Starity

Filmfeldogozások - az új retrómánia

2012. július 11. 21:09   |   Szerző: ophely88

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A sok filmfeldogozásért a retrómániát és a kíváncsiságot kell okolni, Hollywoodban van pénz és ötlet is, csak igény nincs az eredeti történetekre.

hirdetés
Filmfeldogozások - az új retrómánia

A Telegraph nevű magazin a Csodálatos Pókember és az Emlékmás című filmek feldolgozásainak megjelenése alkalmából végzett egy kis kutatást, hogy miért szeretjük a feldogozásokat, és miért készítenek egyre több remake-t.

A rengeteg e témában összegyűjtött filmes szakember, rendező és producer véleménye szerint könnyű azt mondani, hogy a filmipar kifogyott az ötletekből, pedig nem. Kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy az évek óta tartó retrómánia a felelős mindenért, A legújabb Pókember-film rekordokat döntött, és elnyerte a kritikusok tetszését is, pedig sokan haragudtak a készítőre és a szereplőkre. Ennek ellenére beültek a moziba megnézni, ki elégedetten, ki pedig mérgesen távozott a helyszínről, a pénz pedig a filmstúdiónak ment.

Amerika legelismertebb filmkritkusa és egyik legbefolyásosabb férfije, Roger Ebert szerint az alapötlet rossz, de az emberi kíváncsiság felülmúl mindent. A növekvő és terjeszkedő filmstúdiók szalagon készítik a feldogozásokat, filmfolytatásokat és -előzményeket, rebootokat, képregényadaptációkat, amíg csak a szem ellát. Rossz szava sok embernek lehet, de az emberek többsége mégis elégedett a végeredménnyel, amiért filmszerető szüleinket vagy a retró mániát lehet okolni – vallja Roger.

Ebert állítja, hogy a gyerekkorunkban szüleinkkel együtt nézett filmek, és az ő kedvenceik – amiket többször is megnéznek – hatással vannak a filmes ízlésünkre, így egy nosztalgikus kedvenc feldolgozása vagy annak folytatása mindig jó ötlet a stúdiók részéről, mert a kíváncsiság hajtja leginkább az embereket. Fontos még, hogy kinek ki a kedvenc színésze és rendezője, gyakran ez a választás is indok, tehát a nézők kevés hányada a kedvenc színésze vagy rendezője miatt ül be a moziba.

Ötletek lennének, de minek?

A rendezők szeretnének eredetit alkotni, ám a producerek úgy látják, hogy a filmek újragondolásának már akkora trendje van, hogy nem is érdemes eredetivel előállni, azt viszont mindenki kikéri magának, hogy kifogytak az ötletekből.

Valóban nem vagyunk vevők az új ötletekre, hanem a régebbi klasszikus filmeket imádjuk és a kíváncsiság hajt bennünket? Részben igen. Ebert cége tavaly kérdőíveket töltetett ki rendszeres mozibajáró emberekkel filmes ízlésükkel kapcsolatban és azokból levonta a következtetést, hogy a kíváncsiság csak egy dolog, a másik, ami a filmstúdiók malmára hajtja a vizet azok szüleink, akik megszerettettek velünk bizonyos filmeket. Sokan csak a nosztalgia kedvéért ülnek be felidézni a történetet, remélve, hogy egy régebbi szereplő is feltűnik a történetben.

Elenyésző azok száma, akik a 3D miatt ülnek be egy filmre. Látványosnak látványos, de a válság mindenkinek válság, a 3D jegyek pedig nem sokkal kerülnek többe, mint a sima mozijegyek. Kevesebben járnak moziba, de az ellátogatók kifizietik a magasabb jegyárat a 3D vetítésre, még ha nincsenek is oda a technikáért, mert látni akarják a történetet új szemszögből vagy nagyobb büdzséből elkészítve.

Roger felidézett egy 2010-es felmérést, amelyből egyértelműen kiderült, hogy két éve az amerikai filmiparban feldolgozásokból, rebootokból, remakekből, előzmény- és folytatásfilmekből, képregényadaptációkból, külföldi filmek angol nyelvű verziójából annyi pénzt sikerült beszedni, ami az egész 2010-es évben befolyt összeg 60%-a, vagyis mindössze 40% a több milliárd dollárból, ami nem klasszikus filmeken vagy képregényeken alapuló projektekből jött össze. A Dan Of Geek nevű magazin ugyanebben az évben összegyűjtötte, hogy 74 remake és reboot, valamint 86 filmfolytatás volt készülőben, amiből még nem készült el minden alkotás, az IMDB viszont ennél pontosabb adatokkal szolgál. A 2011 és 2015 közötti intervallumban eddig 139 valamilyen feldolgozás szerepel.

Meglesz ennek még a böjtje

Ebert szerint felesleges bárkit is okolni, ez az élet rendje, ám maga is belátja, hogy a filmipar is bajban van, hiszen a nem klasszikus filmeken, könyveken vagy videójátékokon alapuló filmeknek kevesebb pénz jut, a stúdiók alig mernek befektetni. Volna miből csak nem mernek, ez okozza többek közt azt is, hogy a független filmekre az eddiginél is kevesebb támogatás jut. A kommersz filmekre – legyen szó akármilyen műfajú filmről – többet költenek és a legnagyobb nevek, mint a Marvel, X-Men stb. hosszú időre kötik le a színészeket, megakadályozva ezzel azokat, hogy másban is szerepeljenek a szerződésben megadott intervallumban.

A filmipar megfizet még – állítja a filmkritikus – a befolyt pénzösszeg nem rossz, de a színészek kötöttsége miatt alig akad ember, akit be tudnának válogatni bizonyos szerepekre, mert az már játszott szuperhőst vagy ikonikussá vált annak egyik szerepével, aminek az a következménye, hogy nem amerikai színészek kerülnek be nagy büdzsés filmekbe, kiszorítva ezzel azokat, akik szeretnének szereplni a filmekben, ám a stúdió nem engedi nekik, hiszen bizonyított tény, hogy külföldi színészt foglalkoztatni pénzügyileg is nagyon megéri, és jót tesz más országokban való nézettségnek is.

Roger tehát elmondja, hogy a feldolgozások jók, örülhet mindenki, mert láthatja kedvencét a vásznon vagy kedvenc történetünket újraalkotva, de nem érdemes emiatt sírnunk, mert akiknek van rá okuk, azok a filmstúdiók, mert a helyzetből hosszútávon ők jönnek ki rosszul.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek