Starity

A Mary Bell-ügy - A 11 éves kettős gyilkos története

2015. január 10. 16:04   |   Szerző: SoLettisha

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sokan hisznek gyermekeink eredendő ártatlanságában. De mi történik olyankor, mikor egy angyalarcú, kék szemű kislányról kiderül, hogy hidegvérű pszichopata? Az ügy kiforgatta a világot sarkaiból.

hirdetés
A Mary Bell-ügy - A 11 éves kettős gyilkos története

Balesetnek nyilvánítva

1968 nyara, Scotswood városa. Egy kisfiú testére bukkannak egy elhagyatott épület betonpadlóján. Arca csupa vér, mikor néhány helyi fiú, akik arrafelé játszanak, rátalálnak. Nem sokkal később felbukkan egy 11 és egy 13 éves lány, Mary Bell és Norma Bell (azonos vezetéknevük ellenére nincs rokoni kapcsolat), akik érdeklődnek, megnézhetik-e. Mindenáron a holtest közelében igyekeznek maradni, annak ellenére, hogy a  látvány leírhatatlanul borzalmas volt, egy felnőtt sokkot kapott a látottaktól.

Az ügy vizsgálata során a rendőrök egy üres aszpirines dobozt találtak a kisfiú holtteste mellett, így arra következtettek, hogy a gyermek talán beszedhette ezeket a tablettákat, elkábult, emiatt eshetett le az emeletről. Fejsérülési okozták a kis Martin Brown halálát. Az aktát lezártnak tekintették.

Hová tűnt Brian Howe?

Három héttel a tragikus eset után a 3 éves Brian Howe a nővérével, Pattel a közeli játszótérre indul a szokásos délutáni programjukra. A téren aztán szétválnak, Brian néhány barátjával a közeli telepen kószál, ez megszokottnak számít. Azonban ezúttal valami mégsem stimmel. Nővére hiába keresi öccsét barátaival, nem akad a nyomára. Mary és Norma is segédkeznek a keresésben, találgatnak, hová bújhatott, de végül sikertelen a próbálkozás.

hirdetés

Este 11 óra 10 perckor aztán a rendőrök rátalálnak a gyommal beborított holttestre, a vasúti síneken túl található elhagyatott gyárépületben.

Ki volt a brutális elkövető?

A látvány még a három héttel korábbi esetnél is sokkolóbbnak bizonyul, a sokat látott rendőröket is elborzasztja ami a szemük elé tárul. A kisfiút megfojtották, hajából csomókat tépkedtek ki, hasába egy éles tárggyal egy M” betűt véstek, testét szúrásnyomok tarkítják, nemiszervét pedig megnyúzták. Egyértelműnek tűnik, hogy egy vérbeli szadistával állnak szemben, akiken perverz élvezetet jelentett, hogy kedve szerint csonkíthatja a védtelen fiú testét.

Az emberek megijednek, gyermekeiket bezárva tartják, s immár Martin Brown halálát is gyilkosságként emlegetik, egy sorozatgyilkostól tartva. Miközben a nyomozók igyekeznek minél több információt megtudni a helyi gyerekektől, szemet szúr nekik a 11 éves Mary Bell, és a 13 éves Norma Bell viselkedése.

Mary magatartása furcsa, de Norma egyenesen örömteli reakciókat mutat, miközben a gyilkosságról faggatják. A faggatózás folytatódik, Mary végül „emlékezni” kezd, és azt állítja, látott egy 8-10 éves fiút a gyártelepen, egy csonka ollóval a kezében. A nyomozó, James Dobson többször visszahallgatja a kihallgatás felvételeit, és egyre biztosabb benne, hogy Norma vagy Mary szemtanúi lehettek a gyilkosságnak, vagy ami rosszabb, közük volt hozzá.

Normát ismét kihallgatják, akinek váratlanul megered a nyelve, és barátnője ellen vall. Azt állítja, Mary odaszaladt hozzá, nagyon izgatottnak tűnt, majd közölte, hogy megölt valakit. A lány azt mondja, Mary odavezette őt az épületek mögé, hogy megmutassa a tetemet.

Azonnal behozatják Mary Bellt, és ismét a kihallgató szobába viszik. A nyomozónak alaposan át kell rágnia, miként teszi fel kérdéseit a lánynak, mivel az átlagon felüli intelligenciával rendelkezik, számít rá, hogy rafinált hazugságokkal próbálja menteni magát. Dobson megkísérli csőbe húzni a lányt, de nem igazán sikerül neki. Mary nem óhajtja továbbfolytatni a beszélgetést, feláll és közli, hogy hazamegy. Agymosásként jellemzi a kihallgatást, egyértelműsítve, hogy sarokba szorítva érzi magát. Miután a nyomozó maradásra biztatja, Mary elveszíti a kontrollt, azt állítja, hogy Norma egy javíthatatlan hazudozó, aki bajba akarja keverni őt.

Vallomástétel

Augusztus 7-én Dobson megjelenik a kisfiú temetésén, hogy együttérzéséről biztosítsa a gyászoló családot. Észreveszi Mary Bellt az út másik oldalán, aki nevet és összedörzsöli kezeit, mintha elégedett lenne a látvánnyal.

A nyomozó ismét kihallgatásra viszi Mary Bellt, aki aztán rááll, hogy vallomást tegyen. Azonban ez nem teljesen az, amire James Dobson számított. A történet zavaros, tele ellentmondásokkal, hiányosságokkal. Egyértelműen kitaláció. A lány Norma Bellt teszi felelőssé, azt állítja, hogy Norma egy fejre mért ütéssel végzett a fiúval, aki aztán eszméletlenül feküdt el a földön, szája elkékült, szemei kidülledtek. Állítása szerint ő takarta le a tetemet, majd közölte Normával, hogy bár megtehetné, nem fogja elárulni őt. Habár a vallomása sántít, a rendőrség Normát is őrizet alá helyezi. A lakosság megdöbben a hír hallatán, miszerint két kiskorút gyanúsítanak a brutális gyilkossággal.

Ezek után kezdik a nyomozók összefüggésbe hozni Martin Brown ügyét a Howe-gyilkossággal, miután az elkövetés módja, és sok más körülmény is nagy hasonlóságot mutatott. Tovább faggatják a helybéli gyerekeket, akik elmondják, hogy a 11 éves Mary korábban is mutatott agresszív viselkedésmintákat, több gyereket terrorizált - vérbeli szadistának bizonyul.

Mary Bell, a pszichopata szadista

Mary és Norma őrizetbe véve, külön cellákban várják a nyomozás végét, és a tárgyalás kezdetét. A nyomozók elhűlve tapasztaltál Mary teljes közönyét a gyilkosságokkal kapcsolatban, ugyanis azon a véleményen van, hogy ez egyáltalán nem rossz dolog, hiszen egyszer úgyis meghal mindenki. A kislány arról faggatja az őt őrző nőt, hogy hogyan válhatna ápolónővé. Mikor a nő az indítékról kérdezi, Mary közli, hogy azért szeretne ápoló lenni, mert ott embereket szurkálhat tűkkel. Ő szeret embereket bántani.

A szakértők is döbbenten állnak az eset előtt. Soha nem találkoztak még olyan gyermekkel, akinek ilyen kimagasló intelligenciája van, s mégis ily módon tombol benne a szadizmus és az embergyűlölet. Kutatni próbálják a múltját, hátha valami korai gyermekkorban elszenvedett trauma okozta a személyiségtorzulást, azonban Mary Bell makacsul hallgat családi hátteréről és esetleges sérelmeiről.

Apja egy rideg, kemény ember, aki kivételes szigorral fogta mindig gyerekét. Anyja a fővárosban, Glasgow-ban volt prostituált. Mary szegénységben nőtt fel, valószínűleg erős szülői szeretethiányban. Anyja titkolta a nyilvánosság előtt apjával való házasságát, hogy megkaphassa a kiemelt összegű szociális juttatásokat, így aztán csak nagybácsinak szólította Mary apját.

Házkutatást tartanak a Bell családnál, otthonuk azonban cseppet sem barátságos, szeretetet sugárzó. Dr. Ortonra kerül a sor, hogy megpróbálja felkutatni Mary torzult elméjének okait, de elszörnyed személyiségétől, azt mondja, még sosem találkozott hozzá hasonló gyermekkel.

Mary Bell annak ellenére sem hajlandó az esküdtek előtt gyerekkoráról beszélni, hogy ez enyhítő körülmény is lehetne szemükben. A tárgyalást árgus szemekkel figyeli a sajtó, hisz hatalmas szenzációnak ígérkezett a soha nem látott szadista lányok ügye, akik a megbánás legkisebb szikráját sem tanúsítják az ügy kapcsán. Sőt, megsértve érzik magukat, amiért a tárgyalóteremben kell lenniük, és nem értik, miért olyan nagy ügy, ami történt.

A szakértői vélemények szerint a lányok pszichopaták, szociopaták, elméjük kórosan működik és képtelenek felmérni tetteik súlyát, így aztán beszámíthatatlanságra alapoz a bíró. A védőügyvéd menteni próbálja Normát, állítja, hogy Mary ördögi zsarnokságának hatására keveredett bele a döbbenetes bűntényekbe. Maryt pedig egy átlag feletti intelligenciával rendelkező, kegyetlen szadista zsarnoknak írja le. Az esküdtek meghozzák a döntést. Norma Bellt ártatlannak nyilvánítják, Mary Bellt azonban bűnösnek, két rendbeli gyermekgyilkosságban.

Hogy büntessenek egy gyereket?

Mary Bell elhelyezése az ítélethirdetés után komoly fejtörést okoz a hivatalos szerveknek. Hagyományos börtönben nincs mód elhelyezni egy kiskorút, a pszichiátriai intézmények kiszolgáltatott betegeit viszont féltik a szadista lánytól. Így nem marad más választásuk, mint egy fiúk számára létrejött nevelőintézetben elhelyezni Maryt.

A kislány nehezen illeszkedik be, sok összetűzésbe keveredik a nevelőkkel, akikkel szemben példátlanul tiszteletlen és szófogadatlan. Idővel azonban megtörni látszik, lassacskán alkalmazkodni kezd az ott élő fiúkhoz. 1977-ben áthelyezik Mary Bellt egy férfibörtönbe, ahonnan sikerül megszöknie, azonban hamar elkapják és visszaviszik.

Élet a börtön után

Mary Bell 12 év után, 23 évesen szabadul 1980-ban, szakértők állítása szerint gyógyultan. Az Egyesült Királyságban marad, elhelyezkedik dolgozni és egyedül neveli lányát, aki 1984-ben született. A gyermek előtt titkolni próbálja sötét múltját, a média állandó jelenléte miatt azonban képtelen volt normális életet élni, így személyazonosságot és lakhelyet változtatott. Holléte azóta is ismeretlen, de felröppentek olyan pletykák, miszerint a most 57 éves nőnek nemrégiben született meg első unokája.


A 16 éves Mary Bell

Könyvet ihletett sztori

Mary Bell esete két könyvet is megihletett, mindkettőt Gitta Sereny írta - a The Case of Mary Bell (1972), amely a gyilkosságokról szólt, a másik Cries Unheard: The Story of Mary Bell (1998), ami Mary Bell életrajzán, interjúkon, szakértői véleményeken alapult és beszámolókról szólt.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés


Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek