Andrádi Zsanett szerelmes a színházba

Zsaki a Staritynek adott exkluzív interjút: nagyon közvetlen, szívesen beszélt magáról és a munkájáról is.

hirdetés

Andrádi Zsanett színésznő, énekesnő. 1980. május 27-én született Dunaújvárosban, 2001-ben végzett a Nemzeti Színiakadémián, 2007-től szabadúszó. Énekel is, eddig három dala jelent meg. Az oldalnak adott interjújában elmondja, honnan is indult a karrierje, hol tart most, és mik a további tervei.

– Hány éves voltál, amikor eldöntötted, hogy színésznő szeretnél lenni?

– Néha azt gondolom mindig az akartam lenni, néha pedig azt, hogy minden érdekelt. Valójában, amikor gyerekszereplőként bekerültem a Székesfehérvári Vörösmarty Színházba, onnantól nem volt kérdés, egyszerűen szerelem lett, ami tart a mai napig is. Emlékeim szerint 17 éves voltam.

– Más szakmára nem is gondoltál?

– De, akartam lenni zongoraművész, nagyon komolyan is vettem, rengeteget gyakoroltam. Volt idő, amikor újságíró szerettem volna lenni, persze akadt idő, amikor énekesnő, de volt olyan, hogy stewardess. Mint minden gyerek, én is sokszor álmodoztam mindenféléről.

– Hol és hogyan indult a színészi pályád?

– Székesfehérváron. Onnan a Nemzeti Színiakadémia, majd a Kecskeméti Katona József Színház következett.

– Hogyan kerültél Budapestre?

– Válogatás volt a Vámpírok báljára, s ilyen egyszerűen.

– Izgultál a Vámpírok bálja meghallgatása előtt?

– Persze, ki ne izgult volna, de igazából az elején annyira esélytelennek éreztem magam, hogy nem is vettem komolyan. A második és harmadik forduló komolysága, profizmusa billentett ki, ott éreztem meg, hogy jézusom, akár sikerülhet is.

– És sikerült is. 2007 óta játszod Sarah szerepét. Még milyen előadásokban láthatunk mostanában?

– Jelenleg a Centrál Színházban A Hang-villa titkában, az Avenue Q-ban, a RAM-ban a Toldi-ban, a Vígszínházban a Hegedűs a háztetőnben, s a PS Produkció Vámpírok báljában.

– Az eddigi szerepeid közül melyikre vagy a legbüszkébb?

– Mindegyikre büszke vagyok, inkább azt tudom, amelyik a legjobban hiányzik, s az nem más, mint az Ájlávjú. Valami ilyesmi az én színházi hitvallásom: elgondolkodtatva nevettetni, mosolyogva ríkatni.

– Akik nem járnak színházba, azoknak is ismerős lehet a neved, hiszen szinkronizálsz is. Hogy jött a gondolat, hogy ezt is csináld?

– Mikor kevesebb munkám volt, akkor vágtam bele. Nem vitt be senki, s nagyon hosszú ideig tömegeztem. Nagyon hálás vagyok azoknak a rendezőknek, akik láttak bennem fantáziát, s azoknak a színésznőknek, akik segítőkészek voltak. Sokat tanulhattam tőlük.

– 2011 októberében megjelent az első dalod, a Kávéház, ezt követte a Miért engedtél el?, a legújabb pedig a Mire jó..? Melyik áll hozzád közelebb: a színészet vagy az éneklés?

– Természetesen a színészet. De nem tudom elképzelni az életem éneklés nélkül. Ma már több zenés darabban játszom, mint prózában, hiányzik is, de a saját dalaim egyfajta kísérletezések, keresem a saját hangom.

– Melyik zenei műfaj áll hozzád a legközelebb?
A country talán. De mindenevő vagyok, s szeretek új dolgokat felfedezni.

– Mivel töltöd a szabadidődet?

– Mozi, könyvek, rengeteg sport, s nem utolsósorban BARÁTOK, csupa nagybetűvel.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Nincsenek terveim, inkább álmaim vannak. Szeretnék eljutni még mindig New Yorkba, megnézni a Wickedet, önálló albumot, szeretnék egyszer saját otthont, egy igazi társat, családot, mint a mesében. Egészséget, rengeteg kihívásokkal teli jó munkát, s a szeretteim boldogságát. De egyelőre egy új futócipő is megteszi.

hirdetés