Starity

Porkéz profilja

Porkéz yellow red red white blue blue  
  • Csatlakozott
  • 2014. augusztus 25.
  • Csoport
  • Tag
  • Titulus
  • Törvényen kívüli
  • Születési idő
  • 1998. február 16.
  • Lakhely
  • Fejér megye
  • Kedvenc időtöltéseim
  • írás, olvasás, nyálazás rockzenészekre, hetero pasik shippelése
  • Zenei stílusom
  • főként glam, power, heavy és thrash metal, de elvagyok a pop rockkal meg a black metallal is, ahogy az összes köztük lévő stílussal
  • Imádom
  • Nikki Sixx, Rachel Bolan, Middy Cruz, Johnny Cruz, Darren Shan könyvei (és szereplői)
  • Utálom
  • előítéletek, érzéketlenség

"Baby don't let go, i can't go on, i can't do this alone." (Santa Cruz)

Porkéz
Utoljára aktív: Ma, 11:42Státusz módosítva: 2017.11.14. 23:11

Bemutatkozás

szia, Porkéz vagyok. nagyjából annyira vagyok átlagos, mint te. nekem is a fejemen nő a hajam, én is szoktam pislogni, egy szám van és két fülem, néha - akarom mondani, ébren töltött perceim 80%-ában - fangörcsölök, írok, olvasok, de sosem osztom el az időt igazságosan. ha írós hangulatban vagyok, nem olvasok, ellenben fangörcsölök. ha olvasós hangulatban vagyok, nem írok - de fangörcsölök. néha azért tanulok is. meg fangörcsölök. igen, időm java részét fangörcsöléssel töltöm, bölcs észrevétel. máskor meg csak... fangörcsölök. tudom, szörnyen izgalmas életem van. de most mit csináljak? introvertált vagyok, engem kirángatni a csigaházamból nagyjából annyi, mint felmenni a Holdra. nem lehetetlen. csak épp valószínűleg te sosem jutsz a Holdra (ha te vagy a Dreakworks-gyerek, akkor sorry, tévedtem). ahogy az én falaimat sem bontod le. látod, nem is olyan bonyolult. introvertáltság ide vagy oda, azért gyakorta megesik, hogy be nem áll a szám, de ez mindig írásban fordul elő. olyankor, amikor fangörcsölök. vagy unom magam. vagy csak zagyválni akarok minden hülyeségekről. amúgy kerülöm a triviális társalgást. tényleg. kivéve, mikor nem. de az ziher, hogy bármiben képes vagyok valami mély tartalmat felfedezni és olyan piszok érzékeny vagyok, mint annak a rendje. tudod, én vagyok az a csaj, aki elbőgi magát egy cuki videón, egy kóbor kutyán, egy szomorú képen, egy depresszív tumbli poszton, de még azon is, ha a felhők eltakarják a napot. pesszimizmusból nagyjából annyi ragadt rám, mint rágó egy kisgyerek hajába, de igyekszem küzdeni ez ellen - csak feleslegesen nesze neked pesszimizmus.

sikítófrászt kapok, ha meglátok egy pókot, de akkor is, ha egy rockzenész jön velem szembe valahol - de ha Dancsó Petivel futok össze, úgy teszek, mintha nem is létezne, hogy aztán mindenkinek elmondhassam, láttam Dancsót és pont leszartam. merazmenő. amúgy meg melankolikus és flegmatikus vagyok, utóbbit talán már észrevetted az írásom stílusából, előbbi pedig, ha igazán ismersz, biztos, hogy nem okoz meglepetést. de nem ismersz. és a Holdon sem jártál még.

amúgy vannak zenekarok, amiket bírok. ja, tudom, szörnyen durva. az egyik ilyen csipetcsapat az Ossian, a másik a Sixx:A.M., a harmadik a Skid Row, a negyedik a Santa Cruz, az ötödik... nem, csak négyig akartam leírni őket, mert ezek azok a bandák, amikre nem szimpla fangörcs a reakcióm, hanem übermegafangörcs, kb. olyan szintű, hogy mindenki meg tudna ölni engem, aki valaha is tapasztalta. több banda is van amúgy, amit imádok, ezek közül nagyjából tucatnyi jön 2018-ban szeretett kis országunkba, jepp. már csak bankot kéne rabolnom, hogy láthassam is őket. valaki segít?

olvasni meg írni is szeretek, előbbiről csak annyit, hogy bármit, ami nem szépirodalom. de tényleg. fantasy, krimi, thriller, pszicho-thriller témában mozgok főként, de alkalomadtán becsúszik egy-egy romcsi is, mert valahová mélyre belém is el van temetve a visítozó tinilány, aki bukik a "mese habbal" típusú sztorikra. amúgy is ilyet írok jelenleg. ami az írást illeti... this is me. nem tudok mást mondani.

részlet a készülő sztorimból, mert egoista vagyok és azt akarom, hogy mindenki tudja, milyen csodás vagyok - véletlenül sem azért, mert már nem tudok mit írni, dehogy. meg nem is azért, mert épp írnom kéne a sztorit ahelyett, hogy a profilomat körmölöm.

"- Elhívtál magaddal megnézni azt a hülye lemezboltot! - dörrent rá Olli, amint kinyílt az ajtó. - És csak úgy ott hagytál! Normális vagy?!
- Ha anya vagy apa nyitott volna ajtót, az ő fejüket üvöltöd le? - kérdezte Niilo rezzenéstelen arccal, majd félrelépett az útból és beengedte a fiút.
- Láttam őket a városban. Mikor végiggyalogoltam rajta. Mert az idióta legjobb barátom lelécelt!
- Azt várod, hogy bocsánatot kérjek?
- Azt várom, hogy mondd el, mi a fene volt ez!
- Úgy éreztem, jobb lesz neked a kissé talán depresszív társaságom nélkül.
- Tojok a depresszív társaságodra! Haza kellett volna vinned.
- Á, szóval az a gond, hogy nem volt, aki hazafuvarozzon, értem. Akkor jó, örülök, hogy ezt megbeszéltük. Esetleg kérsz egy teát?
- Ne gúnyolódj, Niilo, mert közel járok ahhoz, hogy megüsselek.
Niilo a szeme sarkából a dühös Ollira pillantott és határozottan meg tudta állapítani, hogy a fiú igazat mond. Két ökölbe szorított keze remegett a dühtől és a visszafojtott erőszaktól, szemei villámokat szórtak, arca kipirult és eltorzult. Tipikus dühös ember benyomását keltette és Niilo tudta, hogy Olli kevesebbért is behúzott már valakinek. Neki ugyan még ennél többért sem, de egyszer mindenkinél elszakad a cérna, vélte a fiú. Csakhogy őt ez nem igazán foglalkoztatta.
- Szóval teát? - kérdezte negédes hangon."