Sziasztok!
Kezdeném azzal, hogy számomra átlagos ember nincs. Maximum sablon. Szóval, ha engem kérdeztek, magamat sem tartom "átlagosnak".
Unom, hogy az emberek mindig kategóriákba sorolják egymást, üres szavakat vágnak egymáshoz, és sokszor az az érzésem, hogy a jelzők sem mondanak semmit.
Szóval, ha nem baj, most nem jelzőkkel fogok magamról beszélni, hanem inkább konkrét tényekkel, amelyeket senki sem vitathatja.
Imádok írni, rajzolni és zenét hallgatni. Grafikusnak készülök és írónak. Ezekben rendíthetetlenül hiszek. A kívánságaim egyszerűek, de számomra sokszor úgy tűnik, kivitelezhetetlen, egészen addig, amíg valami "Isteni sikra" nem segít. Érzelmileg egy "szerelem- bomba" vagyok, de természetesen eléggé prűd is ahhoz, hogy bármilyen kapcsolatba belevágjak a nekem megfelelő kor betöltése előtt. Nagyon labilis tudok lenni, egyik percről a másikra megváltozhat a hangulatom, ami sem nekem, sem a szeretteimnek nem kellemes. A dühöt élem meg a legnehezebben, mert fogalmam sincs, hogyan viszonyuljak ahhoz az emberehez, akit szívem szerint a falhoz röpíteném. Épp ezért inkább csendben meghúzódok, és hagyom, hogy szétroncsoljam magam belül. Ez az, amit nem szabadna- ilyen téren egy hatalmas- nagy ellenpélda vagyok.
Nem igazán vagyok sportrajongó, de a tánc mindigis vonzott. Egyrészt mert közel áll hozzám és gyönyörű, másrészt pedig nőies. Herótom van a verekedős filmektől, mert mindig úgy érzem, hogy bennem is felmegy a pumpa, ami az álmaimban robban szét.
A fantáziám sosem volt ennél mocskosabb, mint most, de ebbe nem megyek bele.
A fő érdeklődési köröm a pszichológia, szeretek újfajta emberekkel megismerkedni- mégha sokszor rossz tapasztalattal bővül az életem.
Igyekszem kevésbé borúlátó lenni, de ez sokszor nehéznek bizonyul. Elítélem az ítéleteket, de ezáltal én is ítélkezek. Furcsa ez az egész.
Boncolgatós vagyok, a mélybe ások, de úgy érzem, belemegyek a rengetegbe és elsétálok a boldogságom mellett.
Az, hogy most itt ülök a gépnél és írok, egy hatalmas teljesítmény, ugyanis évekig szinte rá voltam cuppanva, de mára már az egész elijeszt és egy újabb horror az életemben. Ijedős vagyok, félős- de talán megváltozom.
Mégis imádok pár "youtubert", akik bearanyozzák a napomat. Ilyen például Dancsó Péter, Szirmai Gergely, Justvidman és Szicso Petra. De a youtube mellett a TUMBLR is nagy kedvencem, amit a telefonomon örömmel bővítek.
Ennyi- azt hiszem- elég is lesz.
Viszlát!
