Előítéletek — minek köszönhető kialakulásuk?

Manapság nem telik el nap úgy, hogy ne ítélnének el valakit különc viselkedéséről vagy öltözködéséről. Vajon ki tehet a kialakult sztereotípiákért?

hirdetés

A mai demokratikus világban minden ember önálló véleménnyel rendelkezhet. Eldöntheti, milyen ruhát kíván felvenni, milyen termékeket vásárol – netán ösztönzés, reklámok hatására, de legtöbbször döntéseit egyedül, szabad akaratából hajtja végre. Talán ezek elősegítik az életük fejlődését, de esetleg véleményeik másokra káros hatással vannak.

A legtöbb fiatal manapság mindenről alkot véleményt. Meglehet, hogy elfogultak vagyunk, hiszen a szívünkhöz közel álló dolgokat saját kényünk-kedvünk szerint csoportosítjuk, és épp ezzel van a probléma: mindent bekategorizálunk – akár akaratunk ellenére is. A legtöbb ember ezzel az elfogultsággal boldoggá teszi önmagát, de akadnak olyanok, akik durva, bántó nézeteket alakítanak ki a társadalommal szemben. Mi sem lehet erre tökéletesebb példa, mint amivel egy tizenéves diák minden nap találkozhat. Ha végigsétálunk az utcán, legyen az bármennyire forgalmas vagy kihalt, találunk két olyan embert, akik minden bizonnyal „utálják” egymást, mert zenei ízlésük nem egyezik. Lehet túlozni, de ha jobban megvizsgáljuk a dolgokat, mégis értelmet nyernek.

Mindenki kategóriákba van sorolva öltözködés, zenei stílus alapján. Láthatunk egy csapat feketébe öltözött embert, akik bizonyára nem szívlelik az utca túlsó oldalán cigarettázó, méretes pulóverekbe bújt, zenét hallgató társaikat. Véleményeiket többnyire megtartják maguknak, de rosszabb esetben ki is nyilvánítják ezeket, és ilyenkor már mások jogairól van szó. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy azt tegye, amit szeret, ám a társadalom extrém méretű szociális növekedése sokakat akadályozhat.

Érdekes hírekre figyelhetünk fel a médián keresztül, amikor arról szerzünk tudomást, hogy egy kisebb csoport súlyosan bántalmaz egy fiatalt, s az incidenst fel is veszik videóra, csak azért, mert különbözik tőlük. Nem csupán zenei, hanem nézetbeli különbségekről beszélünk. Manapság minél inkább szeretnénk ellenállni az előítéleteknek, annál inkább sodródunk feléjük. Hajstílus, ruhaviselet, megbotránkoztató színek alapján a legtöbben azonnal eltöprengnek egy pillanatra azon, hogy az épp velük szemben sétáló ember mégis milyen kategóriába tartozik. Sokan azt vallják, elfogadják a másikat úgy, ahogy van, ám ennek ellenére legbelül mégis kialakul egyfajta sztereotípia, mely gondoskodik arról, hogy az imént látott illetőt elkönyvelje valami módon. Bőrszín, hovatartozás alapján ugyancsak elítélhető bárki.

De érdemes vajon – kis túlzással – embergyűlölőknek lennünk ilyen csekély problémáért? A toleranciára buzdító kampányok plakátjai és különböző megjelenései a tömegkommunikációban meglehet, hogy segíthetnek a probléma megoldásában, de vajon elég-e egy tucatnyi ember ilyen gondolkodásmóddal, hogy a változásra másokat is rábírjon?

„Mindnyájunkban él egy irodalomkép, s e kép jórészt sztereotípia. De hol harcolhatunk ellenük, ha nem magunkban?” – fogalmazta meg Németh László A kritika feladataiban.

Mindenkinek magában kell eldöntenie, mennyire lesz toleráns a társadalommal szemben, és hogy elfogadják-e azokat a stílusokat, melyeket olykor a média, olykor pedig társaik és a szociális közösségek erőltetnek rájuk.

hirdetés

hirdetés