Starity

Könyvek, melyeket betiltottak III.

2013. április 19. 14:02   |   Szerző: Kazuo

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Előző cikkünkben ismételten négy olyan könyvet néztünk meg, amelyeknek a témája elég gyorsan kiverte a biztosítékot az embereknél. Következzen a harmadik felvonás.

hirdetés
Könyvek, melyeket betiltottak III.

William Powell: Az anarchisták szakácskönyve

William Powell mindössze 19 éves volt, amikor megírta azt a művét, amelyet napjainkban a legjobb alkotásaként jegyzünk. A művével anno sikerült magára haragítania az anarchista csoportokat és a hatóságokat. Az egyik anarchista csoport, a CrimethInc. úgy véli, hogy a könyv valótlan dolgokat állít az anarchista ideológiáról. Persze, néhány ember pont abba kötött bele, hogy a Powell regényében felfedezhető bombakészítő recept eléggé pontatlanra sikeredett. Napjainkban több helyen is tiltólistán szerepel.

J. D. Salinger: Zabhegyező

Annak idején még két hét sem telt el a Zabhegyező megjelenése óta, a könyv már azonnal meghódította a New York Times toplistáját. Az Amerikai Könyvtár Szövetség szerint ez az egyik olyan mű, amely a cenzorok „kedvence”. 1960-ban azért rúgtak ki egy középiskolai irodalomtanárt, mert kiadta a 11. osztályosoknak kötelező olvasmányként. A sértett oktató azonnal pert indított az iskola ellen, amit meg is nyert, azonban egy bírósági ügy édes kevés volt ahhoz, hogy a könyvet levegyék a feketelistáról.

hirdetés

Egy másik amerikai városban Salinger alkotását „anti-fehér”-nek ítélték meg, és ezért betiltatták az összes helyi iskolában. Az ellenzők úgy vélték, hogy a Zabhegyezőben fellelhető szexuális tartalmak, vulgáris nyelvezet és a rejtett agresszió rossz hatással lehet az emberekre, főként a tinédzserekre.

Néhány kritikus szerint egy mestermű, míg mások szerint olyan könyvről beszélünk, amelyben a személység fejlődése és a cselekmény szemben áll egymással. A regény főhőse, Holden Caulfield azóta is a kamaszok szorongásainak a szimbólumává vált. Érdekességképpen érdemes megemlíteni, hogy Mark David Chapman – aki 1980-ban megölte a Beatles énekesét, John Lennont – tettének magyarázataként a Zabhegyező című könyvet adta át a hatóságoknak.

Salman Rushdie: Sátáni versek

Salmas Rushdie alkotása világszerte megbotránkoztatta az embereket, ugyanis úgy vélték, hogy az iszlám vallást súlyosan sérti. Példa lehet erre a könyv az a része, hogy Rushdie elnevezte Mohamed prófétát Mahoundnak, aminek a jelentése az ördög. 1989-ben a mű miatt Pakisztánban öt embert gyilkoltak meg és Indiában pedig hatvan embert sebesítettek meg súlyosan. Annak ellenére, hogy az író bocsánatot kért, Khomeini Ajatollah, az iráni szellemi vezető halálra ítélte Rushdie-t és egymillió dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére. Azonban a Sátáni versek megalkotója nem maradt egyedül, mivel a Nobel-díjas Naguib Mahfouz kiállt mellette és kijelentette, hogy az, amit Khomeini tesz, az felér egy terrorizmussal.

A venezuelai hatóságok azzal fenyegetőztek, hogy bárki, aki el meri olvasni a művet vagy birtokolni meri, 15 hónapos börtönbüntetést kap „jutalomképpen”. A japánok is megtiltották a Sátáni versek angol nyelvre történő lefordítását és annak terjesztését. Emiatt egy embert le is szúrtak, mert állítólag köze volt a versek fordításához. Miután a Walden Books és a Barnes & Nobles több halálos fenyegetést is kapott, úgy döntöttek, hogy végleg leveszik a polcaikról.

De Sade márki: Szodoma százhúsz napja

A francia rokokó egyik képviselője, De Sade márki többször is megjárta a börtönt és a végén még elmegyógyintézetbe is került. De Sade gyilkos iróniával kezd minden egyes morális kategóriát. Többször is szembekerült az egyházzal és magával a hatalommal, melyeket ki nem állhatott. Szerinte nincsenek jó és rossz emberek, mindenkinek joga van ahhoz, hogy kiélje legsötétebb fantáziáját. Egyébként De Sade neve alapján született meg később a szadizmus szó.

Mint a többi De Sade márki-alkotás, a Szodoma százhúsz napja is tiltólistára került, melyet az író már az elmegyógyintézetben vetett papírra. A regény önmagában hasonló Boccaccio Dekameron című művéhez, ugyanis ebben a könyvben is mesélgetnek egymásnak a fiatalok. Igen ám, azonban Sade művében a szexuális élvezeteken van a hangsúly, mely néhány helyen már túlságosan is megbotránkoztató.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés


Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek