Ryan emlékére — Knoxville-tól szeretettel

Johnny Knoxville a Dichouse hivatalos oldalán néhány mondatban megemlékezett egyik legjobb barátjáról, Ryan Dunnról, aki 34 évesen autóbalesetben életét vesztette.

hirdetés

Ryan Dunn a Jackass egyik oszlopos tagja volt, azonban június 20-án hajnalban autóbalesetben életét vesztette. Mindössze 34 éves volt. Családja és barátai június 22-én, szerdán vettek tőle végső búcsút a philadelphiai West Chesterben. A megemlékezés után néhány nappal Johnny Knoxville a Dickhouse hivatalos oldalán osztotta meg gondolatait barátja elvesztésével kapcsolatban, ami az alábbiakban olvasható.

„Szerdán este West Chesterben megemlékeztünk Ryanről, a jelen lévő emberek mikrofont ragadtak, hogy mondjanak néhány szót az életéről, és arról, amit éreztek abban a pillanatban. Én is felmentem a pódiumra, és próbáltam megosztani velük az emlékeimet az egyik legjobb barátomról, de annyi minden volt akkor a fejemben. Ilyen helyzetben az ember próbálja tartani magát, és nem sírni. Nem borultam ki, mert ismerem Angie-t – Ryan barátnője – és családját, akiknek ilyenkor nem ezt kellene látniuk, és nem is voltam képes elmondani mindazt, amit Ryan jelentett nekem. Pedig nagyon meg szerettem volna osztani minden jelenlévővel.

Sokkal viccesebbnek éreztem magam, amikor Ryan is velem volt. Hatalmas nevetőreflexe volt. Élte az életét, amikor nevetni volt kedve, akkor szerette, ha te is vele nevettél. Tényleg rohadtul hangosan tudott nevetni, és nem volt ritka, hogy annyira nevetett, hogy el is esett. Néha már azon nevettünk, ahogy ő nevet.

Nem volt képes komolyságra, bár nagyon jó hallgató volt. Ha volt valami bajunk, ő mindig ott volt, oda lehetett menni hozzá, mert le lehetett ülni vele, és beszélgetni. Mi is sokszor beszélgettünk, és tényleg mindig ott volt, ha szomorúak voltunk. Ezért most még nehezebb nekem, mert most nagyon szeretnék vele beszélni, de már nem tudok.

Ryanben hatalmas szeretet volt. Ennek nagy részét a családja, a barátai és az ő édes, szép barátnője, Angie kapták. Ha nem volt vele, akkor is róla beszélt. Többször is széles vigyor mellett vakargatta a szakállát, és megjegyezte, »Hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy még nem hagyott el?«. Az biztos, hogy az volt, mint az is, hogy szaga is volt. (Dunn nem szerette a vizet, és csak ritkán fürdött.) Ő egy tiszta és nyitott szívű ember volt, ahogy már írtam.

Most egyre idegesebb vagyok, mert ebben most nincs igazság. Nekem kellett elmondanom Madisonnak, hogy nem vagy többé. Tudod, milyen nehéz volt? Szeretett téged, haver! Rocko nem fog már többet látni, és a lányom, aki októberben fog megszületni, sosem fog már veled találkozni. De sokat fognak hallani rólad.

Roger írt neked egy dalt, de nem vagy itt, hogy meghallgasd. Ez annyira fájdalmas! Mi mind annyira szerettünk téged, és most meg elmész tőlünk. Tudom, hogy tovább élsz Angie-ben, Bamben, bennem és mindenkiben, akit szerettél, és viszontszerettek. Később sétálok egyet, és meg fogok állni a sírhelyednél. Nagyon nagy szomorúságot okoztál most nekünk, elvesztettünk téged, testvér, nem érzem magam annak, aki voltam. Nem tudom, hogy mit mondhatnék még. Szeretném azzal zárni, hogy nagyon szeretlek, Ryan. Annyi érzés kavarog most bennem, de a legjobban azt szeretném, ha tudnád, hogy mennyire szeretlek.

Őszintén és mindörökre,

Knoxville”

A beleset helyszínét azóta gyászoló rajongók ezrei látogatják – virágot és mécseseket hagynak a helyszínen, valamint együttérző üzeneteket írnak a szalagkorlátra.

A baleset helyszínére kilátogató rajongók

hirdetés