Mary Poppins karácsonykor visszatér

Bár 54 évet kellett várni rá, a csodadadus ismét tiszteletét teszi, hogy még a beköszöntő ünnepek előtt rendet teremtsen az időközben kialakult káosz kellős közepén: mind a fejekben, mind a szívekben.

hirdetés

Jó hír: a musicalfilm magyar premierjére már nem kell sokat várnunk, december 20-án pedáns dadusunk végre hozzánk is bekopogtat papagájos esernyőjével. P. L. Travers klasszikus alakját Julie Andrews után most Emily Blunt kelti életre a vásznon, és meg kell mondjuk: mindezt igencsak hatásosan teszi. A színésznő a kritikusok szerint is kitűnő választásnak bizonyult Mary Poppins karakterére, mivel szinte szó szerint lubickol a szerepében. Egyszerre tekintélyt parancsoló és tündérien bájos, akit nem csak a meseszép kosztümök segítenek hozzá ahhoz, hogy magáévá tegye a figurát. Ő maga is kellően elvarázsolt, s bár a szinkronos verzióban nem hallani (ugyanis minden szám kapott magyar fordítást), de aki meghallgatja az eredeti OST-ot, tudhatja, hogy a művésznő énekben is állja a sarat. Kifejezetten élvezetesek a dalok az ő tolmácsolásában.

Lin-Manuel Miranda alakítja az időközben felnőtté cseperedő Jacket, aki a történetben továbbra is Mary Poppins lelkes híve és segítője, miközben egy igazán fantasztikus mesterséget űz: ő a város egyik lámpagyújtogatója, aki napszállta után a hatalmas és kísérteties Londonban segíti útjukon kóbor, ám merész kalandorainkat. Miranda szívbéli lelkesedése sikít a vászonról: végig csillog a szeme, le sem tagadhatná, mennyire élvezi a bolondozást.

A ’30-as évek Londonjában történetünk testvérpárja (Ben Whishaw és Emily Mortimer) egykori dadusukra, a váratlanul köreikbe csöppenő Mary Poppinsra bízza a jól nevelt, ám mégis túlbuzgó Banks gyerekeket, míg ők azon fáradoznak, hogy előkerítsék azt a betéti bizonylatot, amely megmentheti őket a teljes anyagi csődtől. (Michael Banks ugyanis megözvegyült, aki immár egy emberként próbál gondoskodni népes és zajos családjáról, beleértve a kissé szenilis házvezetőnőt, Ellent is, akit Julie Walters játékában élvezhetünk.)

Természetesen nincs mese gonosz nélkül: Colin Firth formálja meg a – csupán látszólag – szívélyes bankigazgatót, Mr William Weatherall Wilkinst, kinek feltett szándéka, hogy a csonka család feje fölül mielőbb megkaparintsa a tetőt. A színész – pályája során „először” – a történetben egy rajzfilmfigurának is kölcsönzi a hangját, ami legalább annyira sátáni, mint egy rémálom.

Ezúttal Mary Poppins távoli unokatestvérével, Topsyval is megismerkedhetünk, kinek számára minden második szerda maga a pokol: otthona a feje tetejére borul, akár egy hanyatt esett teknőc. A „tótágas tündért” Meryl Streep formálja meg, akinek szintén osztályrészül jutott egy kedves dalocska a musicalben.

A film koreográfiái – a korszak megidézése mellett – rendkívül látványosak, amelyeket elnézve hamar nekünk is kedvünk támadna felpattanni a székből, hogy úgy „mocorogjon a lábunk vígan”, mint a szereplőknek. Egy-egy jelenet során elképesztő mutatványokra vállalkoztak kis – és nagy – hőseink, amik minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy lélegzetelállítóak.

A Mary Poppins visszatér tehát egy igazi családi, ünnepi film varázslattal, szeretettel, és egy csipetnyi optimizmussal, amiből, mint tudjuk, sosem elég. Szóval, gyerünk a moziba be, mert „nézd, oly gyönyörű, ma London téged vár!…”

hirdetés