Vidám pelenkacsere, széklethumorral „fűszerezve”

Amikor a babalátogatón kedvesen és üdén szembemosolyognak velünk a rózsaszínbe és kékbe öltöztetett pelenkatorták fodrosan és/vagy szalagosan, szundikendővel, babapiperékkel és cuki plüssfigurákkal, akkor talán akaratlanul is átsuhog fejünkön az az ebugatta gondolat, mely szerint: „kár volt ennyire kicicomázni, kedvenc tortánk formájába bugyolálni a pelusokat, hiszen úgyis tudjuk mi lesz a vége, mi landol a most még hamvasan és illatosan tetszelgő gyerekalváz-burkolókban.” A pelus ekként válik büdi barnamacit és sárga folyékony testvérét befogadó, jellegzetes odorral gőzölgő, pihi-puha tartállyá tekintetünkben.

hirdetés

No, persze áldottak legyenek mindazok a feltalálók és innovátorok, akik nem ódzkodtak a higiéniai termékek előállítására szentelni értékes éveket, amelynek tág keretébe az újszülöttektől az idős emberekig mindenkit csapattagnak, és találmány-élvezőnek tekintettek (s tekintenek ma is). 

Az ókori egyiptomi kultúra papiruszból készült törlőitől, a nyársra tekert géztől (melyet a mai tampon ősének tekinthetünk) az illattal átitatott toalettpapír felbukkanásáig sok anyagcserelé és szilárdabb termék le- és elfolyt hol folyókon, hol az illemhely testtermék-befogadó csészéje (ahová, hisz tudjuk: még a király is egyedül jár, oly szent és intim területe életünknek) számára kialakított csatornákon.  Áldottak a pelenkalétrehozó mesterek: a Pampers, a Libero, a Huggies és a Pommette pelenka gyártói. Ugyanakkor tisztelet övezi mindazokat az alkotókat egyaránt, akik a pelenkacsere sajátságos bukéval és öklendezésekkel teletűzdelt, nehezen felejthető (sokat citált) körülményeire is gondoltak, így a WaterWipes törlőkendő világra szólítóit úgyszintén, mivel nem csupán kisbabánk popsikáját, hanem egész testét, sőt a sajátunkét is (mely ugyancsak megérdemelten rászolgált egy kis grapefruitmag-esszenciás áttörlésre) letisztíthatjuk. 

Talán segít, és nem utolsó sorban felvillanyoz bennünket, ha valahol az orr-rezegtetős fintorgás és az anyagcsere-termékben matatás között besettenkedünk egy kis széklethumorral, és „megmártózunk” ennek rendhagyó irodalmában. Ilyen „csemegékre” lelhetünk példaképpen, melyek nagymértékben hozzásegíthetnek, ahhoz, hogy pörgős jókedéllyel végezzük sorozatos pelenkacseréinket (mármint a babáinkét, nem a mieinket): „Ha mán kinn van, nosza, rajta/ Megnézzük, hogy milyen fajta:/ Görbe lett, vagy egyenes, / Kristályos, vagy leveses/ Kicsi, nagy, vagy zöld, vagy barna, / Vagy esetleg tiri-tarka…”

hirdetés