miregondoltokmost?

És tényleg írtam egy hibátlan matekdogát. Az is durva, hogy hibátlan, hát még, hogy matekdoga. Utoljára harmadikban történt velem ilyen

És egy anyuval folytatott beszélgetés a Lidl-ben:
Én: Amúgy a Szabi is aranyos.
Anyu: Ki az?
Én: Nézz előre. Látod azt a srácot, aki éppen lesi a borokat?
Anyu: Aha
Én: Na ő a Szabi
*Már három üveg bor van a kezében, mikor elmegy az apjához*
Anyu: Te, azt mind meg akarja inni?
Én: Az apjának viszi.
Anyu: Ja, pont úgy néz ki.
Én: De a Szabi tényleg aranyos gyerek

Khm, hát ezt sikerült hangosan mondanom, de ezzel még nem is lenne baj, csakhogy az apja éppen abban a pillanatban ment el mellettünk és tisztán hallotta az egészet. Aztán mikor a pénztárnál voltunk, majdnem mögöttünk álltak és mikor hátranéztem, az apja éppen motyogott valamit, a Szabinak pedig tök önelégült feje volt. Őszintén? Nem tudom, mire számítsak hétfőn

Nem tudom,hogy most felöltözzek vagy reggelizzek.

Tanulnom kéne, de tumblr-ön lógni és zenét hallgatni sokkal jobb elfoglaltság.

Születésnapom alkalmából (ami igazából csak holnap lesz) kegyetlen dolgot tettek velem...

Anya:Ne gyere ki a szobádból mert felmosom a konyhát!
Én:Oké!
*Túl nagy volt a csend,nagyon gyanús volt ez nekem,ezért kimentem megnézni mi a helyzet*
Én:Ti meg mi a...???
Anya:Ez nem az aminek látszik!
*A rága édes anyukám és apukám kezében egy-egy doboz másfél literes pisztáciás-csokis jégkrém (amiért tudják nagyon jól,hogy élek-halok),és mindezt kb lapátnak megfelelő nagyságú kanállal eszegetik*
Én:*eltorzult arccal*EZ KEGYETLEN VOLT!

mától ez a hinuszom.

ma volt a ballagásom egyébként, napokig nem megyek emberek közé annyira elegem lett ma belőlük.

Éppen vettem volna rá magam, hogy megcsináljam végre a pólótervet, amit már talán 2 hete húzok, aztán tesóm hívott ki a szobából, hogy mutat egy videót.

Nos, abból lett vagy ... sok videó, de muszáj volt néznem, olyan szókincse van annak az embernek, hogy még ha nem mond semmi értelmeset, az is szórakoztató. Azt hiszem, ő lesz a sensei-em.

Kész érzelmi hullámvasút a vele eltöltött idő. Először haragszom rá, aztán megenyhülök. Később már azon kapom magam, hogy szívecske szemekkel nézem őt, nem figyelve arra mit is magyaráz éppen, mert annyira djekdgvfldgvmdgvl amit érzek amikor vele vagyok, hogy sokszor csak arra tudok gondolni, hogy mennyire szerencsésnek és boldognak érzem magam mellette. Aztán mikor kijelenti, hogy már haza kell mennie, az felér egy mélyrepüléssel a világ legmagasabb pontjáról egyenesen egy tátongó szakadékba. Végül jön a k.va nagy üresség mikor magamra maradok. Ehhez szerintem nem lehet hozzászokni... Miért ennyire bonyolult szeretni valakit? :\ Viszont valamilyen szinten szeretem ezt a fajta kínszenvedést, mert hiába hiányolom a nap minden egyes órájában, iszonyatosan jó érzés, hogy ennyire vágyom valaki (de nem akárki) társaságára és amiért ennyi mindent képes kihozni belőlem. Ezt kénytelen voltam kiadni magamból, bocsi.

Mi a jó egert vagyok meg ilyenkor fent? Mármint ha legalább lenne rá valami jo okom de igazából az sincs. Az agyam egyszerűen ugy döntött most kivételesen aktív üzemmódba kapcsol es hagy hogy hulyebbnel hulyebb telefonos játékokkal szórakoztassam magam hajnali kettokor alvas helyett reggel ugy érzem nem leszek ennyire fitt.

Miért hittem reggel azt, hogy kedd van?
Felkelek, tiszta idegesen, hogy már megint elaludtam, kipattanok (kiszerencsétlenkedem) az ágyból, megtalálom a szemüvegemet és a telefonomat, megnézem az időt és basszuskám, már 07:07. Rohanok ki a nappaliba, ahol a szüleim nyugiban kávéznak, majd rájövök, hogy vasárnap van...
Most pedig igyekszem magamat rávenni a tanulásra, de nem érdekel a fizika.

Nővérem beszólt, mert férfi dezodort használok. Nekem annak az illata jobban tetszik, mint a nőieké...

Tanulnom kéne a holnapi angol dogára...de nem tudom rávenni magam

Hogyan kéne likeokat gyűjtenem erre az oldalra: https://www.facebook.com/SelMarieGomezMagyarorszag/ :DDD

azt hiszem megtaláltam az új kedvenc Marvel filmemet. tegnap a moziban olvadoztam egy sort a Civil War-t nézve, a végének nagyon örültem, pedig már felkészültem az ellenkezőjére, vittem zsebkendőt is meg minden. a bónusz jeleneten meglepődtem, de ez még mindig jobb, mint amit gondoltam.

Ezen a hétvégén többet sétáltam mint máskor egy héten összesen Kezdtem pénteken, akkor elkísértem bevásárolni az egyik osztálytársamat, aki persze hogy nem tud mindent megvenni egy helyről ( ), aztán szombaton túra, amiről teljesen azt hittem, hogy durvább lesz, csak néhány helyen volt húzós, ma meg a vásárba mentünk el barátnőmmel, aminek meg a teljes hosszát oda-vissza lesétáltuk De teljesen megérte

én évente max egyszer iszok kólát, de ma megkívántam ráadásul coca cola volt a spájzba, öcsémmel neki is estünk.
megittuk a felét, erre kiderült, hogy már decemberbe lejárt.
azóta furán morog mindkettőnk hasa és csak egy WCnk van.

holnap ötkor kelek, de még mindig itt ülök a gép előtt, halál nyugodtan, holott semmit nem készültem holnapra. még be kéne pakolnom a táskámat és ruhát is kéne előkészíteni, de semmi kedvem hozzá. helyette inkább elindítottam egy filmet. azt hiszem holnap zombisat játszok majd...

Mit is kellett volna, illetve kéne még mindig csinálnom:
- megcsinálni az összes sulis feladatot, amivel le vagyok maradva

Mit csinálok helyette egész nap:
- fotoszintetizálok
- streamet meg videókat nézek
- Zámbó Jimmy techno remixre szeletelek öcsémmel
- panaszkodok arról, nem éppen fiatal úrihölgy módjára, hogy mennyire nincs kedvem csinálni semmit

De mivel fent maradok megnézni a Trónok Harcát, ezért több időm van a semmire, öhm illetve a feladataimra.

Olvasgatva itt az emberek mindennapjait, a jobbak most otthon vannak, és szépen magolnak érettségi szóbeli tételeket és felejtenek 8 évet (igen, ez én vagyok)
Nem, amúgy lomtalanítottam és most kifejezetten hasznos embernek érzem magamat a társadalomban. A könyveim egy részét visszaadom annak az áldott jó iskolának (és ez tényleg nem szarkazmus!), odaadom a szomszéd alsóbbévesnek, elküldöm nagyszüleimnek elégetni, a maradékot pedig még szóbelihez felhasználom. Éljen az újrahasznosítás. Pedig ha létezik olyan ember, akit nem érdekel a környezetvédelem, az tutira én vagyok.
Azért egy raklapnyi emelt magyaros füzet és könyv van most egy hatalmas, fekete dobozban amin éppen a Star Warsból ismert rohamosztagos feje virít. Őket megtartom. Remélem a sok könyv felszívja a dobozban lévő Erőt, és ahogy tanulom, átviszi a fejembe.

ON: Lomtalanítás, pakolás, búcsúzás a tinédzserkoromtól. Megkönnyebbülök, de szomorúbb vagyok, mint azt hittem... Este pedig nekikezdek a stiláris és pragmatikai szerkezetek böngészésének, mert ugye, az olyan érdekes és annyira szereti mindenki (na ez már szarkazmus, de olyan kegyetlen béna, hogy inkább el se olvassátok).
Egyébként, hány liter kávé káros már a szervezetre? Kábé a harmadiknál járok...

Takarítani kellene egy kicsikét.
Na jó, majd félkor.

Rájöttem, hogy egy spanyol srácnak lájkolgatok folyamatosan. Nos, ez azért vicces, mert ő is lájkol nekem és egész eddig abban a tudatban voltam, hogy német
Mondjuk ez még a jobbik eset. Kb. három éve találtam egy Luca nevű csávót Facebookon (ő már tényleg német volt) és elterveztem a jövőnket, miszerint milyen f.sza lesz, két Luca egy kapcsolatban. Hiába, elég fiatal voltam és nagyon hülye Mondjuk ennek a Lucának az adatlapján semmit nem láttam, csak a profilképére tudtam rákattintani, mégis mindennap megnéztem és arról álmodoztam, hogy együtt iszunk kólát.
Jó, hagyjatok, George-tól gyerekem lett, Luke megcsalt, majd visszamentem hozzá, mert mégis szerettem, Joey feleségül vett és öt macskánk van, Ben megcsalt, ezért a házasságunknak annyi, Danny túl sokat akart, Ricky nem bírta a folyamatos kirohanásaimat, Chris elhagyott, mert jobbat akart, a másik George-al állandóan kiabáltunk, Jimmy túl öreg, mellette csak nagymama vagyok és végül, de nem utolsó sorban Dylan, akivel érdekes módon még a mai napig együtt vagyunk.

Esküszöm, beteg dolgaim vannak