Tudj meg többet — kényszerbetegség

Feltehetően mindenkivel előfordult már, hogy visszament leellenőrizni, hogy bezárta-e az ajtót, kikapcsolta-e a kávéfőzőt, lekapcsolta-e a lámpát. Ezek egy hétköznapi ember számára apró dolgoknak tűnnek, ám egy kényszerbeteg számára borzalmas lelki terhek.

hirdetés

A kényszerbetegség – más néven kényszeres-rögeszmés zavar, obszesszív kompulzív zavar vagy OCD – a szorongásos betegségek közé tartozik, melynek elszenvedője bizonyos „rituálék” fogságában éli életét. A betegség járhat kényszergondolatokkal és/vagy kényszeres cselekvésekkel is, melyek nagy mértékben megnehezítik a beteg életét, mely megközelítően a lakosság 3%-át érinti.

A betegség kialakulása változatosan jellemző férfiakra és nőkre, idősebbekre és fiatalabbakra, valamint független a vallástól, társadalomtól és a kultúrától is. A kényszerbetegségért felelős gént még nem találták meg, azonban kimutatták, hogy olyan családokban, ahol korábban előfordult már a betegség, ott valószínűleg maga a hajlam örökölhető.

Maga a betegség úgy írható körül, hogy a kényszerbeteg újra és újra visszatér rossz gondolataihoz, olyan cselekvéseket ismételget többször egymás után melyeket nem akar megtenni (pl.: egymás után többször kinyitja-becsukja az ablakot, ki-be ágyaz, felemeli és leteszi a poharat, stb.). Ezekben az esetekben maga a beteg is tisztában van állpotával, ám igen kevesen ismerik fel, hogy milyen betegséggel is küzdenek és nagyon ritka az, amikor bevallják másoknak vagy segítséget kérnek.

Rossz hír a betegek számára, hogy a tünetek álatlában párosulhatnak más szorongást kialakító betegségekkel, így kialkulhatnak náluk különböző fóbiák, pánikot kiváltó betegség illetve étkezési zavarok is. A betegség elszenvedői próbálják ugyan féken tartani, megakadályozni kényszereiket kiváltó gondolataikat és magukat a cselekvéseket, ám nem sikerül mindenkinek.

Kényszergondolatok

Magában a nevében is benne van, hogy a kényszergondolatok egyfajta belső nyomásra, újra és újra jelentkeznek, ha akarja az érintett, ha nem, ugyanis ezek a gondolatok énidegenek. Amikor e gondolatok megjelennek, a beteg megpróbálja elterelni figyelmét, elhessegetni a számára nem kedvező gondolatokat, ám sajnos ez igen kevés esetben bizonyul eredményesnek. A kényszergondolatoknak is több típusa van, így megkülönböztetünk kényszerasszociációkat, kényszerképzeteket, kényszeres meggyőződést, kényszeres szorongást, kényszeres tépelődést és kényszerimpulzust.

A kényszerasszociációk során a betegnél logikátlan sorrendben kergetik egymást a gondolatok, melyek gyakran ütközhetnek erkölcsi, etikai gátakba, illetve szorongást váltanak ki a betegből (pl. baleset, kórházi kezelés, betegség). Ehhez kapcsolódhatnak mauk a kényszerképzetek, amikor a beteg nem csak gondol ezekre az elborzasztó dolgokra, hanem maga előtt is látja azokat.

Kényszeres meggyőződés esetén hiába van tisztában a beteg gondolatainak valószínűtlenségével, mégis újra és újra előjönnek gondolatai melyektől nem tud szabadulni és úgy érzi: már-már beleőrül az aggodalomba (pl.: megcsalás, munhahelyéről/iskolából történő kirúgás, egzisztencia elvesztése). Ezzel szemben míg a kényszeres szorongást a kényszergondolatok által felvázolt jövőkép váltja ki; addig a kényszeresen tépelődő beteg felülbírálja saját döntéseinek helyességét, ezáltal pedig önállóan nem tud elhatározásra jutni egy-egy kérdésben.

A kényszerimpulzusokat átélő betegek már komolyabb problémával állnak szemben, ugyanis ők azokat a dolgokat képzelik be maguknak, melyeket nem szeretnének megtenni, mégis rettegnek attól, hogy ha egy percre is figyelmen kívül hagynák ezt, akkor megtörténne a baj (pl.: párjuk/gyerekük bántalmazása, öngyilkosság, verekedés). Ezen tettek elkerülése végett különböző „óvintézkedéseket” hoznak létre, hogy a cselekedet elkerülhető legyen, ám éppen ezzel vadítják el magukat szeretteiktől és skatulyázzák be saját magukat (pl.: kerülik párjukat/gyereküket, elteszik az éles tárgyakat, gyógyszereket).

Kényszercselekedetek

A kényszercselekedetekhez olyan cselekvési rituálék tartoznak, melyeket az egyén általában többször egymás után ismételget és szinte képtelen abbahagyni. Ha a már jól megszokott formától eltér, újra „kell” kezdenie az egészet. A kényszercselekvés elvégzése átmeneti nyugalommal, a szorongás átmeneti oldódásával jár, ám ezek nem jelentenek megoldást. Az is előfordulhat, hogy a beteg egy idő után már nem „elégszik meg” azzal, hogy egy-két alkalommal ismételget meg dolgokat, hanem hosszú órákon át próbál eleget tenni kényszeres gondolatainak cselekvések formájában.

Közismert tény, hogy mindannyian rendelkezünk bizonyos kényszerekkel – pl.: vannak, akik nem alszanak jól idegen helyen, nem használnak nyilvános mosdót, stb-, ám amennyiben ezek nem lépnek át a normális határon, addig rendben van az életünk. A legtöbb kényszer a tisztálkodással kapcsolatos, így a kényszerbetegek esetében is talán ez az első, leggyakrabban megjelenő forma (pl.: kényszeres kézmosás, fogmosás, hajmosás, lakás tisztítása, stb.).

Igaz, valamennyiünkkel megtörtént már, hogy visszamentünk, hogy bezártuk-e az ajtót, kikapcsoltuk-e a kávéfőzőt, kihúztuk-e a vasalót, lekapcsoltuk-e a lámpát, kivittük-e a szemetet?

A kényszerbetegek esetén is hasonlóan működik a helyzet, azonban ők akár több száz alkalommal is képesek leellenőzni, hogy eleget tettek-e kényszeres cselekvéseiknek, így egy idő után akár az egész napjuk is rámehet arra, hogy elvégezzenek bizonyos cselekvéseket, illetve hogy leellenőrzizzék saját magukat.

A betegség kezelése

A kényszerbetegek többsége nem képes önállóan kezelni betegségét, így kénytelen külső segítséget igénybe venni. Az első lépés a hangulatjavítók szedésének elkezdése, ám ez a legtöbb esetben csak igen sok idő elteltével vezethet eredményre, amennyiben sikeres lesz a kúra. Természetesen a gyógyszerek (nyugtató, sztresszoldó, stabilizátorok, stb.) kombinálhatóak egymással, ám az évekig tartó gyógyszeres kezelés függőség kialakulásához vezethet.

A beteg számára segítséget nyújthat a pszichoterápiás kezelés is, valamint a viselkedésterápia. Ezen terápiák során a beteget ingerhelyzetnek teszik ki, ám a kényszeres cselekvést megakadályozva próbálják az érintettet leszoktatni függőségéről.

Kényszergondolatok esetében ismert kezelési mód a habituációs tréning és a gondolatstop módszer. Habituációs tréning keretein belül a beteggel annyiszor íratják le az általa rettegett gondolatot, míg meg nem szabadul attól; ezzel szemben a gondolatstop módszer lényege az, hogy a beteg megtanuljon megálljt mondani kínzó gondolatainak.

hirdetés