10 kihalt állat – páratlanujjú patások

Manapság alig húsz faj képviseli ezt a rendet (ráadásul kettő kivételével mind veszélyeztetett), azonban már számtalan páratlanujjú patás állat hagyta lábnyomait a föld porában. Íme néhány, már kipusztult képviselőjük!

hirdetés

Propalaeotherium hassiacum

Az alig félméteres állat a mai Németország erdőiben élt 49 millió évvel ezelőtt. Zömök  testalkatából arra lehet következtetni, hogy lassan futott, így valószínűleg rejtőszíne volt, mely beleolvasztotta az erdő talajába, némi védelmet biztosítva a ragadozókkal szemben.

Palaeotherium magnum

Ezen állatról sok mindent lehet tudni, hiszen egy teljes, jó állapotú csontváz került elő Franciaországban, így még a gyomortartalmát is megvizsgálhatták. A másfél méter magas emlős 36 millió évvel ezelőtt süppesztette lábnyomait a talajba. Lószerű fej, megnyúlt nyak, hosszú lábak jellemezték, azonban végtagjaiból mégis lassú mozgású állatra következtethetünk.

Hyracodon nebraskensis

Fogazata, sőt fejformája alapján akár orrszarvú is lehetne ez az állat, azonban testalkata sokkal könnyedebb, alig különbözik a vele egy időben élt őslovakétól, lábaikon is három-három ujj sorakozott (akárcsak az őslovaknak). Észak-Amerika füves pusztáin legelészéssel töltötte napjait, mígnem 32 millió éve végleg eltűnt.

Metamynodon planifrons

A külsőre leginkább egy orrszarvú és víziló keresztezésére hasonlító emlős nagyjából 30 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában. Csontkitüremkedése még nem volt ennek a fajnak. Testhossza elérte akár a négy és fél métert is, zömök teste, rövid végtagjai alapján lassú mozgású állat volt. Meglepő módon szemfogai különösen nagyok, már-már ragadozószerűek voltak, azonban ezek valószínűleg csak pózolásra szolgáltak.

Arsinoitherium zitteli

A termetes, akár három méter hosszú zömök állat Észak-Afrikában élt 32-37 millió éve. Jellegzetes ismertetőjegye két termetes tülke, homlokcsontján további két kinövés díszelgett. Információink erősen hiányosak, őseit egyáltalán nem ismerjük.

Brontotherium platyceras

Különös formájú csontszarvukról rögtön fel lehet ismerni e Titanotheriákat, ugyanis az tömött és bőrréteggel borított volt. Valószínűleg csapatokban éltek és vándoroltak Észak-Amerika füves pusztáján. Kihalásukat feltehetőleg a hirtelen éghajlatváltozás okozta 32 millió évvel ezelőtt.

Chalicotherium grande

A miocéni állatok igen különös látványt nyújthattak, hiszen hátsó lábaik rövidek, míg mellső lábaik hosszúak voltak, azonban ennek a különös formának is van haszna. Medencéjük és hátsó lábuk lehetővé tették számukra, hogy hátsó lábukra üljenek, így elérhették a magasabban fekvő leveleket is, mellső lábaikkal pedig még közelebb húzhatták magukhoz azokat. Fejük leginkább a lovakéra hasonlított – érdekesség, hogy egy szóbeszéd szerint a kenyai esőerdőkben különös, hosszú, karmos mellső végtagú, lopófájú lények mászkálnak, vagyis ezen faj leszármazottjai. Hogy ez rosszindulatú pletyka-e, vagy van valós alapja, azt sajnos nem tudhatjuk.

Tylocephalonyx skinneri

A szintén miocén kori állat Észak-Amerikában volt honos, karomszerű paták, megnyúlt nyak, enyhén lószerű fej jellemezte. Mellső lábai enyhén megnyúltak, feje búbja kidudorodott, mely valószínűleg a hímek párharcában kapott szerepet, ugyanis tompította az ütéseket. Ez a faj alig kétmillió éve pusztult ki.

Orohippus agilis

Ugyan még három ujja volt, a lófélék egyik első képviselőjeként tartjuk számon (az első lovaknak három-három ujja volt, később kettő elcsökevényesedett, a középső pedig patává alakult). Észak-Amerikában élt 52-45 millió éve. Magassága még a fél métert sem érte el, erdőkben élt, valószínűleg rejtőszíne volt. Feje megnyúlt, szemei előrenéztek – erősen lószerű volt.

Hippotherium primigenium

A késő miocéni ló jól szemlélteti a pata fejlődését, ugyan még mindig három ujja volt, egyedül a középsőre nehezedett, mely jóval nagyobbra nőtt, mint a többi. Ezt leszámítva szinte úgy néz ki, mint bármely ma élő ló. Valószínűleg mind erdőben, mind pusztán megvetette lábát.

hirdetés