mikaelah profilja

Janel Parrish. Fájdalmasan alul van értékelve, pedig a plles lányok közt ő az egyik legtehetségesebb. Ha csak a PLLben látja az ember, akkor is ezernyi arcát megmutatja a közönségnek, igazolván hogy mennyire tehetséges színésznő. Mikor elkezdtem nézni a sorozatot, sosem gondoltam volna, hogy egyszer a kedvencem lesz, hiszen elsőre rettenetesen irritált a karaktere, feleslegesnek tartottam. Aztán mikor a második évad végén fény derült arra, hogy először ő állt az ’A’ játék mögött, hatalmas nagy kedvenccé nőtte ki magát. Mind a Radleys jelenetekben, a visszatérésekor, a halála előtt / után, az időugrás után másként viselkedett, még akkor is, ha ugyanazt a szerepet játszotta, mintha teljesen más karaktert láthattunk volna. Mona „személyiségváltásait” hibátlanul tudta érzékeltetni. Szerintem ezerszer nagyobb hatást ért el, mint mikor Alison változott meg. Sashával sincs bajom, de a mostani karaktere eléggé egysíkú, unalmas, a színészi játékával együtt.

A 2x25-ben, az ’A’ leleplezéskor szerintem hitelesebben alakított, mint Vanessa a 6x10-ben, bár ő sem volt kutya. Amikor a Radleyben volt, annyira hitelesen adta elő az „őrült” Mona szerepét, hogy még a hideg is kirázott, már magától a tekintetétől, nemhogy még mikor elkezdett babákat fésülgetni. Mona karaktere egy meglehetősen bonyolult személyiség, de Janel remekül eléri azt a hatást, hogy sose tudjuk, mi jár a szereplő fejében.

Janelt a pllben hallottam először énekelni, ezután pedig meghallgattam pár dalát és meglehetősen tetszettek, énekesnőnek is simán elmehetne. Sajnálom, hogy nem játszott túl sok más filmben, pedig szerintem sokkal jobb színésznő, mint a túlhypolt Selena-félék. A közösségi oldalakon egy kicsit zárkózottabb, nem olyan, mint mondjuk Shay, aki minden nap ezerszer posztol Snapchatre, Instagramra etc., viszont nekem ettől eltekintve nagyon szimpatikus személyiségileg. Nem magamutogató, botrányt botrányra halmozó, nem akar több lenni, mint ami. Pedig róla sokkal szívesebben hallanék cikkeket, mint mondjuk Taylor Swift és a Kardishian család botrányairól, persze ízlések és pofonok. Külsőleg nagyon szép, csinos. Emlékszem volt egy photoshootja, ahol vöröses ombre haja volt. Komolyan, csak néztem, hogy mennyire gyönyörű. Szégyellem magam, de első látásra kicsit nagyképűnek gondoltam, de hamar rádöbbentem, hogy köze sincs hozzá. Meglehetősen sajnálom, hogy kevés figyelmet kap, pedig sokkal többet érdemelne.

Ahhoz képest, hogy a Szent Johanna Gimi, 2010-ben, 6 éve jelent meg, máig eléggé szóban forgó téma, úgyhogy objektíven tekintve biztos, hogy tud valamit a nő – de ez még egyáltalán nem jelenti, hogy tehetségesnek is tartom. Engem legalábbis egyáltalán nem győzött meg egyik művével sem. A Szent Johanna Gimit csak azért kezdtem el, mert hatalmas hype övezte és kíváncsi voltam rá, hogy miért tartják ennyire jónak… Nos, máig nem jöttem rá. A sorozat egy rendkívül buta, naiv lány - akit valamiért mindenki okosnak tart, mert bemagol mindent, ami a tankönyvben van – életét taglalja. Direkt nem mondtam azt, hogy a „mindennapjait írja le”, mert a legtöbben így jellemzik a sorozatot, de nekem ez iszonyúan nonszensz. Sosem voltam híve a napló formájú tinédzser regényeknek, de legalább az a néhány, amelyet végigolvastam tartalmazott érzelmeket és a főszereplőknek volt némi egyénisége. Azonban ez a könyvsorozat ettől teljesen mentes. Az egész engem a Mirai Nikki-s Yukiteru naplójára emlékeztetett, aki egy antiszociális fiú, aki leír minden történést körülötte, mindenféle érzelmek nélkül, saját magát mellőzve. Na, pontosan ez az, amit Laura is csinált Reni nevében, annyi különbséggel hogy az előbb említett animében, ezt a jelenséget teljesen betegesnek tartják, míg Reni esetében tízezrek őrjöngenék érte. Pedig Laura tényleg nem csinált mást, mint leírta, hogy Reni mikor alszik, olvas, eszik, megy ki a mosdóba, valamint óramű pontossággal, szó szerint felidéz mindent, amit az osztálytársai mondanak (szóval teljesen hülyeség volt a naplóformát választania, mert vagy a csaj helyben leír mindent vagy fotografikus a memóriája, amit az órák hosszat tartó tanulásai alapján kötve hiszek). És igen, kb ennyi az egész, semmi érzelmek. Annak ellenére, hogy szerelmes regény akarna lenni, Reni annyit tud elmondani Cortezről hogy szép a szeme és jók a ruhái, így nekem az egész arra hajaz, mint mikor kiskorunkban beleszeretünk egy meseszereplőbe.

„Egy sorozat a való életről…” – így emlegetik sokan az SZJGt. Nos, erre a könyvsorozatra aztán tényleg bármit lehet mondani ezenkívül. Ugyanis, ha az írónő szerint a tinédzser évek arról szólnak, hogy mindenki kedves és aranyos, és a legeslegnagyobb probléma az, hogy Cortez képét belájkolta egy másik lány, akkor rettenetes rossz útmutatót ad azoknak a fiataloknak, akik mondjuk, még nem járnak középiskolába / gimnáziumba és nem is tudják, milyenek is ezek az évek. Komolyan... ez a nő nem járt iskolába vagy mi?! Egyáltalán volt tinédzser? Olyan, mintha valójában csak a Mean Girlsben hallott volna a középiskoláról és a tinédzserekről. Nem akarok belemenni a magán dolgaimba, nem mondom hogy nálunk nincsenek magukat nagyon népszerűnek és menőnek hívő drága osztálytársak, de olyan, mint az SZJGben nincsen! Még, akkor is, ha valaki annyira szociófób, mint én akkor is vált egy-két szót az osztálytársaival, de Reni olyan mintha csak kívülről figyelné a dolgokat. Néha odamennek hozzá hogy elkérhetik e a házit... De ennyi az egész! Azt a lányt én komolyan kezeltetném, ugyanis azt hiszi szegény, hogy az osztályban mindenki a barátja, közben meg Arnold mellett csak olvas meg néha könyvesboltba mennek, Virággal semmi közös pontjuk sincs, a többiekkel meg az égvilágon semmit sem beszél. Ráadásul szerintem, amit ő csinál az beteges. Az egész élete az iskola körül forog, a szüleiről úgy ír, mintha csak valami lakótársak lennének, sorozatot, tévét egyáltalán nem néz, közösségi oldalakon mást nem csinál mint Corzet képeit lesegeti. Oké, filmekben van ilyen, de akkor könyörgöm, ne úgy írjanak róla hogy egy sorozat a való életről!

Laura karakterei kidolgozatlanok. Most komolyan, ha bárki eltud nekem mondani két épkézláb mondatot, mondjuk az SZJG-s Andrisról vagy Robiról, attól én kérek elnézést. Azonban nekem az egész sorozat egy sztereotípiákra épülő hülyeség, tehát Laurának, aki kocka, azt CSAK a játékok érdeklik, aki menő az még a kólát is menőn issza, aki emós az CSAK emósan tud viselkedni stb. A negyedik könyvig jutottam, és nekem egyedül Arnold karaktere tetszett. Sokak szerint eléggé eltúlzott karakter, pedig szerintem egyedül ő sikerült jól, de persze őt már mindenki utálja, hisz’ megmerte mondani a véleményét Corteznek, aki ugyebár maga a tökéletesség, és az szjgerek szerint MINDEN lány a saját Cortezére vár… Az ismerősöm nagy Laura rajongó, így megvettük neki a Bábel c. kötetet, és amíg nálam volt, kíváncsiságból beleolvastam. A 10. oldal után visítva csaptam a földhöz. Ha az még nem lenne elég, hogy újra hasznosítja a karaktereit, még normális történetet sem tud kitalálni, egyszerűen semmi fantáziája, főleg karakterek terén. Az ő szereplőivel NEM lehet azonosulni, ugyanis olyan lány, mint Virág nincsen, maximum, ha szegény súlyosan értelmi fogyatékos, ahogy szerintem olyan lány sincs, mint Reni, akinek egyszerűen semmilyen stílusa sincs. Legalább a többieknek adott valamilyen stílusjegyet/formát, de neki egyszerűen semmije nincs, mintha egy robot lenne, aki eszik-alszik-tanul.

Arról meg ne is beszéljünk hogy az „írásstílusa” - ha lehet így nevezni - valami borzalmas. Hangulatjeleket rak a könyvébe, rosszul használt szlengekkel tömi tele a mondatait, állandóan ismétli önmagát, a szókincse nulla... Ráadásul azok az adatlapok meg az értékelések az SZJGben. Komolyan gondolta ezt? A szereplőket mondatokba sűrítve, a könyv alapján szokás ám megismerni, vagy ha legalább ilyen dolgokat rak bele, akkor rakja a végére, összefoglalóként, de ne ezzel tudja le a személyleírást. Az értékelésről meg szintén no comment - ezt szintén a történetben kellett volna elmondani.

Az Akkor Szakítsunk!at nem olvastam, de a címe alapján letudom szűrni mennyire tetszett, volna. Végül úgy döntöttem adok neki egy utolsó esélyt, kivettem hát a könyvtárból a Késtél!t, gondoltam hátha jobban tetszene, hiszen ennek legalább van egy nyúlfarknyi története, ha más nem is… Nos, bevallom egy iciri-picirit fejlődött, ugyanis a főszereplő már valamilyen szinten rendelkezett némi személyiséggel, de a mellékszereplők itt sem voltak valami kidolgozottak. Márkról azt hittem szeretni fogom, de sajnos tévedtem, ugyanis rendkívül ellenszenves karakter. Nekem személy szerint úgy tűnik, hogy az írónő fogta az összes fellelhető amerikai-filmes klisét és belesűrítette őket a könyvsorozataiba, magyar nevekkel. És szerintem pont ez az, amiért annyian szeretik. Mert Mo.n még nem nagyon volt ilyen, és sokaknak jobb érzés Budapestet olvasni New York helyett – bevallom, ezzel én sem vagyok másképp, de Laura akkor sem érdemli meg azt a rajongást, ugyanis ilyet konkrétan BÁRKI képes írni! Az hogy pont Leiner Laura lett az, aki befutott vele az más kérdés.

Arden. Számomra annyira hihetetlen, hogy ennyire alul van értékelve, szegény. Csak azért mert a Teen Wolfos szerepe alapján, mindenki szerint csak egy ’Allison-pótlék’. Kezdjük ott, hogy Kira nem is Allison után jött, hanem Allisonnal együtt is szerepelt a sorozatban, és a karakterét azért hozták be, mert a 3B évad témája a japán mitológiához volt köthető, ezért is rakták be Kirát, hiszen egy kicune. Másrészről sokan még mindig Scallisont akarják viszontlátni. Bevallom, én is szerettem a kapcsolatukat, de attól hogy Ardent nem veszik be a sorozatba, Crystal ugyanúgy kilépett volna, plusz szerintem Scott és Kira közt ezerszer több a kémia, mint mondjuk Stiles és Malia közt. (nem azért mondom, mert elvetemült Stydia shipper vagyok, csak ez a véleményem) Kira karaktere szerintem messze nem unalmas, igaz kicsit elfogultan mondom, hisz’ oda meg vissza vagyok a kicunékért és egyéb japán mitológia-beli lényekért, de objektíven tekintve is, Kirát egy aranyos karakternek tartom és szerintem lett volna mit kezdeni vele a sorozatban, csak egyszerűen nem akartak. Nekem személy szerint nagyon hiányozni fog, ő volt a kedvenc női karakterem, Lydiánál például ezerszer jobban szerettem, bármennyire is él-hal érte mindenki. Áttérve Ardenre, szerintem nagyon is tehetséges színésznő és énekesnőnek is elég jó. Én személy szerint nagyon örülnék, ha ezek után szerepelne más sorozatokban, filmekben is, mert szerintem nagyon tehetséges és csinos lány. Egyáltalán nincs elszállva magától, a képei, interjúi alapján nagyon kedves, aranyos.

Audrey Kathleen Ruston, avagy Audrey Hepburn. Nem csodálkozom rajt egy percig sem, hogy a halála után évtizedekkel is híres maradt, hiszen Audreyban egyszerűen minden megvolt, ami csak egy nőbe kell. Rendkívül intelligens, gyönyörű nő volt, lehengerlő kisugárzással és arany szívvel. A filmipar szempontjából is maradandót alkotott, bár sajnálom hogy mára inkább csak a neve maradt fent és kevesebben ismerik részletesebben a munkásságát. Valójában már kiskorom óta ismerem, bár akkoriban még nem láttam sok filmjét, inkább mostanság volt szerencsém bepótolni az eddig nem látott műveket.

Audrey az összes filmjében fantasztikusan játszott, egy apró kivetnivalót sem találni rajt, mindig a maximumot hozta és úgy alakított ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A kedvenc filmem tőle a Breakfast at Tiffany's, avagy Álom Luxuskivitelben. Már többször is végignéztem ezt a remekművet - pedig filmeknél elég ritkaság hogy többször is végigüljem őket - de ez a film egyszerűen fantasztikus. Audrey varázslatosan alakította Hollyt, máig elámulok rajt, mennyire sok tehetség lapul bent. Szorosan a második a Roman Holiday, magyar címén a Római Vakáció, melyet azért tartottam fontosnak megemlíteni, hisz' olyan fiatal volt még, amikor elsőként szerepelt bent, de mégis vérprofiként játszott, a filmet mellesleg egyszerűen imádom. Sosem láttam sok értelmét annak hogy valakit a példaképemnek nevezzek, de Audrey valóban egy olyan nő volt, akinek minden lépését érdemes követni. Lényeg, a lényeg, Audrey a valaha élt legcsodálatosabb színésznő volt és sosem volt és sosem lesz olyan ember aki a nyomába is érhetne, sem stílusban, sem tehetségben. Ő valóban egy igazán egyedi jelenség volt. '93-ban valóban egy legenda távozott el, rendkívül sajnálom a halálát, hiszen úgy gondolom még élhetett volna, hiszen annyira nem volt idős.