Mostanában elgondolkozom azon, milyen rövid idő alatt mennyi minden meg tud változni. Most konkrétan arra gondolok, hogy olyan 3 hónappal ezelőtt még teljesen más emberekkel lógtam a koliban, mint a mostani társaságom. De jó ez így. Szeretem őket. Na meg nincs élet változások nélkül. És közhelyek nélkül sem.
Tegnap áthívott kettőnket egy barátunk a fiú oldalra egy kávéra. Érdekes logikája volt a lány oldali tanárnőnek, mert a teakonyhába nem akart beengedni, de a srác szobájába meg igen. Hát ok.
Amúgy mindig mikor átmegyek, azon szoktam nevetni, hogy a fiúk hogy meglepődnek, hogy lányok vannak köztük.
Olyan vicces fejeik vannak. Az egyik bejött hozzánk, amikor kávéztunk, és beállt egy kínos csend, ő meg annyira hülyén ette a levesét, hogy kitört belőlem a röhögés és fulladozva közöltem, hogy ez a csendben maradás most nem megy nekem.
Erre megkaptam, hogy nekem az sosem megy. Wtf. Közöltem, hogy amikor zenét hallgatok például, akkor csendben vagyok.
Barátnőm erre megszólal, hogy nem, akkor is beszélgeti szoktunk. Meg én énekelni és táncolni, de az lényegtelen. XD
De egyébként csak bizonyos emberek előtt szoktam sokat pofázni, azért nem mindenkinek nyílok meg.