Elolvastuk: Galgóczi Dóra – Válaszok háza

Válaszút előtt állsz? Életed elágazáshoz ért és nem tudod, melyik a helyes út? Ki nem mondott kérdéseidre várod a sorsfordító választ? Akkor ez a könyv rólad, neked szól!

hirdetés

Lakatos Levente izgalommal teli, erotikától fűtött regénye után alig vártam, hogy a kezembe vegyem Galgóczi Dóra legújabb kötetét. Egy új író megismerése mindig izgalommal vegyes várakozással tölt el, pláne, ha egy hazai szerző alkotása akad a kezembe.

Dóra könyve néhány hete már ott pihent a polcomon, az alkalmas pillanatra várva, amikor a nyár beköszöntével a szabad délutánokon könnyű olvasmány címén végre felcsaphatom a kemény kék fedelet. Az olvasmány nemcsak beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, hanem túl is szárnyalta azokat, hiszen a könnyű olvasmánynak hitt, öt részre bontott különálló, mégis kerek egészet alkotó történetek olyan valamennyiünket érintő problémákat feszegetnek, mint a bizonytalan jövő miatti aggodalom, a megfelelni akarás és a görcsös bizonyítási vágy – többek között.

Mint említettem, öt különböző történetbe nyerhetünk betekintést, melyek hősei egy-egy megoldásra váró probléma elől keresnek menedéket a város szélén álló barátságos kis házban. Beköltözésüktől kiköltözésükig nyomon követhetjük őket, miközben a házzal – és annak néhai lakóival együtt – drukkolhatunk nekik, hogy választ kapjanak kínzó kérdéseikre.

E szereplők egytől-egyig hétköznapiak, hétköznapi problémákkal: Vajon miért ilyen elutasító az apám?, Mi vár rám az érettségi után?, Vajon igaza van a testvéremnek?, Mi lesz velem, ha elszállnak fölöttem az évek?, Vajon elég jó vagyok neki?, Megérdemlem a boldogságot? A kérdésekre az ódon falak között születik válasz, melyek mindegyikével könnyű azonosulni, hiszen a karakterek akár barátaink, szomszédaink vagy mi magunk is lehetnénk.

Az írónő a folyton változó, ugyanakkor a megújulás ígéretét magában hordozó természet formájára építette fel hősei személyiségét és élettörténetét, akik végül mind rátalálnak arra, ami / aki igazán boldoggá teszi őket és új értelmet ad életüknek. 

Ami különösen tetszett a Válaszok házában az volt, hogy bár az ott lakók rendkívül gyorsan a szívemhez nőttek, és kíváncsian vártam, hogyan boldogulnak a házból kilépvén, mégis könnyű szívvel engedtem útjára őket. A történet végi happy end szépsége szerencsére nem az unalomig ismert rózsaszín maszlagban áll, hanem a komoly lélektani változásokban, melyekből mi, olvasók is okulhatunk, amennyiben hajlandóak vagyunk mélyre ásni önmagunkban, és olvasni a sorok között.

Nehéz lenne eldönteni, hogy az apja árnyékában is önmagát kereső Veronika; a tinédzserkori dacból fakadó lázadás hevében is elismerésre vágyó Luca; a zátonyra futott házasságból kilépő, mások életét bölcsen átlátó Szilvia; a nyugdíjazás előtt álló, kapuzárási pánikban szenvedő Szilárd vagy az önmagában csalódott, folyamatos bizonyítási vágyban égő Nándor az érdekesebb, szimpatikusabb karakter.

Mindenesetre leszögezhetjük, hogy ahány ház, annyi szokás, és annyi megoldásra váró probléma, de mindig nyitottaknak kell lennünk, és be kell látnunk, hogy olykor segítségre szorulunk. És ki tudja, talán a még magunknak is félve feltett kérdések kulcsa épp egy karnyújtásnyira van tőlünk...

hirdetés