl nagy sikereket. Egyébként pedig a Rolling Stone magazinnak igaza van/volt, tényleg ez lett a leggyengébb albumuk, de nem hibáztathatjuk őket, hogy hiányzott belőlük a kreativitás, legalábbis egymás felé. A nevének a keletkezésén pedig mindig jót nevetek, bár később belegondolva egyáltalán nem vicces... Steven hiányát a banda még csak-csak túlélte, Izzy-ét viszont nem. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy egy dobos kevesebb, mint egy gitáros, és Steve elvesztése után is sokkalta másabb lett a hangzásuk, mondhatom, hogy drasztikusan megváltozott, viszont Izzy kilépése vezetett el egyfajta lavinához a bandában. Duff, Axl és Slash önmagukban simán elegek egy együttes fenntartásához és sikeréhez (na, nem minden esetben, de azért a mostani "Guns" is szépen fut amellett, hogy nem sok rajongója maradt, a másik részről pedig említhetem a Loadedet és a Snakepitet is) viszont számomra velük volt teljes az imádott csapat. Az Appetite hangulata, hangzása egyedi és megismételhetetlen. A stúdió, a körülmények, a porszemek, minden kis apró részlet hozzátartozott ennek az albumnak a lényegéhez. Az utánozhatatlanságához. Felőlem pedig Axl szerezhet maga mellé ilyen-olyan, übertehetséges gitárost, dobost, billentyűst... Elfogultságnak is lehet nevezni, mindenesetre nekem nem vesz be a gyomrom senkit, aki mostanában csatlakozott a bandához. Így már korántsem ugyan az. Az újraegyesüléssel kapcsolatban pedig már csak egy nagyon halványan pislákoló reményem maradt, de az azt hiszem, sokáig fog még "élni"... Köszönet a cikkért, Pöttömke, a rózsáinkért és a WT-ért főleg!

Duran Duran? Kimaradt sajna. Thank you album 1995-ből, rajta a Perfect Day-jel és a White Lines-zal. Utóbbit imádom

Jedwardék a kedvenceim!

A Within Temptation feldolgozásai szerintem elég jók!

Tori Amosnak és a Metallica-nak is van feldolgozásalbuma.
Nagyon jó cikk lett, köszönöm!

Azért nekem az Ain't It Fun mindig is Guns-osan lesz az igazi, a kedvenc dal a Spaghetti Incident?-ről. Én szeretem a SI-t is, oké, nem egy AFD vagy UYI, de nem lehet mindig legendás lemezeket csinálni

Guns N’ Roses!