Bill a következő Skarsgård Hollywoodban?

Bill Skarsgårddal készített interjút egy online magazin, akiknek elárulta a fiatal színész, hogy honnan származik magyar keresztneve, és mi a helyzet a hollywoodi karrierjével.

hirdetés

Az egyik internetes magazin interjút készített Bill Skarsgårddal, aki beavatta a közönséget néhány családi titokba és a jövőbeli terveibe is. A mindössze 21 éves svéd színésznek nagy esélye van arra, hogy bátyjai és édesapja, Stellan Skarsgård nyomdokaiba lépjen, hiszen 2011 elején jelölték a svéd Oscar-díjnak is nevezett Guldbagge-díjra. Legújabb filmjét, a Simon and the Oaksot Cannes-ban mutatták be a nemzetközi közönségnek, azonban Svédországban a premier csak december 9-én esedékes. Billt erről is faggatták.

– A teljes neved Bill Istvan Günther Skarsgård. Mi a kreatív keresztnevek története?
– Az István magyar név, onnan jött, hogy édesanyám Magyarországon esett teherbe, a Günther anyukám vezetékneve, a Bill meg nem tudom honnan jött.

– Mennyire fáradtál bele, hogy folyton a családodról kérdeznek?
– Nagyon. De ez a karrierem kezdetén a dolog velejárója, jobb is így, illetve szerintem ez inkább hasznos, mint káros.

– Gondoltál már arra, hogy megváltoztasd a vezetéknevedet, hogy ne skatulyázzanak be?
– Először eléő kellene rukkoljak valami király keresztnévvel is, az összeállítás meg mondjuk lehetne Billy Powerz, haha. Egyébként a vezetéknevem a nagypapámtól van, és büszke is vagyok rá. Amúgy meg Svédország túl kicsi, az emberek utána is tudnák hogy ki vagy. Szóval csak nevetséges lenne.

– Körbeülve a vasárnapi vacsoraasztalt te, Stellan, Alexander és Gustaf összehasonlítjátok a karrierjeiteket?
– Nem, de rengeteget beszélünk a munkáról. Körülbelül olyan, mint amikor két ács beszélget arról, hogy milyen anyagokkal dolgoztak a kész termék elkészítése során. Szóval csak a forgatásokról szoktunk beszélni, plusz kapok tanácsokat és tippeket a családból a tapasztaltabbaktól.

– Az utóbbi időben egyre nagyobb szerepeket kaptál, hogyan éreztél, és mi inspirált például az Asperger szindrómás fiú eljátszásánál?
– Sok könyvet és dokumentumfilmet néztem arról, hogy hogyan viselkednek az Asperger szindrómások. Az ilyen betegséggel küzdőkkel való találkozás sajnos nem adott volna túl sok tapasztalatot, hiszen mindegyikük más és más.

– Nemsokára Svédországban is bemutatják a következő filmed, melynek címe Simon and the Oaks. A produkció egy klasszikus könyvből készült, és ez az első megfilmesítése. Milyen volt a forgatás?
– Csodás volt, nagyon élveztem, hogy a 30-as és 40-es években játszódik, tetszettek a ruhák és a kalapok is. Kicsit olyan Keresztapa-stílusú volt nekem.

– Lesz hollywoodi karriered? Beszélsz olyan jól angolul, hogy külföldi karriered lehessen, vagy csak a tipikus német gonosz szerepét kapnád meg?
– Elég jó a kiejtésem, mivel kicsi koromban sokat voltam az USA-ban édesapám miatt, aki ott forgatott, de van 310 millió amerikai, aki sokkal jobban beszél nálam angolul! Szóval Hollywood olyan, hogy vagy megtörténik, vagy nem, de semmiképpen sem szabad tervezni. Ez egy kicsit többről szól, mint a nyelvtudásról.

– Mit csinálsz amikor kikapcsolódsz?
– Általában horgászok, de csak ott, ahol sok a hal. Nem csak ez az egyetlen kedvencem, mert néha unalmas csak ott ülni, utána szeretem megfőzni azt, amit kifogtam.

– Milyen magas vagy?
– 191 centiméter. Az öcsém, Valter 198, míg édesapám 193. A nagyi 180 centis, ami azért valljuk be, hogy szokatlan egy idős hölgytől. Szóval a magasság benne van a génjeinkben.

– Tehát akkor indíthatnátok egy családi kosárcsapatot.
– Igen, a barátaim játszanak, de én mindig úgy gondoltam, hogy túl késő ahhoz, hogy jó legyek, egészen pontosan 10 éves korom óta, amikor kétszer is kihagytam hosszabb időszakokat.

– Mit gondolsz a karrieredről? Ez már nem csak egy tinédzserlázadás, hogy színész legyél, mint édesapád és a testvéreid?
Nem, nem különösebben. Amikor Alex és Gustaf ismertek lettek, akkor úgy gondoltam, hogy valami mást kellene csináljak, hogy ne legyek ugyanolyan, mint ők, de azt nem tudtam, hogy mit. Ezért kezdtem a középiskolában a tudományok felé fordulni, de ez csak egy lázadás volt. Inkább a bátyám, Sam miatt választottam ezt a tudományágat, hiszen ő akkor épp orvosnak tanult, de ő azt mondta, hogy később külföldön kellene tanuljak.

– Alexander mesélte még pár évvel ezelőtt, hogy édesapátok egyszer egy detoxikálóból vette, fel amikor még tini volt. Neked vannak ilyen élményeid?
– Nem, apámnak sohasem kellett felvennie, és soha nem szállított el a rendőrség. Persze nem azért, mert olyan jól viselkedtem, naná, hogy nem. Ugyanazokat a dolgokat csináltam, amit mások, csak az a különbség, hogy engem soha nem kaptak el, haha.

hirdetés