Starity

Szabó Erika: „Kemény évek várnak rám”

2010. szeptember 19. 17:05   |   Szerző: Danta

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Barátok közt Tildája sorozatbeli szerepének megszűnése után sem esett kétségbe. Nemsokára diplomás közgazdász lesz, egyik főszereplője az Üvegtigris 3-nak, és felvették a Színművészeti Egyetemre.

hirdetés
Szabó Erika: „Kemény évek várnak rám”

– Mintha kicsit fordítva ülne a lovon. Fiatalon élt át olyan élményeket, amelyeket később kellett volna, és most kezd olyan feladatokba, amelyekbe tizenévesen szoktak belevágni.
– Ez így van, de nem bánom. Amikor 17 évesen kiválasztottak Tildának a sorozatba, megkérdezték, felkészültem-e arra, hogy megváltozik az életem. Persze, válaszoltam, de aztán kiderült, hogy óriásit tévedtem. Még most sem tudom pontosan, mi vár rám, de elérkezett az ideje, hogy felépítsem önmagam, és ez nagyon izgalmas kaland lesz.

– Kicsit későn lesz „igazi színésznő. Nem jelent ez hátrányt?
– Dehogynem. Mások 25 évesen főszerepre vágynak, én ennyi idősen kezdem az egyetemet. Harminc leszek, mire elvégzem, és akkor kell az érvényesülésért megküzdenem, amikor a többiek már túl lesznek ezen. Csakis arra gondoltam, hogy felkészült legyek a felvételin, és akkor se tehessek magamnak szemrehányást, ha esetleg nem sikerül. 800 jelentkező közül 12 embert vettek fel az egyetemre, és büszke vagyok rá, hogy köztük vagyok!

– Egyedül vág neki a nagy kihívásnak? Salinger Richárd íróval nem rég szakított.
– Alig múltam húsz, amikor találkoztam Ricsivel, akivel öt évet éltem együtt. Nem álmodoztam arról, hogy megkérik a kezem, férjhez megyek, és családot alapítok... Nem akartunk ilyen döntést hozni, hiszen éppen a felnőtté válás küszöbén álltam. Abban az időszakban voltam, amikor az ember nagyon fogékony a különböző hatásokra, és nehezen dönt, melyiket kövesse. Nekem az volt a legnehezebb, hogy megtanuljam elfogadni magam. Irigyeltem azokat, akik a nyíltságukkal bárhol, bármikor azonnal el tudták fogadtatni magukat. Én zárkózotabb ember vagyok, sok idő kell, amíg meg tudok nyílni, s bárkit közel engedek magamhoz.

hirdetés

– Mindkettőjüket megviselte a szakítás?
– Nem hiszem, hogy szépen és fájdalom nélkül be lehet fejezni egy mély kapcsolatot. Ez nem úgy történik, hogy megrázom magam, és megyek tovább. Persze, hogy fáj, hiszen Ricsi nagyon fontos volt az életemben, rengeteget tanultam tőle, és megismertem a felnőttvilágot. Azt remélem, ahogy telik az idő, csitul a fájdalom is, és azok az elszakíthatatlan szálak, amelyek bennünket egymáshoz kötnek, idővel ismét előtérbe lerülnek. Bízom benne, hogy mindkettőnk lelkében rendeződnek a dolgok, és barátok lehetünk. Erre azonban még sokat kell várni, de ez így van rendjén.

– Nem titok, hogy albérletben él. Mi lesz, ha majd egyetemre jár?
– Az első két évben nem vállalhatunk színészi feladatokat, ezért anyagilag is nehezebb lesz az életem. Remélem, felvesznek a kollégiumba. Azt hiszem, jó lesz hozzám hasonló emberek közt élni, de most sem mondhatom, hogy mindenre felkészültem!

– A szülei nem féltik?
– De, féltenek. Pontosan tudják, milyen nehézségek várnak a lányukra. Megpróbálnak minden várható és váratlan eseményre felkészíteni. Egyedül vágok neki a kihívásnak, igyekszem lelkileg ráhangolódni, és csak remélem, hogy jó az irány.

– Mielőtt elkezdődne  az egyetem, még szerepelni fog az Üvegtigris 3-ban.
– Az esélytelenek érzésével mentem el a szereplőválogatásra. Háromfordulós megmérettetés volt, és utána a várakozás. Éppen Kiss Ramónával ültünk egy kávéház teraszán, amikor Rudolf Péter felhívott, és azt mondta, megkaptam a szerepet. Egy pár pillanatig szóhoz sem jutottam, de utána Ramival percekig hangosan visítottunk, mit sem bánva, hogy furcsán néznek ránk az emberek.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés


Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek