James Dean Bradfield: visszatér a gyökereihez

A walesi rockbanda énekese egyszerre ünnepli a debütáló albumuk huszadik születésnapját és az új filmjük megjelenését.

hirdetés

A Manic Street Preachers frontembere és énekese, James Dean Bradfield kedd este fellépett a divatos Rough Trade East lemezboltban Kelet-Londonban, hogy körülbelül 200 lelkes rajongóval megünnepelhesse a banda debütáló albumának, a Generation Terroristsnak huszadik születésnapját. (Összehasonlításképpen: amikor a Manics legutoljára Londonban járt, 2011 decemberében, alig néhány mérföldnyire a Rough Trade Easttől, majdnem 18 000 ember előtt játszottak az O2 Arenában.)

Az album még mindig egyike a legambíciózusabb debütáló lemezeknek, ami valaha Nagy-Britanniában megjelent, egy 18 dalt tartalmazó remekmű, amely egyesítette a Guns N' Roses gitárhangzását, a The Clash társadalmi érzékenységét és a New York Dolls punkos dallamait. A négy tagból álló zenekar (az énekes és szólógitáros Bradfield, a basszusgitáros Nicky Wire, a ritmusgitáros Richey James és a dobos Sean Moore) gyakori és közkedvelt szereplője lett a brit médiának, és az akkoriban huszonéves zenészek megígérték, hogy az első albumuk 16 millió példányban fog elkelni, és hogy ezután azonnal fel is oszlanak. (Igazából sosem oszlottak fel – csupán a banda három tagra csökkent, amikor Richey James 1995. február 1-jén nyom nélkül eltűnt.)

A Rough Trade-ben Bradfield azzal kezdte a műsort, hogy bemutatta a legújabb filmjüket, a Culture, Alienation, Boredom and Despairt. Ebben a három megmaradt Manics-tag és ismerősök mesélnek a debütáló album készítéséről.

A dokumentumfilm igazán nosztalgikus pillantást nyújtott egy másik korba, és megmutatta a zenekar elszántságát. Hosszú leveleket írtak a kiválasztott újságíróknak, még mielőtt kiadtak volna egyetlen dalt is, amikor pedig végre elkészült az első kislemez, akkor a tökéletességre törekvés jegyében újravették az anyagot.

A film Richey eltűnésére is kitért néhány pillanat erejéig, valamint arra a tényre, hogy ezután még híresebbek és elismertebbek lettek, hirtelen már teltházas stadionokban léptek fel és több, a brit toplistákon első helyezést elért daluk született.

A vetítés után Bradfield szinte kizárólag az első album dalait adta elő a lelkes közönségének és a humorérzékét is megcsillogatta, amikor bejelentette, hogy hajlandó eljátszani a Manics első és egyik legnagyobb slágerét, a „Motorcycle Emptiness”-t, ha a közönség elénekelné a gitárszólamot – amit az összegyűlt rajongók meg is tettek a kedvéért.

hirdetés