Bob Morley egykori barátnője, Arryn Zech bántalmazással vádolta a színészt

Bob Morley, A visszatérők című sorozat sztárja három és fél évet töltött együtt Arryn Zech szinkronszínésszel, nemrégiben viszont a nő a kapcsolatuknak egy olyan oldalát fedte fel a nyilvánosság előtt, melyet mindeddig magában tartott.
A teljes cikkhez kattints ide!

Instagram-on már több, „nagyszerű” írást olvastam erről – már amennyire a bántalmazással kapcsolatban lehet bármit is ennek nevezni –, és bár sokáig úgy gondoltam, hogy nem érdemes véleményt alkotni a témával kapcsolatban, több, közösségi oldalon tett látogatásom meggyőzött az ellenkezőjéről.

Tudom, mindig azt mondtam, hogy „ne ítélkezzen senki, amíg nem hallotta a sztori mindkét oldalát”, de az az igazság, hogy már hallottuk. Akkor is, amikor mind Bob, mind Eliza megcsalták több partnerüket is, hogy együtt lehessenek; akkor is, amikor, amikor napok után sem hajlandóak kiadni semmilyen közleményt a témával kapcsolatban (miközben tudják, hogy mi a helyzet, mert Bob előszeretettel tilt le Twitter-felhasználókat, akik arra kérik, hogy szólaljanak meg); akkor is, amikor több munkatársuk (Jessica Harmon, Lindsey Morgan, Sachin Sahel, Ricky Whittle, Lee Majdoub, JR Bourne, Alyssa Clark, Ben Sullivan, Devon Bostick, Christopher John Larkin) lájkolta a bejegyzést, kikövették őket mindenütt, és páran még fűztek is hozzá valamit. Aki azok után SEM hisz Arryn-nek, hogy akik több éve dolgoznak velük együtt, fellépnek mellette, azoknak igen komoly problémája van. Az pedig, hogy napok óta SEM szóltak hozzá a dologhoz, többet mond minden szónál.

Azok az elvetemült rajongók pedig, akik olyanokat mondanak, hogy „Arryn csak a rivaldafényért csinálja mindezt”, hogy „Arryn csak dühös az ex-ére, ezért meg akarja keseríteni az életét” és további zseniálisan hatalmas ökörségek, azoknak kívánom, hogy sosem tapasztalnak érzelmi vagy fizikai bántalmazást. Aki pedig azzal próbálja igazságossá tenni az egészet, hogy Bob mentális betegségére vagy elhízottságára támaszkodik, és olyanokat állít, hogy „csak akkor történt volna ilyesmi, ha Arryn bántja ezek miatt” vagy a másik, még idiótább eset, hogy „Bob sosem tett volna ilyet, és senki ne merje számon kérni rajta, mert beteg”. Néha úgy érzem, hogy az emberek nem használják egyetlen agysejtjüket sem, és kezd fárasztani. Mintha a több, mint harminc éves kis kedvencüket meg kéne védeni valamitől, noha az egy nárcisztikus, csak önmagával törődő férfi.

Simán kinézem ezt Bobból, mindig is valami nagyon gyanús volt abban, hogy pár hónappal a szakítás után összeházasodtak, szinte kizárt dolog, hogy nem megcsalás történt.
Sajnos a megszállott Bellarke fanok úgyse fognak hinni a lánynak.

