Starity

Michael Fassbender nem akart színész lenni

2012. április 16. 15:03   |   Szerző: ophely88

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Michael nemrégen megjelent interjújában arról beszélt, hogy vallásos családban nevelkedett fel, és apja akolitusnak szánta, édesanyja pedig abban reménykedett, hogy a család kocsmáját viszi majd tovább.

hirdetés
Michael Fassbender nem akart színész lenni

A Shame sztárja elárulta az Irish Tatler Man magazinnak adott interjújában, hogy nem mindig akart színész lenni, sőt, még felnőttként sem tudta, hogy mit akar az élettől.

„Nagyon átlagos diák voltam, és semmiben sem remekeltem, nem tudtam, mit akarok az élettől. Úgy gondoltam, ügyvédnek tanulok, de hamar rájöttem, hogy nem lennék jó ebben, mert nem tudok gyorsan olvasni, úgyhogy meg sem próbáltam a főiskolát. Aztán lakberendező szerettem volna lenni, de megbuktam szakrajzból. Érdekelt még az újságírás, ahhoz nem volt elég türelmem, ezért felhagytam vele. Ezt követően haditudósító akartam lenni. Gondoltam, hogy nagyszerű élmény lenne, és azt szívesen csinálnám, de a szüleimet majdnem őrületbe kergettem a jövőbeli terveimmel.”

Michael ministránsként szolgált egy helyi templomban minden vasárnap délelőtt, és édesapja szerette volna, ha akolitus lesz belőle. Az apa, Joseph mindig attól tartott, hogy kétéves fiukkal Írországba költöznek, felesége, Adele szülőhazájába, az emberek rosszallóan fognak nézni Michaelre. Vallásos emberek lévén elsősorban akolitusnak szánták a fiút, édesapja különösen lelkesedett ezen ötletéért, de hamar szertefoszlott minden reménye, amikor Fassbender bejelentette, hogy más jövőbeli terveket szeretne szőni magának. Anyja tanácsára levizsgázott, és pultos lett, ám ez sem volt elég a színésznek.

„Napközben templomban voltam, este kocsmában, hamar ráébredtem, hogy ezt nem nekem találták ki. Német felmenőim révén bennem van az érzés, hogy mindig dolgoznom kell, de ír részről pedig mindig foglalkoztatott a művészet. Bábszínházban dolgoztam egy darabig, ami jó volt, de úgy éreztem, én ennél többre vagyok hivatott. Életemben először rendeztem darabot a Kutyaszorítóban című filmből, egy kis segítséggel, semmi előképzettséggel vagy tapasztalattal, egy kisebb összejövetelre a helyi városházán. Nem volt jó.”

Minden megváltozott, mikor a kis Michaelt felkérte egy ismerőse, hogy csatlakozzon az ő újdonsült drámakörébe, mert abban az időben még nem hitt magában, és soha nem gondolta volna, hogy ezen a vonalon folytatja tovább, miközben az alapötlet csak annyi volt, hogy csatlakozik a csoporthoz, így lett meg a kellő létszám a csoport indulásához.

„Kezembe nyomtak papírokat, hogy olvassam fel, ami le van írva. Eleinte nem vettem komolyan, később megtetszett, amit csináltam, és úgy tűnt, hogy jó vagyok benne.”

A Bűn hálójában színésze hozzátette, hogy a drámakörből kiszállt, és beiratkozott egy színiiskolába, de akkor sem bízott önmagában, nem hanyagolta templomi és kocsmáros munkáját sem.

„Színiiskolába jártam, esténként a szüleim kocsmájában szolgáltam ki, hétvégenként a papnak segítettem. Nem fűztem sok reményt a kitörő sikerhez, ezért tanulás mellett költöztetést is vállaltam.”

Első szerepét a Hearts & Bones című sorozatban kapta, amiben egy Hermann nevű német fiatalambert alakít, aki elcsavarja egy londoni lány fejét, ám a kapcsolatból nem marad semmi. Következőként a népszerű HBO-sorozatban, az Elit alakulatban szerepelt, de még akkor is azt mondogatta mindenkinek, hogy kocsmáros marad. Egy évig távol volt, majd visszatért hazájába, és várta élete első nagyobb szerepét, ami a 2007-es Éhség című filmben volt. Addig reklámokban, kisfilmekben és videoklipekben szerepelt.

Fassbender most sem biztos abban, hogy tényleg csak ezt szeretné csinálni élete végéig, ezért rendezésbe kezdett. A Pitch Black Heist elnevezésű kisfilmje után újból rendez majd, saját céget alapított, ami a Peanut Productions nevet kapta. Rendez és forgatókönyvet ír.

„Istenem, ez a nekem megfelelő szakma. Imádom, hogy alkalmam nyílik önállóan kifejezni a gondolataimat, és nem a rendező megálmodott ötleteit kell vászonra vinnem.”

Úgy gondolja, egyszer meg eljön az idő, amikor nem szerepel majd ennyi filmben, lassít a munkatempóval. Ha már senkit sem érdekel a filmes szakmában, nem fogja erőltetni a dolgot, és visszamegy a szülei kocsmáját üzemeltetni.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek