miregondoltokmost?

Most gondolok bele, hogy cirka egy hónap múlva ismét vizsgaidőszak. (Hogyajóistenverjeakukijátbele) Emellett összerakjuk lassan mindkettő zenekarommal a koncertműsort, és valószínűleg a kettő egymást követve fog fellépegetni. Ami azt jelenti hogy nekem tüdőm, hangom, semmim nem lesz. Emellett le kéne vizsgázzak mindenből, aztán dolgozni, mert a fesztiváljegyek nem veszik meg magukat, előbbre kéne jussak azzal a lejányzóval, aki húzza az agyam, és stb.

A nyomoromra eddig lehetett mondani hogy a szr nyakig ér. Most már leglalább elmerültem benne.

Vajon ha amúgy is hatkor kell felkelnem ahhoz hogy háromnegyed hétkor kikeljek az ágyból miért nem alszom? Na erre nincs válasz, viszont most hogy a matek házim kész lett el kéne döntenem, hogy befejezzem a Dány lány-t vagyok az Éhezők Viadalát olvassam. Egyszerűen fogalmam sincs, de az biztos hogy aludni nem fogok. Ma úgyis lesz angol, szóval tudok aludni (én is imádom önt, tanárnő)

A koncert végére kibőgtem a szemeimet, a szám is elzsibbadt a sok énekléstől és fan chanttól + lelkileg is kikészültem. Eddigi legjobb koncert élményem volt. Ja igen, a youtuberól néztem az ágyból, mert soha a büdös életbe nem fog a kedvenc csapatom a közelben koncertet adni.

Annyira imádom anyámat néha, komolyan mondom... Ha ő alszik, akkor én levegőt sem merek venni, nehogy felébresszem, ő bezzeg... úgy közlekedik, mintha egy egész hadsereg szállná meg a házat. Plusz nekiállt a macskákkal üvöltözni... mert hát miért is ne, az üvöltözéstől majd nyilván jobban fognak rá hallgatni.
Csak az a gond, hogy nem tudok rá haragudni, mert elárulta, hogy meg akarta venni a WTCC hungaroringi fordulójára a jegyeket. Bár sajgó szívvel, de el kellett utasítanom, de legalább a szándék megvolt.

Ma beszéltük osztálytársaimmal, és szakadtunk is, hogy bejárunk a suliba: zabálni, inni, büfézni, hugyozni, szrni, aludni, feküdni, drámázni, ordibálni, visítozni, sikítozni, pletykálni, rajzolni és ökörködni... és itt ki is fújt.
Nagyon elszoktam a tanulástól, ebben a suliban hónapok óta csak a sarokba kúrom a táskám. Doga előtt átolvastam a törit, ahhoz képest csak egy kérdésre nem tudtam a választ. lol Szóval ez ismét ösztönöz arra, hogy ne vegyem elő a könyveimet. Amúgy is, már csak 2 hónap van. Utána festőtábor. Vá.

Én egyszerűen feladtam, hogy megértsem az angol tanárom. Tudom, hogy nem kedvel engem, ezért az nem lepett meg hogy a 10 beszélő gyerek közül csak nekem kellett fogalmazást írnom, mert hát na. A többiekkel minek írasson? Nekem úgyis belefér egy hármas, mivel persze eleve két jeggyel rosszabbat kapnék. Na amikor készen lettem, akkor nem szedte be, mert épp feleltet. Jó, akkor elkéri óra végén. Na, persze bszta beszedni, ott a táskámban. Nem mintha zavarna hogy nem osztályozza le, de akkor is. Most feleslegesen írtam meg azt a szart. Máskor legalább szólhatna, hogy mindegy mit írok, úgysem érdekli

Rájöttem, hogy hiába törődöm annyira a kapcsolataimmal, amikor fele annyit sem kapok vissza. Mindenki elvan magának...A legjobb barátnőm hirtelen közölte, hogy jövőre külföldre akar menni és nem is jön vissza. Persze nem lehetek önző, de ezt úgy mondta, hogy ő képes itt hagyni mindent és mindenkit. Köztük engem is, köszönöm. Így marad egy igazi barátnőm, ha ő addig nem hagy itt, mint mindenki más. Ilyenkor elgondolkozom, hogy velem van a baj? Csak mert mintha mindenki számára a tartalék, a felesleg lennék. Áh, mindegy.

olyan falusi menyecskéket megszégyenítő népdalcsokrot válogattam össze és adtam elő barátomnak, hogy szerintem énis magamba szerettem egy pillanatig. bár ő ezt nem díjazta, azt mondta nem a hangomért szeret.

Azt hittem kezdek jobban lenni, erre tegnap azon kapom magam, hogy a ruháimat szagolgatom, hátha érződik még rajtuk az illata. És a legszomorúbb, hogy igazából nem is jött össze a dolog: ez is csak egy olyan kapcsolatom volt, ami csírájában pusztult el. Mint az összes többi. Nem megy ez nekem..

Tesóm: Mi az? Kék, és három betű.
Tesóm: Kék.
Én: ...

Tesóm: Mi az? Paraszt szín, három betű.
Tesóm: Ződ.
Én:
Én:
Én:
Én: B@#đ><^meg.

Ciki vagy.... ciki, pontosan így éneklek... /főleg 1:30 a legjellemzőbb rám lol / Anyu annak idején megtiltotta az otthon éneklést.

Három napig gyors kaján, chipsen, cukron és csokin éltem, mára olyan sz.rul vagyok, hogy az nem igaz. Már sokszor megfogadtam, de most tényleg be is tartom: nem eszek több édességet, se gyors kaját.

Na de megvagyunk mindennel, már csak egy témanapot kell összehoznunk, két versenyt és kész van minden, jöhet a szünet.

Az egyik évfolyamtársam pedig teljesen meglepett. Megfogta a derekamat, hogy arrébb tegyen, mert nem fért el, odajött hozzám, mikor kajáltam, merthogy unatkozik és azt szeretné, ha szórakoztatnám, megkínált mindenféle cuccossal, aztán olyan jól elvoltunk, hogy lefotóztam a fenekét, de kitöröltette velem, viszont akkor is van róla két képem (az egyik közös) és ahhw. Meg amúgy tök jól elbeszélgettünk, olyan jó volt. Viszont félek, hogy megint túl könnyen bele fogok szeretni, hisz eddig mindig sikerült...

Nem értem mi lenne a baj ezzel, szerintem tök jó

Én pedig egész pontosan így, na ez mindenhova tartozik, csak az elviselhető, jó, és hallgatható kategóriába nem.

A környezetemben mindenki sorra szőkére festeti a haját, mindkét nemből egyaránt. Kezdem magam rosszul érezni a barna hajammal

kéne találkozni valakivel, de mivel a legjobb barátnőm edzésen van, így kerítenem kell magamnak valakit, aki ráér

erről jut eszembe, hogy anno énis írtam egy remek 1D történetet, szerintem az volt életem csúcspontja, bár a csillagom hamar leáldozott, mikor beleuntam, mint minden másba.

Mikor dobtam exem, megszólalt hű barátném, exosztálytársam:
"He gyerek! Eddig az volt a baj, hogy nem kapsz f aszt, most meg az a baj, hogy kapsz f aszt." aszex vagyok pls
Ezen máig sírok.

Csak én írom a gyönyörűt állandóan gyöngyörű-nek? Egyszerűen mindig.

Beszarok rajtatok

On: De most komolyan... miért nem találták még fel a leszarom-tablettát? úgy rendesen. Nagyon kéne már...
amúgyamúgy valamelyik nap törölgettem a twitteremen és sírok magamon:DDDD tündérkéim na, írni azt megint tudok.. ja, nem.

Vajon amúgy barátom meddig fogja elviselni, hogy hajtogatom, hogy nem akarok se Török-, se Görögországba menni vele, meg úgy ilyen meleg, napos helyekre amúgy sem, menjünk inkább Csernobilba...
sorra jutnak eszembe az ökörségek, ha itthon vagyok, pedig ma meg akartam halni vagy ötvenezerszer:DDD újra formában érzem magam.... meghalok magamon
,,Mi olyan jó arcok voltunk még nyáron, aztán elmúlt"
ok,ennyi voltam.

AIC lejátszási listákkal bomlasztom szűzies bájom /regenerálódik lelkem a nagy gyereknevelésben, amit az egyenes ági Gazdatestem Facebook-agymenései, és a macskáinak molesztálása tesz ki. >> Hogy lesz belőlem rendes háziasszony így. -> jövőkép -> Szerintem tépek egy eszkimó flamingócsordával inkább, és a számítógépemmel, amit valakinek megint sikerült egy laza hét alatt totálkárra tropnia. Én is szeretlek.