Sziget 2016: John Newman betegen is az egyik legjobb fellépést hozta eddig!

Ma színpadra lépett a Bring Me The Horizon és a Muse is, tegnap pedig John Newman szórakoztatta többek között a közönséget.

hirdetés

A csütörtöki megosztó nap után sem állt meg a 2016-os Sziget fesztiválon az élet, hiszen a nagyszínpadon olyan világklasszisok léptek fel, mint John Newman, a fesztiválokon jól ismert banda, a Bastille és a Manu Chao, ami sokak szerint az év egyik legnagyobb bulija.

Számunkra kora délután kezdődött a nap, és rövid járkálás után beálltunk John Newman koncertjére, akit nemrég diagnosztizáltak jóindulatú agydaganattal.

A bő egy órás szettje kellemes volt táncolós, mégis lazító – zenéje sokban hasonlít Adele-re, hiszen érzelmeidben biztosan megmozgat.

A legemlékezetesebb része a show-nak a Goodnight Goodbye volt, amit annyira átélt, hogy könnyeivel küszködve adta elő, a felénél le is ült, majd elvágódott a földön, mintha tényleg könyörögne valakinek – libabőr garantált volt.

Ez a fiú szívvel-lélekkel csinálta végig a show-t, látszott, hogy él-hal a zenéért, és azért, hogy előadhat. Mikor körbenézett az őt ünneplő tömegen, könnybe lábadt a szeme – és talán az embereké is, tudván, min megy keresztül. Ráadásul Dan Panaitescúnak is ajánlott egy dalt, aki idén hunyt el és a Sziget szervezésének velős részét végezte, ezzel is megmutatva, mennyire lelkiismeretes és jó ember.

John egyébként nagyon beszédes, és közvetlen volt, rajongóihoz le is ment az egyik dala közben, és végig pacsizott mindenkivel az első sorban.

Tudtátok, hogy tegnap ott álltam az első sorban a Rihanna koncerten? Nagyon szeretem őt. Gondolkodtam rajta, hogy én is riszálom úgy a popsimat, mint ő, de nem fogom tenni, hülyén néznék ki vele. Ő viszont micsoda nő! Minden pasi álma, nemde?

– nevetett, majd hozzátette, hogy nagyon szereti Budapestet, és gyönyörűnek találja a várost.

A közönség a délutáni időpont ellenére elég szép számban összegyűlt, elől ismét kisebb nyomorgás alakult ki, mégis elviselhetőbb volt, mint 11-én.

Ezután számunkra más előadó annyira nem volt a stílusunk, így felfedeztük a Sziget által rejtett programokat (– erről beszámolót 14-e után olvashatsz!).

John Newman és a Bastille között ismét közösségépítő program volt, a tapsrúdakat most zászló party váltotta, ami előtt egy férfi beszélt az elfogadás és a szeretet fontosságáról, ami már néha túl szájbarágósnak és erőszakosnak érződik, főleg a sok elcsépelt idézettel, így sosem arat túl nagy sikert a várakozó fesztiválozók között.

Augusztus 13-án elvontabb vonal kezdődött meg, ami talán jobban fesztivál-hangulatúnak mondható. Már reggel 10-től megtelt az első két sor rajongókkal, hiszen 17:45-től színpadra lépett a rendkívül népszerű Bring Me The Horizon, majd 21:30-tól a Muse.

A Bring Me The Horizonnak csak a végét kaptuk el, ami nekünk bőven elég volt, ahogy a kollégám megjegyezte, Sátán mindjárt megjelenik, és bulizik egyet.

Viccet félretéve, el kell ismernem, remek bulit csaptak, hiszen az első 20 sor a kameraállásból teljesen elvesztette az eszét, volt ott minden: hajrázás, pogózás, sőt, egy csapat körbeállt, és úgy táncoltak, ugráltak.

18:50-től ezután elindult a color party, ami nekem egyszer az életben bőven elég volt, viszont javaslom, hogy mindenki próbálja ki. Az íze nem kellemes, ne nyissátok ki közben a szátokat!

Majd 21:40-től, pár perc késéssel, megindult a Muse, ami telt házat hozott ismét, szinte lépni nem lehetett már a hátsó sorokban sem.

Merem állítani, hogy az eddigi legnagyobb bulit csapták, hiszen senki nem ült, mindenki ugrált, tapsolt, őrjöngött, holott mi szinte leghátul álltunk, így biztosan beláttam mindenkit.

Matthew Bellamy hangja fantasztikus élőben, a zenéjük pedig külön életérzést ad, amit vagy átérez az ember, és befogadja, vagy az idegeire megy. Ez itt most bevált, őket szerződtetni biztosan megérte mindenki számára.

Az elkövetkező napokban sem áll meg az élet, hiszen ellátogat hozzánk Zedd, David Guetta, a Years & Years, Tinie Tempah, Sia és Hardwell is.

hirdetés