Idézet (Noise. @ 2016.04.09. 20:38)
Az előbb, mikor jöttem haza, belegondoltam, hogy anno december 13-án vele sétáltam azon az utcán. Én olyan szívesen rendbe hoznám, főleg így, hogy napok óta megint csak ő jár a fejemben, de nem tudom. Most pedig belekezdek a mondókámba, el is nevezem a két embert. Akivel sétáltam: R. Aki elb.szott mindent: D. Szóval, úgy kezdődött, hogy R-rel beszélgetni kezdtünk, aztán szóba került a deszkázás, így kapcsolódott ide D (mivel ő deszkázik). Itt derült ki, hogy ők legjobb haverok, utána szidtam magam, D-t és a "múltunkat", mert sejtettem, hogy ebből nem fog jó kisülni. Aztán kicsivel később kezdtem reménykedni, hogy mégis, mert D nem bukkant fel és így tök jó volt minden, viszont telebeszélte R fejét a hülyeségeivel, így a következő az lett, hogy én idegesítem R-t, így otthagyott. De mielőtt még viszlátot intett volna, találkoztunk (ott már kezdett furábban viselkedni) és ekkor sétáltunk végig azon a bizonyos utcán. És ez tök sz.r, mert R (mielőtt még D beszélt volna bármit is neki) teljesen normális volt, megdicsérte az alakomat, az arcomat, kért egy csomó pacsit és annyiszor elképzeltem az első csókunkat, hogy mindjárt sírva fakadok attól a p.cstől, amiért mindent elrontott. Értem én, hogy egy r.banc vagyok D szemében, de akkor is... Hisz mindenki tudja, mekkora kudarc a szerelmi életem, de még tesz rá mindenki egy lapáttal.
Ebből meg az lesz, hogy se nő, se férfi nem kell. Se macska, mert az meg meghal a kezeim között, mert elfelejtem megetetni. Tényleg egyedül fogok meghalni.
Ebből meg az lesz, hogy se nő, se férfi nem kell. Se macska, mert az meg meghal a kezeim között, mert elfelejtem megetetni. Tényleg egyedül fogok meghalni.
Jelenleg nekem sincsenek derűs kilátásaim (ami azt illeti, sose voltak, most meg pláne), és egyre komolyabban hiszem, hogy egyedül élem le az életem, szóval nyugi, majd támogatjuk egymást xd