Hayao Miyazaki, avagy a japán Walt Disney

Ugyan miért ejtik ki áhítattal világszerte milliók ennek az idős úrnak a nevét? A cikkünkből kiderül.

hirdetés

Aki jártas az animék és mangák színes, változatos világában, annak kötelező jelleggel kell ismernie ezt a filmrendezőt, s valamennyi munkásságát, ám jószerivel akadhat a laikusok körében is olyan, aki valamilyen formában már hallotta ezt a jól csengő, ázsiai nevet. De vajon mit tud ez az ősz hajú bácsi, amit egyetlen amerikai vagy európai animációs filmgyár sem?

Miyazaki úr a japán fővárosban, Tokióban született 1941. január 5-én. A Studio Ghiblit a három alapítóatya, azaz Miyazaki, Takahata Isao és Suzuki Toshio 1985-ben hozta létre, ettől kezdve a három tokiói keresztapa becenévvel alkották sorra a rajzfilmeket, de persze a munka oroszlánrésze Miyazakit illette.

Volt egy aranyszabály, amelyhez mai napig tartja magát a cég: 10%-nál több számítógépes animáció nem lehet egy filmben. Ám nem ezért forrt egybe neve a japán animegyártás felvirágzásával.

Hayao Miyazaki

Művei arról híresek, hogy a jó nem egyértelműen jó, a gonosz pedig nem egyértelműen gonosz benne. Mindig fontos közlendője van a néző számára, és nem mindig végződik happy enddel a mese. Hayao szerint művei nagy része gyerekeknek készül, ám a fontosabb üzenetét egy felnőtt képes egészen megérteni. A rabul ejtő animáció, a változatos színvilág, melyekkel a képkockák készülnek, azonban mindkét korosztály figyelmét lekötheti másfél óráig.

Kaze no tani no Naushika

Az idős sensei első műve a Nauszika, a szél harcosai címet viseli, mely 1984-ben került a filmszínházakba, és az akkori idők egyik legsikeresebb rajzfilmjeként debütált a japán közönség előtt. A sztori szerint ezer év telt el egy globális természeti katasztrófa óta, mely majdnem kipusztította az egész emberiséget. A fák mérges spórákat termelnek, s erdeikben óriásrovarok nyüzsögnek. A lakható terület egyre zsugorodik, ezért a városokba tömörült emberek ádáz küzdelmet vívnak egymás ellen. A Szelek Völgyének hercegnője, Nauszika képviseli a rajzfilm alatt a békét, a tisztaságot és a reményt, hogy nincs még megpecsételve az emberi lét sorsa.

Tonari no Totoro

1988-ban egy olyan rajzfilmmel rukkolt elő a Studio Ghibli, amely abszolút a gyerekeket vette célba, mint közönség. Ez volt a Totoro, a varázserdő titka. A várva várt nemzetközi hírnevet ugyan nem hozta el (még) ez a mű, ám a hazai mozikban nagy sikernek örvendett, és a japán kritikusok megítélték neki a Kék Szalagot is. A rövidke mese két főszereplője egy fiatal testvérpár, Satsuki és Mei, akik apjukkal, Tatsuoval egy öreg, poros házba költöznek, hogy közel lehessenek az édesanyjukhoz, aki épp egy komoly betegségből épül fel a közeli kórházban. A ház és a környék nyüzsög az erdei és házi szellemektől, amelyek a legkülönbözőbb formákban és színekben fordulnak elő. A porcicák a roskadozó lakást lepik el, az úton egy első ránézésre ijesztő „macskabusz” száguld, míg a két kislány legjobb barátja egy óriási szőrmók, Totoro lesz, aki által különböző kalandokba csöppenhet a Kusakabe család, de a néző is.

Mononoke Hime

1997-ben bemutatták A vadon hercegnője című rajzfilmet is, ami egyre közelebb repítette Miyazakit mai hírnevéhez. A középkori Japán misztikumban gazdag, háború dúlta világába kalauzol bennünket ez a rajzfilm, aminek hangulata komor és bús. A természet haldoklik, az erdőségek pusztulnak, mindez a hataloméhes, terjeszkedni vágyó emberek miatt. A legfőbb konfliktus Tatara lakói és a közeli erdőségek szellemei között feszül. A városban vasat termelnek, a kohók melegen tartásához azonban fára van szükség. Eboshi úrnő, a település vezetője nem riad vissza istengyilkolástól sem, vagy sebesültek hátrahagyásától, ha a célja éppen azt kívánja, ám egyben egy talpraesett, erős akaratú asszonyról is van szó, aki menedéket nyújt a társadalom által kitaszítottak számára. Az ő ellentéte a címszereplő, San, akit Moro, az erdő egyik utolsó szelleme nevelt fel. San gyűlöli az embereket, már-már állati kategóriába esik jelleme. Miyazaki rávilágít eme művével arra, hogy az emberek egymás közötti konfliktusából mindig egy harmadik fél, a természet kerül ki totális vesztesként.

Sen to Chihiro no kamikakushi

Rosszakarói úgy vélték, hogy a Mononoke hercegnő után már nem tud újat alkotni az öreg mester, ám óriásit tévedtek; ugyanis 2001-ben megszületett a Chihiro szellemországban, mely meghozta a kommerciális és nemzetközi áttörést Miyazaki számára. Alaposan földbe döngölte Cameron Titanicját is, Oscar díjjal jutalmazták legjobb animációs film kategóriában, s a Hayao Miyazaki név ismertté vált az egész világ számára.

A történet középpontjában egy 10 éves kislány, Chihiro áll, aki szüleivel új városba költözik. Út közben eltévednek, s valahogy egy isteni fürdőház melletti településen lyukadnak ki, ahol „terülj, terülj, asztalkám” várja őket. A szülők disznó módjára kezdenek zabálni, hívják a kislányt is, ám ő undorodva mond nemet. S milyen jól teszi, mert szülei hamarosan maguk is disznóvá válnak. Ezután Chihiro kénytelen lesz a boszorkány, Yubaba szolgálatába állni, ha látni akarja még valaha emberként szüleit. Nevét elveszik tőle, s vele együtt az esélyt is, hogy valaha hazajuthat. Haku, egy sárkányfiú és közte szoros kapcsolat alakul ki. A kislány kemény munka árán tiszteletet vív magának a dolgozók, szellemek, de még az istenek között is. Chihiro egy tipikus, elkényeztetett japán lány a mese elején, ám közben alapos jellemfejlődésen megy keresztül, ezáltal egyre közelebb kerül a néző szívéhez. Miyazaki itt is rávilágít a környezettel szembeni pusztításra a mocsokkal és bűzzel ellepett folyamisten által. A kislány végül visszakapja szüleit egy utolsó próbatétel útán, ám a történet vége nem „boldogan éltek, míg meg nem haltak”-kal végződik, ugyanis Chihiro elhagyja a Szellemek országát, ezzel együtt barátait és szerelmét, Hakut is.

Hauru no ugoku shiro

A sensei következő nagy dobása A vándorló palota névvel vált híressé világszerte. A rajzfilm az azonos nevű könyvből készült, melyet Diana Wynne Jones írt. A filmet és a könyvet számos dolog megkülönbözteti, de a két fő karakter, Sophie és Howl személye nagyjából azonos. Sophie egy kalapboltban dolgozik, melyet édesapjától örökölt. Háború dúl az ő és a szomszédos ország között, ezért legtöbb idejét otthon tölti. Aznap azonban úgy dönt, meglátogatja testvérét, ám útját állja két pimasz katona. Ekkor jön Howl, a lány segítségére siet, de közben a Puszták Boszorkányának szolgái is a nyomukba erednek. A varázsló a magasba röpíti a lányt, s a levegőben lépkedve jutnak el végül a kávézóhoz, ahol Sophie húga dolgozik. Ezt a jelenetet a Puszták Boszorkánya félreértelmezi. Súlyos átkot szór a lányra, akit Howl szerelmének hitt. Sophie 90 éves vénasszonnyá változik, majd úgy dönt, inkább elvándorol a pusztába, semmint így kelljen élnie a szeretteivel. A Hangafüves Pusztában szert tesz egy madárijesztő barátságára, házvezetőnő lesz Howl híres vándorló palotájában, megszelídíti a vad tűzdémont, Calcifert, s alaposan hozzájárul a háború lezárásához is. Miyazaki talán legékesebb gyémántja ez a mű, hisz a tájak valósággal életre kelnek a vásznon, a legnegatívabb szereplő a végén egy kedves nagymamámá változik, s a rajzfilm utolsó képkockáin a két főszereplő szerelme is kiteljesedni látszik.

Az ősz hajú mester remekművei nem itt végződnek, hisz azóta is alkotott újat, s jelenleg is munkálkodik egy másikon. Talán már nem annyi hévvel és gőzerővel, mint 10-20 évvel ezelőtt, de ne feledjük, hogy egy 67 éves úrról van szó, aki munkája során legalább kétszer ment nyugdíjba, miután újabb és újabb sikereket ért el a filmes szakmában. Neve, és cége, a Studio Ghibli ma már nemzeti kincs, Japán legsikeresebb animációs irodája. A díjak, kritikák, kitüntetések magukért beszélnek, sikereit azóta sem tudta megközelíteni senki, s az egyetlen érdemi konkurens személy az saját maga.

hirdetés