miregondoltokmost?

hát kettes lett..
tanulság: bármennyivel is jobban szeretem a zenét a nyelvtannál, azt előbbre kell helyezni néha :/

Holnap ballagás. Ez eddig nem igazán rengette meg a mindennapjaimat, de ma megvilágosodtam, hogy mennyire fog hiányozni mindenki. A tanárok, a suli, és legfőképpen az osztálytársaim. Nem voltunk az a nagyon összetartó közösség, de így a végére egész közel kerültünk egymáshoz, és tényleg szomorú, hogy itt a vége...

Apám annyira fogyatékláda, hogy véletlen full kopaszra nyírta magát.

Egyik lükém eltörte a kedvenc albumomat. Most azon gondolkodom, vajon melyiket kell holnap kicsinálnom a három közül...

nagyon gáz ha ennyire szeretem a matekot? de most komolyan: most vettünk egy új anyagot, amit senki se ért, csak én, és ez valahogy olyan jó érzés....lehet ufó vagyok.....

1) Ismételten kiálltam magamért, és önmagamat is felülmúlva, akaratomon kívül gondolkodtattam el egy számomra fontos embert. Pedig én aztán nem szándékosan mondtam negatív véleményt, de ha megkérdezik, mi az őszinte véleményem 2 évnyi arroganciáról, hát bocsánat.
Még hogy én voltam a kedvenc tanítványa...

2) Ezzel ellentétben egy szintén, számomra másik fontos embernek elmondhattam, mennyire inspirált, és mennyit jelentett nekem a tanítása és a jelleme. Örülök, hogy Ő rajta láttam, hogy jól esnek neki a szavak, és kifejezhettem a hálámat, hogy elindított egy irányba, megszerettette velem a tantárgyat, és rámutatott a tehetségemre. Örök hálám, és hamarosan a mentorom is

3) Berekedtem a sok szerenádtól - de hogy én mennyire élveztem mindegyiket! Hihetetlen volt megismerni civilben a tanárokat, és beszélgetni velük egy kicsit.

4) Ma '80-s évekbeli popdívának öltöztem, hatalmas térfogatú, agyontupírozott séróval és kék overálban. Mókásan festettem, de legalább egyedi is voltam

5) Holnap ballagok. Még nem tudom, sírjak vagy nevessek, de szerintem bekészítem a zsepit.

én reggelente:


nem is emlékszem mikor aludtam ki magam normálisan, nagyon fáradt vagyok.

Úgy látszik, hogy egy másik fajtársam sem bírta azt az embertömeget, ami ma bolyongott a városban a ballagás miatt. Ő is azt tette, amit én: hazament, kinyitotta az ablakot és max hangerőn elkezdte nyomatni a Slayert. (Mondjuk én Black Sabbath-et üvöltetek, de annyi baj legyen) Aztán mikor meghallottam, hogy ez Slayer, telefonáltam apámnak, hogy képzelje el, éppen egy tök ismeretlen emberke ablaka alatt állok és hallgatom azt, ahogy ő zenét hallgat Otthon csak annyit mondtak, hogy most sem csalódtak bennem

És eldöntöttem, én is meg fogom hívni a fél várost a majdani ballagásomra

Agyfszt kapok már magamtól. Most éppen egy nő tetszik (krvára), pedig már évekkel ezelőtt lezártam magamban, hogy "jó bmmmeg, ne idegelj, a férfiakat és hasonlóakat szeretek, pont"...

Ma random rátaláltam a kertemben az egyik kedvenc bogárfajomra, és végre sikerült félig normálisan is lefotózni.


Nálam ez mindennapos, csak nem popdíva, hanem 80-s post punk-/sámán-asszony... Képzelheted, miféle önkínzás utána napokkal később kifésülni...

Ez a ballagás engem lelkileg megviselt. Kb a második végzős osztály menetelt végig énekelgetve a termünkön, amikor bekönnyeztem, mert tudatosult bennem, hogy ez az évfolyam sem lesz már ott többé, nem leszünk többé iskolatársak (igazából csak 2-3 embert ismerek a ballagók közül, de annyira megszoktam már őket...), és ha ezek elmennek, az azt jelenti, hogy 11. - es leszek, a felén már én is túl vagyok... szóval a lényeg, hogy a változás szele orkánerővel legyintett meg, és szerintem jobban meghatódtam mint némelyik ballagó.

Le kéne már zuhanyoznom, mert holnap is hajnalban kelek a ballagás miatt, de még mindig itt ülök a gép előtt
Ja, a ballagás. Mi készülünk műsorral az egyik végzős osztálynak, ma megpróbáltuk elpróbálni a műsort, de kész káosz az egész. Még ritmusra se tud énekelni az osztály Nincs kedvem elrontani mások ballagását, de szerintem az lesz a vége

Hogyan és mikor kellene felébreszteni ezt a kis nyomit?

Tudom közhely, de mintha most mentem volna a kilencedikes beiratkozásra. Mintha most kerestem meg volna az osztálytermem, mintha most kaptam volna meg az első gimnáziumi jegyem. Mintha,most bámultam volna először a végzős osztályokat amint ballagnak.
Tegnap bámultam utoljára. Hivatalosan is végzős lettem, és ha rá gondolok még most se hiszem el teljesen. Jövő ilyenkor vagy tök idegesen, vagy halál nyugodtan várom a hétfőn kezdődő utolsó megmérettetésem.
Furcsa leírni. Nagyon.
Végzős lettem
Sok sikert szeretnék kívánni minden Starity-s érettségizőnek!

Most, hogy belegondolok, tavaly ilyenkor érettségi volt. Most meg egy hét, és vizsgaidősuck, nekem meg be kell fejeznem egy fordítást, kell egy tanulmányt írnom, előadást tartanom, kötelezőt olvasnom, sokat olvasnom...

És ebből lóf#sz nincsen kész. Hm... Asszem megb#sznak, nagyon

nagyba csillogtatom barátomnak gombvarrói tudásomat (leesett a kispárnámról a gomb :'( ), igazából hatvanszor kezdtem újra, pedig régen tudtam, de hát már évek óta nem kerültem gombok közelébe, mindegy, a lényeg az hogy két öltés között csapott belém a felismerés, hogy holnapután érettségizek.

Miért keserítik meg az életem egyes emberek? Ilyenkor elgondolkodok, hogy vagy valami rosszat vétettem és így kapom vissza többszörösen, vagy csak simán szívat az élet, mert egyszerűen szerencsétlen vagyok.

Alapjába véve türelmes ember vagyok. De miért pont akkor vagyok türelmetlen mikor nem kéne?

Nem rég keltem fel, és rájöttem, hogy egész nap nem ettem semmit.

Én Angliában élek és még nem nagyon vagyok az a felső fokú angolos és Science-ből írtam egy 90%-os testet szóval most erre gondolok,hogy milyen ügyi voltam

Hamarosanmegleszazezerhozzászólásom..^^