Bartsch Kata

Bartsch Kata magyar színésznő. Színházban és filmekben egyaránt láthatjuk őt.

Mivel még nincs topikja a fórumban, ezért nyitottam egyet neki, így a vele kapcsolatos eszmecseréket itt le lehet bonyolítani.

Kellemes csacsogást kívánok!

A London-Székelyudvarhely-Budapest háromszögben - Bartsch Kata

Bartsch Kata röpköd, ezt kár tagadni. Ő kapta meg a POSzT-on a legjobb 30 év alatti színésznőnek járó Fidelio Súgó-díjat a székelyudvarhelyi Nézőpont Színház Love and Money című előadásában nyújtott alakításáért. Se túl keveset, se túl sokat nem tudok róla. Láttam egyetemi vizsgáiban, tudtam, hogy Kaposvárra szerződött, olvastam, hogy egy évre kiment Londonba, ahonnan tavaly jött vissza.

Bartsch Kata: Színházba járó, kaposvári családban nőttem fel, valószínűleg ezért lettem színésznő. Valahogy evidens volt, hogy az egyetem után visszamegyek Kaposvárra. Az első évben sokat dolgoztam. Aztán valamit elronthattam...? Kaposvár nem olyan, hogy megmondják, nagyot buktál, és mostantól a kispadon ülsz, hanem egyszerűen nem vagy kiírva semmiben. Úgy döntöttem, ha itt nincs rám szükség, akkor körülnézek, és elmentem Londonba. A színházban rendesek voltak, elengedtek szabadságra. Azt éreztem, nem maradok le semmiről, ha egy évet kihagyok. Abszolút színházmentes környezetbe kerültem, biciklis futárkodtam, dolgoztam egy arisztokrata klubban...

Fidelio Súgó: Hogy hol?

BK: Egy klubban, pincérként. Szuper volt! Egy 175 éves klub, olyan igazi, amit a regényekben olvasunk, filmekben látunk. Véletlenül keveredtem oda, nulla tapasztalattal. Eljátszottam, hogy én ezt tudom. Ma már tizenkét tányért leszedek... Egyszer csak jött egy e-mail Kroó Ádámtól, a Nézőpont alapítójától, hogy Göttinger Pál rendezne nála egy darabot, amiben számítana rám. Először úgy volt, hogy ingázom London és Székelyudvarhely között, mert tömbösítve tudtunk volna játszani. De Pelsőczy Réka hívott az Öldöklő angyalba, meg beugrottam az Én egy szemüveges kisfiú vagyok című előadásba, amit szintén Réka rendezett, és ezzel el is ment az évad.

FS: Mi volt az, amit itthon biztosan nem tapasztalhattál volna meg?

BK: Soha nem volt még olyan munkám, hogy minden nap reggel hétkor kell kelnem. Egészen más érzés úgy pénzt keresni, hogy keservesen megdolgozol érte. Zuhéban, hóban, mert Londonban is van hó!, dombokon tekerni... Azt hiszem, felnőttem. Életem egyik legjobb döntése volt, ezt senki nem veheti el tőlem. Sok kollégám bolondnak tartott, azt mondták, szakmai öngyilkosság, azt gondolták, itt akarom hagyni a pályát. Mondjuk, könnyű úgy ugrani, ha az ember tudja, van kötél a hátán, és visszamehet bármikor! Az más dolog, hogy nem mentem vissza. Most meg már a kialakult helyzet miatt nem megyek vissza. Úgyhogy szabadúszom. Vagy, ahogy Sopsits Árpád fogalmazott múltkor, amikor összefutottam vele: szabadon fuldoklom. De most úgy tűnik, lesz dolgom, a Nézőpontosokkal biztosan, aztán meglátjuk. És itt vagyok Pesten, ami nem hátrány.

FS: A Love and Money-t játszottátok Udvarhelyen, Kecskeméten, Nyíregyházán, Pesten, Csíkszeredában és most Pécsett. Az utolsó nagy monológodat mindenhol ugyanolyan meleg szeretettel fogadják? Mert most a POSzT-on nagyon így éreztem.

BK: Általában szeretik. Van olyan, hogy tapsos, az nagyon jó érzés! Pécsett a Dante Café előtt elkapott Koltai Lajos és a felesége, hogy mennyire tetszett nekik. Pesten is megállítottak vadidegen, ismeretlen emberek, hogy köszönik az élményt. Nagyon fura ez nekem! Az olvasópróbán azért leblokkoltam: biztos, hogy az előadás végén el kell mondanom egy nyolcoldalas monológot a gravitációról? Voltak húzási javaslataim, de Várady Zsuzsi, a dramaturg nem engedte. Most már örülök neki. Göttinger Pali pedig egy csoda, remek humora van, kinyitja az embert. Élmény volt vele dolgozni.

FS: Hogyan tudtad meg, hogy díjat kaptál?

BK: Békésen aludtam otthon, amikor megszületett a döntés. Reggel a lakótársamat ébresztette Várady Zsuzsi, hogy keltsen már fel, mert Palinak van egy híre. Felhívtam, csak ennyit kérdezett: „Drága Katám, kell-e neked szállás a díjkiosztó estéjére?” Életem legjobb napja volt. Rám fért. Visszaigazolást kaptam, hogy van értelme az egésznek.

FS: És amikor megtudtátok, hogy bekerültetek a versenyprogramba?

BK: Kukorelly Endre azt az előadást látta a Merlinben, ami elszállt, mondta is utána, hogy nagyon szerette. Április elsején egész nap lógtunk a neten, semmi... Öt órakor tették fel a POSzT honlapjára, sikítva hívtam fel mindenkit. Annyira szerettem volna, hogy eljussunk a POSzT-ra! Nem a díj miatt, hanem, hogy lássák az emberek. Ez tényleg magánszínház, Ádám szponzori pénzekből és bizony sokszor a saját zsebéből finanszírozza, de állami támogatást még sehonnan nem kapott. Talán most nagyobb esélyekkel indul. A díj már csak hab a tortán!

Forrás: Fidelio Súgó (2008.06.30)
Link: http://www.est.hu/cikk/62823/a_london-szekelyudvarhely-budapest_haromszogben_-_bartsch_kata

Bartsch Kata: Mindig kaposvári lány maradok (2014.09.18.)

Októberben indul a köztévé új vígjáték-sorozata Fapad címmel, amellyel a nézők egy légitársaság mindennapjaiba pillanthatnak be. A képernyőn pedig feltűnik egy Kaposvárról elszármazott színésznő: Bartsch Kata is.

Hogyan kaptad meg a szerepet?

Mandel Helga többször is kiközvetített már különböző szerepekre, ez most is így történt. Elmentem a meghallgatásra, sok jelenetet és anyagot megtanultam. Ezek alapján választott ki Litkai Gergely író, producer.

Egy kerekesszékes lányt alakítasz. Milyen volt megformálni?

Nem tudom miért, de megtalálnak ezek a szerepek, hiszen korábban alakítottam már vakot, a Lora című filmben, a főiskolán pedig, a kedvenc vizsgaelőadásomon egy szellemi fogyatékos lányt formáltam meg. Nagyon szeretem ezeket a szerepeket, hiszen valódi kihívást jelentenek. Itt nem csak dekoráció egy színésznő, hanem valamit játszania is kell. Ennél a lánynál, Kővágó Kingánál, egyébként nem is az a legfontosabb, hogy kerekesszékben ül, sokkal inkább a személyisége: a mogorvasága, a fanyar humora, és hogy folyamatosan az egyenjogúságért küzd. Így nem csak arra kell kihegyezni a dolgot, hogy szegény lány nehezen közlekedik, hanem a megcsillan a humora is.

Milyen volt a forgatás?

Július közepén kezdtünk, három helyszínen. A reptéren, a repülők belsejében, illetve az irodában. Mivel az én karakterem nem nagyon tud kimozdulni az irodából, nekem már csak néhány forgatás van vissza, szeptember közepéig. Nagyon jó hangulatú, tempós munka ez, mert sok anyagot kell felvennünk egy nap. De remek kollegák dolgoznak együtt, így iszonyú jókat derülök, amikor nézem a többiek felvételét.

Láthatunk még a közeljövőben színpadon vagy filmvásznon?

A közeljövőben nem fogok színpadon szerepelni, mivel október közepén elmegyek a barátommal egy évre Londonba. Még nem tudjuk pontosan, hogy mit, de az biztos, hogy teljesen mást fogunk csinálni. Viszont hála istennek több filmes anyagot itt hagyok, amelyeknek a tél folyamán lesz a bemutatója. Az egyik Miklauzic Bence Parkoló című filmje, a másik pedig Fekete Ibolya, alkotása, Anyám és egyéb futóbolondok a családból címmel.

Itt laknak a szüleim, a legjobb barátaim. Nekem Kaposvár az otthon.

Nem először mész Londonba. Ezek szerint nem bántad meg az előző kiruccanást.

Hat évvel ezelőtt voltam ott, és biciklis futárként illetve egy arisztokrata klub pincéreként, dolgoztam, és iszonyúan élveztem. Jó volt más életformát folytatni, mint amit itthon megszoktam. Nekem nagyon sokat segített, egyrészt megismerni önmagam, másrészt önállóvá válni. Olyan szabaddá és felszabadulttá tett, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom: próbálja ki magát külföldön is. Nem mellesleg a nyelvtudásomat is nagyon rendbe hozta.

Ott semmilyen szakmai feladatot nem vállalsz majd?

Biztosan elmegyek majd ügynökségekhez és leadom fotómat, de ennyi. Nem dédelgetek olyan vágyakat, hogy betörök az angol filmpiacra. Most az a cél, hogy csiszoljuk a nyelvtudásunkat, és kicsit messzebbről is rálássunk a dolgainkra. Kapunk egy szabadságlöketet, mielőtt tényleg felnőttek leszünk.

A filmezést vagy a színházat szereted jobban?

Az igazság az, hogy a filmet sokkal jobban szeretem, színészként és nézőként is, csak ezt nem divat kimondani. Még a színészek között is elterjedt egy – szerintem – tévhit, miszerint a színházban sokkal nehezebb játszani, mint filmen. Én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Szerintem a film igenis nehéz műfaj. Nagyon felkészülten kell lenni, mert az ember csak így tud jól működni. Kívül-belül ismerni kell az adott karaktert. Általában nem kronológiában forgatunk, így tisztában kell lenni az előzménnyel, illetve hogy mi az adott jelenet következménye. Különben nagyon fals dolgok tudnak születni. Magyarországon viszont kevés film készül, így csak ebből nem lehet megélni.

Évekkel ezelőtt Kaposvárról indultál. Milyen érzésekkel gondolsz vissza erre a városra?

Nekem Kaposvár mindig is az otthonomat fogja jelenteni. Ahogy lejövök a völgyhídról és közeledem ide, rajtam valami hatalmas nyugodtság vesz erőt. Itt laknak a szüleim, a legjobb barátaim. Nekem Kaposvár az otthon. Ugyan Budapesten élek - mivel a szakmámban itt vannak lehetőségek - de mindig kaposvári lány maradok.

A londoni úton túl, milyen terveid vannak még az elkövetkezendő időre?

Mindenképpen szeretnék szakmailag egy másik lábat is. Elkezdtem Kaszting-direktorként dolgozni. Ez azt jelenti, hogy a szereposztásban segédkezem a rendezőknek. Egyenlőre ezt külföldi produkciókban csinálom, és iszonyúan élvezem. Végre olyan színészeknek is adhatok munkát, akik szerintem méltatlanul keveset forgatnak. A közeljövőben szeretnék megkomolyodni, és így 34 évesen az embernek az is eszébe jut, hogy ideje lenne babát vállalni.

Szerző: Varga Kata
Forrás: http://kaposvarmost.hu/magazin/kultura/2014/09/18/bartsch-kata-mindig-kaposvari-lany-maradok_13338.html