Ellie Andrews profilja

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kilenc éves kislány, aki bejelentette otthon, hogy ő most már azt a hosszú hajú fiút szereti, de örökre. Ekkora mértékű, szemenszedett demagógia csak egy ilyen korú gyerek esetében bocsánatos, és becsületére váljék, hogy esküjéhez hat-hét éven át tartotta is magát. Azután sutty, eltelt egy csomó idő, a kislányból nő lett, és evidens, hogy minden megváltozott az életében. Mégis, a fél szemét mindvégig a fiún tartotta, és szívből szurkolt neki a hátsó sorokból. Ebben sosem volt szünet. Ki gondolta volna, ki látta ezt előre? Arra gondolok, hogy MPK karrierjének rengeteg csúcspontja, és rengeteg mélypontja volt, de amit most csinál, az az igazi öröm. Valódi, eleven energia árad belőle, a zenéjétől táncos kedvem kerekedik, és szeretem nézni a koncertfelvételeit. Kicsit megható ez nekem, végigkísértem őt ezen a kalandos pályán, és láttam a felemelkedését annyi sok buktató után. "You're not running anymore, you're winning" - ezt szeretném mondani neki, ha tehetném. Ezt az egyet, mert ebben benne van az a huszonkilenc év a hátunk mögött, és az, hogy vannak dolgok, amik elég hosszú ideig megmaradnak ahhoz, hogy számítsanak is.

Olyan átütő erejű, szédületes és magával ragadó a színészi jelenléte, amit csak nagyon kevesek mondhatnak el magukról. Igazi kaméleon, egy átváltozó művész. Nem csupán a megjelenésében érhető tetten ez a döbbenetes képessége, de az arcjátékában, a testbeszédében is. Istenem, megesett, hogy csak a film közepe táján ismertem fel! Számomra éppen ezért minden egyes alakítása izgalmas és lebilincselő. Az átható, beszédes tekintetét szeretem a legjobban, szerintem neki van a legkedvesebb szeme a világon. Többnyire egy fél betűt se értek abból, amit beszél, de annyira vérpezsdítő, érdekes színésznek találom, hogy bármilyen nehézséget megér, hogy lássam játszani. Ráadásul nagyon kedves fiúnak tűnik. Úgy tudom, hogy nagyon szerény anyagi körülmények közül jött, és hosszú évek fáradságos, kemény munkájával küzdötte fel magát idáig. Gondolom, éppen ezért olyan, amilyen: komoly, visszafogott, halk szavú, jóindulatú és érzékeny. Barátságos a kisugárzása, és van egyfajta jellegzetes naivan kisfiús bája. Kellemes, megnyugtató a beszédhangja, amit szintén különösen szeretek benne. Persze szép is azzal a meleg tekintetű mandulaszemével meg a félszeg mosolyával. Egyszerűen csak jó ránézni és jó hallgatni, ahogy beszél. Kirobbanóan tehetségesnek tartom, minden adottsága megvan hozzá, hogy igazán nagy színész legyen belőle. Érdemes figyelni rá, és érdemes komolyan venni, mert hatalmas lehetőségek rejlenek benne és biztos vagyok abban, hogy rengeteg meglepetéssel fog még szolgálni.

