Starity

Nagyító alatt Christina Aguilera új klipje

2012. október 01. 12:12   |   Szerző: katara

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A stílus, és ami mögötte van. Biztos a mai trend az irányadó a visszatérő énekesnő új videójában? Nézzük, melyek azok az irányzatok, amelyek meghatározzák a látványt és képi világot.

hirdetés
Nagyító alatt Christina Aguilera új klipje

A húsz-huszonöt évnél fiatalabbak jóllehet képtelenek felismerni azokat a popkultúrát meghatározó elemeket, melyek a születésük környékén vagy már jóval azelőtt kezdték átformálni a maira azt a stílust, amit sokan közülük az újdonság erejével élnek meg.

Christina Aguilera nemrég megjelent új klipje megosztó lett a nézők körében, de talán sokan nem látnak a képkockák közé, vagy egyszerűen túl fiatalok a kisfilm helyes értelmezéséhez.

A klip megtekintése után leginkább a pasztell színvilágba ágyazott élénk színek játéka maradhat meg a nézőben, ami főként a ’80-as évek stílusára enged következtetni, valamint az énekesnő által viselt ruhadarabok és kiegészítők szintén ezt a korszakot idézik.

hirdetés

Ha csak egy kicsit felelevenítjük a zenei téren végbenő változásokat, akkor meg kell említenünk a diszkó műfajt, ami az alapját képezi – mind szórakozás és öltözködési szempontból – a mai formátumoknak. Ez a túlburjánzó (olykor veszélyesen ízléstelen), színes és csillogó divatot generáló intézmény fokozatosan kúszott be az emberek igényeibe, az új irányzatok egyre több lehetőséget teremtettek az önkifejezésre áhítozóknak, az extrém különcöktől az egyszerű, éppen hogy kitűnni vágyóknak, ezzel is fokozva a szabadság és egyediség érzetét.

Ha viszont Christina sminkjét figyeli az ember, akkor az említett korszak mellett a pin-up girl típus jellegzetes szemtus és ajakrúzs használatával találkozhat, ami egyben lehet utalás a korábbi, Back To Basics című lemezére. És ha már lemezt emleget a videó, akkor akik ismerik a diszkográfiáját, szintén feltűnhet a 2002-es Stripped-album mementója, az a dirty korszak, amikor is igazán kiszabadult a szellem a palackból.

De a cikket a popkultúra jegyeire hivatkozva indítottuk el, úgyhogy most jöjjön ezek boncolgatása. Kezdjük azzal, hogy maga a kifejezés mit is takar.

A popkultúra egyfajta tömegkultúra, ami a 20. században jelent meg, és többek között az ún. „magas kultúra” ellentéteként határozzák meg. Szokás még az „alsó osztály” kultúrájának is nevezni, főleg angol nyelvterületen. Néha tévesen a „pop”, mint zenei stílus kultúrájával azonosítják, ami, habár része a popkultúrának, de a popkultúra egy jóval tágabb területet felölelő fogalom. A „pop” szótag a „popular” rövidítéséből keletkezett, ami népszerűt jelent. Fontos kitétel azonban, hogy nem minden popkultúra, ami távol esik a „magas kultúrától” – s habár sokszor negatív képzetet társítanak a fogalomhoz – nem feltétlenül jelent kulturálisan lebecsülendő tartalmat. A popkultúra egyes elemei érdekes és értékes lenyomata lehet az adott társadalmi időszaknak. [Wikipédia]

A magyarázatból sejteni lehet, akárcsak a klip felszínes értelmezésén túl, hogy igencsak kritikus utalásokkal teli produktumról lehet szó. Ezek, mint például a szemet gyönyörködtető színkavalkád, az erőszakot tompított bájjal bemutatott jelenetek – kocsi robbantás, a kiszemelt férfi áldozatok elintézése –, mind az all-you-can-eat (minden, ami beléd fér), filózófia jelképei, miszerint a tömeg mindenek fölé helyezi a látvány fontosságát, igényeik a látszatra épülnek, az ingerküszöbük egyre alacsonyabb, ami miatt az empátia és tolerancia készségük egyre csökken, minél többet kap(hat)nak meg a világból.

A kisfilmben megjelenő termékek mindegyike további tulajdonságokat szimbolizálnak kultúránk ezen elfajzott vonaláról.

Bits 'N' Pieces: a negédes, agyoncurkozott gabonapehely reggelire, tipikus képe a gyorskaják iránti szeretetünknek, hiszen rohanó világunkban az idő pénz, s mivel kevés a pénz, kevés az idő is, mind magunkra és egymásra egyaránt. Ez a termék az ’50-es, ’60-as években örvendhetett népszerűségnek, a klipbe viszont csak az Earl Hays Press által erre az alkalomra újra előállított kellékként van jelen.

Rajzfilmfarkas: aki látott már Bolondos Dallamok (Looney Tunes, Merrie Melodies) epizódot, annak az itt szereplő állatfigurák ismerősek lehetnek, és megjelenésük sem a véletlen műve: ugyanis amikor a szerencsétlent húsbárdokkal megdobálják, majd egy kerítéshez szegezve végzi, némi visszacsatolás lehet a Bionic idején történtekre.

Mindemellett tudni illik, a legelső rajzfilmek korántsem voltak igazán gyermeki történetekkel ellátva, példának okáért a közismert Micky Egér figura korai változatának is voltak intermezzoi: előfordult, hogy ivott, dohányzott, nőzött (Minnievel flörtölt). Viszont, ami széleskörben elterjedté vált általuk, az a folyamatos baki-parádé, innen pedig további irányokba terelődött fejlődésük: némelyek szocializálódott sztorikkal álltak elő, míg mások szadista hajlamokkal fűszerezett, mások kárán mulató karakterekkel szórakoztatták a populáció egyes rétegeit.

Holdjáró csizma: 1969 júlisában először lépett ember a Holdra. Ez az esemény sok tervezőt, alkotót megihletett annak idején, így ez a lábbeli, melyet egy olasz sportruházati cég dobott piacra a ’70-es években, s a következő évtizedben igazi slágerré vált a maga nemében, viselőjének egyfajta futrisztikus érzést is kölcsönzött.

NES Advantage: egy nevetségesen túlméretezett Nintendo kontroller, amit 1987-ben gyártottak. Szerepelt rajta egy joystick, turbo-controll panel, hogy kényelmesen, akár két kézzel lehessen vezérelni a játékokat, ha másra nem is volt jó, legalább a szomszéd srácokat a környéken hihetetlenül féltékennyé lehetett tenni vele.

A ’80-as években a technika fejlődése minden addigi korábbi évtizedet felülmúlt, hiszen rendkívül ütemezett tempóban álltak elő újabb és újabb fejlesztésekkel, éltünket megkönnyítve, élvezetesebbé, kényelmesebbé téve. Csak pár újítás, amit köszönhetünk a korszaknak: CD-ROM és Apple Machintos rendszer (’84), Microsoft Windows rendszer (’85), rádiótelefonok (’88, a mai mobilok elődjei), nagy felbontású televízió (’89).

Oranum.com: egy online jósda, vagy ha úgy tetszik egy „globális ezoterikus közösség”, melynek központi alakja az a látnok, aki az énekesnőnek „gyilkos hetet” jósol, de a bolti eladó srácnál is feltűnik, ahol egy utolsó figyelmeztetésben közli „ez nem a te napod!”.

A spiritualitás egybeköthető a ’70-es években uralkodó hippie korszakkal, amikor nemcsak a hormonok tomboltak az emberekben, hanem a vágy egy magasabb rendű, szellemű ismeretlen világ megismerésében is. Xtina stoppos jelenetében a stílust idézi a kibontott, szabadon hullámzó hajzuhatag, a fejkendő, a visszafogott, natúr hatású smink, a végtelen utakon való száguldás, az önfeledten szenvedélyesség.

The Pink Motel: egy retró, útmenti motel, mely a kaliforniai Sun Valley-ben található, és 1946 óta működik mind a mai napig. Számos film helyszínéül szolgált, legutóbb például a Ház a ködben (2003) és Már megint bérgyilkos a szomszédom (2004) mozikban. Most a Your Body-klip utolsó leszámolásának tetthelyévé válik.

Az amerikai tévésorozatok, filmek körülbelül a ’60-as évektől kezdték egyre többször választani az ilyen típusú környezetet történeteik elbeszéléséhez, pontosan a kissé rejtélyes jellege miatt: kietlen tájakon, utak szélén húzodó szállók ezek, ahol maguknak való átutazók térnek be, titkos légyottok zajlanak, egyszóval minden szobának megvan a maga kis története. Biztosan van olyan, akinek legalább egy, méltán híres alkotás az eszébe jutott... legalábbis illő lenne.

Rich Bitch: a meglehetősen feltűnő nyakék, melyet Aguilera a lakókocsiban visel reggelizés, tévézés alatt, egy Tom Binns nevű dizájner alkotása, mely a Tough Talk (Kemény Szöveg) elnevezésű kollekció egyik darabja. Az ékszerek alapjait kristályok adják, és neon színű dekor feliratok díszítik, mint Rich Bitch (Gazdag Szuka), Chaos (Káosz) vagy Rebel (Lázadó). Ehhez utalás szempontjából elég a jól ismert mondás: egy könyvet ne a borítójáról ítélj meg!

The Lucy Show: a CBS 1962 és ’68 között futó sitcom sorozata, ami az Egyesült Államokban legendássá vált I Love Lucy folytatása. A főszerepben Lucille Ball látható, aki alakításáért Emmy-díjban is részesült, mint Kiemelkedő női főszereplő, Vígjátéksorozat kategóriában. Christina a negyedik évad nyitójelenetére kapcsol éppen át, ami az akkoriban különlegesnek számító kaleidoszkóp-effekttel készült.

Egy igenis átgondolt és kidolgozott, minőségi munka lett ez a videóanyag, aminek mozzanatait lehet jóindulattal is érteni, de el is lehet siklani felette nyárspolgári attitűddel.

Egy alkotást sok szempontból kiértékelhet, kritizálhat, elismerhet az ember, s talán nem is annyira az a fontos, hogy egy (előadó)művészt mi késztet annak létrehozására, vagy hogy mit akar üzenni vele. Itt az lehet érdekes, hogy belőlünk nézőkből, hallgatókból, olvasókból mit sikerül kiváltania. Mi az, amit pozitívumként, ill. negatívumként értelmezünk? Lelkivilágunk, értékrendünk melyik szegmensét érinti, és milyen hatással van rá?

Ellentétes nézetek találkozásakor sokakban gerjed inger kiállni amiben/akiben hisz, de vajon az, amiért/akiért kiáll, vajon miben és mennyire tette őt jobb emberré? Vajon a másik érveit meghallgatta, átgondolta-e? Nem egészséges dolog a folyamatosan támadó, vagy éppen az állandóan védő hozzáállás. Hogy miért nem? Mert alapvető tulajdonságunk a kétkedés kéne, hogy legyen, melynek a (újbóli) megerősítés vagy az újraértelmezés lehet a célja. Nem árt, ha pontosan tisztában vagyunk elveinkkel, hiszen akinek vannak kérdései, az általában haladóbb szellemű, nyitott, tanulni és fejlődni képes alkat. Önmagunknak tartozunk annyival, hogy több oldalról szemléljük a világot, ami körbevesz bennünket, mert ez alakít minket, személyiségünket.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés


Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek