Elolvastuk: Durica Katarina – Szlovákul szeretni

A Librinek köszönhetően vehettem a kezembe Durica Katarina második regényét, a Szlovákul szeretnit, mely már a külső borítón izgalmas kalandot ígért – ezt pedig sikerült maximálisan be is váltania.

hirdetés

A három részre tagolt lebilincselő alkotás 301 oldalon át tárja elénk az 1980-as évek történelmét, bepillantást kapunk abba, milyen is lehet(ett) szlovákiai magyarnak lenni, ugyanakkor a szürke hétköznapokból kizökkenvén egyaránt barangolhatunk Bécsben, Budapesten és a titokzatos afrikai országban, Tanzániában.

Ami a főszereplőket illeti, mindannyian nehéz sorsú, szerethető és kalandra éhes karakterek, akik bebizonyítják, hogy egy regényhős élete sem feltétlen tökéletes, és ahogy nekünk, olvasóknak, úgy nekik is meg kell vívniuk a maguk mindennapi harcait. 

A Petra és Sali között kibontakozó románc némileg kizökkenti az olvasót az izgalmas és titkoktól terhes történelmi eposzból, számomra azonban még mindig kétség tárgyát képezi, hogy mi is volt az a momentum, ami egymás karjaiba hajszolta őket. Már csak azért is, mert egymásra találásukkor jóformán semmit sem tudtak a másikról. 

Személy szerint engem Károly története fogott meg a legjobban, aki a barátja utáni kémkedés helyett inkább elhagyta hazáját egy könnyebb élet reményében, bízva abban, hogy idővel szerettei is követhetik majd. Kalandos szökése, a családegyesítés iránti olthatatlan szenvedélye tette őt igazán szerethetővé, miközben az embernek majd meghasad a szíve az otthon hagyott gyerekekért. 

A fentieken túl szeretném kiemelni továbbá a történet bravúros lezárását, ugyanis üdítő volt a sablonos, elcsépelt és ezáltal unalmassá vált happy endek után egy valós, érzelmekben és reményekben gazdag végszót olvasni. A történet emberközeli, a karakterek szerethetőek, a történelmi háttér alaposan kidolgozott, a hangnem pedig lendületes, magával ragadó. 

Bár nem ismerem a regény születésének hátterét, valószínűleg nem lövök (teljesen) mellé, ha azt feltételezem, a történet valós személyek valós sorsán nyugszik, a vadregényes tájakon való kalandozás utáni hazatérés pedig édesebb mindennél. Ha valamit megtanít az olvasóknak Katarina, az az, hogy nem mindig kell magunk mögött hagyni a hazánkat ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat, hiszen az élet a szürke hétköznapokon is tartogathat meglepetéseket, és elhunyt szeretteink el nem mondott történetei a mi generációnk számára is szolgálhatnak tanulsággal.

Végezetül a regény legvelősebb soaraival zárnám a Szlovákul szeretni ajánlóját, mintegy figyelemfelkeltésül és emlékeztetőül, miszerint mindenhol jó, de a legjobb otthon.

Hol az otthon? Ahol a legjobb. Ahol a mobiltöltődet tartod. Ahol automatikusan csatlakozik a wifihez a net. Ahol a szomszéd visszaköszön. Otthon az a hely, ahová kora tavasszal elteszed a télikabátodat. Ahol a januári árleszállításkor vásárolt karácsonyi díszeket tárolod a következő karácsonyig. Ahol jó az illat. Ahol a postaládán ott a neved. Ahol ha eltévedt embert látsz, útba tudod igazítani. Ahol tudod a párhuzamos utca nevét... Petra hazatért. Nem lesz egyszerű, mert hazatérni annyi, mint szembenézni mindazzal, amit hátrahagyott.

– Durica Katarina: Szlovákul szeretni (részlet)

hirdetés