Emberséges. Tiszta. Odaadó. Példaértékű. „Dug his way out blood and fire.” Egy dolog bizonyosan elmondható róla: élete minden egyes percét őszintén éli. Fiatalsága éveiben kemény harcokat vívott, többnyire önmagával. Gyökereitől, biztos, szeretetteljes családi háttértől megfosztottan folyton azt kereste, hová is tartozhatna. Súlyos alkoholizmusa és két évig tartó heroin függősége letörölhetetlen billogot égetett a karrierjére és emberi kapcsolataira is. Múltját és önmagát illetően veszélyesen őszinte. Semmit sem rejt véka alá, nem hazudik, nem próbálja jobb színben feltüntetni önmagát. Mivel felette egészen kicsi korától kezdve mindenki csak ítélkezett, ő maga az évek során rendkívül nyitott és nagyon elfogadó lélekké vált. Határtalanul toleráns, bármilyen másságot illetően. Érzékeny, okos, intuitív, és még mindig hihetetlenül gyönyörű. Meglehetősen különc, de nem hivalkodóan. Egzotikus szépségéhez kissé fanyar humor, némi feminin báj és érzékeny, empatikus széplélek párosul. Testbeszéde, kiejtése, mentalitása még mindig meglepően és menthetetlenül brit. Színészként erőteljes, impulzív, naturális és hiteles, könnyen kiemelkedik, magára vonja a figyelmet. Szívből jövően muzikális, kiváló gitáros és nagyon megkapó, elragadó, tiszta énekhangja van. Megérint a sorsa, a megható, szívszorító élettörténete. Számomra ő olyan, mint a Főnix madár. Elég csak ránézni: a tekintete elmond mindent. Szeretetteljes, őszinte, mindig kissé melankolikus, de bölcs szemei vannak, és bájos, barátságos, nyílt mosolya. Olyan ember arca ez, akinek nagyon különleges lelke van, és még csak nem is tud róla. A legtöbb ember ugyanis képtelen változni, a pokolnak bennük nincs feneke. Ő azonban az önutálattól hajtott, évekig tartó, félelmetes kamikaze mélyrepülés után elérte a pontot, ahonnan nincs tovább lefelé. Csakis fel. És a legcsodálatosabb az, hogy el is indult felfelé, önerőből, lesz, ami lesz. Emiatt különb ő sokunknál, mert képes volt rá, hogy fordítson a sorsán, kitörjön és megváltoztassa az életét. Nagyon rövid idő alatt, nagyon intenzíven a szívembe lopta magát és most már nem is lehet onnan kilopni őt. Nem egészen új keletű az érdeklődésem iránta, hiszen kamaszként lenyűgözött az Az angol betegben, és a Lost idején vaskalapos és szenvedélyes Sayid Jarrah rajongó voltam. Szégyellősen bevallom, főként azért, mert ilyen szép férfit, mint ő, én még az életben nem láttam. Mostanra, érettebb fejjel inkább a tiszta emberségét becsülöm kimondhatatlanul sokra, és azt a kiforrott, átható, vibráló jelenlétet, amit a kamerák előtt, színészként produkál. Röviden és tömören összefoglalva: tetőtől talpig, kívül-belül, úgy, ahogy van, imádom.

Nagyon figyelemre méltó személyiségnek tartom a környezettudatos viselkedése és a szimpatikus megnyilvánulásai miatt. Ráadásul eszement, milyen hihetetlen szemei vannak, úgyhogy tegnap este megnéztem két rövidfilmben az úriembert. Kellemesen pozitív csalódás ebben a tekintetben is. Tehetséges színész és mivel rövidfilm-rajongó vagyok, engem egy az egyben megfogott. Jól játszik, hitelesen és nem ripacskodik. Nekem bejön. Remélem még láthatom máskor és másban is. Ha csinálna még rövidfilmeket, azokra pláne vevő lennék, de mozifilmekkel és sorozatokkal se lenne bajom. Szívesen elnézegetném jóformán bármiben.

Muszáj vagyok új véleményt írnom róla, mert botrány, amit művel velem. Annak idején, mikor kijött a Back to Black c. albuma, rongyosra hallgattam, elejétől a végéig. A Frank kicsit jobban tetszett, de alapvetően mindkét album végtelenítettben ment a lejátszómon. Mikor meghalt, haragudtam rá. 5 éve már, hogy itt hagyott bennünket, és én minden alkalommal, amikor arra vetemedem, hogy a dalait hallgatom, azon kapom magam, hogy egyszerűen csorognak a könnyeim. Nem csoda, miért nem ő folyik már nálam a csapból is. Állandóan eltör bennem valamit. Vagy, mintha felrúgná azt a bizonyos teli dézsát. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mert olyan lélekmélységekig eljut és a legalján kavarja fel az iszapot, hogy azt, ami ilyenkor felszabadul bennem, szavakba nem önthetem. Amy, ha hallasz, ha látsz, ha érzed, köszönöm neked! Elmondhatatlanul hiányzol és már nem haragszom. Ez így sikerült. Isten veled, találkozunk egy másik életben.

Kamaszkorom óta bálványozom. A sok tehetséges klasszikus díva között is ő volt a legnagyobb kincs. Megvolt benne Ella Fitzgerald lágysága, Dinah Washington egyszerű zsenialitása, Nina Simone depresszív előadásmódja, egyszóval megvolt benne mindaz ami képes volt őt akár ezen legendák fölé emelni. Hosszú, színes élete volt, tele szenvedéllyel és szenvedéssel, de a tehetsége mindig kiemelte a mélyből. Énekelni született és jóformán haláláig énekelt. Tudta magáról, hogy zseniális, de ez egy olyan egyedi, elképzelhetetlenül formabontó énekesnőnek, mint ő volt, megbocsátható. A ma média által kreált dívái igyekeznek megfelelni az általa támasztott magas követelményeknek, de többnyire gyenge próbálkozásokkal vagy szánalmas utánzatokkal találkozok. Halálával pótolhatatlan űrt hagyott maga után a zenei palettán. Senki hozzá fel nem érhet.

Életem legmeghatározóbb mozis élménye fűződik az ő nevéhez. Mondhatnám azt is, hogy az egyetlen igazi filmes katarzis-élményemet nyújtotta számomra. Annyi erő, annyi vaskalapos makacsság, annyi józan szellemiség, annyi érzéki indulat halmozódott fel egyedül őbenne, ami elég volna a ma összes elkorcsosult, fiatal vesztesének. Tálentuma félelmetesen az, ami: ösztönös, belső motiváció, önostorozó életélményből fakadó visszhang, mely felkavarja az állóvizet. Talán túlságosan is önnön lelkéből táplálkozik, ezért tűnhet sebezhetőnek, kikezdhetőnek, de ettől még ez az öngyilkos tűz, ez a dühödt odaadás, ez a belülről feszítő, mélyről fakadó evidens harc önmagával olyasvalamivé teszi őt, ami manapság nehezen kapaszkodhat felfelé, mert túl valódi, túl bősz, és túl őszinte. Borzasztóan emberi. Hibátlanul, kristályosan emberi. Dühével, szenvedélyeivel, indulataival, tévhiteivel együtt lesz azzá, aki meghatároz és továbbvisz valamit abból, amit régen még értéknek hívtunk. A szakmájának odaadó és alázatos szolgája, ám sok minden mással háborúban áll oly egyértelműen, hogy néha vitatható személyének abszolút biztos talpazata: az egyszerűség. „I'm one o' yor.” mondja mégis jellegzetes, az idő múlásával egyre megrögzöttebbé váló akcentusán szülővárosában, egy emelvényen állva. Majdnem 30 kiváltságos, küzdelmes év után, melyet nem e városban töltött, még mindig képes ezt így, ilyen tisztán, ilyen nyíltan és szilárdan kimondani, egész egyszerűen csakis azért, mert így van. „I'm one o' yor.” Ebben rejlik valódi ereje, ebben az egy mondatban, mellyel igazán képesek vagyunk azonosulni, melyet hajlamosak vagyunk elhinni neki, mert érezni lehet, tudni lehet, hogy igaz. Ő egy közülünk. A miénk. Mondhatnám, hogy az enyém, és miért ne tenném? Az enyém, mert amilyennek én látom, olyannak nem látja senki sem. Sokan felismerik az értékeit. Mások másként becsülik és szeretik, de nincs a világon két ember, aki ugyanúgy vélekedne egy harmadikról. Ilyen formában hát kimondhatom, hogy az enyém. Az én hősöm. De ez már túl sokat mond el rólam.

Kedvenc zenészem, énekesem, dalszövegíróm, zeneszerzőm, mondhatnám zenei istenem. Az ő sokszínű, istenhívő, gyönyörű, örömmel telt, mégis édes-borongós blues zenéje elmondhatatlanul sokat jelent számomra. Jómagam nem vettem magamra semmilyen egyház igáját és Istent sem hiszem egy tanítás felfogásai szerint sem, de Jim Byrnes hite megerősíti az enyémet. Nem istenben, hanem őbenne és abban, amit képvisel. Jóindulata az első, ami szembeötlik, ha az ember ránéz. Bizakodóan jóindulatú, mindazok ellenére, amit átélt, amik sújtották élete során; a háború: valós és lelki egyaránt. Az ég és a föld poklát is megjárta testileg ugyanúgy, mint lelkileg. Számára nincs új a nap alatt, nem ápol hiú ábrándokat, de azt sugallja, hogy minden rossz jóra fordulhat. Nem ígér, nem kecsegtet, nem ámít, csak remél veled együtt és biztat.

Még csak a The Walking Deadben láttam, így hát nem tudom, hogy valóban ilyen elképesztő szinten tehetséges-e, vagy csak a szerepet szabták rá ennyire tökéletesen. Az biztos, hogy Shane Walshként egyszerűen lenyűgöz. Szeretem, hogy repertoárja nem merül ki kétfajta nézésben, meg egy kis ajakbiggyesztésben, mi több, szó szerint mindenét használja játék közben. Az arcjátéka döbbenetesen sokrétű, a testbeszéde ösztönös, pokoli jól tudja, mikor mit és hogyan. Amit a hangjával csinál, az meg egyenesen művészi. Az egy dolog, hogy észbontó orgánuma van, de, hogy használni is tudja, az már becsületére válik. Nem tűnik sem erőltetettnek, sem ripacskodásnak, amit csinál. Ezt én hiteles, korrekt színészi munkának nevezem, és bármikor vevő vagyok rá, ha más szerepekben is képes megcsillogtatni.

Először azt hittem, hogy egy szimpla jó pasi, akinek remek a kisugárzása. Aztán jobban megszemléltem és rájöttem, hogy csupán alul értékelik és beskatulyázzák. Paul jó színész, teret kellene neki adni. Azon kívül pedig remek ember. Ő tényleg az a fajta fickó, akire fel lehet nézni. Jóindulatú, botránymentes, elkötelezett, segítőkész és saját jótékonysági szervezete van. Ő tényleg segít, ahol tud, csak valamiért ezt a sajtó nem szereti úgy szétharsogni, mint mások esetében. Nem is baj, ő attól még megteszi, amire képes, és még annál is egy kicsit többet. Csodálatos ember és remek színész, kinek kell ennél több?

Csodálatos színésznő. Olyan egyedi és különleges volt. Valóban senkihez sem fogható a játék stílusa, a mimikája. A kisugárzása egészen magával ragadó. A gyermeki báj, a kacér nőiesség és a csípős dekadencia keveredett a személyiségében és ami a legcsodálatosabb, hogy ezek az egymástól oly nagyon eltérő személyiségjegyek őbenne olyan jól megfértek, izgalmas elegyet alkottak: valódi nőt. Én magam is az Országúton c. filmben láttam először és teljesen magával ragadott a tehetsége.

Nemzetünk kincse a mai napig. Elsöprő tehetség volt. Hihetetlen drámai és komikai érzékkel rendelkezett, képes volt bármit eljátszani, nem is akárhogyan. Ő azok közé a színművészek közé tartozik, akiket bármilyen útmutatás nélkül, egyedül, önmagam örömére fedeztem fel és szerettem meg. Talán ezért is van ennyire elöl a ranglistámon. Meg persze azért is, mert megérdemli, hogy ott legyen. Nagy veszteség volt a halála, nem csak a családjának, de az országnak is. Sinkovits Imre pótolhatatlan!

Nincsen nála kiforrottabb, tökéletesebb, lazább és egyszerűbb színész ezen a kerek világon és az a gyanúm, hogy soha nem is lesz. Nem karakterszínész volt, hanem valódi kaméleon, igazi művész. Lenyűgöző, kissé melankólius, elegáns, csendes férfi volt, igazi úriember. Nagyon, nagyon szeretem kamaszkorom óta. Imádom a játékát, a kisugárzását, a szomorú bociszemeit, az egyszerű nagyszerűségét. Számomra ő egy igazi legenda.

A jó öreg Francis Albert Sinatra! A nőfaló, a maffiozók barátja, a kaszinók királya! Micsoda ember volt! Manapság már nincsenek ilyen művészek. Rengeteg botránya volt, mégis bármit megtehetett, jóformán büntetlenül. A hangjával, a tekintetével elbűvölte a nőket. Hihetetlenül karizmatikus személyiség volt és nagyon igényes, jó zenéje. Nagyon szívesen hallgatom a dalait, egyszerűen imádom a hangját.

Nagyon hiányzik. Csodálatos zenész volt és még csodálatosabb személyiség. Szeretem hallgatni a zenéjét, de még jobban szeretem visszanézni a fellépéseit. Igazi, szórakoztató, csupaszív előadó volt. Kedvencem tőle a Szerelmes dal és a Csönded vagyok. Bereményi Gézával remekül tudtak együtt dolgozni. Nyugodjon békében!

Az egyik legkedvencebb zenészem. Nincs kiemelkedően jó énekhangja, de fantasztikus zenész és hihetetlenül fantasztikus dalszövegíró! Szeretem hallgatni a dalait, mert Bobnak nagyon kellemes zenei világa van és értelmes, mély mondanivalójú szövegei. Szerintem korunk egyik "legigazabb" alakja.

Igazi legenda! Csodálatos tehetség volt. Ahogyan Satchmoval énekelték a Foggy Day in London Townt, az valami fantasztikus volt! Korunk legcsodálatosabb énekesnője, és ahogy elnézem a mai választékot, még nagyon sokáig az is marad. Még jóval a halála után is. :)

Csodálatos, nagyszerű, leírhatatlan tehetség volt! Nem is próbálom meg ragozni, mit érzek, miközben a Little Girl Bluest, vagy a Ball and Chaint hallgatom. Szabad volt, vad és öntörvényű, de ő is csak ugyanarra vágyott mélyen legbelül, mint mi mindannyian. Szeretetre. A mai műhangú, tinikorú műszépségek rajongói nem is tudják, milyen ha egy énekes/énekesnő szenvedélyből, istenáldotta tehetséggel énekel. Az én gyermekeim tudni fogják. :) Pearl Forever!

Olyan, számomra abszolút kötelező kultuszfilmekben szerepel (Holt Költők Társasága, Szving mindhalálig, Sok hűhó semmiért), hogy nem tudom nem szeretni. Nagyon tehetségesnek tartom, ha akarná, több figyelmet is kaphatna Hollywoodtól. De nem akarja. :) Isteni humora van, és ami engem lenyűgöz, az a brutális őszintesége. Biztos lehetsz benne, hogy amit ő kiejt a száján, azt úgy is gondolja. Szerintem ezzel a szokásával már rengeteg embert halálra sérthetett volna, ha mindezt nem olyan esetlenül kedvesen és viccesen csinálná. Kritikus személyiség, önmagával szemben is. Ez a fickó nem és nem való Hollywoodba, túl valódi ahhoz. És persze kiemelkedő színészi tehetség.