Igaz történet: „Szégyellte a pasim a testemet”

„Nem akart plus-size lánnyal mutatkozni nyilvánosan, szóval titokban tartottuk, hogy járunk”.

hirdetés

A cikk a Seventeen.com-on jelent meg eredetileg

Két évem a középsuliban egy srác körül forgott, aki rám sem nézett, amikor a barátai ott voltak. Tudom, rosszul hangzik, de mint egy erősebb lány (44-46-os ruhákat hordtam), úgy éreztem, szerencsés vagyok, hogy van egyáltalán párom.

Nevezzük Timnek: először elsősként találkoztam vele, és nagyon cukinak tartottam, olyannak, aki kiesik a körömből. Később azonban rám írt Facebookon, a matek beadandóról kérdezett. Nekem nem kellett leadnom, de azért elhívott. Beszélgettünk a filmekről, amiket láttunk, nagyon könnyű volt vele szótérteni. Úgy éreztem, mintha ezer éve ismernénk egymást. Nem sokkal később órákat töltöttünk éjszaka a telefonon, és egymásnál lógtunk – azonban a suliban még csak rám sem nézett. Rájöttem, hogy kedvel engem, de nem akarta, hogy más tudjon róla. Három hónappal később, ideges volt a hangja a telefonon, majd kinyögte, hogy „Szeretlek”. A szívem annyira fájt, hogy úgy éreztem, le is állt. Visszamondtam, hiszen ez a világ legtermészetesebb dolgának tűnt. Nem számított, hogy csak privátban, hiszen szerettük egymást és ez nagyobbnak érződött mindennél.

Suli után az jelentette nekem a legtöbbet, hogy Tim karja körülöttem volt. Ilyenkor jól éreztem magam a testemben, és szépeket mondott nekem, mint „aki nem látja, hogy szép vagy, az vak”. Együtt töltöttük az ünnepeket, sőt, a szüleim előtt is kimondta, hogy szeret.

Ennek ellenére senki nem tudott rólunk. Megemlítettem pár barátomnak Timet, így az emberek gyanakodni kezdtek, hogy járunk-e. Ekkor hallottam először vissza, miket mond rólam a hátam mögött: dagadtnak hívott, és még a barátom se lenne soha. Tagadta, és akartam neki hinni, de ennek ellenére még csak a jelenlétemről sem vett tudomást, ahányszor elhagytuk a négy falat. Fájt, de az az igazság, amikor egy srác sem szentelt neked figyelmet, könnyű ragaszkodni ahhoz, amid van, még akkor is, ha nem egészen az, amit vártál volna.

Ahányszor megkérdeztem, mikor nevezhetem a pasimnak, és én mikor leszek a barátnője, megváltoztatta a témát, és beszélt valami csajról, és, hogy ő milyen laza. Visszanézve, most már tudom, hogy biztosan érdeklődött felé, de akkor azzal győzködtem magam, hogy Tim nekem mondja minden este, hogy szeret.

Másodévesként beleegyezett abba, hogy a kísérőm legyen az iskolai bálon. Ez volt az első közös megjelenésünk! Új ruhát vettem, és napokat agyaltam azon, milyen legyen a hajam. Órákkal a tánc előtt azonban felhívott az anyukája, hogy valami történt a szemével és nem tud jönni. Szomorú voltam, de végül megkértem az unokatestvéremet, hogy kísérjen el (a ruhám túl jó volt ahhoz, hogy senki ne lássa!). Reméltem, Tim jól van, egészen addig, ameddig meg nem láttam a képet a haverjaival. Semmi baja nem volt a szemének, egyszerűen csak berezelt. Összeállt a kép: tényleg kibeszélt a hátam mögött. Szégyellt velem lenni. Azt gondolta, a barátai elítélnék, ha egy olyan lánnyal lenne, mint én. Ez azonban mind nem számított: rájöttem, jobbat érdemlek.

Azt mondani Timnek, hogy nem akarom többet látni, nehéz volt. Mérges lett és azt mondta, sosem szeretett. Furcsa volt, és összezavaró, de segített rájönni arra, hogy felesleges olyanra időt pazarolni, akit nem is érdeklek igazán. Remélem, az egyetem jobb lesz. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan magabiztos férfiak, akik túl néznek a ruhaméreten és szerencsésnek érzik magukat velem.

hirdetés