miregondoltokmost?

A legjobb az egészben, hogy szaladt az igazgatónénihez, hátha majd ő megnevel. Úgy érzem, a holnapi nap folyamán megint elég ideget fogok megenni, mintha alapból nem ennék eleget a nemi identitásom diszkriminációja miatt.

három órája azzal a céllal ültem le az asztalhoz, hogy megtanulok három oldal angol szót, mert holnap dolgozatot írunk és bemagolom a történelmet is, mert ha írnék egy ötöst holnap meglenne a négyes. ehelyett végigolvastam két fanfiction-t, vagy hat spoileres videót néztem az SPN 11. évadáról és igazából mindent csináltam, kivéve a tanulást. előre látom milyen "nyugis" lesz a holnapi napom, a saját lustaságom miatt.

Mért van ennyi undorító kétszínű ember

Imádom, mikor vizsgán semmi nem jut eszembe, csak a legújabb kedvenc dalom. Elkezdek dülöngélni az ütemre, körbe nézek, látom hogy nem csak én fogok bukni, de who cares mikor úgy érzem magam mint egy videoklipben

fuck vizsgák, fuck én, fuuuuuck

Elmarad az utolsó előtti órám fele, szóval most barátnőmre várva a folyosón ülök. És találtam ingyen wifit!

Csak én lehetek olyan szerencsétlen, hogy bealszok reggel és nem jelenek meg a fodrásznál. Iszonyat erős bűntudatot érzek. Remélem pénteken megenyhül a szíve ha veszek neki csokit és aranyosan fogok viselkedni :'D

Amikor már harmadszorra tanulok egy vizsgámra, akkor csak arra tudok gondolni hogy: A, a tanár egy fszfej. B, en szr vagyok. C, a tanár szr. Szerintem utóbbi, és az első. Mar annyiszor tanultam erre a vizsgára, hogy ismerősek a tételek.

Ma elültettek matekon, amiért állítólag zavartuk az órát kedves padtársammal. Ilyen még soha nem volt, mert idáig mindig jó kislány voltam. Lassan felnőtt fejjel elkezdtem zülleni.

a harmadik virág halt meg a szobámban. taszítom az élőlényeket. talán ezért nincs barátom.

1 újabb"csodás nap"...ma sikerült szinte mindenkivel összefutnom akivel nem akartam olyanokhoz is akikhez valamiféle közöm volt...ezen kívül a jelenlegi pasim annyi, hogy le nem undorítózott mivel 1 érzelmi nulla vagyok ...köszimindenkinektudomhogysz*rvagyok.

Arra, hogy milyen mázlim van Vele.
Kevés embernek coming outoltam eddig, mivel elég negatív fogadtatásban volt eddig részem. Viszont úgy voltam vele, hogy Neki muszáj elmondanom, őszinte szeretnék vele lenni, meg hát ez mégiscsak hozzám tartozik. És mikor rezzenéstelen arccal csak annyit válaszolt rá, hogy "És?", akkor tudtam, hogy Ő az én emberem. Majd később hozzá tette, hogy tisztában volt már ezzel előtte is. Vicces, hogy annak idején a saját anyám nem tudta ezt így kezelni....

*mikor a szemembe cseppentek*
*az egész pofám szemcsepp, csak a szemem nem*
Én: Na b.szd meg, ez mindenhova ment, csak oda nem, ahova kéne...
*második próbálkozás*
*már majdnem belecseppent*
Én: A r.hadt életbe, menj már bele, te k.csög!
*harmadjára sikerült*
Én: A k.rva anyád, ez sz.r érzés.

Utálom a bedagadt szemem, úgy nézik ki, mint akinek bemostak hármat, pedig csak kiújult az árpa a jobb szememen. Hogy r.hadna meg!

Kifesteni a körmeidet feketére igen csak macerás dolog.
Az ujjaim is feketék lettek.
De azért királyul néz ki

Megzenésítettem a Nemzeti dalt. Most igazán királynak érzem magam

volt legjobb barátnőmnek ma van a születésnapja és vagy fél óráig azon gondolkodtam, hogy írjak-e neki vagy se. mert végül is óvoda óta legjobb barátnők voltunk, egészen nyolcadik utolsó hetéig, mikor nem szólt hozzám, szerintem még csak rám se nézett. a poén, hogy még mindig nem érti, hogy miért nem tartom vele a kapcsolatot. és még én vagyok a rossz.
aztán rájöttem, hogy ő szart se írt az enyémre, én minek írjak? tavaly még válaszolni se válaszolt.
és én még azt hittem, hogy az a barátság tényleg örökre fog szólni. hát tévedtem.

Azt hiszem a végzet egyértelműen azt akarja, hogy az egyetlen számomra kedves tantárgyból (irodalom) se legyek ötös. Ma írtunk belőle egy bruuutális dolgozatot, ami miatt már alapból sík ideg voltam... és akkor, tíz perccel dogaírás előtt felbukkant a semmiből a lelkitársam kiszemeltem, ráadásul az aktuális nőjével enyelegve, én meg azt hittem agyvérzést kapok. Másik suliba jár, aminek én annyira örülök, mert így legalább az idő 80% - ban képes vagyok rózsaszínköd mentesen gondolkodni, és a sorsnak ez a szívbetaposó támadása nagyon váratlanul ért. És mit ne mondjak, a legrosszabbkor. Hogy írjon az ember negyven perc alatt kifogástalan, kétoldalas verselemző esszét közvetlenül azután, hogy az élet sót szórt a sebeibe?

Rájöttem arra, hogy a büdös életbe nem találnék olyan osztályt, amelyről őszintén kijelenthetném, hogy igen, szeretem őket. Pedig mindig is próbálkoztam.

ma rájöttem hogy nem is áll rosszul a fekete. általában nem hordok, mert színes egyéniség vagyok.

a tegnapelőtt rendelt könyv ma megérkezett, a két héttel ezelőtt rendelt GTA IV pedig még mindig a Holdon van. ha holnap se jön meg, felhívom a Media Markt-ot, mert ez azért így krva gáz.