"Továbbá hozzátenném, hogy minden mentális betegséggel élő ember 100%-ban normális és senkinek semmi joga ahhoz, hogy megbélyegezze és lebecsülje őt. Ha mégis ezt tennéd, akkor talán (biztos) nem vele, hanem veled van a probléma. "
Visszakerestem ezt a mondatodat, csak hogy szó szerint be tudjam szúrni ide, és kiegészítsem a mostani kommented: a nárcisztikus személyiségzavar (már ha az van Bob-nak, de a hozzászólásod miatt tegyük fel, hogy igen) ugyanolyan mentális betegség, mint a bipoláris zavar, a szkizofrénia, vagy bármi más hasonló. Bob egy beteg ember. Ez nem mentesíti a tettei alól, és nem szabad ezzel takaróznia sem (tehát azzal egyetértek, hogy ez nem mentesíti a borzalmas tettei alól), de nem értem a gondolatmeneted: a bipoláris zavar teljesen normális, de a nárcisztikus személyiségzavar nem? Mindkét esetben a betegség miatt csinálják az érintettek azt, amit csinálnak, és sok esetben ők is szenvednek tőle, nem is kicsit. Egyébként a cikk alapján kevésbé tippelnék nárcisztikus személyiségzavart Bob esetében, mint inkább valami kötődési és érzelmi problémát, ahol az elsődleges félelme az elhagyás, és nem az a célja, hogy önmagát fényezze. De ki tudja, nem ez a lényeg.
A mondanivalóm lényege annyi lenne, hogy kivagyok a mentális betegségek misztifikálásától, amikor az emberek nem fogják fel, hogy mit jelent az adott betegség. Egy mentálisan beteg ember időnként rettenetes dolgokat művel, mint most Bob is. Ha te úgy gondolod, hogy minden mentálisan beteg ember 100%-ig normális, akkor Bob-ot miért támadod most ilyen stílusban? Ugyanúgy a betegsége miatt teszi azt, amit tesz, mint mindenki más, akinek a betegsége elfogadott és "éltetendő". Bob-nak segítségre lehet szüksége, ez elég valószínű. De ne legyen már egyvalaki hős a betegsége miatt, másvalaki meg szörnyeteg, holott a hősnek kikiáltott emberek is gyakran megkeserítik a környezetük életét egy-egy rosszabb időszakukban, csak arról már nem szól a fáma...hol itt az elfogadás?
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ettől függetlenül lehet valaki a betegségével együtt egy élhetetlen, sz*r alak, aki nem akar változtatni és változni, de sokszor egy rossz személyiségre az ilyesmi mentális zavar még ráerősít. Csak ugyebár egy nárcisztikus nem a sarokban sír, hanem a saját belső, elviselhetetlen önmagában való bizonytalanságát azzal kompenzálja, hogy a környezetét kínozza, érzelmileg manipulálja, stb. Elviselhetetlen lehet vele együtt élni, én se bírnám. De ettől még beteg ember. (Ezt csak bizonyítja az a rengeteg öngyilkossági kísérlete, amikről ő maga számolt be.) Ugyanolyan empátia illeti, mint mindenki mást, csak másképpen. Elsősorban nem sajnálni kell, hanem megérteni, és nem támadni. Legalábbis a te eddigi logikád alapján mindenképp. Bocsánat, de nehezen viselem a kettős mércét, főleg egy ilyen témában...
Egyébként, csak hogy Arryn nyilatkozatára is reagáljak: borzalmas lehetett azt a három évet ilyen érzelmi leterheltségben leélni, minden együttérzésem az övé. Örülök, hogy már jobban van, és kész a továbblépésre, illetve hogy mer beszélni róla, hogy ehhez terápiára volt szüksége. Remélem, most már felfelé fog ívelni a szerelmi élete, és nem fut bele több ilyen bántalmazó kapcsolatba.

Ebben teljesen igazad van, és bocsánatot is kérek miatta. Ugyanakkor azt, hogy véleményem szerint nem jó ember nem arra alapoztam, hogy nárcisztikus személyiségzavara lenne, hanem általánosítottam, szóval arra próbáltam kilyukadni, hogy nem jó ember ÉS nárcisztikus személyiségzavara van / lehet. Ha ezt rosszul fogalmaztam meg, akkor elnézést kérek.

Egyébként teljesen egyetértek a hozzászólásoddal és azzal, hogy segítségre szorul. Sose bélyegeznék valakit hősnek vagy szörnyetegnek a betegsége miatt, csak van, aki beszél a témáról, edukálja önmagát, a környezetét és a rajongóit / követőit, és van aki, ezzel takarózik és ezzel próbál kibújni bizonyos dolgok alól. A második az, amit nem tudok elviselni, mert mint te is mondtad, ez nem lehet kifogás. Én személy szerint annyit hallottam Bobról, hogy minden egyes negatív megnyilvánulásával kapcsolatban ezt hozza fel (mármint azt, hogy akkor éppen rossz passzban volt), de sosem kért bocsánatot. Ettől függetlenül 100%-ban egyetértek azzal, hogy emiatt nem szabad elítélni őt és segítségre szorul, és elfogadom, hogy beteg ember és nem emiatt tartom olyan embernek, mint amilyennek tartom.

