Csankó Zoltán – szinkronon innen, színpadon túl

Nemrég Győrben jártam, ahol volt szerencsém megnézni a Tündérlaki lányok című előadást Csankó Zoltánnal az egyik főszerepben, és, akit még szinkronmunkáiról is – egészen pontosan Colin Firth-ről – kérdezhettem.

Zsibongó tömeg gyülekezik a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Terme előtt. Nemsokára elkezdődik Heltai Jenő Tündérlaki lányok című előadása olyan művészek tolmácsolásában, mint Dunai Csenge, Agócs Judit, Kiss Tünde, Molnár Ágnes, Sárközi József, Bródy Norbert, vagy éppen Csankó Zoltán. (A darabot a teátrum igazgatója, Forgács Péter rendezte.)

Odabent sem lanyhul az izgalom, egészen addig, míg fel nem csendül egy andalító zene, és fel nem gördül a függöny. Néma csend. Az ember szeme önkéntelenül is belevész a díszletbe (Bátonyi György munkája), amely oly káprázatosan idézi meg a századelőt, hogy a másodperc töredéke alatt – az egyébként kicsit merev széken ülve is – komfortosan kezdi érezni magát a néző.

Szemben Csók István remeke – A tavasz ébredése – köszön vissza a falról, mely tulajdonképpen tökéletesen keretbe is foglalja mindazt, amit itt majd látni fogunk: újjászületést, az ifjúság bizakodó magasztalását. Helyszínünk egy biztos menedéket nyújtó budapesti lakás, egy társasmagányos sziget, mely a megfékezett vágyak és álmok otthonául szolgál. Öten lakják, de csupán négyen élnek benne: az ötödik, Boriska szellemként jár-kel, és kísért. Megkísért, ha a helyzet úgy kívánja. A lényeg, hogy a családja elégedett legyen.

A lányom 24 éves, a Lajos 55 – közli az édesanya, s a közönség egy emberként szisszen fel. Igen, már bele is cseppentünk az események kellős közepébe. Boriska már ötödik esztendeje a gyengébbik nem iránt szerfelett rajongó báró barátnője (ha úgy tetszik, kitartottja), csak hogy három húgát és özvegy édesanyját biztonságban tudja. Két testvére, Manci és Olga saját boldogulása érdekében önző módon nem rest a maga malmára hajtani a vizet elszánt nővérük szerető, sodró lendületéből, abból, ami a cselekmény előrehaladtával már jórészt csak könnyekből áll. Na de ki fullad beléjük?

Boriska beleszeret a fiatal, szerény körülmények között tengődő költőbe, azonban ha ezért a szerelemért felrúgja a báróval kötött korábbi megállapodást, nem csak ő, de egész családja megütheti a bokáját. És akkor mi lesz? Fel tudnak újra állni valaha a bukást követően, és emelt fővel járni? De mi van akkor, ha valakinek immár erkölcse az erkölcstelenség?

Boriska komoly dilemmája közben legkisebb (mindössze 16 éves) húga, Sárika is megoldáson töri a fejét, de vajon az ő receptje képes orvosolni a környezetében egyre komolyodó szívproblémákat? Netán csak további, heves infarktust okoz?

A darab egyre-másra erkölcsi kérdéseket tesz fel, bevonva minket a színpadon zajló családi kupaktanácsba, s azon helyzetekbe, melyek ma is épp oly aktuálisak, mint egykor, a századelőn voltak. Hiszen most is mindenkinek megvan a maga baja. A kifelé vetített családi idill csupán a látszat. A boldogsághoz mindenkinek joga van. Na és a csaláshoz?

Csakhamar központi problémává látszik tornyosulni a szabad akarat mibenléte, avagy, a cselekvés szabadsága nem egyenlő az akarat szabadságával. A kényszer valóban kívülről érkezik, vagy sokkal inkább belső nyomás következménye? Főhősnőnk szereti a családját, amit folyamatos önzetlenséggel honorál, azonban eljön a pillanat, amikor mindezt átértékeli. Olybá tűnik, hogy anyja, valamint két idősebb testvére évek óta párkák módjára, szorgosan szövögeti életének fonalát, mellyel bábként rángatják. Kizárólag Sárika, a legkisebb, legnaivabb húg marad ki a nagy színjátékból, egészen eddig a (mély)pontig. Aztán történik valami: a hebrencs, ifjú nimfácska hirtelen felnő, és nagykorúakat megszégyenítő módon siet legkedvesebb testvére segítségére.

Heltai szórakoztatóan ironikus, szókimondó nyelvezete könnyebben befogadhatóvá teszi a súlyos mondanivalót, amit sorai között lavírozva jó érzékkel kompenzál a melegszívűséggel, továbbá hitelesen ábrázolt, mély, s kivétel nélkül esendő karaktereivel. Pozsgai Zsolt (az előadás dramaturgja) – fogékonyan nyúlt az eredeti szöveghez – nem modernizált, inkább csak kurtított, a szálak tekintetében némiképpen ellensúlyozott, ráadásul egy vadonatúj befejezést is kreált. Vagyis, ha valaki már ismeri a történetet, akkor is számíthat meglepetésre.

Próba közben meg kellett állnunk, és aztán hosszan fejtegettük a belső viszonyokat a zongora körül

 – mondta Csankó Zoltán, aki az előadásban Boriska kitartóját, a jómódú bárót alakítja.

Nagyon szövevényes. Ez a téma egyébként annyira népszerű volt annak idején, hogy sokakat megihletett, többféle feldolgozást is megért. Például ilyen Szomory Dezső Györgyike drága gyermek című színműve, amiben néhány évaddal ezelőtt már szintén volt szerencsém szerepelni a győri színpadon, mondhatni hasonló szerepben. 

A művész ott Hübner Félixet játszotta, aki ugyanígy egy nálánál jóval fiatalabb lányba habarodik bele. A nagy korkülönbség ugyancsak kirívó pontja a történetnek, ami ráadásul többszörösen is felüti a fejét ebben az adaptációban. Megosztó felállás – mosolyog Csankó Zoltán, aki rendkívül élvezte a két ifjú színésznővel való közös munkát. –

Biztos vagyok benne, hogy sokan megkérdőjelezik a kapcsolat hitelességét, de élvezettel nézik, ugyanakkor megint mások örömmel fogadják, hogy ilyet is láthatnak, hiszen az ilyesfajta viszonyok a mai életünk részei is, és legalább lehet róla beszélgetni, vitatkozni! Jómagam számos ilyen párról tudok a környezetemben vagy a múltamban, akik a több évtizedes korkülönbség ellenére is remekül élnek együtt. Személy szerint hiszek benne, hogy kialakulhat érdek nélküli, őszinte szerelem még ekkora korkülönbséggel is. 

Az 1900-as évek elején mégis sokkal árnyaltabb volt a kép. A nők jóval kiszolgáltatottabbak voltak, és ahhoz, hogy boldogulni tudjanak, gyakran kényszerültek érdekkapcsolatokba. Sőt. Nem egyszer kellett osztozniuk az őket kitüntető figyelmen.

Ez így van. Lajos – bár megrögzött agglegény – szintúgy lelkesen csapja a szelet más lányoknak is, de hogy a Boriskával való viszonya végül hogyan fejeződik be, az majd csak a darab legvégén derül ki.

Csankó Zoltán azonban nem csak színpadon aktív. Rendszeresen hallhatjuk a hangját filmekben és sorozatokban, az egyik lefoglalkoztatottabb szinkronszínész.

– Sok népszerű külföldi sztár Ön által szólal meg magyarul, többek között Colin Firth is. De vajon nehéz őt szinkronizálni?

– Régóta szinkronizálok már, az évek során nagy rutinra tettem szert, és Colin Firth több fontos filmje is hozzám került. Hatalmas egymásra találás volt ez, nagyon hasonlít a hangunk is. Többen is megemlítették már – bízom benne, hogy ez nem tűnik nagyképűnek –, hogy velem olyan, mintha Colin Firth folyékonyan, anyanyelvi szinten beszélne magyarul. Fantasztikus színész, remekül játszik a hangjával is, én pedig igyekszem őt a legkevésbé elrontani, felvenni a ritmusát, és a lehető legjobban követni őt.

– Ennél a pontnál jogosan merülhet fel a kérdés, hogy színészként is sikerült valamit ellesnie tőle?

– Bár természetesen személyesen nem ismerem, a vele és partnereivel készült interjúkból és werkfilmekből is kiderül, hogy elképesztő humora van, nagyon kedves, közvetlen ember, aki rendkívül lelkiismeretes és precíz. Mindenre és mindenkire odafigyel, zseniális fickó. A király beszéde kapcsán nagyon megkönnyítette a dolgom, mivel elvégezte helyettem a teljes kutatómunkát, logopédus is segített neki. Rengeteget segített nekem a filmhez készült werkfilm, amit többször is végignéztem. Később aztán Veszprémben színpadon is eljátszhattam György király szerepét, viszont ott már nagyobb szabadsággal dadoghattam, a saját ritmusomban. Óriási siker lett.

– Volt esetleg valamilyen emlékezetesebb baki a Colinnal való „közös munka” során?

– Már egy ideje egyedül vagyok a stúdióban munka közben, így nem igazán tűnik fel, vagy ragad meg bennem, amikor hibázok. Talán A király beszédében lévő káromkodós jelenetet tudnám említeni, ami rendkívül nehéz, és egy kicsit zavarba ejtő volt – nem mintha prűd lennék –, így annak sokszor neki kellett futnom, mire az igényeimnek megfelelően sikerült felvenni.

– Több olyan Colin Firth filmhez is adta már a hangját, amiben fontos szerepet játszott a festészet, a kézügyesség. Ön történetesen készített egy lélegzetelállító olajfestményt, ami már-már fotószerű benyomást kelt, és két évig dolgozott rajta.

– Így van, valóban. Akkor értettem meg, hogy miért is van a festőknek saját műterme. Mindig kipakolni, aztán elpakolni a festőkellékeket… nagyon fárasztó. (mosolyog) A kép egyébként a fiam szobájában lóg.

– Na és Önnek ki a kedvenc festője?

– Ha a magyaroknál szeretnék maradni, akkor Munkácsy. Egyértelműen. A várba is elmentem annak idején a kiállításra. Illetve Aba-Novák Vilmost is nagyon szeretem, még egy vaskos albumot is vásároltam a munkásságáról. Természetesen másokat is csodálok, a külföldiekről nem is beszélve, de most hirtelen őket emelném ki.

– Ha már művészetek: a Géniusz című filmben is Ön szinkronizálja Colin Firth-t, ahol Max Perkinst alakítja, az embert, aki felfedezte a világnak Ernest Hemingwayt és F. Scott Fitzgeraldot. Az írással is megpróbálkozott már?

– Nem, azzal nem. De ez az a film, amiben Colin Firth végig kalapban van, ugye? Már a film közepén sejtettem, hogy ez nem lehet véletlen, és lesz vele valami célja. Lett is… Egyébként ez is egy nagyon jó film, szerettem.

– A Kingsman filmek igazi közönségsikert arattak a mozikban, amikben szintén Önt hallhatjuk. Mit gondol a produkciókról?

– Imádom. Nagyon szerettem csinálni, nagyon szeretem nézni. Még Blu Ray lemezen is megvettem mindkét részt a gyűjteményembe.

– És a Mary Poppins?

– A Mary Poppinsra külön castingot szerveztek, de ezúttal is én kaptam Colin Firth-t, aki itt most kivételesen gonosz. NAGYON gonosz. (nevet)

– Nemrég forgattak egy rövidke folytatást az Igazából szerelemnek. Ehhez készült esetleg magyar szinkron?

– Én nem is tudtam erről, hogy készült folytatás, de örülök neki. Egyébként annak idején az első rész miatt hívtak hozzám egy nyelvtanárt, aki elárulta, hogy Colin Firth rosszul beszél a filmben portugálul. Persze a tanárom is tudta, hogy Firth – szerepe szerint – éppen most tanulja a nyelvet, úgy, ahogy a magyar szinkronban én, és mi sem törekedtünk tökéletességre, sőt, de állítólag annyira mellette volt időnként, hogy az már nem lehetett szándékos. Valószínűleg nem volt elég jó a nyelvtanára, vagy időhiánnyal küszködtek.

Csankó Zoltán végezetül megsúgta, hogy a 2019/2020-as évadban a tervek szerint a Győri Nemzeti Színház is műsorára tűzi A király beszéde című előadást, ahol ezúttal is rá osztották György király szerepét.

Kíváncsian várjuk, addig is, aki teheti, látogasson el Győrbe, és nézze meg a Tündérlaki lányokat, ha kellemes, tartalmas kikapcsolódásra vágyik.