DD Kobe: „Más depressziós lesz vagy öngyilkos, én előadó!”

Ezúttal Németh Dánielt, művésznevén DD Kobe-ot faggattuk munkásságáról és az életéről. Kiderül milyen utat járt be a feltörekvő előadó, honnan merített ihletet, és merre tart zenei pályafutása. A Starity interjúját olvashatjátok.

hirdetés

DD Köbe neve még sokaknak ismeretlenül cseng, ám egyre közelebb kerül ahhoz, hogy neve bekerüljön a köztudatba. Korábban az underground műfajban tevékenykedett hip-hip és rap vonalon, de ezt maga mögött hagyva egy ideje a mainstream irányzatot helyezte előtérbe, úgy hogy közben a dalok mondanivalóján maradt a hangsúly.

Starity: Mikor jöttél rá arra, hogy a rappel szeretnél foglalkozni?
DD Kobe: Maga a zenével való foglalkozás sosem állt távol tőlem, hisz 8 évig a Simonyi Zsigmond Ének-Zenei Általános Iskola padját koptattam, kórusban énekeltem, és zongorázni is tanultam jó pár évig. Mégis elég „idősen” kezdtem el írogatni szövegeket és zenéket. Ehhez, kellett egy – én úgy szoktam definiálni „szükséges rossz időszak” az életembe –, ami mindezt elindította a lelkem legmélyéről. Sosem gondoltam azelőtt, hogy én most színpadra állhatnék, vagy közvetíthetnék valamit más embereknek. Inkább hallgattam csak a rap zenét. Egy mondatban válaszolva a kérdésedre, 2007-ben jöttem erre rá, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

- Honnan jött a DD Kobe név?
- Középiskolában ragadt rám a DD, a KOBE-t pedig a csapattársaim „dobták hozzám” amikor még aktívan kosaraztam a középiskolai csapatban. A Los Angeles Lakersben pattogtató Kobe Bryantről kaptam ezt a becenevet.

- Ki/kik inspiráltak?
- Nem inspirált senki. Persze én is hallgattam külföldi és hazai zenészeket, de sosem próbáltam senkit utánozni, lemásolni, vagy menni valakinek a kitaposott ösvényén. Nem azért kezdtem el, mert láttam mondjuk a tévében, a fényt, a csillogást, meg, azt, hogy milyen jó ismertnek lenni például. Nekem egy mélypont kellett, ehhez, hogy mindez felszínre jöjjön. Más depressziós lesz, vagy ne adj Isten öngyilkos egy ilyen időszak után. Én előadó! (nevet)

- 2007-ben Angliában próbáltál szerencsét zenei téren. Milyen tapasztalatokat szereztél külföldön?
- Én inkább azt mondanám, hogy ez az időszak egy beletanulás volt a szakmába részemről, amit kamatoztatni tudtam itthon.

- Nem tervezed esetleg, hogy újra külföldön próbálsz zenei karrierbe kezdeni?
- Nem. Anglia egy „ugródeszka” volt az életemben, de nekem itthon van feladatom. Érzem. És számomra nagyon fontos az, hogy tartalma, mondanivalója legyen egy dalnak, és tudjanak vele azonosulni. Mellesleg, ha mondjuk angolul kezdenék rappelni nem érezném hitelesnek magamat. A magyar nyelv, mint olyan, pedig tökéletes táptalaj számomra.

- Mostanában elég sokat játsszanak a tévék és rádiók hiphop zenéket. Szerinted minek köszönhető, hogy egyre népszerűbb Magyarországon ez a műfaj?
- Most megfogsz ölni azért, mert egy mondattal válaszolok erre a kérdésedre: Mainstream alapok.

- Ha jól tudom te fedezted fel Angelt. Hogyan bukkantál rá, illetve, hogy jutottatok el az első szám felvételéiig?
- Angelre egy zenei közösségi oldalon a találtam rá teljesen véletlen. Ide gondolatait verseit írogatta ki, amik nagyon megtetszettek. Pár hétig csendben figyeltem őt, majd minden hátsó szándék nélkül ráírtam, hogy lenne-e kedve a készülő lemezem közreműködni. Láttam benne fantáziát, értéket, és úgy gondoltam ebből még lehet valami... lett is! Legjobb barát, lakótárs, kolléga és több tízezer ember példaképe. Büszke vagyok rá, és mindarra, amit együtt vagy külön, de elért!

DDKöbe és Angel (Fotó: Facebook)

- Emlékszel az első fellépésedre? Milyen emlékek fűznek hozzá?
- Húúú! Elég hard szitu volt! Az első fellépésem egy stadionban volt, Readingben (U.K.) úgy háromezer ember előtt. Az érzést nem tudom leírni. Hát, nagyon paráztam, remegett a térdem, minden bajom volt. Az sem volt épp megnyugtató dolog számomra, hogy a 3000 emberből 2500 fekete volt. (nevet) Szerintem, Eminem így érezhette magát a 8 mérföld című filmben. Egyből a mélyvíz stílóba kerültem, de tudtam kezelni. Nagyon-nagyon jó érzés volt és felejthetetlen élmény!