Még hozzátenném, hogy NEM tudom, hogy ez-e a betegsége Bobnak, de rengeteg olyan megnyilvánulása és megszólalása volt, ami erre engedte következtetni azokat, akik odafigyeltek ilyesmikre.

Lehet, hogy én is kicsit hevesebben reagáltam, mint kellett volna, de pszichológiát tanulok, eléggé beleástam magam a témába, és nagyon ki vagyok rá hegyezve, hogy minden mentális probléma egyenlő megítélésű legyen a "laikusok" szemében (ezt úgy mondom, hogy én is abszolúte az vagyok), és ne legyen "gázabb" valamilyennek lenni, mint valami másnak. De nagyon értékelem a válaszod, így már azt is értem, mire akartál kilyukadni, és egyet tudok érteni a véleményeddel.

Akkor lehet hogy jobb hogy folgalmam sincs hogy ki ő.

Biztos van benne igazság, de szerintem igenis eltúlozza a csaj. Mit pattog még egyáltalán, ha már "nem bánthatja"? Nem értem mitől lenne jó neki bolygatni a dolgokat. Az meg hogy a másik kettő nem szólal meg... Én is leszarom, miket pletykálnak rólam, eszembe sincs időt pazarolni rá, nincs okom magyarázkodni senkinek. Annyira ugyan nem követem nyomon az életüket,nm is Bobot akarom védeni, nem is nagyon érdekel a téma, de az ilyen hisztiket utálom. A cikk alapján ráadásul azt hittem verte a nőt vagy ilyesmi. Persze az érzelmi bántalmazás még rosszabb is tud lenni, de az ég szerelmére nőjön fel és lépjen túl rajta.

Számtalanszor végigolvastam a hozzászólásodat, minden egyes alkalommal próbáltam elvonatkoztatni az előző olvasás során keletkezett érzéseimet, de ezzel az alkalommal már képtelen vagyok erre.

Abba még nem gondoltál bele esetleg, hogy az kommentek miatt tart sokáig a bántalmazott embereknek, hogy meséljenek a sztorijukról? És nem, ez nem az, hogy „ennyi idő után bolygatja a dolgokat”. Nem számít, mennyi idő telik el a bántalmazás után – a tettest minden egyes alkalommal felelősségre kéne vonni, és következménye kéne, hogy legyen a cselekedeteinek. És tudod miért? Mert az idő nem mentesíthet fel valakit az alól, hogy lelkileg traumatizált egy másik személyt; hiszen gondolj bele, a traumatizált fél ugyanúgy érezni fogja a hatását évek múlva is, a bántalmazó mi jogon nem érzi ugyanezt? Eléggé lekezelő, sőt, egyenesen megszégyenítő gondolkodásmód ez azokra nézve, akik évekig szenvednek egy másik személy kegyetlensége miatt, nem gondolod?



Továbbá, megkérdezhetem mit jelent az általam kiemelt mondat? Mi az, hogy „nőjön fel és lépjen túl rajta”? Tudod te, hogy mit jelent a trauma szó? Az, ha éveken át minden nap elhitetik veled, hogy az, aki vagy, undorító és szégyellésre méltó? Mert lehet, hogy kedves Bob ezt csak egyszer tette Arryn közleménye szerint, de egy ilyen mondat minden nap kísért, ha elhangzik. Az ilyenen nem lehet annyira egyszerűen túltenni magadat, mint azt te szeretnéd. Egy manipulatív, mérgező és abuzív kapcsolat sajnos nem így működik, sosem működött így és sosem fog.
Ha pedig beismered, hogy az érzelmi bántalmazás még tud rosszabb is lenni, mint a fizikai, akkor minek keresel kifogásokat arra, hogy valahogy belerúgj szerencsétlen nőbe?

(Azt a mondatot meg sem említem, hogy nem védeni szeretnéd Bob-ot. Mert igenis, de. Ha ilyen mértékben semmibe veszed egy ilyesmit átélt személy mondandóját és vakon elkönyveled annak, aminek te is tetted, akkor igenis véded azt, aki ezért felelős. End of story.)

Igen, tudom milyen ez, és pontosan ennek fényében írtam. Nem nyavalygok rajta. Tudom, hogy igenis többet érek.

Több szót nem pazarlok erre. End of story