A bizonyítványosztás árnyoldalai

Napokon belül kezükbe vehetik a gyerekek az éves munkájuk eredményességét igazoló dokumentumot, a bizonyítványt. Sok családban ez öröm, másutt bizony üröm.

hirdetés

Ez az a kritikus időszak a kevésbé jó eredményt elért tanulóknál, amikor nyakukba veszik a világot, el akarnak bujdosni mindenki elől, mert nem merik felvállalni, hogy sajnos elégtelent kaptak egy vagy akár több tantárgyból is.

Mit tehet a szülő ilyenkor? Először is alapos önvizsgálatot kell tartania, hogy szülőként mindent megtett-e gyermekéért. Sokan azt gondolják, hogy a gondoskodás mindössze arról szól, hogy enni ad a gyermeknek, szebbnél szebb ruhákat vásárol neki, a legújabb mobiltelefont a zsebébe teszi, ellátja zsebpénzzel, egyszóval erőn felül is mindennel elhalmozza.

De a szülőnek nemcsak az a feladata, hogy a testi fejlődését biztosítsa, hanem felelős a gyermeke lelki fejlődéséért is. Bizony, itt rontja el a legtöbb szülő. Amikor eltűnik a gyermek, a legtöbb szülő értetlenkedik, hogy „hiszen minden rendben volt, én mindent megadtam neki”. De vajon hányszor beszélgetett el vele az érzéseiről, hogy vannak-e félelmei, milyen gondolatok foglalkoztatják. Vajon tényleg kimutatta-e a szeretetét a gyermeke felé, biztosította-e arról, ha rosszat tesz, akkor is szeretni fogja, vagy hogy probléma esetén bátran fordulhat hozzá bizalommal, s mindenben segíteni, támogatni fogja.

Amikor a gyermek úgy érzi, egyedül maradt a problémájával, mert nincs, aki meghallgassa, vagy fél a kiderült probléma utáni megtorlástól, gyakran szánja el magát meggondolatlan lépésre. Óriási tehát a szülők felelőssége. S hiába nagy a felelősség, anyának lenni mégis a világon az egyetlen olyan „szakma”, amelyhez semmiféle iskolát nem kell elvégezni, még csak egy tanfolyamot sem, bárki lehet anya. Sajnos napjainkban egyre több az olyan gyermeket szülő nő, aki soha nem lesz édesanya, csak egy szülő, s ezért van az iskolákban egyre több problémás kisgyerek.

S végezetül Diane Loomans sorait idéznénk, gondolatébresztő céllal:

„Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet,
Példálózás helyett példát mutatnék,
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék,
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék,
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot,
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék,
bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék,
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném,
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat,
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről,
És többet a szeretet hatalmáról.”

hirdetés