Nyomtatott hírszerzés — lejárt a magazinok ideje?

Az internetes média egyre nagyobb hatalomra tör. Cikkünkben azt firtatjuk, vajon a már évszázadokkal ezelőtt kialakult nyomtatott hírszerzés meddig tud talpon maradni.

hirdetés

A hírszerzés és maga az újságírás művészete hamarabb kialakult, mint gondolnánk: az első hírlapok már az ókori Rómában megjelentek, amelyeket a Julius Caesar által elrendelt közlöny követett, melyekben törvényekről, neves eseményekről tudósítottak. Az évszázadok során kialakult újságírás még mindig közkedvelt téma, a fiatalok körében esetleg jövőkép is, de elérkeztünk ahhoz az időszakhoz, amikor el kell gondolkodnunk, megéri-e.

Az 1600-as évektől kezdve folyamatosan szaporodtak a heti-, napilapok, s manapság országonként több száz vagy ezer magazin is kerül ki a nyomdákból. Azonban – figyelembe véve a technika rohamos fejlődését – vajon hosszú ideig élvezhetjük még a folyóiratok olvasását a metrón, vagy teljesen át kell magunkat adni a technológia-adta lehetőségeknek?

A megcélzott közönség

A magazinok manapság mindenkinek szólnak, a kialakult ágaknak köszönhetően pedig bizonyos korcsoportokat is megcélozhat a sajtó, a vásárlók nagy része mégis középkorú vagy idős. Vajon elképzelhető-e, hogy néhány generáció múlva a jelenlegi leggyakoribb vásárlók helyére nem kerül senki, s szabad-e az internetet okolnunk emiatt?

Fotó: Visual Photos

Azon kívül, hogy a közösségi oldalak elsősorban a kapcsolattartás miatt jöttek létre, mára már minden nagyobb médiumot „követhetünk” rajtuk keresztül. Ha figyelembe vesszük ezek népszerűségét, az újabbnál újabb hasonló portálokat (s ha ebből kifolyólag a sikerük is töretlen marad), arra következtethetünk, hogy akár néhány évtizeden belül a nyomtatott hírszerzés – ha nem is tűnhet el teljesen – kisebb szerepet fog betölteni, mint eddig valaha.

Az embereknek ezentúl nincs szükségük arra, hogy kilépjenek a házukból, hiszen a média gyakorlatilag mindenki életébe betört, a legnagyobb botrányok, a legfrissebb hírek eljuttatása a célszemélyeknek is csupán másodpercekbe telik. A magazinok már nem számítanak a legfrissebb forrásoknak, hiszen van, hogy három-négy nap vagy egy teljes hét telik el az információ megszerzése és a publikálás között. El kell gondolkodnunk tehát, vajon megéri-e fenntartani:

Nyomtatott kontra online média

A publikálás pénzbe kerül

Követve az előző bekezdés mondanivalóját: miért fizetnénk valamiért, ha ingyen is hozzájutunk? Ez az ideológia az, amely veszélyezteti a zene- és filmipart is. A kalózkodás immáron mindennapos rutin, és nemcsak az előadók lemezei és DVD-i vannak veszélyben, hanem a nyomtatott szövegek is. A központi probléma ott kezdődik, hogy az internetadta gyorsasággal a magazinok lassan nem tudnak újat nyújtani, a weblapokkal ellentétben a hasábok nincsenek tele vicces részlegekkel, teljesalakú fotókkal, amire a rajongók manapság harapnak.

Magazingyártásnál továbbá nemcsak a nyomtatáshoz kell pénz, hanem az irodák fenntartásához, a dolgozók kifizetéséhez. Mindennapos tinta és papír „vész kárba”, az internetes bulvárlapok pedig lassan nagyobbat kaszálnak a profittermelő hirdetésekkel, felugró ablakokkal, mint a napilapok.

Miben rejlik tehát a jövő?

A lehető legjobb jövő előtt a napilapok állnak, ide vagy oda a magazinokban, tinilapokban található nyereményjátékokkal és poszterekkel. Ha egyszer a nyomtatószalagra kerül az anyag, attól a perctől kezdve bármi is történik a nap további részében, már csak a következő számban lesz aktuális – de nevezhetjük még akkor is aktuálisnak? A napilapok könnyedén pótolhatják a hiányt, talán 24 óra leforgása alatt még több információ birtokába jutnak, mint a hír kirobbanásakor, de a hetilapok sokat veszíthetnek ezzel.

Nem is csoda, hogy az egykor rendkívül populáris továbbtanulási területen egyre kevesebb az érdeklődő. Annál többen kíváncsiak az online újságírásra, egyre több felsőoktatási intézmény foglalkozik ezzel, valamint számtalan tanfolyam indul ezzel kapcsolatban, amelyet az ember letudhat mindössze egy év vagy néhány hónap alatt anélkül, hogy hosszú és fáradtságos éveket kellene lehúznia, míg valahogy elvergődik a diplomaosztóig – arról nem is beszélve, hogy sajnos manapság egy egyszerű tanfolyamos papírral és magával a diplomával is körülbelül ugyanoda lyukadunk ki – vagy még oda sem, hiszen az elhelyezkedés (ha kifejezetten a magyar sajtót vesszük) borzalmasan nehéz.

hirdetés