- Melyik volt életed legemlékezetesebb koncertje?
- A legemlékezetesebb koncertem? Talán a 2010-es veszprémi egyetemi napokon való részvételem. Egy teljes héten át csapatkocsmákban, a Burn-sátorban, gálaesten dobtuk a flowt megállás nélkül és rengetegen voltak, őrület bulikat tudnak az egyetemisták összehozni. Különösen igaz ez a veszprémi hallgatókra!

- Volt már cikis, vicces pillanatod a színpadon?
- Talán az, hogy elfelejtettem a szövegem, bár ez szerintem minden előadóval megesik legalább egyszer. Na én kétszer is elfelejtettem. (nevet) Vicces pillanat, így hirtelen egy budapesti fellépésem jutott eszembe. Egy molett hölgy feljött a színpadra, miközben mi dobtuk a műsort bő húsz perce. Odaállt mellém, majd kikapta a kezemből a mikrofont, a másik kezével pedig megfogta a fejem, és úgy istenesen beszorított a mellei közé. Sosem gondoltam, hogy húsz másodperc ilyen sokáig tarthat. (nevet)

- Nálad hogy születik meg egy nóta?
- Mindig jár az agyam és rengeteg impulzus ér. Elég közhelyesen hangzik, de tényleg sok mindent megéltem már, és így van is miből merítenem.

- Szerinted melyik volt az a szám, ami meghozta neked az igazi sikert?
- Mindegyik meghozta a sikert számomra, hiszen ha csak egyszer is, de rákattint valaki az egyik dalomra és átmegy a mondanivalóm, akkor már sikerről beszélhetünk! Amúgy a legtöbb energiát a Lélektükörbe fektettem bele. De sokat köszönhetek a Vedd észre-klipünknek is, ami a rászorulókra hívta fel a figyelmet. Minden dalomnak köszönhetek valamit, vagy valakit.

- Nem rég jelent meg legújabb kliped a Lélektükör. A dalban közreműködik egy énekeshölgy is, Brigi. Hogy találtatok egymásra?
- Tök véletlen volt ez is, mint anno Angelnél. Épp abban a stádiumban voltam mikor, azon agyaltam, hogy behívjak-e valakit ebbe a projektbe, vagy vigyem végig egymagam. Két nap múlva a semmiből pedig rám írt facebookon egy Brigike, (nevet) hogy reméli nem baj, hogy bejelölt, és nézzek szét a zenei oldalán, ha van időm. Hát jól tettem, hogy szétnéztem. Innentől kezdve nem is volt kérdés számomra, hogy egyedül vagy vele hozzam tető alá ezt az egészet.

- Más előadókkal mennyire nehéz a közös munka?
- Nem vagyok az a közreműködős fajta, de azt kell, hogy mondjam, akivel eddig dolgoztam mindig megtaláltuk a közös nevezőt. Nagyon hamar egy hullámhosszon tudtunk lenni Brigivel és Angellel is. Érdekes, anno még undergroundos időszakomban volt egy srác zenésztársam, egyedül vele volt az, hogy nem mindenben értettünk egyett. A hölgyekkel viszont nagyon jól megértjük egymást.

- Miről szól a klip?
- A klip a szerelemről szól. Arról, hogy a szerelemtől sokszor nem látjuk reálisan, tisztán a dolgokat.

- Ha jól tudom lesz folytatása is a klipnek.
- Igen lesz. Már gőzerővel zajlanak a munkálatok, és reméljük, hogy szeptember végén sikerül leforgatnunk a videót is a dalhoz. Rengeteg az elvarratlan szál, új karakterek is feltűnnek majd a klipben és tovább bonyolódik a cselekmény is. A visszajelzésekből is látom, hogy a közönség már most ki van éhezve a második részre, aminek mi nagyon nagyon örülünk, de nem szeretnénk elkapkodni ezt a dolgot. Az első rész még most került csak a zenecsatornákhoz és rádiókhoz is. De ha minden a terveim szerint fog menni, akkor október elején érkezik a Lélektükör 2!

- Hol láthat téged legközelebb a közönség?
- Minden aktuális megmozdulásunk kinnt van a zenei és a személyes Facebook-profilunkon. Folyamatos a frissítés. Nyár vége felé járunk, a fesztivál időszaknak is lassan vége. Igyekszünk minden felkérésnek, és meghívásnak eleget tenni, így reméljük, hogy az őszi-téli időszak is olyan pörgős és színes lesz, mint ez a nyaram.

- Mit üzensz a Starity.hu olvasóinak és a MátéFlash nézőinek?
- Álmodjátok a valóságot, és valósítsátok meg álmaitokat!

hirdetés