miregondoltokmost?

én: anya elmehetek ma buliba?
anya: nem
én: de anya, nem fogok inni, mert gyógyszert szedek
anya: na végre nem fogsz inni, nyugodtan menj csak el


azóta azt papolja, hogy majd így is jólfogom érezni magam és ezentúl alkohol nélkül járok buliba. meg hogy tudta, hogy nem fogom kibírni érettségiig. pedig van egy felbontatlan vodkám itthon, sír a lelkem miatta.

Lesz.rják. Bezzeg mindent tudnak törölni abban a szent másodpercben, mikor megírják nekik, de hogy egy adatlapot megjelenítsenek, arra azért várjunk éveket. És az üzenetemet azóta se nyitották meg...

Nem azért, hogy beleszóljak a társalgásba, de az adatlapokkal nem azok foglalkoznak, akik a törölgetést/javítást végzik, nekik ahhoz nincs hozzáférésük... az adatlapra való várakozást az adatlapos modikon kell levernetek.
Plusz ne aggódjatok, törölni sem azonnal törölnek. Mellesleg igen sokszor jogosan, pl. mikor repost témát nyitnak. De amúgy egyetértek, a cikkek színvonala tényleg iszonyatosan lesüllyedt.

Azt magyarázza meg valaki, hogy lehet annyira unatkozni, hogy késztetést érezzek arra, hogy elbőgjem magam.

Komolyan, ahogy hallgatom az új zenekarunk bemutatkozó cuccának egyik számát, egyre jobban tetszik, ahogy énekelek. Pedig egyáltalán nincs hangom, meg soha nem is tanultam énekelni, de vagy a hangmérnöksrác volt nagyon ügyes az AutoTune-al, vagy én találtam el valamit. Bár inkább az előbbi.

Felettébb felemelő érzés, amikor megtudod, hogy az egyik zenekaroddal nyáron ti zárjátok a pénteki napot, szombat hajnalban, fél négykor. Szerintem addigra már menni nem fogok tudni, annyira be leszek bszva.

Arra,hogy unatkozom és most feleslegesen írok ide,mert nem tesz jobbat.

mindjárt nézni fogok TWD-t anyával, ugyanis már napok óta zaklatott, hogy kezdjem el vele. pár perce megnéztem vele három részt (szinte az összes jelenetre emlékszem) és már most nagy függő lett. látszik, hogy az anyám.
mellesleg olyan fura, hogy Carl (Chandler) még ilyen kicsi..tiszta pedofilnak érzem magamat.

El kéne olvasnom egy 207 oldalas szerelmes novellát,
majd 2 oldalas (A/4) esszét írni róla.
Egyenlőre nem tudom rászánni magam..

Mivel nálunk a családban a szülinapok és névnapok nagy része márciusra esik, a hosszúhétvége egy négy napos családi banzájt jelent. Ezt kicsikoromban nagyon élveztem, de most csak szenvedek miatta: túl sok körülöttem az ember; a kanapén kell aludnom (az én ágyamba vendégek kerültek), és folyton lelógok róla valahogy; kész hízókúra az egész, ráadásul amíg mindenki más a barátaival lóg a négy napos hétvégén, nekem itthon kell ülnöm, mert hát itt vannak a rokonok Akik persze ezen ritka találkozások alkalmával mindig felteszik a kedvenc kérdéseimet:
- Hogy megy a suli? Tudod már hol akarsz tovább tanulni?
- Van - e már barátod? Nincs?! Miért nincs? biztos azért mert a ruhám alatt az egész testemet kelések borítják, hogy egy klasszikust idézzek -.-

Vajon más is szereti annyira a Garfieldot, hogy ezredjére is megnézi, mint én?

Uh... Ezek szerint még várhatok jópár hónapot Frida Kahlo lapjára...ha addig nem törlöm le magam a f aszba. aminek feltételezem, sokan örülnének.

enyhén rákattantam az Amerikai mesterszakácsra. ledaráltam két évadot megállás nélkül. csak egy picit beteges.

A többieknek tetszik az, hogy össze akarom növeszteni a hajamat, meg az út is, ahogy ezt elindítottam, király.
Legalább már nem vagyok egyedül vele

irtó rossz buli volt, de szerintem kijelenthetem, hogy nem a macskám az egyetlen férfi jelenleg az életemben.

Visszatért az életembe egykori férjecském és most újra boldog párkapcsolatban élünk. És ez azért vicces, mert Amerikában él, a létezésemről sem tud, és azt se tudja, hogy eljegyzett. Boldogok voltunk, csak miután megcsalt, otthagytam a gyűrűvel együtt, de tegnap, mikor összefutottunk az utcán, rájöttem, hogy szeretem és ő is engem, így újra együtt vagyunk. Tegnap pedig úgy gondoltam, hogy megbarátkozok a tudattal, miszerint van barátnője és bekövetem a barátnőt Instagramon. Ezt is tettem, aztán a csaj lájkolta egy képemet. És amúgy rájöttem, hogy egész jó fej, és nem tudom, eddig mi bajom volt vele. Mondjuk azért a férjecskémtől nem volt szép, hogy távollétemben összejött vele

Bekapcsolom a gépem:
-Asztali ikonok totálisan eltűnve.
-Dátum és idő 2078-ra állítva
-Belépek a f aszbukba, és kiírja a króm, hogy az ön kapcsolata nem privát.
Legalább sikerült fixálni... mi a fsz.

Azt már megszoktam, hogy egyeseknek mániája francbukra kipakolni a napi menüt, de hogy valaki az odaégett kaját is büszkén posztolgassa... őszintén remélem, hogy nem ez lesz az új trend.
Arról nem is beszélve, hogy olyan koszos az a tepsi, hogy én abban az soha az életben nem sütnék semmit.

Holnap ilyenkor már javában várom az Ossian koncertet. ^^

Na végre letelt az a borzalmas 5 perc üzenetküldéskor

Édes fszom... eközben az osztálycsoportban.
Kíváncsi vagyok, mit érez, amikor telebssza ennyi felesleges emojival, közben meg írni sem tud. A csaj válaszát meg adom.